Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-16 / 192. szám
Képújság 1978. augusztus 16. Megkezdődött az érdemi munka Genfi konferencia A fajüldözés és a faji megkülönböztetés elleni világ- konferencia kedden kezdte meg az érdemi munkát. Több szocialista ország állami vezető személyisége, Leonyid Brezsnyev, Losonczi Pál és mások üdvözletüket és jókívánságaikat küldték a konferenciának. „A világ demokratikus erőivel együtt a Magyar Nép- köztársaság mindig a gyarmati és a faji elnyomás ellen, a szabadságukért, alapvető emberi jogaik kivívásáért fellépő népek oldalán áll és következetesen síkra száll a népek önrendelkezésére, a fajüldözés és az apartheid felszámolására vonatkozó ENSZ-határozatok maradéktalan megvalósításáért” — hangzott az Elnöki Tanács elnökének üzenete. A konferencián a magyar küldöttség hangsúiyozottabb szerephez jutott azáltal, hogy a tíz alelnök közé választották Magyarországot. A keddi plenáris ülés első felszólalói közé tartozott Lázár Mojszov, az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakának elnöke, A. M. Bow, az UNESCO főigazgatója, majd sorrendben következett Sri Lanka, India, Norvégia, Jamaica képviselője. A Közös Piac „kilenceinek” nevében mondott beszédet Per Fischer (NSZK). A délutáni ülésen mondta el nagy érdeklődéssel várt beszédét Dzsaszohov, a szovjet küldöttség vezetője. Beszédét Leonyid Brezsnyev- hek a konferenciához intézett üzenetére alapozva rámutatott, hogy a Szovjetunió a maga részéről teljességében megoldotta az emberek közti egyenlőséget és következetesen küzd a fajgyűlölet és a faji diszkrimináció minden formája ellen. Az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom részt vesz ebben a harcban és bizonyos eredményeket máris elért. A fajgyűlölet azonban a világ egyes helyein erőssé vált, veszélyezteti a békét és a biztonságot. A dél-afrikai rezsim csak úgy tud fennmaradni, hogy az imperializmusra támaszkodik.' A Szovjetunió határozott álláspontja a fennálló főbb kérdésekben az, hogy Zimbabwében a fehér telepesek adják át a hatalmat a hazafias erőknek Namíbiából vonják ki a délafrikai csapatokat és adják át a hatalmat a SWAPO-nak és az apartheid politikát számolják fel Pretoriában. Ugyanakkor a Szovjetunió elítéli a Palesztinái arab népnek az elnyomását az izraeliek által. Komoly gondot okoz nemzetközi vonatkozásban a faji elnyomás a többi közt az USA-ban is, ahol mások elnyomásáról beszélnek, de otthon az elnyomás politikáját folytatják — mondta a szovjet küldöttség vezetője. (MTI) Washington Döntés a segélyprogramról A washingtoni képviselőház hétfőn — több módosító indítvány elfogadása után — 223 szavazattal 167 ellenében jóváhagyta az eredeti 8,4 milliárdról 7,1 milliárd dollárra kurtíott külföldi segélyprogramot, s azt jelenlegi formájában — módosításaival együtt — a szenátus elé utalta végleges jóváhagyásra. Ä képviselőház legfontosabb kikötése a segélyprogrammal kapcsolatban, hogy az közvetetten, tehát a nemzetközi pénzintézetek révén sem használható fel a Vietnami Szocialista Köztársaság meghitelezésére. Ezt 241 szavazattal 152 ellenében fogadták el. Hasonlóképpen rendelkezett a képviselőház Kuba vonatkozásában is. Csak az Izraelnek megajánlott egymilliárd dollár, valamint a Jordániának szánt 8,5 millió és a Libanonnak szánt 2,5 millió dolláros összeg maradt érintetlenül. Szadat az új pártról Moszkva D Pravda a bécsi tárgyalásokról Szadat egyiptomi elnök hivatalosan is megadta a jelt az általa alapított politikai párt, a Nemzeti Demokrata Párt tevékenységének a beindításához. Az egyiptomi elnök Alexandriában, az ideiglenes pártvezetőség előtt mondott beszédet. (Képtávírónkon érkezett.) A bécsi tárgyalások most véget ért 15. fordulójában körülbelül tíz fontos