Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

1978. július 9. mÉPÚJSÁG 9 « Kultúra CT á mnifkitn 2M» willlUiV Ua H A kultúra iránti érdeklő­dés mértékéről Lengyelots- szágban már néhány statisz­tikai adat alapján képet al­kothatunk magunknak. Az évi több mint 7 millió szín­házi lágotató, a filharmoni­kus zenekarok és kamara- együttesek 4 milliónyi hall­gatósága, a 145 millió mozi­néző és a 21 millió múzeum- látogató mind mind olyan szám, mely nem kíván kü­lön magyarázatot. Tegyük még hozzá ehhez a könyv­olvasók állandóan növekvő számát is. Évente több mint 150 millió példányban adnak ki könyveket, ebből több mint 53 millió a szépiroda­lom. A könyvtárak 17 milliós olvasótábora pedig évente körülbelül 280 millió köl­csönzést bonyolít le. Az átlag lengyel különben nemcsak fogyasztója a kul­turális javaknak — aktív, al­kotó módon részt is vesz an­nak létrehozásában a kultu­rális társaságok tagjai kö­zött, a vitaklubokban, mű­vészegyüttesekben. Nincs te­hát semmi túlzás abban, hogy ma már a kultúra a legfontosabb szükségletek listáján szerepel Lengyelor­szágban. A lengyel társadalom kul­turális igénye különböző volt a fejlődés egyes szakaszai­ban, ebből következően kü­lönbözőek voltak a kultúra terjesztésének feladatai, de a cél mindvégig azonos: a kul­túrát az egyetemes javak so­rába emelni. Így azután, mindenekelőtt olyan közös­ségeken belül fejtettek ki fo­kozott kultúraterjesztő tevé­kenységet, ahol a kapitalista Lengyelországban a kultúrá­nak még csak a közelébe sem kerülhettek az emberek — a munkásság és paraszt­ság körében. Kultúrházakat, klubokat, amatőr együttese­ket létesítettek, író—olvasó találkozókat szerveztek az üzemekben ismert lengyel írók és alkotóművészek rész­vételével, rendszeresek a színház- és múzeumlátogatá­sok. Lengyelországban már több éve folyik egy figyelemre méltó program megvalósítá­sa, „A dolgozók és a kultúra szövetsége” címmel. Célja a művészettel foglalkozó em­berek és a dolgozók közötti viszony szorosabbá tétele. A nagyüzemek közvetlen kap­csolatokat tartanak fenn a színházakkal, operákkal és filharmóniákkal, valamint egyes alkotói műhelyekkel, szervezetekkel. Az üzemek dolgozói tömegesen látogat­ják az opera- és színházi előadásokat, és nemegyszer alkalmuk nyílik olyan film- bemutatók megtekintésére, melyeken a film rendezője és szereplői is részt vesznek, a vetítés után pedig vitaesten fejtik ki véleményüket. Lengyelországban még a kisvárosokban is állandó színházak működnek (a színházak száma az ország­ban 73), míg a 18 filharmó­nia és 2 szimfonikus zene­kar tevékenysége majd az egész országot behálózza. A 394 múzeumban a művésze­ti alkotások állandó kiállítá­sán kívül művészeti ismere­tek terjesztésével is foglal­koznak, nem egyszer művé­szettörténeti témákban ren­deznek előadássorozatot. Az országban több mint ezer kultúrházban folyik külön­böző orofilú tevékenység, amelyben mintegy 22 ezer kultúrcsoport és klub is részt vesz. A kultúra terjesztésé­ben igen fontos szerepet ját­szanak még a „Ruch” válla­lat klubjai, a Nemzetközi Sajtó és Könyvklubok. Könyvek, újságok árusítása mellett olvasótermeket is fenntartanak, ahol a sajtó- kiadványok tanulmányozá­sán kívül az érdeklődők ér­dekes emberekkel találkoz­hatnak, nem egyszer grafikai és festészeti művek kis kiál­lítását tekinthetik meg. (INTERPRESS—KS) A világ legmagasabb alagútja Kulcsfontosságú helyet foglal el Ázsiában a Szov­jetunió, Irán és Pakisztán között Afganisztán. Felszí­nének négyötöd részét az eu- rázsiai hegységrendszer mély völgyekkel tagolt, magas hegyláncai ágazzák be: észak-nyugaton a Kuh-i Ba­ba (5144 m), közepén a Sze- fid-Kuh (4231 m) és észak­keleten legmagasabb és leg­terjedelmesebb a Hindukus, amelynek legmagasabb csú­csai meghaladják a 7000 mé­tert. Hegyei miatt az ország éghajlata erősen kontinentá­lis, száraz. Afganisztán elmaradt ag­rárország, földjének másfél százalékát művelik. A nagy magasságok miatt a hegységben sok a hó és a legmagasabb részekben nagy gleccserek is vannak, de a hóhatár igen magasan van. Bővizű folyók futnak le a hegyről, a folyók medencéi, völgyei adnak lehetőséget a mezőgazdasági termelésre. Az ország egyik legna­gyobb problémája a közle­kedés. A magas hegyek mi­att az év nagy részében hosszú hónapokon át lehe­tetlen az egyes medencéket megközelíteni. Ezért már évekkel ezelőtt — a Szovjet­unió segítségével — útépíté­si, illetve útkonstrukciós programhoz kezdtek. Meredek szerpentinek ve­zetnek át a medencék kö­zötti hegycsúcsokon. Az út­építési program egyik leg­látványosabb eredménye a Salang hágón átvezető út. A fővárostól, Kabultól három órányira fekvő hágónál épült a világ legmagasabban lévő közúti alagútja. A 3500 mé­ter magasságban épült alag­út _3 kilométer hosszú. Tíz évig épült szovjet segítség­gel. Nemcsak Afganisztán egyes medencéit teszi hozzá­férhetővé, hanem közúti összeköttetést teremt a Szov­jetunió felé is. Balra a Salang hágó, jobbra az alagút bejárata Autógyártás - autóimport A személyautók száma múlt évi adatok szerint el­érte a 2 236 702-t az NDK- ban. Az 1970-es évhez viszo­nyítva 91,9 százalékkal nö­vekedett a gépkocsik száma. A lakossági igények jobb kielégítésére és a hosszú vá­rakozási idő felszámolására tavaly 81 747 személyautót importáltak nyolc ország­ból : Szovjetunióból, Len­gyelországból, Romániából, Csehszlovákiából, Jugoszlá­viából, Olaszországból, Svéd­országból és NSZK-ból. Az idei évre a külkereske­delmi szervek az NDK im­portot 94 050 személyautó­ban állapították meg. A sze­mélyautó-gyártás az ország­ban ebben az évben 169 600, amiből 58 650 Wartburg és 111 250 Trabant márkájú lesz. Megmozgatott meddő A külszíni fejtés termelési feltételei rendszerint kedve­zőbbek a mélyszíni bányá­szaténál. A legtöbb esetben azonban itt is hatalmas anyagmennyiséget kell meg­mozgatni. Először a szén-, vagy ércréteg felett fekvő úgynevezett takaró-, vagy meddőréteget kell eltávolí­tani, hogy az értékes anyaghoz hozzájussanak. A külszíni fejtés gazdaságos­ságát alapvetően befolyá­solják a szállítási költségek. A megfelelő kitermelő- és szállító-berendezések kivá­lasztása, a legelőnyösebb el­rendezés és a kapcsolódó gépek helyes összhangja biz­tosítja a gazdaságos üzemet. A szenet vagy ércet szállí­tószalag-rendszerrel vagy vagonokkal szállítják el a külszíni fejtésről. A meddő­anyagot vagy közvetlenül a A Z—1200—57 jelű kotróv al kombinált elhelyezőgép Csehszlovákiában kifejtett munkagödörbe dön­tik bele, vagy távolabbra szállítják. Ennek megfelelő­en különböző gépeket hasz­nálnak fel a változó felada­tokhoz. A kis elhelyezőgépék óránként 300—2000 köbméter teljesítménnyel rakják le vagy halmozzák meddőhá­nyóra az anyagot, s átrakás­ra is alkalmasak. A kombi­nált meddőhányó-berendezés kotró- és elhelyezőgép „há- zasításából” áll össze. A szállítószalagos elhelyezőgép nagy anyagmennviségek mozgatására szolgál, ledobó szalagja 150 méteres hosszú­ságig készül, a teljesítménye akár 15 ezer köbméter is le­het óránként. A külszíni fej­tésben az is előfordul, hogy a meddőt a szabaddá tett érc- vagy szénmező felett a már kitermelt szén vagy érc helyébe közvetlenül vissza- töltik. Az elhelyező szállító- szalag kinyúlása ilyenkor a 250 métert is eléri. A szocialista országok kö­zül a Szovjetunió és az NDK gyártja a külszíni fejtések kisebb nagyobb gépeit és be­rendezéseit, de Csehszlová­kia is előállít néhány géptí­pust. Kuba A „hatodik csúcs palotája“ Havannában most első­sorban a VIT-re készülnek, de már gondolnak a jövő év­re is, 1979-ben a kubai fő­város lesz a színhelye az el nem kötelezett országok csúcskonferenciájának. Az 1960-ban Belgrádban létre­hozott szervezet, mely eddig Kairóban, Lusakában. Algír­ban és Colombóban tartotta legmagasabb szintű tanács­kozásait, először rendezi ál­lamfői értekezletét a nyuga­ti féltekén. Külön jelentősé­ge van annak, hogy a vá­lasztás éppen Kubára esett. A szocialista szigetország kormánya és népe mindent elkövet, hogy méltó otthont adjon majd e tanácskozás­nak. A párt és kormány dön­tése értelmében külön palota épül a hatodik csúcs céljaira. Az építkezés 1977. augusz­tusában kezdődött el az Ötödik Sugárúton, mely Ha­vanna egyik legfontosabb útvonala, s amelynek pál­mafákkal szegélyezett útjai az egykori kiváltságosok vá­rosrészébe vezetnek. Azon a helyen, ahol a palotát építik, egykor a Country Club te­rült el, vagyis az a sportlé­tesítmény, ahová egyszerű kubaiak a Batista-időkben legfeljebb csak labdaszedők­ként tehették a lábukat. A palota egy nagy közpon­ti épületből áll majd. Kon­ferenciatermét kétezer kül­dött befogadására méretez­ték, s mellette kisebb ta­nácskozó termeket alakíta­nak ki. Az egész épületet a legmodernebb technikával szerelik fel: a delegátusok egyszerre hat nyelven hall­gathatják a beszédeket és vitákat, s az újságíróknak is biztosítják a távközlés min­den vívmányát. Arra is gon­dot fordítanak: olyan palo­tát építsenek, amely a mo­dern építészeti elveket egye­síti a kubai népi hagyomá­nyokkal. Így a hatodik csúcs palotája szervesen beleil­leszkedik majd a havannai városképbe és vonzó ide­genforgalmi látványosság lesz. Az is természetes, hogy a hatodik csúcs elmúltával a hatalmas épület nem marad kihasználatlanul. Itt tartják majd a nagy tanácskozáso­kat és koncerteket, színházi előadásokat. Noha a palota még épül, azok, akik a csúcskonferen­cia idején ott dolgoznak, mint eligazítok, tolmácsok, szakácsok, takarítók, stb., máris külön tanfolyamokon sajátítják el mindazt, amire ehhez a munkához szüksé­gük lesz. A vendéglátók azt szeretnék, hogy minden kül­döttség otthonosan érezze magát a kubai fővárosban, s ezért a tőlük telhetőt meg is ;szik. A. I. Beszélgetés URH-hullámokoü A rádióhullámok hullám­hossztartománya igen szé­les : a néhányszor tíz kilomé­teres, igen hosszú hullámok­tól a centiméteres—milli­méteres mikrohullámokig terjed. E hullámhossztarto­mányon belül, a hosszabb hullámoktól a rövidebbek felé haladva a rádióhullá­mok terjedésében igen érde­kes változás figyelhető meg: a hosszabb hullámok terje­dése a hangéhoz, a rövideb­bek viselkedése pedig a fé­nyéhez hasonlít. A méteres — ultrarövid — hullámok ez utóbbi tartományrészbe es­nek, s már teljesen a fény­hez hasonlóan, csak egyenes vonalban terjednek, s ellen­tétben a közép- és rövidhul­lámokkal, az ionoszféráról gyakorlatilag nem verődnek vissza. Ezért van az, hogy az URH-adókat csak ott lehet venni, ahol az adó- és a ve­vőantenna „látják” egymást. Ez jó dolog, mert így az egy­mástól távol levő, ugyanazon frekvencián dolgozó állo­mások nem zavarják egy­mást. A másik előny a rövid antenna. A három méter hullámhosszú, 100 mega- herz frekvenciájú adás-vétel biztosításához például ele­gendő egy 75 centiméteres „bot”-antenna. Ilyen anten­nákkal pedig már biztonsá­gosan közlekedni is lehet. A felsorolt előnyök együtt­véve igen alkalmassá teszik az ultrarövid hullámsáv­tartományt adó-vevő beren­dezések működtetésére, ún. rádiótelefon-hálózatok kiépí­tésére. Ilyen készülékek 30—40 deka súlyú, kis ható- távolságú kivitelben éppúgy gépkocsikba, repülőgépekbe készülnek, mint épületekbe, beépített 50—100 kilogramm súlyú, nagy teljesítményű és hatósugarú változatokban. A mentők, rendőrök, tűzol­tók tevékenysége ma már szinte elképzelhetetlen ezek nélkül. NDK gyártmányú hordozható ultrarövid hullámú adó­vevő készülék (15—D típus), amelynek meglehetősen nagy, több mint 100 kilométer a hatótávolsága (KS) ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom