Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

2 “Képújság 1978. július 9. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Mondale amerikai alelnök Izraelből jövet Ale­xandriában tárgyalt Szadat elnökkel. — A kínai kormány jegyzékben közölte, teljesen megszünteti a Vietnamnak nyújtott gazdasági és műszaki segítséget. — Púja Frigyes hivatalos látogatásra Ausztriába utazott. Kedd: Befejezte munkáját az SZKP Központi Bizott­ságának plénuma, amely határozatot fogadott el a mező- gazdaság fejlesztéséről. — Ismét kirobbantak a harcok Bejrutban. — Pham Hein vietnami külügyminiszter-helyet­tes hivatalos látogatása Tokióban. Szerda: Közzétették az egyiptomi tervezetet a közel- keleti rendezésről. — Lemondott a ghanai államfő, utóda Fred Akuffo dandártábornok lett. Csütörtök: Gromiko felszólalt a Legfelsőbb Tanács ülésén. — Vietnami válaszjegyzék Kínának. — Pák Csöng Hi, eddigi diktátort „választották meg” ismét Dél-Korea elnökének egy választási komédiában. Péntek: Brémában véget ért a Közös Piac országai ál­lam- és kormányfőinek értekezlete. — Szíria újabb katonai támogatást helyezett kilátásba Libanonnak, amelynek el­nöke, Szárkisz, a lemondás gondolatával foglalkozik. Szombat: Szudán fővárosában összeültek az Afrikai Egységszervezet országainak külügyminiszterei. — Osztrák földön találkozott Szadat egyiptomi elnök az izraeli ellen­zék vezérével, Peresszel. A hét 3 kérdése A héten összeült a szovjet parlament, a Legfelsőbb Ta­nács. Törvényhozói tevékenységének mostani egyik ered­ménye a nemzetközi szerződések megkötésének, végrehaj­tásának és felmondásának rendjéről szóló új törvény. A vitában felszólalt Andrej Gromiko, beszéde nagy nemzet­közi visszhangot váltott ki. Érdemes' elemezni: mit emel­tek ki a kommentátorok a szovjet külügyminiszter meg­nyilatkozásából? A közel-keleti problémakör ismét a világ érdeklődé­sének homlokterébe került egyrészt az egyiptomi tervezet nyilvánosságra hozatala révén, másrészt a libanoni válság újabb fordulatai nyomán. Mik a közel-keleti pillanatnyi helyzet új vagy viszonylag új elemei? A nyugat-európai állam- és kormányfők az úgyneve­zett Európai Tanácsban — azaz a közös piaci országok ve­zetőinek értekezletén — találkoztak Brémában. Üj, közös pénzügyi politikát kívántak létrehozni. Sikerült-e igazi megegyezésre jutniok? 1. Mit emeltek ki a kommentátorok a szovjet külügymi­niszter megnyilatkozásából? Akkor, amikor napirenden van egy új, minden eddigi­nél fontosabb szovjet—amerikai megállapodás megkötése a legpusztítóbb fegyverek korlátozásáról, különös jelentőség­re tett szert a Legfelsőbb Tanács által meghozott új tör­vény, amely éppen a nemzetközi szerződések megkötésé­nek, végrehajtásának és felmondásának rendjét szabályoz­za. Ezért is figyelt oda a világsajtó a szovjet külügyminisz­ternek a vitában elhangzott felszólalására. A törvényjavas­A nyugatnémetországi Brémában csúcsértekezletet tartot­tak a kilenc közös piaci ország vezetői. Képünkön: Giulio Andreotti olasz miniszterelnök, Helmut Schmidt nyugat­német kancellár, Giscard d'Estaing francia elnök és Leo Tindemans belga kormányfő. (Képtávírónkon érkezett) latot előterjesztő külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy bár a „pacta sunt servanda”, „a szerződéseket meg kell tar­tani” jogi elv régtől fogva ismert, a történelemben szám­talan példa van az ellenkezőjére. A Szovjetunió történelme viszont arra szolgáltat- példát, hogy a szovjet állam mindig teljesítette a nemzetközi szerződésekben vállalt kötele­zettségeit. A SALT-tárgyalások közepette Washingtonban és a nyugati világ más fővárosaiban számos politikus és pub­licista úgy értékelte Gromiko kijelentését, mint Moszkvá­ból jövő megnyugtatást. A szovjet külügyminiszternek azt a mondatát is számosán megjegyezték, hogy a Szovjetunió az enyhülési politikát megbízható nemzetközi jogi alapok­ra kívánja helyezni. A Szovjetunió által aláírt nemzetközi dokumentumok között megkülönböztetett helyet foglal el az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróok­mánya, s a szovjet politika arra irányul, hogy a helsinki dokumentumban foglaltakat mindenki tartsa tiszteletben, hiánytalanul hajtsa végre és senki se próbálja meghamisí­tani a záróokmány valódi tartalmát vagy csökkenteni an­nak tényleges súlyát. 2. Mik a közel-keleti pillanatnyi helyzet új vagy viszony­lag új elemei? A tárgyalások rendezési kísérletek formája és tartal­ma egyaránt változni látszik: míg az utóbbi időkben — Szadat emlékezetes jeruzsálemi szereplését követően — közvetlen egyiptomi—izraeli alkudozások folytak, most ezek elakadtak, s legfeljebb hármas, amerikai—egyiptomi —izraeli tárgyalások következhetnek, de máris szóba jön a genfi közel-keleti békekonferencia felújítása! Carter el­nök éppúgy említést Jett erről, mint Waldheim, az ENSZ főtitkára. Tudnivaló, hogy a genfi’konferencia csak a két társelnök: a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttes kezdeményezése alapján ülhet össze ismét. A Genfbe való visszatérés azt jelentené, hogy a Szovjetunió újból köz­vetlenül hallathatja hangját a közel-keleti vitában... Az USA éppúgy, mint maga Szadat, éppen ezt akarta elkerülni. A washingtoni és a kairói számításokat az iz­raeli miniszterelnök, Begin hajthatatlansága húzta keresz­A Külügyminisztériumban július 7-én kicserélték a ma­gyar—amerikai kereskedelmi szerződés törvényerőre emel­kedése alkalmából készült jegyzékeket, melyeket magyar részről Púja Frigyes külügyminiszter, amerikai részről Philip M. Kaiser rendkívüli és meghatalmazott nagykövet adott át. Az ünnepségen jelen volt Bíró József külkereske­delmi miniszter (Képtávirónkon érkezett) tül: a Tel Aviv-i jobboldal hangadójaként elzárkózik min­den lényeges engedmény megadása elől. Márpedig enélkül Szadat (és mögötte a washingtoni „arab lobby”) helyzete kockázatossá válik. Mi sem jellemzőbb, mint hogy a szu- dáni vezető. Nimeri tábornok is elmarasztalóan szólt a héten a szadati politikáról, s ő is a genfi békekonferen­cia felújításában látta a kivezető utat a válságból. A ma­gyarázat: Nimeri most az Afrikai Egységszervezet soros elnöke, nem akar szembekerülni a szervezet többségé­vel. Szadat a hét végén osztrák földön Peresszel, az ellen­zékben levő Munkapárt vezetőjével tárgyalt, akitől több engedményt várhat abban az esetben, ha pártja újból többségbe kerül a knesszetben. A találkozót a Szocialista Internacionálé vezetői (a nyugatnémet Brandt és az osztrák Kreisky) ütötték nyélbe, hogy ezzel is segítsék iz­raeli elvbarátaik nemzetközi és hazai tekintélygyarapodá­sát. Szadat hétfőn Mondale amerikai elnöknek részletes rendezési tervet nyújtott át, amelyben ötéves átmeneti időszakot jelölt meg az izraeli kivonulásra. Utána lehetne, kellene a palesztin kérdésre megoldást találni. Látható az idűhúzási szándék, ami tulajdonképp Izrael javára szo- gálna — Begin mégis elutasító álláspontra helyezkedett. Kérdés, hogy ez csak taktikai merevség-e, s a július 18-ra, Londonba tervezett amerikai—egyiptomi—izraeli külügyminiszteri találkozón nem mutat-e több rugalmas­ságot Dajan? A libanoni belső ellenségeskedések nyilvánvalóan összefüggnek a közel-keleti helyzettel: elterelhetnék a fi­gyelmet a tárgyalásokról, fontossági elsőséget a libanoni helyzetnek teremthetnének... 3. Sikerült-e a közös piaci csúcstalálkozón megegyezni kö­zös pénzügyi politikában? Az úgynevezett Európai Tanács (ez a neve a Közös Piac kilenc országa állam- és kormányfői értekezletének, amely évente két alkalommal ül össze, mindig másutt) most azért ülésezett Brémában, az NSZK egyik északi ki­kötővárosában, mert a soros elnök ebben a félévben Hel­mut Schmidt kancellár. Július 16-án aztán Bonnban az egész nyugati világ leggazdagabb országai vezetőinek csúcstalálkozójára kerül sor. Mielőtt Carter amerikai el­nökkel leülnének a tárgyalóasztalhoz, a nyugat-európai országok állam- és kormányfői egymás közt akarták tisz­tázni a legfontosabb vitás kérdéseket: az infláció és a munkanélküliség elleni küzdelmük lehetőségeit, vagy kö­zös pénzügyi, valutáris politikájuk alapelveit — szemben az ingadozó dollárral. A brémai csúcsról távozóban a résztvevők többsége derűlátó nyilatkozatot tett: legalább abban sikerült meg­egyezniük, hogy igenis megteremtik közös pénzügyi alap­elvek alapján az új valutáris rendszerüket. Megbízást adott a kilenc állam- és kormányfő pénzügyminiszterei­nek, hogy a legközelebb decemberben esedékes újabb csúcsértekezletre terjesszék elő a végleges elgondolásokat. Magyarul: határoztak arról, hogy határozni fognak... A döntés elhúzódása nyilván összefügg azzal, hogy előbb Bonnban Carter elnök véleményét is meg akarják ismer­ni, s hacsak lehét, el akarják kerülni a dollárral, vagyis az amerikai nagytőkével való szembekerülést. pAlfy József A héten tartotta nyári ülésszakát Moszkvában a Legfelsőbb Tanács. A szovjet parlament kétnapos ülésén három új törvényt alkotott. Képünk: az ülésterem. (Képtávírónkon érkezett) Az NSZK parlamenti küldöttsége Veszprém A Német Szövetségi Köz­társaság szövetségi parla­mentjének hazánkban tartóz­kodó küldöttsége — Kari Carlstens professzornak, a szövetségi parlament elnöké­nek vezetésével — szombaton Veszprém megyébe látogatott el. A küldöttséget elkísérte Apró Antal, az országgyűlés elnöke és dr. Johannes Bal­ser, a Német Szövetségi Köz­társaság rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete. A küldöttséget délelőtt Ti­hanyban Pap János, az megyében MSZMP Veszprém megyei Bizottságának első titkára, országgyűlési képviselő és István János, a megyei tanács elnökhelyettese fogadta. A vendégek megtekintették a tihanyi apátsági templomot, a szomszédságában levő mú­zeumot és Veszprém idegen- forgalmi látványosságát, a vár műemlékegyüttesét. A küldöttség délután ellá­togatott a Bakonyba, ahol megszemlélte a sportlovakat tenyésztő kerteskői méntele­pet. (MTI) PANORÁMA BUDAPEST Ünnepélyes külsőségek kö­zött avattak fel 309 vasúti tisztet a 28. vasutasnap al­kalmából szombaton, a Déli pályaudvar előtti dísztéren. A tisztavatón részt vett Bor­bély Sándor, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Szekér Gyula, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Pullai Árpád közlekedés- és posta­ügyi miniszter, valamint Ko­szorús Ferenc, a vasutas­szakszervezet főtitkára is. A tisztjelöltek hosszabb, rö- videbb szakmai gyakorlat után másfél év szorgos mun­kájával sajátították el szak­ágazatuk tudnivalóit a ma­gyar vasutak csaknem 100 éves múltra visszatekintő tisztképző