elvi kérdésben sikerült megegyezésre jutni a fegyveres erők és a fegyverzetek közép-európai csökkentése terén — míg az eddigi fordulókban együttvéve is csak néhány kérdésben született egyetértés — állapítja meg a Pravda keddi számában Igor Melnyikov, a lap bécsi tudósítója. A haderőcsökkentési tárgyalások azonban még korántsem jutottak ki a zsákutcából. A 15. forduló eredményeit összegezve a szovjet lap hangsúlyozza: a szocialista országok júniusban előterjesztett javaslatai új ösztönzést adtak a megbeszéléseknek és közelebb áll a realitásokhoz a tárgyalásokon részt vevő NATO-tag- államok áprilisban benyújtott elképzelése is. A most véget ért tárgyalási szakaszban például a résztvevő országok megállapodásra jutottak abban, hogy csökkentik szárazföldi erőikét.A Szovjetunió és az Egyesült Államok megegyezett bizonyos fegyverfajták korlátozásáról, szovjet részről a harckocsik, amerikai részről a nukleáris fegyverek számát csökkentenék a térségben. Abban is kialakult egyetértés, hogy a fegyveres erők létszámának csökkentését megadott időpontig kell végrehajtani, s ezzel ki kell alakítani egy közös felső szintet, a Varsói Szerződés és a NATO fegyveres erői létszámában. Néhány gyakorlati kérdésben is sikerült megállapodásra jutni. A lap aláhúzza: ez a fejlemény elsősorban a szocialista országoknak köszönhető, akik új javaslataik elkészítésénél elfogadták például a közös felső szint vagy a nyugati fél kifejezésével szólva a „közös plafon” elgondolását, a két fél számára ez egyaránt 900— 900 000 ember lenne a térségben, ezen belül a szárazföldi erők felső szintje 700—700 000 fő. A tárgyalásokon részt vevő NATOállamok, bár bizonyos mértékben figyelembe vették a szocialista országok elképzeléseit, továbbra is kitartanak egyes korábbi követeléseik mellett. így például nem akarják csökkenteni a légierő személyi állományának létszámát és csupán az Egyesült Államok európái erőinek fegyverzetében hajtanának végre csökkentéseket a nukleáris fegyverek és azok hordozóeszközei számában. „Ha a Nyugat kellő jóakaratot tanúsított volna a szocialista országok korábbi javaslatai iránt, akkor már 1977-ben csaknem 300 000 ember vethette volna le a katonaköpenyt” — írja a Pravda cikke, rámutatva: a szocialista országok készek újabb erőfeszítésekre annak érdekében, hogy a bécsi tárgyalásokon valóban kedvező fordulat következzék be. Világos azonban, hogy az ilyen erőfeszítéseknek kölcsönöseknek kell lenniök és a Nyugat nem helyezkedhet a kivárás álláspontjára. (MTI) Brezsnyev és találkozója Rövid szovjetunióbeli üdülésen tartózkodott a Krím-fél- szigcten Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, államfő, aki találkozott Leonyid Brezsnyevvel. (A kép bal szélén K. Csernyenko, az SZKP KB póttagja). Todor Zsivkov kedden hazautazott a Szovjetunióból. Hilfcirí találkozók Kedd esti kommentárunk. A világ valamennyi nagy hírügynöksége jelentette: Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke a Krím-félszigeten találkozott Todor Zsivkovval, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárával, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnökével. Ilyenkor, a nyári hónapokban megszokottá váltak ezek a festői Krímből keltezett hírek, az európai szocialista országok vezető politikusai rendszeres nyári vendégei az SZKP főtitkárának. A világsajtó mégsem úgy kezeli ezeket a jelentéseket, mint egyszerű protokolláris közleményeket. Régen hamisaknak bizonyultak azok a közhelyek, amelyek szerint „a nyár a nagypolitikában is nyár”, vagyis, hogy a perzselő napfény mintegy elapasztja a nemzetközi politikai tevékenység sodrát is. Minden, az események iránt valamennyire is érdeklődő ember tudja ma már — hiszen elég belepillantania a lapokba, rádiót hallgatni vagy a televízió képernyőjére tekintenie, hogy manapság nincs politikai uborkaszezon, hogy Európa és a világ nagy mozgásfolyamatai — természetesen — nem vesznek ki „nyári szabadságot”. A szocialista országok mindig is nyíltan vallották, hogy a bonyolult, naponta változó helyzetben milyen fontosnak tartják a legmagasabb szinten tartott rendszeres konzultációkat. Enélkül ma már nehezen lenne elképzelhető valóban gyorsan reagáló, valamennyi fejleményt figyelembe vevő és integráló, egyeztetett szocialista külpolitika. Nem véletlen, hogy a Nyugat fővárosaiban is intenzív érdeklődéssel kísérik a Krím-félszigetről érkező híreket. A Fekete-tenger partján kiadott közlemények számukra is égetően aktuális üzenetet tartalmaznak. Hiszen ezek a dokumentumok nemcsask kétoldalú vonatkozásokat, hanem egyetemes jelentőségű nemzetközi kérdéseket is érintenek. A mostani közleményben például figyelmet kelt Brezs- nyevnek és Zsivkovnak az a közös megállapítása, amely szerint — nyilvánvalóan a most megkötött japán—kínai szerződésre is utalva — „Kína hegemonisztikus irányvonala mélységesen ellentétes a béke és a szocializmus érdekeivel”. Hasonlóan nemcsak a közvetlenül érintett országok vezetői és népei számára fontos a közleménynek az a kitétele, amely arra figyelmeztet: nem lehet megengedni, hogy a Balkán-félsziget, ez a hagyományosan zaklatott térség „az enyhüléssel szembenálló erők cselszövéseinek és kísérletezéseinek tárgya legyen.”. Végül, de távolról sem utolsósorban, messze hangzik a Krím-félszigetről kiadott közleménynek az a megállapítása, hogy az ott tárgyaló felek kitartanak az enyhülés politikája mellett, támogatják a Helsinkiben aláírt záróokmány elveit. Olyan időpontban, amikor — sajnos — Nyugatról, elsősorban Washingtonból ezzel szögesen ellentétes hírek érkeznek, megnyugvás és remény forrása a közleményből kiolvasható jótékony folyamatosság. HARMAT ENDRE 1 rán A zavargások hátterében Az utóbbi hónapokban szinte nem múlik el hét, hogy ''a nemzetközi hírügynökségek ne jelentenének összetűzéseket Iránból. A tüntetések, kisebb-nagyobb lázadások hulláma kiterjedt az ország nagyvárosaira. A rendszer ellenzőinek tábora rendkívül széles: az egyházi vezetők befolyása alatt lévő városi kispolgárok, balol/dali diákok, értelmiségiek egyaránt fellépnek a teheráni kormányzat ellen. ELŐTÉRBEN A SÍITÁK Az egyes tüntetések okát utólag nehéz kideríteni. Az mindenesetre tény, hogy Iránban, ahol az iszlám síita ága az uralkodó felekezet, a vallási vezetőknek lényegesen nagyobb befolyásuk van az emberek életére, tevékenységére, mint a muzulmán világ más országaiban. A síita vezetők a korábbi években már többször az utcára vitték híveiket, amikor kifejezésre akarták juttatni szembenállásukat a sah reformjaival. Ismeretes, hogy Irán császára, Reza Pahlavi sah, az utóbbi tizenöt évben nagyszabású korszerűsítéseket hajtott végre. Országának növekvő olajjövedelmeit arra használta fel, hogy az évszázados feudális struktúrákat megtörje. Földhöz juttatták a parasztok nagy részét, s a földbirtokosokat arra késztették, hogy a földjeikért kapott összegeket az iparba fektessék. Kiterjesztették a választójogot a nőkre is, s igyekeztek minden tekintetben modern tőkés állammá változtatni Iránt. A nagyszabású reformok gazdasági alapja az olaj. A sah és kormánya — számítva a kőolajforrások kiapadására —, az országot fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari hatalommá kívánta változtatni. A fejlődés azonban nem ment és megy simán. Többek között a szak- emberhiány miatt. Igaz, Iránban az utóbbi két évtizedben jelentős erőfeszítéseket tettek az írni-olvasni tudás elterjesztéséért, s megsokszorozódott a főiskolai hallgatók száma is. A diákság körében azonban csakúgy, mint az erősödő munkásosztály soraiban, egyre többen vannak, akik kiállnak az ország valódi társadalmi haladásáért. I TILOS A MARXIZMUS Korábban a sah kormánya a haladó gondolatokat egész egyszerűen törvényen kívül helyezte, a marxizmust „betiltotta”, s a kommunista párthoz tartozókat szigorú börtönbüntetéssel, sőt halállal sújtják. (Ennek ellenére az iráni kommunisták pártja, a marxista—leninista Tudeh Párt (Néppárt) a szigorú illegalitásban tovább tevékenykedik.) Iránban korlátozták a rendszer „mérsékelt”, polgári ellenzékét is, egypárt-. rendszert vezettek be, amivel az erősödő burzsoázia elégedetlenségét is kiváltották. Időközben mind több iráni fiatal utazott Nyugat-Európa országaiba és az Egyesült Államokba. Az iráni diákok tízezrei szintén az ellenzékiek számát szaporítják. A sah valamennyi látogatását Nyugaton tüntetések kísérik. (A tüntetők azonban többnyire álarcot viselnek. Tudják, az Iránban oly mindenható titkosrendőrség, a SAVAK emberei mindenütt ott vannak.) A rendszer ellenzéke tehát igen vegyes. A sah nyilatkozataiban azt hangoztatja, hogy csupán a vallási fanatikusok és a „korrjmunista ügynökök” elégedetlenek abszolút uralmával. A látszat azonban mást mutat. Hiszen csupán az elmúlt hetek tüntetései több százezer embert vittek az utcára. A mozgolódás leverésére a teheráni kormány bevetette a hadsereg alakulatait, s a sah kijelentette: liberalizálni fogja rendszerét. Az utóbbi kijelentésről sokan azt tartják, nem is annyira az irániaknak szól, mint az „emberi jogok védelme” ürügyén kampányt folytató amerikai adminisztrációknak, amelynek időnként kellemetlenné válhat a terror eszközeit alkalmazó közép-keleti szövetséges. REGIONÁLIS NAGYHATALOM Az Egyesült Államok számára ugyanis Irán az utóbbi időben a legfontosabb szövetségesekkel egy sorba került. A sah egyik bevallott célja; országát a térség, s az Indiai-óceán regionális nagyhatalmává tenni, döntőbíróvá válni a Közép-Kelet és Afrika észak-keleti részének belügyeibe. Irán a CENTO tagjaként az Egyesült Államok katonai szövetségese, s az iráni hadsereget és légierőt az USA elátta a legfejlettebb harci technikával, sok ezer amerikai katonai kiképző és egyéb szakember tartózkodik az országban. A belső elégedetlenség hulláma tehát újra meg újra felcsap. A teheráni kormányzat azonban mindezért külső erőket okol. Legutóbb az afganisztáni haladó fordulat után utaltak arra, hogy Irán hajlandó beavatkozásra is a Közép-Keleten. (Ezt korábban már megtették az ománi szultán mellett, s segítséget nyújtottak Szomáliának is az Etiópia elleni agresszióban.) Az iráni haladó ellenzék képviselői a kormány állításaival ellentétben a nyugtalanság okát az országon belül keresik. Az El Mudzsahid című algériai lap szerint a „válság valódi oka az ellenzékiek szerint Irán társadalmi-politikai légköre, valamint a gazdasági helyzet rosszabbodása, amelyeknek okát sokan abban látják, hogy az uralkodó mindent a hatalmas hadsereg létrehozása eszméjének vetett alá.” M. G. LAPZÁRTA BUDAPEST Losonczi Pál, az Ellökj Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke búcsúlátogatáson fogadta Bamdarijn Düger- szürent, a Mongol Népköz- társaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Budapestről. MOSZKVA Ünnepélyesen búcsúztatták kedden délután Moszkvában, a Komszomol Központi Bizottságának székházában a Kun Béla magyar ifjúsági építőbrigád hazatérő tagjait. A magyar fiatalok éppen két évvel ezelőtt utaztak ki a KGST- tagállamok együttműködésével megvalósuló nagyszabású szibériai építkezésre, az Uszty-Ilimszky cellulózé és papíripari kombinát és a mellette felnövekvő új város építésére. A Komszomol KB és a titkárság köszönetét Alev- tyina Fedulova, a központi bizottság titkára tolmácsolta.
