Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-16 / 192. szám

4 «ÉPÚJSÁG 1978. augusztus 16. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Jogos észrevétel Szabó Gézáné és Sóvári Teréz szekszárdi olvasóink­tól több kérdést is kaptunk. A kisdorogi kisvendéglőre és a bonyhádi Béke étterem gyorskiszolgáló bisztrójára panaszkodnak. Levelüket to­vábbítottuk a Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályra, ahonnét Korsós István osztályvezető a kö­vetkezőket válaszolta: „Az osztályunkra vonat­kozó részt kivizsgáltuk, s megállapítottuk, hogy a kis­dorogi vendéglátó egység berendezése, felszereltsége a III. osztályú követelmények­nek megfelel. Az árukínála­tot illetően viszont jogos volt az észrevétel. Ez ügy­ben megkerestük a bonyhá­di ÁFÉSZ-t, mint üzemelte­tőt és a szakmai hiányos­ságra felhívtuk figyelmüket. Ha visszatér szabadságról az egység vezetője, reméljük, megfelelő árukínálatot te­remt szendvicsből, virsliből, konzervfélékből, fagylalt­ból, stb, a lakosság legna­gyobb megelégedésére. A bonyhádi Béke étterem gyorskiszolgáló bisztróját is megvizsgáltuk. Vizsgálatunk idején a tisztasággal elége­dettek voltunk. 12.30-kor pár vendég ebédelt, a ki­szolgálás megfelelő volt. Esetenként- előfordul, hogy kevesebb személy van a bü­fében —; betegség, szabad­ság miatt —, ilyenkor vi­szont lassúbb a kiszolgálás.” Komoly zenei lemezek Levele további részében azt kérdezi Szabó Gézáné és Sóvári Teréz, hogy miért olyan kicsi a választék Szekszárdon komoly zenei lemezekből? Miért nincs Szekszárdon önálló lemez­bolt, megfelelő komoly ze­nei választékkal? Ebben a kérdésben a Tol­na megyei Népbolt Vállalat az illetékes, ahonnét Hor­váth János ig. helyettes és Lőwi Vilmos osztályvezető az alábbi választ küldte: ,,Szekszárdon a 35. számú villamossági boltunkban forgalmozunk hanglemeze­ket. Beszerzéseinket a Ma­gyar Hanglemezgyártó Vál­lalat ajánlatai és kedves vásárlóink igényeinek mesz- szemenő figyelembevételé­vel eszközöljük. Úgy érezzük, hogy a rene­szánszát élő hanglemezfor­galmazás feltételeit lehető­ségeink szerint biztosítjuk, melyet bizonyít boltunk 350 ezer forintos hanglemez­készlete is Vállalatunk hosszú távú terveiben szerepel Szekszár­don egy csillár- és hang­szerbolt nyitása, addig, amennyiben kedves olvasó­juk lemezigényét boltunk­ban nem tudnánk kielégí­teni, ajánljuk a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnak a városban lévő két köny­vesboltját, ahol teljes vá­lasztékban kaphatók ko­moly zenei lemezek. Ezenkí­vül lehetőség van arra, hogy a levélíró bekapcso­lódjon a lemezposta akcióba, melynek keretében 12 na­pon belül az országban megjelent lemezek megkap­hatok.” Táppénz Nagy Lőrinc zombai ol­vasónk írta a következő le­velet: „1978. április 26-tól va­gyok tüdőbeteg, jelenleg 1978. május 18-tól kórházi kezelés alatt állok, a me­gyei kórház tüdőosztályán. Két kiskorú gyermekem van. Betegségem előtt a Hőgyészi Állami Gazdaság nagytor­mási üzemegységében dol­goztam, mint sertésgondo­zó. Keresetem általában 4200—4500 forint körül volt. Ezen a munkahelyen 1978. január 2-től dolgozom. 1978. április 26-tól való betegállo­mányba vételem óta a táp­pénzen nem haladja meg az 1800 forintot, ügy érzem, hogy a fenti keresetemhez képest ez kevés. Ebből a juttatásból családom és ma­gam fenntartani nehezen tudom...” , Panaszosunk levelét a Tár­sadalombiztosítási Igazga­tósághoz, Szekszárdra to­vábbítottuk ahonnét Sümegi Imre ellenőrzési osztályve­zető az alábbiakat vála­szolta: „...Eljártunk a Hőgyészi Állami Gazdaság társada­lombiztosítási kifizetőhelyé­nél. A rendelkezésünkre bo­csátott okmányok alapján megállapítottuk, hogy az 1978. április hóban bekö­vetkezett keresőképtelensé­génél a Gabonaforgalmi Vállalat, Szekszárd, volt munkáltatójánál 1977. ja­nuár 1-től december 31-ig elért 28 217 forint kereset és az ez évben kifizetett 660 forint jutalom figyelembe­vételével állapították meg a napi táppénz összegét, 65 százalékos mértékben, 61,34 forint összegben. » A kórházi ápolás időtar­tamára a 65 százalékos táp­pénzének a 90 százalékát számfejtették, ezenkívül — a kórházi időre — a TBC-s betegeket megillető napi 15 forint anyagi támogatást is folyósították. Levelében em­líti, hogy a keresőképtelen­ségét megelőzően átlagosan 4200—4500 forintot keresett, ezért a folyósított táppénz összegét alacsonynak tartja. Tájékoztatásul közöljük, hogy a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet R. 28. §-a írja elő, hogy milyen keresetet kell alapul venni á táppénzalap kiszámításá­nál. A fenti rendelet alap­ján az * 1977. január 1-én vagy ezután kezdődő kere­sőképtelenségnél a táppénzt a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben végzett mun- káér járó kereset figyelem- bevételével kell megálla­pítani. A kifizetőhely a fenti rendelkezés végrehajtásá­ban helyesen járt el, ami­kor a táppénz számfejtése­kor a Tolna megyei Gabo­naforgalmi Vállalat által közölt bért vette figyelem­be. A fent leírtak alapján táppénzének folyósítása a rendelkezéseknek megfele­lően történt...” Telefonszámunk: 129-01, 123-61. Ml VÁLASZOLUNK Az alsó- és közép­fokú nevelési-okta­tási intézmények vezetésének határo­zott idejű ellátásá­ról szól az oktatási miniszter és a munkaügyi mi­niszter 6/1978. (VII. 20.) OM —Mü. M számú együttes ren­deleté, amely megszabja az igazgatói kinevezés személyi feltételeit, az igazgatói kine­vezés személyi feltételeit^ az igazgatói kinevezés időtarta­mát, meghosszabbításának feltételeit és a kinevezés megszüntetésének módját, rendelkezik az igazgatói cím használatáról és a vezetői pótlék folyósításáról a beosz­tás megszűnése esetén. Ki­emelendő, hogy az igazgatói kinevezés tartama öt tanév, az igazgatói kinevezés lejárta azonban nem érinti az isko­lában pedagógus munkakör ellátására vonatkozó munka- viszonyt. (Magyar Közlöny 1978. évi 47. száma.) A Minisztertanácsnak a foglalkozási betegség miatt megrokkant egyes dolgozók kivételes kártalanításáról szóló 1024/1978. (VIII. 2.) szá­mú határozata szerint a fog­lalkozási betegség miatt bal­eseti rokkantsági nyugdíjban részesülő, azokat a személye­ket, tünknek munkáltatójuk­kal szembeni kártérítési igé­nye 1978. január 1. előtt el­évült, vagy akiknek igényét jogerős bírói ítélet elhárítha­tatlanság címén elutasította, 1978. szeptember 1. napjától havi 1000—2000 Ft járadék­kal kártalanítani kell. A kivé­teles kártalanítást megállapí­tó határozatot jogorvoslattal megtámadni nem lehet, a jo­gosultság megállapítása vagy a járadékösszeg felemelése iránt munkaügyi vita nem kezdeményezhető. Az a vál­lalat, amelynél a dolgozó megrokkanása előtt utoljára töltött be foglalkozási beteg­ség veszélyével járó munka­kört, a kártalanítási járadék kifizetésére kerülő összeget köteles a SZOT Társa­dalombiztosítási Főigazgató­ságnak évenként előre meg­téríteni. A jogszabály — amely a Magyar Közlöny idei 51. szá­mában jelent meg — 1978. szeptember 1-én lép hatály­ba. A gyűjtőkereskedés gya­korlásáról szól a belkereske­delmi miniszter 15/1978. (VII. 2.) Bk. M. számú rendelete, amely szerint" gyűjtőkereske­dői tevékenységet magán- személy kizárólag ilyen tevé­kenységre jogosító magánke­reskedői igazolvány alapján folytathat, kizárólag az iga­zolványában meghatározott terméket gyűjthet, illetve vá­sárolhat, és tevékenységét csak abban, valamint azzal szomszédos megyében foly­tathatja, amelyhez a gyűjtő­kereskedői igazolványt kiadó tanácsi szakigazgatási szerv tartozik. Gyűjtőkereskedői igazolványt legfeljebb öt év­re szabad kiadni. Megjelöli a jogszabály a gyűjtőkereske­dői igazolvány kiadásánál egyéb feltételeit is. (Magyar Közlöny idei 51. száma.) In­dokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a Kereskedelmi Értesítő idei 20. számában megjelent tájékoztató- r a, amely az import termé­kek használati-kezelési utasí­tásának vizsgálatáról szól, s amely vizsgálat megállapítá­sai- szerint több terméknél, illetve termékcsoportnál a vállalatok nem gondoskod­nak használati-kezelési uta­sításokról, más esetekben az utasítás nem jutott el a vá­sárlókhoz, egyes termékek használati-kezelési utasítása ellentmondásokat tartalma­zott, (pl. bevarrt címke til­totta, a papírcímke viszont engedélyezte a mosást), több utasítás az exportáló ország nyelvén írt címkével jelent meg a forgalomban, stb. DR. DEÁK KONRAD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke Forró pillanatok Aszfaltozzák a járdát. A gréderből gőzölögve ömlik a forró aszfalt a talicskába. A talicskás belekapaszkodik, rá­tolja a járdára, kiborítja, -aztán vissza az aszfaltot melegítő géphez. Szusszanásnyi időre behúzódik az árnyékba, tölt a ceglédi kanna tetejébe, iszik. A'ztán visszamegy a talicská­hoz és a kannából löttyint egy kis vizet a vasfogantyúkra. Hiába, harminckét fok van. * Ülünk a presszó teraszán. Mindenki a kezében tartja az italt, mert a szabadtéri bádogasztalokon tojást lehetne sötni, úgy felforrósodtak a déli napsütésben. Szemtelenül kíváncsi és valószínűleg szomjas darazsak rajzanak a márkásüvegek körül és körülöttünk. Van aki mérges hessegetéssel próbálja elzavarni őket. Józsi békésen szemlélődik, figyeli a döngicsé- lő bogarakat, majd egy kis márkát löttyint az asztalra: — Igyatok — mondja. Ot perc múlva vagy fél tucat darázs állja körbe a kis tócsát. Mozdulatlan csápokkal, lüktető potrohhal szívják ma­gukba a nedvet. Isznak. * Némi hűsöt adó gesztenyefa lombján áttörő fénynyalá­bokon oszlopban izzik a finom por. A forróságtól fényesen vibráló, reszkető műútról bekanyarodik a megállóba az autó­busz. Fellélegezve botorkálnak le az utasok a lépcsőn. A kö­zépkorú asszony izzadó homlokából hátrasimítja a haját, majd fújtatva mondja: — Most már el tudom képzelni, mit érezhet a csirke a kuktában. * Mozdulni alig lehet a strandon; a vízben és a gyepen egyaránt sokan vannak. A férfi — az imént jött ki a vízből — kényeskedve lépeget az átforrósodott betonlapokon, látszik, hogy égeti a talpát. Odaér az asztalhoz, megáll. — Termál? — kérdi az úszómestert a vízre bökve. * Szombat este van. Es meleg. Akinek nem volt ideje, vagy gondja napközben beszerezni a sört — pótlandó az egész na­pi folyadékveszteséget —, elindul, mondjuk Szekszárdon, hogy valamelyik vendéglátóhelyen alkalma nyíljék erre. A felderí­tő hadmozdulatok után szomorkásán konstatálhatja a tényt: nem nyílik. Mármint sem alkalom, sem sör. Ugyanis lako­dalom van a mi falunkban, bocsánat a városunkban. Zártkö­rű rendezvények. A Kispipában, a Garay ban — kettő is — a Kiskulacsban, a hírek szerint a Halászcsárdában is. A Ge- mencben szintén, igaz a presszóban van sör, méghozzá export­különlegesség, különleges árakon, természetesen nem feltét­lenül kell meginni. Zártkörű szombat. A forróság a szervezőket is rövidre zárhatta? * Uj burkolatot kap a műút. Az aszfaltot billentős teher­gépkocsik szállítják Pécsről. Mielőtt az egyik sofőr lebontaná a rakományt, felkapaszkodik a platóra és a forró aszfaltot ka- pargatva ledobál a kocsiról néhány cső zöldes csuhéjú kuko­ricát. Lekászálódik a gépről és az árakparton egyik kezéből a másikba dobálva a meleg kukoricát, lehántja a levelét, majd csemegézni kezdi a főtt kukoricát. Még Pécsett rakta a bitumen közé, útközben megfőtt. — st — Minden másnap tűzkár Harmincéves az állami tűzoltóság Beszélgetés Márton Pál megyei tűzoltóparancsnokkal gtaM s Harminc évvel ezelőtt, 1948- ban sok-sok jelentős ese­mény zajlott le hazánkban. Nem a legjelentősebbek közé tartozott az állami tűzoltó­ság megalakulása. Azóta 30 év telt el. — Mit jelentett a tűzol­tóság államosítása és mi­lyen jelentős változások mentek végbe az elmúlt harminc évben a tűzoltóság életében? — tettük fel az első kérdést Márton Pál tűzoltó őrnagynak, Tolna megye tűzoltóparancsno­kának. — A szervezett tűzoltóság mindenkor a társadalom ré­sze. Ezért természetes, hogy a politikai, társadalmi és gazdasági hatások érintik a tűzvédelem szervezetét is. így történt ez 1948-ban is. A gyárak, bányák, üzemek államosításával egyidőben — az 5.090/1948. Korm. sz. ren­delettel — megtörtént a tűz­oltóságok államosítása is. A rendelet egyértelművé .tette a belügyi irányítást. Az álla­mosítás és az azzal járó jogi szabályozás addig nem re­mélt lehetőségeket teremtett a hazai tűzvédelem fejlődé­sében. Az első ötéves terv­ben az állam gondot fordított a tűzoltóság hiányos felsze­reléseinek pótlására. Ugyan­akkor gondoskodás történt — a kárfelszámoló feltételek biztosítása mellett — a meg­előzés tekintetében is; meg­erősítették és kiterjesztették az állami tűzoltóság hatósági jogkörét, szabálysértési ható­sági jogállásában szankcio­nálási lehetőséget biztosított a jogszabály a hatóság ré­szére. E jogosítványok tulajdon­képpen elismerésjellegűek voltak: az állami tűzvédelmi szervek alkalmassá váltak önálló államigazgatási feladat ellátására. Ugyanakkor ki­fejezésre jutott az is, hogy a társadalom javait — a terv- gazdálkodásra való áttérés, de különösen az ipar fejlő­dése következtében — foko­zottabb tűz elleni védelem­ben kell részesíteni. Az állami tűzoltóság tagjai a rájuk bízott feladatot — minden szerénytelenség nél­kül megállapíthatóan — vég­rehajtották, közben képezték magukat, elsajátították a fej­lettebb technika alkalmazá­sát, elérték azt, hogy valóban egységes elvek alapján szer­vezett, egyenruhás rendésze­ti szervvé váljék a testület. — Nem volt könnyű idá­ig eljutni. Igaz, hogy volt mire alapozni, hisz köztu­domású, hogy tűzoltóságok már a felszabadulás előtt is működtek a városokban, községekben és nagyobb Üzemekben. Ezek a tűzol­tóságok is hasonló szerve- zetűek és hasonló feladat­körrel megbízottak voltak, mint az állami tűzoltóság? — A szervezett tűzoltás abba az időbe nyúlik vissza, amikor a harcászat eszköze a tűz volt. Amíg a várostrom­lók egy része megpróbálta felgyújtani az épületeket, ad­dig a várvédők között létre­hozott egység a tüzek oltását végezte. E módszert a római légiók fejlesztették ki a leg­eredményesebben, olyannyira, hogy a légionisták leszerelé­se után letelepedési helyei­ken külön tűzoltószerveze­tekben tömörülve — „kollé­giumot” alkotva — a polgári városok tűz elleni védelmét is ellátták. A középkorban — mint az élet többi területén — a tűz­védelem tekintetében is visz- szaesés következett be. Fejlő­dés csupán a 17. században indult meg, elsődlegesen a tűzoltótechnika vonatkozásá­ban. Ennek elsődleges hatása a légüstös fecskendő feltalá­lása volt. Hazánkban az első egysé­ges tűzvédelmi jogszabály al­kotása II. József nevéhez fű­ződik, aki nevezetes tűzvé­delmi pátensében lefektette a tűzrendészet ma is éryé- nyes alapelveit. A reformkor tűzvédelmi tekintetben is újat hozott: megkezdődött az önkéntes tűzoltóságok alakulása. Ha­zánkban elsőként 1835-ben Aradon alakult önkéntes tűz­oltóegyesület. Megyénkben elsőnek 1873-ban a szekszár­di, majd a paksi, nem sokkal később a bonyhádi, illetve a tamási önkéntes tűzoltóság alakult meg. A századforduló idején megyénkben összesen 27 önkéntes tűzoltóegyesület működött. A szervezett tűz­oltóság létrehozására jogi alapot teremtett egy 1888- ban megjelent belügyminisz­teri rendelet, amely rendelke­zett az önkéntes, köteles, vagy fizetett tűzoltóság létre­hozásáról. E rendelkezés — egyebek mellett — a tűzoltó­ság fajta szerinti megosztott­ságát eredményezte, aminek következtében lényegében az államosításig e háromfajta tűzoltóság működik hazánk­ban. Feladatuk kimondottan kárfelszámoló tevékenység. — A lakosság, az állom­polgár általában csak baj esetén találkozik a tűzoltók­kal. Ebből adódik, hogy az emberek többsége a kárel­hárítást tartja a tűzoltóság elsődleges és szinte egye­düli feladatának. Valóban ez a feladata? Ha nem, ak­kor miben jelölné meg a jelen és a jövő feladatait? — Valóban, a lakosság na­gyobb része a tűzoltást isme­ri a tűzoltóság egyetlen fel­adataként, hiszen ilyenkor találkozik gyakrabban a tűz­oltókkal. — Sajnos, az év minden második napjára jut egy ká­ros tűzeset, s a — körülmé­nyek adta lehetőségekhez ké­pest — gyors és szakszerű kárfelszámoló munkánk el­lenére is évente átlagosan mintegy 3,5 millió forint el­sődleges tűzkár keletkezik megyénkben. A tűzoltás mel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom