Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-16 / 192. szám
1978. augusztus 16. "«ÉPÜJSÁG 3 Kísérlet, de sokat ígér Tanácsadó testület az OTP-fiók mellett Az első Tolnán alakult gondolat * érkezett Takarékpénztárnál, amikor a pénzintézetekre jellemző — és hozzátehetjük megszokott, szinte természetesnek tartott — zártság megszüntetése érdekében tanácsadó testületek szervezését határozták el. Az elképzelést megfogalmazó munkacsoport tagja yolt Szigetvári Ernő, az OTP Tolna megyei igazgatóhelyettese. Megyénk első — főleg tapasztalatgyűjtési céllal létrehozott — tanácsadó testületének alakuló ülése után tájékoztatott bennünket a célokról. Megtudtuk, hogy a 7—15 tagú testületekbe az OTP- fiókok körzetében működő társadalmi és gazdasági szervek vezető munkatársait kérik fel; olyan tiszteletben álló, a lakosság széles rétegeivel kapcsolatban lévő, aktív személyeket, akik viszonylag kevésbé leterheltek és szívesen vállalják ezt a társadalmi megbízatást. Tolnán tizenhármán alkotják a testületet, van közöttük tanácsi, szövetkezeti vezető, iskolaigazgató, szövetkezeti osztályvezető, üzemi főművezető, ifjúsági vezető, gyári személyzeti vezető, ÁFÉSZ-könyvelő. Feladatuk: az OTP-fiók munkájának megismerése, a célok elérésének segítése. A működéshez kiadott irányelvek szerint évente kétszer üléseznek. Először a fiók éves tervfeladatainak meghatározása után, ahol megismerhetik az előző év eredményeit, gondjait, az év során felmerült közgazdasági problémákat, illetve a következő időszak feladatait, benne a legfontosabb takarékpénztári üzletágak mutatóit. Minden bizonnyal nagy érdeklődésre tart számot ezek között a lakásépítési célkitűzés, vagy a hitelpolitikai irányelvek érvényesítésének bemutatása, de a többi is.-2 ’’ ez az ülés nyújt főleg alkalmat arra, , \ hogy a fiók vezetője ismertesse azokat a területeket, ahol kiemelten nagy segítséget kér a testület egyes tagjaitól, vagy a testület egészétől. A második ülést az év harmadik negyedében célszerű tartani, amikor már kibontakoznak az éves terv teljesítésének várható kontúrjai, az eredményességet befolyásoló tényezők, amelyek egyben utalnak az év hátralévő részében elvégzendő munka mennyiségére és minőségére is. A tanácsadó testületnek joga a fiókvezető által előterjesztett beszámoló értékelése, ezen keresztül a fiók tevékenységének véleményezése. Ezen túl, javaslatot tehet az egyes feladatok eredményesebb végzése érdekében és határozatot hozhat a részéről nyújtandó segítség-fői--' májára. Félreértés azonban ne essék: szakmai kérdésekben, belső ügyrendi kérdésekben döntési joga nincs, viszont javaslatot e vonatkozásban is tehet. Amint a tolnai fiók mellett létrehozott testület alakuló ülésén az OTP megyei vezetői hangsúlyozták: nem arról van szó,, hogy a cég propagandaszervévé tegyék, hanem egyedül és kizárólag arról, hogy minél szélesebb, szorosabb kapcsolat jöjjön létre — ennek révén is — a lakosság és a pénzintézet között. Azt várják, hogy a lakosságot foglalkoztató pénzügyi kérdések minél közvetlenebbül jussanak el az illetékesekhez és az OTP munkájáról, elgondolásairól mind nagyobb körből ismerjék meg a véleményt. Megyénk első tanácsadó testületének alakuló ülésén máris több, olyan figyelemre méltó kérdés hangzott . el, amelyet a megyei igazgatóság megvizsgálásra továbbított a vezérigazgatósághoz. Egyebek között a személyi kölcsön jelenlegi felső határának felemelését, a betétállomány növekedésétől megyénként is függővé tett hitelkeret megállapítását, az építési kölcsönök folyósításánál tapasztalható egyes megkülönböztetések felülvizsgálatát javasolták. A felvetésekre a következő ülésen adnak választ a szakemberek. ígérő kezde- A sokat ményezés 1 folytatását lapunk figyelemmel kíséri és szeretnénk a sikereiről úgy beszámolni, amilyen örömmel az első lépést üdvözölni lehet. (f) Felkészülés a gyakorlatra Megyénkben e hónap második felében polgári védelmi bemutató gyakorlatra kerül sor. A felkészítés már megkezdődött. A bemutató gyakorlat az eddigi felkészültségünk felmérésére irányul. Jól ismer mindany- nyiunk részéről, hogy a szocialista országok közt hazánk is mindent megtesz a béke megőrzése érdekében. Nem így van ez az imperialista országok részéről, ahol napjainkban is állandóan fokozzák a felfegyverkezést, újabb és újabb támadó fegyverek megteremtésére törekszenek. Biztonságunk szempontjából ezt nem lehet figyelmen kívül hagynunk, s békés építőmunkánk végzésével egyidejűleg fel kell készülni a védelmi feladatok ellátására. Egész népünk előtt ismert, hogy a polgári védelem feladata a lakosság és az anyagi javak védelme, a békében is előfordulható elemi csapások, ipari katasztrófák, másrészt pedig a háborús hatások elleni védelmi feladatok végzése, abból a célból, hogy a veszteségeket a minimális mértékre leesök- kentsük. Most, a gyakorlatra való felkészítés folyamán a megyei polgári védelem parancsnoksága kéri a gyakorlaton részt vevőket és a lakosságot, h'ogy tevékenységükkel járuljanak hozzá annak eredményes végrehajtásához Különösen fontos a vezetők és az alegységparancsnokok megalapozott felkészítése, hiszen ennek alapján válnak képessé a részvevők vezetésére, irányítására. A gyakorlat jelentőségét növeli az a tény, hogy országos bemutató jellege van. a védekezés és a segélynyújtás szakszerűségéből, valamint, hogy jó gyakorlati módszereket kíván adni a meghívottak és végrehajtók részére Gyakorlatunk. végrehajtásának sikere megyénk, de egyben egész országunk védelmi képességének bizonyítása is. REITER MIHÁLY Nyári gáztároló Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt kardoskúti gázüzemében százötvenmillió forintos beruházási költséggel új kompresszorállomás épült. A berendezésnek az a feladata, hogy a nyári hónapokban termeit földgáz egy részét visszasajtolja a föld alatti tárolóba. Az így „megtakarított” földgázkészletet a téli hónapokban használják fel. ' A kompresszorállomás (MTI fotó, llovszky Béla felvétele — K$) Szocialista brigádok jutalmazása (Tudósítónktól.) A Láng Gépgyár dombóvári gyáregysége szocialista brigádjainak első féléves értékelése során a legeredményesebben dolgozó kollektívák jutalomban részesültek. A „Rákóczi” szerelő-lakatos, az „Alkotmány” kovács, a „Csokonai” előkészítő lakatos, a „Ságvá- ri” előrajzoló és a „Tyeres- kova” női daruvezető szocialista brigád kapott anyagi elismerést eddig végzett munkájáért. A gyáregységben -a szocialista munkaversenyben huszonhét szocialista brigád mintegy háromszázharminc tagja vesz részt a mozgalomban. A dolgozók 77,3 százaléka szocialista brigádtag, és ez az erő már meghatározó a gyáregység termelésére, társadaloméletére és jövőjére egyaránt. Ezért is tartja rendkívül fontosnak a politikai és a vállalatvezetés, hogy a brigádmozgalomnak negyedévenként értékeljék és a legkiemelkedőbb szocialista közösségek erkölcsi és anyagi elismerésében részesüljenek. A jól dolgozók dicsérete mellett azok a brigádok, amelyek nem teljesítették önként vállalt célkitűzéseiket, megfelelő segítséget kapnak, hogy munkájukat megjavítva felzárkózzanak a többiekhez. Oszlánczi János Magányos öregség Stargl Szilvia otthona_még most is olyan mint egy mini VIT. A gyerekek szobájában, hárman vannak testvérek, még kint lóg a vállfán az egyenruha. Látható a jelvényektől legalább kétkilós „panama kalap”, az ajándéktárgyak, plakátok egy része már helyére került, a többi még az íróasztalon van. Éppen most határozták el, hogy polcot szerelnek a falra, azokon kapnak helyet az útról hozott holmik és a Kubáról, a VIT-ek történetéről szóló könyvek. Az egész családnak nagy élmény volt Havanna. Az édesanya már majdnem any- nyit tud az ifjúsági találkozóról mint a lánya. Az ő élményei azonban csak mostanra változtak kellemessé. Sok álmatlan éjszakát okozott neki a hír, hogy a lánya is a magyar küldöttség tagja. Érthetően féltette a gyerekét. Indulás után az éjféli hírekkel zárta a napot és csak a hajnali ötös híradás után aludt el jóízűen, amelyikben bemondták, hogy a magyar delegáció megérkezett Havannába. A család vendégszerető kedvessége, közvetlensége is a találkozó hangulatát idézi. Szilvia legnagyobb élménye is a kubaiak kedvessége, közvetlensége volt. Az igazi életre szóló benyomásokat akkor szerezte, amikor a magyar küldöttek családlátogatáson jártak egy lakótelepen. — Mit láttatok a kubai emberek hétköznapjaiból? — Abból semmit, mert szerintem Kubában a VIT alatt nem is volt hétköznap. Azért persze nagyon sokat dolgoztak is a kubaiak. A mi szállásunk egy kollégiumban volt, ahol még az igazgató is takarított ránk. A kiszolgálás is csak félig volt önkiszolgáló, csak az ételt vittük magunk, az edényt már a kubaiak szedték le. — Beszéljünk a programokról. Az rengeteg volt — és veszi elő a naplót, amit az éjszakák szabad perceiben írt. — Azt is meg kellett szokni Havannában, hogy az alkalmas tíz percekben aludjunk. Rendszerint a buszon fordult elő az ilyesmi. Három megye delegációja alkotta a mi csoportunkat. Voltunk nagygyűléseken, részt vettünk a búcsúgyűlésen is és a Lenin-parkban az utolsó nagy találkozón. Ezt sem fogom soha elfelejteni. A kirakott svédasztalokról mindenki annyit és azt evett amit akart. Ugyanígy az utcán terítettek a családlátogatáskor is. Egyik alkalommal sem került sor hivatalos vacsorára, annyit énekeltünk, táncoltunk. Ezt a trikót például, ami rajtam van, egy olasz gyártmányú inget viselő fiútól kaptam. Fogalmam sincs kicsoda, egy este megjelent és könyvet, ingeket, jelvényt kezdett osztogatni. Az ajándékcsere a hivatalos programban is szerepelt. A magyar klubba is hívtunk delegációkat, a mi csoportunk pedig a franciák vendége volt. Ezeken nyílott alkalom a személyes barátkozásra. Kaptunk egy hat nyelvű szótárt, a tolmácsokon kívül ezek segítségével beszélgettünk, meg kerestünk közvetítő nyelveket. Legjobban az angollal lehetett boldogulni, de németül és oroszul is sokan pötyögtek. Volt olyan ismerősünk, akivel az első napon találkoztunk és csak a negyediken találtuk meg újra. Kétszer is előfordult, hogy „civilbe öltözött” magyart szólítottam meg idegen nyelven, egyszer oroszul kérdeztem, második alkalommal meg a csehszlovák találkozón akar^ tam neki adni az ajándékot. Találkoztam mind a három Castróval, a két ismerten kívül, a harmadik egy tejkombinát igazgatója, ahol a Kirándulás a forradalom vívmányainak útján elnevezésű program során jártunk. Fi- delt — mindenki így hívja — nagyon szeretik a kubaiak. Ha csak megjelenik valahol, ünnepük. Még el sem rendeztem az élményeimet, éppen tegnap jöttem rá, hogy minden szabad percemben Havannára gondolok. Mi nem vettünk részt a politikai vitákon, és az az igazság, hogy az itthoni újságokból állítjuk össze magunkban, milyen is lehetett a VIT, mert az egészről nem volt áttekintésünk, de azt éreztük minden percben, hogy hivatását betölti, mert a fiatalság, a népek barátságát szolgálta. — Ihárosi — 1 fülledt, tikkasztó leverj! gőtől kiszárad az em- ÍTw bér torka, a hatalmas ■ ^ sötét felhők mintha össze akarnák nyomni a kis házat. Estének mutatja magát az esővel fenyegető idő, pedig a délből hiányzik egy óra. Az idős asszony betessékel a szobájába, botra támaszkodva maga is beballag. Nem látszik rajta a kor. Nyolcvankét évéből tízet nyugodtan letagadhatna. Szaporán szedi mondatokba a szavakat, mint aki éhes az emberi hangra. — Tizenhat évig éltem együtt a fiammal és a menyemmel. Nemigen veszekedtünk. Egyszer aztán észrevettem, hogy eltűnt a tizenegyezer forintom. Ki vitte volna el, ha nem a menyem? Annak minden a kezéhez ragad. Megesett, hogy a munkahelyéről jöttek utána, mert valakinek a köpenye zsebéből lopta ki a pénzt. Szóval, akkor vesztünk össze a menyemmel. Pedig hát, ki másnak szántam volna én így is, úgy is azt a pénzt, mint a fiaméknak? Meg is mondtam a menyemnek, hogy húszezer forintot akartam összerakni, hogy aztán oda adom nekik, meg rájuk iratom a házrészemet, tartsanak el érte! Évek óta így vagyunk, egy födél alatt, de külön. Pörös- ködtem, hogy költözzenek el innen, de elvesztettem a port, akkor föllebbeztem, azt is elvesztettem. Hiába, a fiamnak jár az apai rész a házból. Az uram 1964-ben halt meg. Akkor kaptam utána 362 forint nyugdíjat. * Azóta sokszor emelték, most már kilencszáz iorint fölött van. Nem szorulok én a pénzre, megírtam a lányoméknak is. Azok vidéken laknak. A vejem egyszer azt mondta, minden hónapban küldenek nekem kétszáz forintot. Egybe hozott a postás tőlük ezer forintot. Én meg azt válaszoltam, hogy nincs szükségem a pénzre, inkább valaki lenne mellettem, aki egy pohár vizet ad, ha megbeteg- szek. Nem jönnek tájamra se a lányomék, pénzt se küldenek. Elfelejtette már a vejem, hogy fogadtuk be az urammal 1946-ban... “ijípl em beszélek a mein nyemmel, mert még a • gangot is elfalazták, ~ » hogy ne is lássanak engem. Nem mer énhozzám egy szomszéd se átjárni, a menyem nagyon csúnyán elmond mindenkit, aki szóba áll velem. Azt szeretné, ha már régen meghaltam volna. Amíg nem fájtak ennyire a lábaim, délutánonként szomszédoltam egy kicsit az utcában. A menyem minden rosszfélének lehordott, pedig egy 78 éves asszony ugyan hova kujtorgott volna? Egyszer este az utcán meg akart támadni egy részeg férfi, olyan ötvenéves forma, nem egészen normális, itt lakik a közelben. Azt mondta, a me- nyemék biztatták föl, hogy csapjon engem agyon. A fiam sem különb. Nem felejtem el, amíg élek, hogy itt ültünk ezen a diványon, én nagyon elfáradtam. Már hetvenkét éves múltam akkor, nem bírtam a rengeteg mosást, meszelést, annyira jólesett volna, ha azt mondják a fiamék, hogy ne meszeljem már az iskolákat, meg a tüdőgondozót. De hát a fiam megfogta a vállam, kijelentette, hogy ne izguljak, szép koszorút vesznek majd, ha meghalok. Hát érdekel engem a koszorú, nem látom én azt már! Jaj, de sokat dolgoztam életemben. Mostam, vasaltam, takarítottam az urasabb családoknál, meszeltem az iskolákat, csináltam, amit tudtam. Nem a semmiért van a reumám. Az öregek napközi otthonát nagyon szerettem, ameddig mászkálni tudtam. Sokat beszélgettünk, kártyáztunk, ott tanultam meg horgolni is. Most egy lábtörlőt horgolok, legalább telik az idő. Az ebédet mindennap elhozza valaki a napköziből, a szennyest is kimosnák, de nem engedem. Ameddig az ujjaim mozognak, énrám ne mosson más. Csak a lábam, meg a derekam nyomorék. Azt hiszem, most fordíthatok az életemen. Az egyik rokon eltartási szerződést kötne velem, oda vennének magukhoz. Az ember nem kocsmás, az asszony meg otthon van. ötvenezer forintot kérek a fiaméktól a házrészért, huszonötöt ígértek, még nem tudom, hogyan lesz. őst már muszáj kezembe venni a sorsomat, ha máshova nem, hát akkor vigyenek be a szociális otthonba. De oda semmiképpen se akarok kerülni, csak ha végképp nincs más megoldás... KOVÁCS MÁRIA
