Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-19 / 168. szám

1978. július 19. "Képújság 5 Van Űjdombóvárott né­hány olyan városnegyed, ahol szinte egy év alatt egész utcahossznyi házsor épült. Ezek a házak nem mindig nyerik meg az ide­genek tetszését. A benne la­kókat egyáltalán nem za­varja, ha valaki csúnyának mondja az utcát, és a há­zakra különféle jelzőket „ra­gaszt”. Az tény viszont, hogy az effajta sorházak és láncházak, amelyekből az új utca áll, külön-külön — lakásonként — mind szép is lenne, de így összezsúfol­va levegőtlen, az egyfor­maság mellbe üti az embert —, mert még az egyformá­ra festett házak is a bezárt­ság, a négy fal közé szorí­tás érzését növelik az utcát szemlélő idegenben. A Gábor Béla utca — Űj- dombóvár egykori iskola- igazgatójának nevét viseli, aki a proletárok lakta vá­rosrésznek mindig szószóló­ja volt — egyik oldalán la­pos tetejű láncházakat épí­tettek. A láncházrendszer azonban több helyen meg­szakad, hiszen a két maga­sabb házrész közötti épület­darabot, garázst is beépítik, így aztán a házsor — több mint huszonöt ház van egy­máshoz építve —, valóban láncnak, zártnak, és olyan­nak tűnik, mintha nem en­gedné ki a lakót a szabad­ba, a térbe. A szemben lévő házsor házai nyeregtetősek, úgyszintén láncrendszer­ben, tehát egy lakásrész kétszintes, de a két lakás közötti részben van a föld­szintes garázs. Nyilvánvaló, a készet könnyű bírálni. És a kibicnek semmi sem drá­ga alapon, mondhatjuk, hogy talár! kicsivel több pénzen szebb utcát is épít­hettek volna... Node, ezek a házak szépek, ha egyedileg vizsgáljuk az utcát. Más kérdés, hogy majdan, ha el­készül az utca burkolása, f a járdák is megépülnek, ak­kor mennyire „dobja” majd az fel a sor- és láncház ut­casorokat. Fogyasztásmérő motorokhoz Az eddig használtakhoz képest tízszeres pontossággal méri a motorok üzemanyag­fogyasztását a Metripond Mérleggyár új típusú mérő­eszköze. A hódmezővásárhe­lyi gyár műszaki kollektívája kísérletezte ki ezt a dízel­motorok kipróbálásánál, pon­tos beállításánál nélkülözhe­tetlen fogyasztásmérőt. Az elektronikus vezérlésű — úgynevezett tenzometrikus — készülék automatikusan mű­ködik és hajszálpontosan mé­ri az időt, illetvet az időegy­ség alatti üzemanyag-fogyasz­tást. A „hajszálpontosság” azt jelenti, hogy amíg az eddig használatos hasonló műszerek egy százalékos pontossággal mértek, addig az újfajta esz­köz 0,1 százalékos megközelí­téssel méri a fogyasztást. Az új műszerből folyamatosan kétszázat szállítanak a Szov­jetunióba, a kámai autógyár­ba. mintegy ötvenmillió fo-' rint értékben. Eternitlap - burkolásra Háztömbök, különféle épü­letek külső falainak burkolá­sára alkalmas eternitlapok gyártását kezdték meg a nyergesújfalui eternitgyár­ban. Az új termékkel a va­kolatot helyettesíthetik az építőiparban. A számítások szerint 25—30 százalékkal költségesebb ez az eljárás, mégis kifizetődőbb, mert a pala élettartama közismerten hosszú. A házak külső falá­ról általában 3 év alatt le- málik a vakolat, az eternit viszont évtizedekig is ellenáll az időjárás viszontagságai­nak. Rablót vitt a Zsiguli Éjjeli fuvarok, szívességből Nem is hinné az ember, mi mindenre jó egy személygépkocsi. Az már nem rit­ka eset, hogy malacokat szállítanak a cso­magtartójában, vagy például az sem szá­mit szenzációnak, ha valaki maszek taxist játszik az autóval, persze illegálisan. Gyulajon új és nagyon rokonszenves dolgokat tudtunk meg egy Zsiguliról, illet­ve annak tulajdonosáról, Marton Mihály- ról. Öt gyakran megkérik éjjel, segítsen, rohanjon a dombóvári kórházba súlyos be­teggel vagy szülő nővel. De történt már ezeknél izgalmasabb eset is, amikor körö­zött bűnözőt fuvarozott a szolgálatkész ko­csitulajdonos. Nem véletlen, hogy Martonékhoz for­dulnak segítségért. Martonné a posta ve­zetője, otthon is van telefonja, mennek hozzájuk este vagy éjjel a mentőt hívni. Persze előfordul, hogy nincs vonal és ak­kor kell a Zsiguli. Vagy annyira sürgős az eset, hogy jobb nem is próbálkozni a tele­fonnal. Egyszer például dr. Horváth Béla körzeti orvos felesége zörgetett erősen Martonéknál hajnalban: rettentően sietni kell, vakbélgyulladás-gyanús egy gyerek, rosszul van. Marton Mihály nadrágot, in­get rántott futtában, mást nem kapott ma­gára a hideg idő ellenére, bevágódott ko­csijával az orvos elé. Dr. Horváth Béla azt mondta, jó lenne, ha negyed óra múlva kórházba érne a beteg. Odaértek. Nem járt senki az úton, lehetett — kellett — hajtani a maximális sebességgel. A fiú megmenekült, noha már bekövetkezett a perforáció, az életveszélyes helyzet. A gyulaji önkéntes rendőrök parancs­noka, Balaskó Ferenc gyanúsnak talált egy férfit a presszóban, igazoltatta, az il­lető zavarosad, ellentmondásokkal felelt, letartóztatták és Horváth Károly önkéntes rendőrrel ketten Kurdra vitték — Marton Mihály közreműködésével. Ott aztán kide­rült, hogy körözik az illetőt, rablásért. A népszerű kocsitulajdonost a moziból hív­ták ki, legyen szíves Kurdra menni ezzel a különleges szállítmánnyal. Pénzt sosem kér, nem is fogad el. Se­gít. Vannak ilyen emberek. Marton Mi­hály egyébként hivatásos sportlovas, a Dalmandi MEDOSZ Sportkörben. Szereti a sebességet lóháton, gépkocsival, de nem fe­lelőtlenül, éppen ellenkezőleg. A rohanás nála fegyelmezett, humánus cselekedet, magának és másonak hasznos életforma. GEMENCl JÓZSEF A Krúdy Gyula utca házai sem valami különlegesek Az Unió Ipari Szövetke­zet dolgozói készítik a Krú­dy Gyula utcát — hat 4—4 lakásos ikerházat építenek. Itt már megszakították az utcát, nem úgy épültek a házak, mint strandon a ka­binsorok. Az erkélyes laká­sok, valamint a nyeregtetős megoldás valóban kiemeli ezeket az épületeket, ellen­ben az ormótlan nagy ké­mények, a kémények pillé­rei viszont itt is úgy hatnak az emberre, mintha egy be­fejezetlen művet nézne. Ámbár, ki tudja, lehet, hogy ez az utcasor még nem be­fejezett? Az új dombóvári utcák, amelyeket Űjdombóvárott az utcabelsőkben létesítet* tek, kisebbítették a régi tel­keket, és a fatelítő üzem fe­lől közelíthetők meg. A Fő utcára való kinyitásuk meg­lehetősen sok pénzbe — szanálásba — kerülne, így a szalagházak tökéletes zsákutcát képeznek, amelybe kissé szorongva megy az' idegen... Mondhatják persze a lakók az idegennek, mi­nek üti az orrát bele; fotó- riporternek, minek fényké­pezi, az újságíró minek írja meg véleményét. Mindenek­előtt azért, mert ezek az ut­cák az újságírónak nem tet­szenek, mert tudja, hogy a várostervezőkben manapság sokkal több fantázia van, mint amit e két utcában lát­hatunk. .. —Pj— Fotó: G. K. Mégis van rá megoldás 7 (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Panaszkodás segített meg­ismerni Kisdorogot, Tolna megye dombokkal körülölelt kis faluját. Az a hír járta, hogy egy forrásból eredő pa­tak esőzések után megkeseríti a falu lakói egy részének éle­tét. Különösen a Kossuth La­jos utca embereinek orra aló tör borsot az ártatlan erecske. Szinte hihetetlennek tűntek a bokrok között eredő forrás vízéről azok az elbeszélések, melyeket Mayer Péter és fe­lesége, valamint a szomszé­dok szájából hallottam. — Sajnos, nemcsak egye­dül a patakká változó forrás az oka a bosszúságunknak — panaszkodott az utca több la­kója. — A patak medrébe do­bálnak mindent, a fémhulla­déktól kezdve a műanyag do­bozokon át, az elhullott álla­ti tetemekig mindent. Aztán ha jön az eső, a víz mindent lesodor elénk. Azt is elpanaszolták a kör­nyékbeliek, hogy minden eső­zés után nekik kell kitakarí­tani a víz medrét, amiből az­tán egész hulladékhegyek ke­letkeznek. — Mit tettek eddig a hely­zet megváltoztatásáért? — kérdeztem Mayer Péternétől. — Mindent. Számtalanszor szóltunk a tanácselnöknek, a titkárnak, aztán a tanácsta­gunknak is, de hiába. Min­den maradt a régiben. Ezután egy törékeny asz- szony szólalt meg mellettem, Tarr Gyulánénak hívják. bele tudjon nézni. Megtelt az iszappal és a törmelékkel. — A múltkor már nem tud­tam mit csinálni, hát kértem egy markolót a munkahe­lyemről és kitisztítottam vele az árok egy részét — mond­ja Mayer Péter. — De nem kérhetek minden héten mar­kológépet ! Mayeréktól a nagymama is bekapcsolódott a beszélgetés­be: — Attól félek, hogy az uno­káim, meg a többi gyerek egyszer fertőzést kapnak a sok hulladéktól. — Tettek már javaslatot a megoldásra az utca lakói? A jelenlévők szinte egy­szerre válaszolták: — Persze! Tettünk! Felajánlották a tanácsnak, hogy a munkát megcsinálják, csak az anyagot biztosítsák. Az utcát is lekövezik, hogy ne legyen tengelyig érő a sár, ha esik az eső. Megkerestem Illés Ferenc tanácstitkárt a teveli közös tanácson: — Ismerjük a Kossuth ut­cai árok évek óta húzódó problémáját. Tudjuk, hogy sok szemetet, fémhulladékot szállít a víz a környező la­kók hanyagságából. Az állati tetemekről viszont nincs tu­domásunk, pedig az őszinte, oldott légkörű falugyűlése­ken a problémák rendre- másra előjönnek. — Tervezik a patak rede- zését? — Már elkészült egy átve­zető árok, mely 150 méterrel lerövidíti a víz útját, s rövi­desen egy újabb 50 méteres kanyar levágása is megtörté­nik. Szeptemberre és októ­berre a patak meredekebb szakaszain, a víz sodrását lassító gátak is elkészülnek, melyek csökkenteni fogják a hordalékok szállítását is. — Mit tesznek a szemete- lőkkel szemben? — A közelmúltban elfo­gadtuk a falu köztisztasági rendeletét. A környező lakó­kat köteleztük arra, hogy 60- tól 90 napig terjedő határ­időn belül építsenek szemét- tárolókat, a fürdőszobák, il­lemhelyek szennyvízét pedig derítőkbé vezessék be. Akit ezután is szemetelésen érünk, keményen meg fogjuk bün­tetni. — Mikorra kap szilárd bur­kolatot a Kossuth utca? — Sajnos, erre időpontot mondani nem tudok — vála­szolta a tanácstitkár — de je­lenleg társadalmi munkával készül az utca 300 méteres szakaszának burkolatterve. A kivitelezésre egyelőre nincs pénz — fejezte be tájékozta­tóját Illés Ferenc, Tevel köz­ség Közös Tanácsának titká­ra. A tanács munkája viszont csak akkor lesz eredményes, ha a lakók is betartják a tisz­tasági rendeletet, megszünte­tik a szemetelést és megépí­tik a derítőket. BEKE LÁSZLÓ Hőgyész — A házunk háta mögött húzódik az árok. Már telje­sen vizes a ház hátulja. A szobák falai belülről 40—50 centi magasan vizesek. Pené- szedik a padló is. A bútoraink is tönkre mennek. A meder másik oldalán la­kó szomszéd, az öreg Szabó Laci bácsi mesélte: — Ezt az árkot régen a ta­nács emberei pucolták. Ha jól emlékszem, 1963-ban utoljá­ra. — Ekkor rámutatott az utca alatt lvezető árokra, s így folytatta: — Régen egy felnőtt ember állva átfért alatta. Most pedig egy gye­reknek is le kell hajolni, hogy Hulladék a házak előtt A Gábor Béla utca zsákutca

Next

/
Oldalképek
Tartalom