intézetében. MOSZKVA A Szaljut—6 szovjet tudo­mányos űrállomáshoz tart az űrkutatás történetének má­sodik teherűrhajója, a Prog- ressz—2, amelyet pénteken délután bocsátottak fel a bajkonuri űrrepülőtérről. A mintegy hét tonna súlyú teherűrhajót ugyanolyan ra­kétahordozó segítségével jut­tatják Föld körüli pályára, mint az űrhajósokat szállító Szojuz típusú űrhajókat. A Progressz—2 fedélzetén előd­jéhez hasonlóan ismét 1 ton­na üzemanyagot és további 1300 kilogramm súlyú hasz­nos terhet, tudományos be­rendezéseket, műszereket, élelmiszert és friss ivóvizet helyeztek el. A teherűrhajó vasárnap csatlakozik a Szal­jut—5—Szojuz—29 űrkomple­xumhoz. A demokratikus erők sikere (Folytatás az 1. oldalról). zatok. Bettino Coraxi, a szo­cialista párt főtitkára a nem­zeti egység győzelmét üdvö­zölte Pertini megválasztásá­ban. La Maifa köztársasági pártvezér baráti szavakkal méltatta a szocialista politi­kus antifasiszta érdemeit és a köztársaságért végzett munkásságát. Enrico Berlinguer kijelen­tette: az Olasz Kommunista Párt a legnagyobb megelége­déssel fogadja Pertini elnök­ké választását. A főtitkár kö­vetkezetes antifasisztának, az ellenállás példás harcosának és vezetőjének nevezte. „Ifjú kora óta harcolt a dolgozott ügyéért és emancipációjá­ért” — mondta. Berlinguer hangsúlyozta, hogy Pertini személyében először lépi át a Quirinale palota küszöbét az olasz munkásmozgalomnak egy jeles szocialista egyéni­sége. Tisztelettel és mély szeretettel köszöntjük őt va­lamennyi kommunista nevé­ben” — mondotta Berlin­guer. ALESSANDRO PERTINI ÉLETRAJZA Olaszország hét évre meg­választott új köztársasági el­nöke 1896. szeptember 25-én született az észak-olaszor­szági Stellában, Savona kö­zelében. Doktorált jogból, va­lamint politikai és társa­dalomtudományokból. Újság­író. 1918 óta tagja az Olasz Szocialista Pártnak és főként szervezési feladatokat látott el. Kiemelkedő szerepet ját­szott az antifasiszta ellenál­lási mozgalomban. Tevé­kenysége miatt először 1925- ben tartóztatták le, majd egy Alessandro Pertini évre rá tíz hónapra ítélték el, mert Franciaországba szök­tette Filippo Turatit, a szocia­listák szellemi vezérét. Ké­sőbb ő maga is Franciaor­szágba keresett munkát, de illegális antifasiszta munkás­ságáért ott is üldözték. 1927- ben visszatért Olaszországba, de lebukott és a fasiszta kü­lönleges törvényszék 11 évre ítélte el. Ebből hetet letöltött, további nyolc évre száműz­ték. Kiszabadulása után, 1943-tól Pietro Nennivel új­jászervezte az OSZP-t és fő­titkárhelyettesévé nevezték ki. Megszervezte az első szo­cialista katonai osztagokat és élükön részt vett a római Szent Pál kapunál véghez­vitt náciellenes fegyveres harcban. Az SS elfogta, de megszökött a római Regina Coeli börtönből. Milánóban, majd Firenzében folytatja az ellenállási harcot. 1944-ben az angol parancsnokság se­gítségével újból északon szervezte az ellenállási moz­galmat. Olaszország felszabadítása után megválasztják az alkot- mányozó nemzetgyűlés kép­viselőjévé. A 40-es évek vé­gén, az 50-es évek elején az Avanti, az OSZP központi or­gánumának főszerkesztője, 1953-ban katonai érdemrend­del tüntetik ki az ellenállás­ban szerzett érdemeiért. 1963-ban megválasztják a képviselőház elnökévé, s a hadügyi bizottság tagjává. 1968-tól 1976-ig a képviselő­ház elnöke. 1976-ban heted­szer választották meg kép­viselővé. Köztársasági elnök­ké történt megválasztásáig az alkotmányjogi kérdések­kel foglalkozó bizottság tag­ja volt. (MTI).

Next

/
Oldalképek
Tartalom