Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-03 / 181. szám

1978. augusztus 3. "ffepÚJSÁG 3 Megrendelések 1979-re a Szovjetunióból Jól kezdték az évet a Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szekszárdi gyárá. ban. Igaz, könnyű helyzet­ben vannak: az 1979-es ex­portot a Szovjetunió már az idén az első félévben lekö­tötte. Ezek szerint kell 488 ezer aktatáskát és 200 ezer kazettát (diplomatatáskát) küldeni a gyár legnagyobb vevőjének. A csehszlovák Prágó cég is rendelt 9300 diplomatatáskát. így már most kezdhetik a jövő évi előkészítést a szekszárdi gyárban. Tavaly is időben megkapták a rendeléseket, azért tudták a 78-as gazda­sági évet is időben előké­szíteni. Mondhatjuk, gond nélkül termeltek a „táskagyárban”, de azért az első negyedév­ben becsúszott egy komoly tételű anyaghiány. Az 501-es típusú aktazár hiányzott, s hiába készültek a táskák, nem lehetett befejezni. így összesen 10 ezer óra állás­idő keletkezett. Ez a nagy szám szerencsére nem jelent ennyi veszteséget, hiszen át­csoportosítással szabadsá. golással és egyéb intézke­déssel csökkenteni tudták a terméskiesést. A zárhiány ellenére 102,9 százalékra teljesítették a be­vételi tervet. Szocialista ex­portra összesen 316 ezer tás­kát, tőkés exportra a ter­vezett egész évi 9900 helyett 22 352 darabot küldtek, ez 224,8 százaléknak felelt meg. A hazai piacra gyár­tott termékek száma is jó­val több már most, mint az egész évi igény: iskolatás­kából 24 787 került a bol­tok polcaira. A gyár bevételi tervét 3 millió forinttal teljesítette túl így a második félévi munkákat „könnyedén’ kezdték hiszen minden alap­ja megvan a bőrdíszműnek arra, hogy teljesíti éves ter­vét. Ennek ellenére gondok is akadnak. Többek között a diplomatatáskák gyártását kell nagyobb ütemben szor­galmazni mert lemaradás van. A minőségi munkán is van igazítani való. Tavaly a minőség éve volt a gyárban: szinte nem volt minőségi reklamáció. Ezt a szintet így igen nehéz tartani. Idáig a szovjet partner 530 táskát csak 30 százalékos árcsökkenéssel vett át. De kis tételű problémák is vol­tak: az EA 1981-esnél 6 da­rabnál fogószakadás, egy másik típusnál 21 zár foltos volt és visszaérkezett 25 darab zárhibával is. A szekszárdi bőrdíszmű­ben hat hónap alatt 368 750 darab táskát gyártottak, ez 3,7 százalékkal több, mint a tervezett, így az 1978-as gazdasági évben vállalt 686 ezer táskát tudnak készíteni. H. J. Árat diktál: a Bosnyák tér Mennyi fér a kalmármérlegbe? Tavaly ilyenkor már lecsót ettüpk. Megtehettük, hisz a paprika kilója 10 forint 60 fillér volt, most pedig 30 fo­rint. És még mindig olcsóbb, mint mondjuk Pesten, vagy Miskolcon, ahol 36—38 forin­tért árulják a paprikát. Az 1977-es esztendő időjárása igen kedvezett a zöldségnö­vényeknek, a kormányprog­ram hatására sokan kezdtek kertészkedni, így aztán bősé­gesen volt áru a piacokon, üzletekben. A termelési kedv idén sem lanyhult, csakhogy az időjárással voltak bajok: hidegben és borús időben a legjobb kezelés mellett serif nőnek a növények. Kevés a zöldség. S ami még ennél is rosszabb, ciklikusan hozzák a termelők a piacra. Még a drága paprikánál is előfordul, hogy egyik nap nagy mennyiségű áru önti el a kereskedőket, felvásárlókat/ máskor meg Tolnából Szol­nok megyébe kell menni érte. Idén július 6 és 20-a között a megyei ZÖLDÉRT vállalat 60 vagon zöldségfélét vett meg a mezőgazdasági szövet­kezetektől, tavaly 66 vagon­nyit. A különbség nem nagy ugyan — mennyiségben, mi­nőségben viszont igen. Meggyből 811 mázsát vásá­roltak meg júliusban, más években ilyenkor már régen a kamra polcára rakták a há­ziasszonyok A paradicsom nem egészen kétharmada a tavalyinak, • hasonlóképp, mint az ára: most 30 forint, tavaly 18 forint volt. Sokkal szebbek, tetszető­sebbek és jobb ízűek a zöld­ségnövények mostanában, mint 15—20 éve. Köszönhető ez a nemesítőknek, s azoknak, akik a termesztés technoló­giáját kidolgozták. Természe­tes, hogy a korszerűbb kö­rülmények között a fűtött fó­lia és üveg alatt nevelt zöld­ségek ára -magasabb — hisz az árba be kell kalkulálni többek között a drága vető­magot, a műtrágyát, a fűtő­anyagárat, s az ápolás, szállí­tás költségeit. Természetesen lehetne olcsóbb, ha a terme­lők minden mennyiséget — akár kötöttek értékesítési szerződést, akár nem — a fel­vásárló szervezeteknek adnák át. Csakhogy. A piaci mecha­nizmus sajátos arculata ala­kult ki Magyarországon: A budapesti Bosnyák téri pia­con — ahol őstermelők és ke­reskedők üzletelnek — lénye­gesen drágábban lehet túl­adni az árun, mint például a ZÖLDÉRT-nél. A pesti pia­con 18—22 forintért kelt el a paradicsom kilója, ugyanak­kor több megyében 10—12 forint volt a felvásárlási ár. Könnyen előfordulhat, hogy a vállalat szakembere, mint vevő a fővárosi piacon talál­kozik a szomszéd téesz ker­tészével, aki mint eladó áll a pult másik oldalán. Aztán... Szállítás — vissza. A ZÖLD­ÉRT ebben a helyzetben nem tehetett egyebet: felemelte a felvásárlási árat, következés­képpen: magasabb lett a fo­gyasztói ár. A ZÖLDÉRT árai garan­táltak, s minthogy jó pénzért adják el a zöldségféléket a termelők a megyei vállalat­nak, egy mezőgazdasági üzem. nek sem volt eddig nézetelté­rése. A gyümölcs minősítése körül volt némi huzavona az ÁFÉSZ-felvásárlóhelyeken, hisz minden kistermelő úgy véli, hogy a saját portékája a legszebb. A vita viszont könnyen eldönthető, csupán a szabványlécbe kell beilleszte­ni a zöldséget, gyümölcsöt. dvm A tomerőmű-építkezés A Krakkóból jött segítség ® lengyel szakmunkások első csoportja tavaly szeptemberben érke­zett Paksra, segíteni az atomerőmű felépítését. Je­lenleg már 155-en vannak, közülük 17 a műszaki, iro­dai dolgozó. Bozsena Borza- vári tolmácsnő segítségével megtudtuk az építésvezető­től, Andrzej Semowtól: ösz- szesen 500 lengyel szakember jön Paksra és a szerződés szerint 1983-ig dolgoznak itt. Bozsena Dünaföldváron lakik, férje magyar mérnök, Dunaújvárosba jár dolgozni, az asszony pedig Paksra. Nyolcéves kislányuk Wroc- lawban nyaral a nagymamá­nál, éppen akkor beszélt ve­lük telefonon Bozsena, ami­kor ott jártunk. Reggel hat­kor hívták Paksról Wroc- lawot és fél 11-kor jött be. Jól vannak, Bozsena meg­nyugodott és folytatta sok elfoglaltsággal járó munká­ját. Maga is műszaki ember, illetve még másfél év hiány­zik az egyetemi tanulmányai­ból, Budapesten akarja be­fejezni. Ketten tolmácsolnak Ryczek Attila építészmér­nökkel, akinek magyar szár­mazásúak a szülei, de ki­mentek Lengyelországba és ő már ott született. Kiváló segítségei vannak tehát a lengyel műszaki és fizikai dolgozóknak. A tervek orosz, illetve magyar nyelvű szöve­gének magyarázása nemcsak irodában történik, Bozsena fölkapaszkodik a riasztóan magas turbinaasztal szűk lépcsőin is, a szakmunkások egyik munkahelyére, amikor szükséges. Most is ide men­tünk először, az itt dolgozó munkások mögött már több mint féléves atomerőművi munka van, ők a legilletéke­sebbek a véleménymondásra, hogyan érzik magukat Pak­son. A négy turbinaasztal közül egy elkészült, a kettesről hívtak le két munkást. Nem fiatalok már, mindegyikük­nek diplomas gyermekei van­nak. Bozsena úgy mondja: mérnökök valamennyien. Él­magyarázza, Lengyelország­ban a mérnök szóval jelölik a felsőfokú végzettségűeket, a szakmáktól függetlenül. Tehát Kulka Stanislaw két mérnök fia geológus, illetve testnevelő tanár. Kurcz Ed­ward hegesztő brigádvezető fia ugyancsak geológus. Kér­désemre elmondták a krak­kói Budostal Vállalattól két évre jött szakmunkások, hogy a paksi munkára megválo­gatták az embereket, nem jöhet minden jelentkező, csak akiket erre a legalkal­masabbnak tartanak. A mun­ka nagyon tetszik nekik és teljesen önállóan csinálják a kijelölt létesítményeket, épü­letrészeket. Ők a gépház tur­binaasztalait, ezeket a külön­leges, nagyméretű vasbeton konstrukciókat, más lengyel csoportok a reaktorblokko­kon dolgoznak, egy ácsbrigád a vízkivételi műnél zsaluzó, és így tovább. Velünk van Stanislaw Ho- durek mérnök, a turbina­asztalok építésének irányító­ja, a lengyel építésvezető­helyettes. Büszkén magya­rázza, hogy a kettes reaktor­nál már nemcsak a vasszere­léseket csinálják, de az acél- szerkezetek elkészítését és beépítését, sőt a betonozást is maguk végzik el. Bozsena többször megemlíti: fantasz­tikusan érdekes munka. Visszatérve a két szakmun­káshoz: beszélgettünk -sok mindenről, ízlik-e a magyar koszt, mivel töltik az estéket, a család hogyan viseli ott­hon a távollétet. Nos, a ma­gyar étel furcsa volt, nagyon fűszeres, a főzeléket pedig nem szeretik, így hát ki­iktatták az étrendből. A fű­szereket megszokták. Egyéb­ként külön főznek számukra az erőmű konyháján, ők ebédelnek legkésőbb, két órakor. Ez a szokás, itt is aszerint élnek. Délelőtt 10- kor esznek először, akkor is meleg ételt, aztán kora dél­után ebédelnek. Este a szál­lón még főznek is maguknak legtöbben. Dicsérik a szál­lást, a vendégszeretetet, a közös klubot. Minden lengyel elvtárs, minden beszélgető partner azt mondja: sok ma­gyar barátom van. Saját klu­bot is berendeztek a Kis­hegyen, játékokkal. A len­gyel rádiót kitűnően hallják, megjönnek az újságok, így hát semmi nem idegen szá­mukra. Haza csak negyed­évenként jutnak. Ahol már nagyok a gyerekek, egyedül van az asszony, de rendsze­resen feloldják a magányt rokonságon belül: „megszer­vezték”, hogy nagyon gyak­ran legyen látogató. Azelőtt nem jártak el messzire dol­gozni a férfiak, tehát ez most teljesen új helyzet a család­nak is. A Budostal Vállalat­nak csaknem 35 ezer dolgo­zója van, de a nagy létszám­nak 90 százaléka ott helyben, Krakkóban él. Nagyvárosból érkezik hozzánk a segítség. Wroclaw is, ahol megszó­lalt a „mamusa” hangja és Bozsena boldogan érdeklő­dött, 850 ezer lakosú város. A dunaföldvári kislány ta­lán magyarul próbálja ta- nítgatni mamácskát a nyári két hónap alatt. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Az egyes reaktornál az acélszerkezetek szerelését is lengyel munkások végzik A turbinaasztal vasszerkezetének szerelése Bozsena Borzavári az építkezésen dolgozó lengyel munkásokkal beszélget

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom