Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-12 / 162. szám

1978. július 12. 2 Képújság , #• Átrakodás a teherűrhajóról Munkában a Szaljut—6 legénysége. Vlagyimir Koval- jonok (a háttérben) és Alek szandr Ivancsenkov a Prog- ressz—2 teherszállító űrhajó rakományának átrakodása közben. Gromiko és Vance elindult Gentbe Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter .kedden út­nak indult Genfbe, hogy ott amerikai kollégájával, Cyrus Vance-szel tárgyalá­sokat folytassan a hadászati fegyverrendszerek korláto­zását célzó új egyezmény (SALT—2) megkötéséről. Cyrus Vance kedden ugyancsak elindult Genfbe. Marad az andreotti-kormány Giulio Andreotti olasz ke­reszténydemokrata kormá­nya hivatalában marad. Per­tini köztársasági elnök fel­szólította Andreottit, hogy azonnal fogjanak hozzá a függőben lévő társadalmi­gazdasági gondok orvoslásé, hoz, és ezzel közvetve tud- tul adta, hogy nem áll szán­dékában elfogadni a kabinet lemondását, amelyet Andre­otti — az alkotmánnyal összhangban — azért nyúj­tott be, mert új államfő ke­rült az ország élére. A Szaljut—6 szovjet tudo­mányos űrállomáson 25. nap­ja dolgozó űrhajósok kedden folytatták a Progressz—2 te­herűrhajó 1300 kilogramm súlyú szállítmányának előző nap megkezdett átrakását. Az űrlaboratóriumba viszik át az újabb tudományos kí­sérletekhez a Földről kapott berendezéseket, műszereket, filmtekercseket és a tartós űrélethez nélkülözhetetlen tiszta ruhát, friss fehérne­műt, élelmiszer- és ivóvíz­utánpótlást. Kovaljonok és Ivancsen­kov a legszigorúbb földi irá­nyítás mellett kedden hozzá­látott a mintegy 1 tonnányi folyékony üzemanyag átszi- vattyúzásához is. Ez az űr­hajósok és az irányítóköz­pont részéről egyaránt a le­hető legnagyobb összponto­sítást és gondosságot igény­lő művelet, amelyet a legki­sebb rendellenesség esetén meg lehet, és meg is kell szakítani. Szükség esetén a teherűrhajó gyorsított levá­lasztására is lehetőség van. Mindez, természetesen, az űrhajósok biztonságát szol­gálja. Kovaljonok és Ivan­csenkov egyébként még a Földön hosszasan konzultált az űrrakodás követelmé­nyeiről Romanyenkóval és Grecskóval, akik már rutin­ra tettek szert ebben 96 na­pos űrtartózkodásuk és a Progressz—1-gyel végzett munkájuk során. PANORÁMA Félbeszakadt a fiesta Folytatódtak a baszkföld! zavargások A spanyolországi Pamplonában tömegtüntetéssé vált a rendőrség által meggyilkolt fiatal diák, German Rodri­guez temetése. (Képtávírónkon érkezett.) Madrid, Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Egész Baszkföldön válto­zatlanul feszült a helyzet a Pamplonában szombaton éj­szaka lezajlott véres össze­tűzések következtében. A pamplonai bikaviadal-ün- nepség rendezői követeléseik teljesítésétől teszik függővé a játékok folytatását, pedig a polgárháború éveit nem számítva, még sohasem ma­radtak el a pamplonai fiesta rendezvényei. A rendezők­nek a politikai pártok által is támogatott követelései: Navarra tartomány kor­mányzójának lemondása, a rendőri erők kivonása a vá­rosból és a letartóztatottak szabadon bocsátása. A pamplonai események és a szükséges intézkedések megvitatására Adolfo Suarez miniszterelnök hétfőn hosz- szasan tanácskozott Rodolfo Martin Villa belügyminisz­terrel, majd a kormányt rendkívüli ülésre hívták össze. A szombat éjszakai össze­csapások halálos áldozatát, German Rodriguezt „a Nem­zetközi kommunista liga” el­nevezésű trockista párt tag­ját hétfőn eltemették. A pamplonai események miatt hétfőn a baszkföldi Guipuzcoa tartomány szék­helyén, San Sebastianban és más városokban is tünteté­sek voltak, amelyeket a rendőrség oszlatott szét. A spanyol képviselőház kedd délelőtti ülésén, mi­előtt folytatta volna az új alkotmány tervezetének vi­táját, meghallgatta Rodolfo Martin Villa belügyminisz­tert, aki a kormány nevében bejelentette, hogy a pamp­lonai események tisztázásá­ra szigorú vizsgálatot ren­deltek el, és ennek eredmé­nyéről részletesen tájékoz­tatni fogja a képviselőház belügyi bizottságát. PEKING Kína teljes egészében be­szüntette az Albániának ed­dig nyújtott gazdasági támo­gatást és erről a döntéséről július 7-én jegyzékben tájé­koztatta az albán kormányt — jelentették kedden pekingi diplomáciai forrásból, kínai hivatalos forrásokra hivat­kozva. A kínai döntést mindeddig sem Pekingben, sem Tiraná­ban nem hozták hivatalosan nyilvánosságra. TARRAGONA Tömegszerencsétlenség tör­tént kedden délután Spanyol- ország keleti, földközi-tengeri partjainál lévő San Carlos de la Rápita üdülőhely közvet­len környékén, a Barcelonát és Valenciát összekötő ten­gerparti út mentén. A ka­tasztrófát — amelynek az el­ső jelentések szerint több, mint 160 halálos áldozata és 80 sebesültje van — egy bu- tánpalackokat szállító ka­mion felrobbanása okozta. További részletek egyelőre nem ismeretesek. Kudarc esetén Genf Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár szerint az ENSZ távol tartja magát a közeljövőben Londonban az amerikaiak égisze alatt összeülő izraeli— egyiptomi külügyminiszteri találkozótól. A világszervezet főtitkára a Szadat egyiptomi elnökkel hétfőn este tartott megbeszé­lés után nyilatkozott. Kije­lentette, hogy az ENSZ nem küld képviselőt a londoni ta­lálkozóra. Waldheim szkep­tikusan beszélt a londoni ér­tekezlet várható eredményei­ről és ismételten azt hangoz­tatta, hogy kudarc esetén Genfbe kell felújítani a kö­zel-keleti tárgyalásokat. Az egyiptomi elnök eddigi megbeszéléseiből az derül ki, hogy Egyiptom Londonban minden ajtót nyitva kíván hagyni a különtárgyalások va­lamilyen formában történő felújítása előtt. Szadat elnök mielőbb szeretné felmutatni „békekezdeményezésének” valamilyen eredményét. Szó­vivője útján közölte: Egyip­tomi változatlanul kész el­menni Genfbe, vagy szükség esetén New Yorkban részt- venni egy, a genfi konferen­ciát előkészítő ülésen. Az enyhülés oszthatatlan Kedd esti kommentárunk Ha a szovjet és az amerikai külügyminiszter bármikor, bármilyen fórumon találkozik, ez mindig és mindenütt ér­deklődésre tarthat számot. Most azonban a nemzetközi köz­véleménynek a szokásosnál is sokkal több és lényegesebb oka, van arra,, hogy megkülönböztetett figyelemmel forduljon Genf, a találkozó színhelye felé. A tét ugyanis — nem a genfi találkozóé, hanem az egész jelenlegi időszaké — az, vajon valóban sikerül-e — Leonyid Brezsnyev emlékezetes szavaival — visszafordíthatatlanná tenni az enyhülés jótékony láncreakcióját vagy pedig meg­torpan, sőt esetleg a visszájára fordul ez a biztató folyamat. A nemzetközi politika talán legfontosabb témája, a SALT, ugyanis a döntő szakaszába érkezett. Erre a szakaszra, sajnos! az a jellemző, hogy Nyugaton, elsősorban az amerikai fővá­rosban, komoly erők afféle különös csomagként szeretnék összekapcsolni a saját külpolitikai vágyaikat a tömegpusztító fegyverek korlátozásának életbevágó kérdésével. Washingtonból az utóbbi időben egyre több (nemegyszer minősíthetetlen hangú) olyan megnyilatkozás hangzik el, amely ultimátumszerű feltételeket szab a Szovjetuniónak SALT-ügyben. Magyarul: Moszkva címére olyan fenyegeté­seket intéznek, hogy ha a Szovjetunió „nem változtat gyö­keresen” a felszabadító mozgalmakkal nyíltan rokonszenvező Afrika-politikáján, ha — a saját törvényeinek fittyet hányva — nem enged szabad utat saját országában a szovjetellenes uszításnak, akkor nem számíthat a SALT-megállapodás alá­írására. Veszélyesebb játékot nem is lehet elképzelni. Ezt az ame­rikai közvélemény is felismerte — a jelenlegi kormányzat népszerűségi rátájának süllyedése legalábbis aligha lehet független ettől a felismeréstől. Részben a körülmények kérlelhetetlen ereje, részben talán éppen a hazai közvélemény hangja késztette Vance amerikai külügyminisztert olyan nyilatkozatra a Gromikóval való ta­lálkozás előestéjén, amely szerint „valóban nem szabad megengedni, hogy a SALT-tárgyalásokat összekapcsolják más kérdésekkel”. A Szovjetunió nem hajlandó semmiféle zsarolásnak enged­ni: a SALT-megbeszéléseket annak fogja fel, aminek egyedül felfogható — az egész világ biztonságát közvetlenül érintő alapkérdésnek, amelyet nemcsak a két nagy nép, hanem az egéfez világ érdekében meg kell oldani. „A Szovjetunió — hangsúlyozza az APN szovjet hírügynök­ség kommentárja — még a második világháború előtt hitet tett a béke oszthatatlansága mellett. A Nyugat azonban nem hallotta meg ezeket a szavakat, Európára és a világra rázú­dult a háború. Most a szovjet vezetők az enyhülés oszhatat- lanságáról, egyetemessé tételéről beszélnek. Reméljük, a múlt szomorú történelmi tapasztalatainak hatására a Nyugat most jobban megszívleli ezeket a gondolatokat”. HARMAT ENDRE Három „nagyhatalmú öreg” dönt a libanoni jobboldal ügyeiben. Pierre Dzsemajel a falangisták, a Kataib Párt vezére, Camille Samun, a Nemzeti Liberális Párt elnö­ke, s végül az északi rész családi-törzsi szövetségét Szu- lejmán Frandzsié vezeti. 1968- ban, látva az országban a ha­ladó erők megerősödését, a három öreg szövetséget kö­tött: közös politikai szerveze­A három „nagyhatalmú öreg”, Dzsemajel, Samun es Frandzsié alatt. Apja válasza nem ké­sett, néhány napra rá több tucat falangista vezetőt hur­coltak el a Frandzsié-fegyve- resek, s Baalbek mellett egy erdőben halomra lőtték őket. Szulejmán Frandzsié bosszú­vágyát még ez sem elégítette ki. Kijelentette, hogy szemet szemért, fogat fogért alapon, addig nem nyugszik, míg Besir Dzsemajelt, a Kataib vezetőjének fiát családostul ki nem irtatja. Hogy az öreg Frandzsié képes ilyesmire, azt az is bizonyítja, hogy 1957-ben, az ellenségeskedé­sek fellángolásakor Camille Samun egyik párthívét csalá­dostul együtt a vasárnapi mi­sén géppisztolyoztatta le. A BŰNÖK BŰNE De mi váltotta ki a libanoni jobboldal belviszályainak ilyen hirtelen és kegyetlen kiszélesedését. A valószínű válasz: Szulejmán Frandzsié az izraeli agresszió által ki­élezett helyzetben nem állt Dzsemajel és Samun oldalá­ra, nem támogatta tervüket, hogy Tel Aviv-i jóváhagyással, pénzzel, fegyverekkel (eset­leg fegyveresekkel) átvegyék a hatalmat. Frandzsié fia, rö­viddel halála előtt egy inter­júban kijelentette: családja támogatja az arabközi béke- fenntartó erőket, egyetért a Szíriái törekvésekkel. Ez je­lenthette számára a halálos ítélet megpecsételését — írja Ismét polgárháborús veszély Libanonban Ropognak a cédrus gyökerei Ma úgy tűnik, hogy Liba­nonban mindenki mindenki­vel szembenáll. A már „meg­szokottnak” tűnő palesztin— jobboldali összecsapások mel­lett egyre több hír jön a reakciós csoportokon belüli fegyveres összetűzésekről, merényletekről, valamint a jobboldal és a nagyrészt szí- riaiakból álló „arabközi béke- fenntartó erő” tűzpárbajai- ról. Az 1975-ben kirobbant, csaknem másfél évig tartó polgárháború nem tudta megoldani a felhalmozódott politikai-hatalmi kérdéseket, amelyek azóta is parázsként szunnyadnak, egy újabb vál­ság széljárására várva. Lé­nyegében változatlanul mű­ködik a franciáktól örökölt parlamenti-államigazgatási rendszer, nap mint nap újjá­teremtve azokat az ellent­mondásokat, amelyek a ki­vételezett helyzetű maronita keresztény uralkodó rétegek és a muzulmán tömegek kö­zött fennállnak. A központi hatalom, a bejrúti kormány keze rövid, a különböző poli­tikai csoportok az egyes or­szágrészekben kiskirályok­TONY HALÁLA ként uralkodnak. A hadsereg szétzilált, nincs olyan közpon­ti erő, amely a jobboldali ve­zetők „magánhadseregeivel” szemben érvényre juttatná a bejrúti kormány akaratát. A maronita jobboldal a polgárháborúban elért tér­nyerését a hadseregben is ka­matoztatta. Noha a lakossá­gon belül a mohamedánok vannak többségben, a hadse­reg tisztikarában részarányuk nem éri el a 25 százalékot sem. Az „elit csapatok”, a lé­gierő, a páncélosok, a katonai hírszerzés, szinte teljesen a jobboldal ellenőrzése alatt állnak. tét hoztak létre, a Libanoni Frontot. • Ám az idén egy júniusi hajnalon a Kataib Párt 600 fegyverese körülvette Tony Frandzsié (Szulejmán Frand­zsié fia) házát és nehéz fegy­verekkel, lövegekkel, akna­vetőkkel néhány perc alatt a földdel tette egyenlővé a lu­xusvillát. Tony Frandzsié, fe­lesége és hároméves kislánya a testőrökkel, a személyzettel együtt halálát lelte a romok. a londoni Events hírmagazin — mert a Frandzsiék nem csatlakoztak a többi jobbol­dali erővel együtt a Tel Aviv által szorgalmazott maronita csatlós állam eszméjéhez. S ami a jobboldali vezetők sze­mében a bűnök bűne: az öreg Frandzsié elfordult a Libano­ni Fronttól és kiegyezésre ké­szült Rasid Karamival (a mu­zulmán vezetővel, aki a polgárháborúban a nemzeti hazafias erők oldalán állott). A falangisták és Samun li­berálisai megrettentek a gon­dolattól, hogy az északon erős pozíciójú Frandzsié az ugyan­csak északi hatalmi bázisú Karamival egyezségben ki­szakíthatja ellenőrzésük alól Libanon felső részét. Dzsemajelék és Samunék a Frandzsié fiú meggyilkolásá­val meg akarták szerezni az ellenőrzést Libanon északi ré­sze felett is, amikor az ország déli részét az izraeliek a fa- langistákkal szövetséges Had­dad csapatok kezére játsszák át. Mindez — mutat rá a Bej­rútban megjelenő A1 Szafir — egybevág Izrael elképzelé­seivel, mert az újabb polgár- háború kirobbantásával, majd Dzsemajelék és Samunék ha­talomra juttatásával, az or­szágban a haladó erők fel­számolásával mindenekelőtt Tel Aviv nyerne. D. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom