Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-09 / 160. szám
1978. július 9. Képújság 3 Napjaink témája: Vasutasok ünneplőben A vegyesvállalat SOKASODNAK az olyan hírek, tudósítások, amelyek külföldi érdekeltségeinkről, újabb és újabb közös vállalatok alapításáról szólnak. A múlt hónapban például a magyar ME- DIMPEX az NSZK-beli Thiemann és a holland Akzo Pharma céggel alapított közös vállalatot, amelynek működése, üzleti tevékenysége kiterjed a Közös Piac egészére. A vegyesvállalatokról szóló híradások — mitagadás — szűkszavúak, s az olvasó töprenghet azon, miért lett „divat” — a tőkés cégekkel való kooperáláshoz hasonló — a külföldi gazdasági vállalkozás, olyan vegyesvállalatok létrehozása, működtetése, amelyben a külföldi partner is társtulajdonos. Az exportáruk — amikor tőkés-, illetve fejlődő országokban értékesítjük azokat — a földrajzi távolságtól függetlenül hosszú utat tesznek meg, amíg eljutnak a felhasználóig, a fogyasztóig. Ennek az útnak főbb állomásai: a behozatallal foglalkozó cég, a nagykereskedő, s végül a kiskereskedő. Ilyen esetekben a magyar külkereskedelmi vállalat a keresletről és az igényekről csak a termékeket átvevő importőr „tolmácsolásában” értesül. Nem kevésbé lényeges az a körülmény és köj vetkezmény, hogy a Magyarországról származó termék értékesítésében sokan működnek közre — az említetteken kívül gyakran még közvetítő ügynökök, képviselők is — s mindegyikük keresni akar az üzleten. Minél többen serénykednek a forgalmazásban, annál alacsonyabb az az ár- és devizabevétel, amelyet az export révén elérhetünk. Indokolt volt tehát alkalmazni azt a megoldást, amely lehetővé teszi az áru útjának rövidítését, az értékesítés felesleges láncszemeinek, közreműködőinek kiiktatását. Erre való a piacon állandóan jelenlévő, kizárólag ott tevékenykedő saját, vagy vegyes tulajdonú értékesítő vállalat. Elvétve ugyan akadnak olyan külföldi érdekeltségeink, vállalataink, amelyekben nincsenek cégtársak, a tipikus mégis az, hogy piaci szervezettel, anyagi eszközökkel és üzleti kapcsolatokkal rendelkező helyi céggel társulva alapítunk közös értékesítő vállalatot. A KEDVEZŐBB ár- és devizabevétel azonban nem az égből pottyan az ölünkbe; itt is érvényes a valamit — valamiért! A vegyesvállalat alapításához tőke is kell, mégpedig devizában, s a kezdeti befektetést — a forgalom bővülése arányában — ugyancsak devizában a forgóeszköz-szükséglet növekedése kíséri. Az export árszínvonalának ilyen módon való növelésére törekvő magyar vállalatoknak azonban nemcsak azt kell mérlegelniük lesz-e, van-e fedezetük a vegyesvállalat alapításához, működtetéséhez. A siker, az eredményes működés döntő és nélkülözhetetlen feltétele a jó minőségű áru, a maximális szállítási fegyelem, a piaci igények szerinti termelés. A közös vállalat tehát nem csodaszer, csupán a modern piaci szervezet egyik alkotó eleme, amely megfelelő volumenű és korszerű árualap birtokában közelebb hozza a magyar termelő- és külkereskedelmi vállalatot a piachoz, a termék végső felhasználójához, lehetővé teszi az export erőteljes növelését, struktúrájának módosítását, árszínvonalának javítását. A külföldi közös érdekeltségek szükséges és hasznos voltát tanúsítja, hogy az utóbbi években exportforgalmuk részesedése a tőkés kivitelben már meghaladta a 10 százalékot, egy-egy esztendőben mintegy 300 millió dollár értékű magyar árut adtak el. Egyes külkereskedelmi vállalatok — például a HUNGAROTEX, a TANNIMPEX és az agrártermékeket exportáló vállalatok — tőkés kivitelük 40—50 százalékát a vevőkörhöz közelálló külföldi érdekeltségeiken keresztül értékesítették. ÁLTALÁNOSÍTHATÓ tapasztalat, hogy a magyar vállalatok külföldi érdekeltségei, az értékesítő vegyesvállalatok mind a népgazdaság, mind az alapító vállalat számára eredménnyel és haszonnal dolgoznak. GARAMVÖLGYI ISTVÁN Sikeresen teljesítették az első félévi feladatokat hogy az első félévben a tehervonatok 102, az irányvonatok 101,5 százalékra teljesítették tervüket. A vontatási főnökség 103,5 százalékra teljesítette az üzemkészségi szintet, ez jobb az országos átlagnál. A vontatási energiamegtakarítás az első hat hónapban 600 ezer forintot tesz ki. Túlteljesítette felajánlását. a pályafenntartás, a szertár-, az épület-, a hídfenntartási főnökség. Az ünnepi beszéd utolsó részében Márfai Ottó köszönetét mondott a vasutas családtagoknak áldozatos, a vasút érdekében kifejtett munkájáért. Ezután kitüntetések átadására került sor. Pénteken délelőtt Magyari Sándor menetirányító csoportvezető Budapesten, a vezérigazgatóságon vehette át a Kiváló Vasutas kitüntetést. A dombóvári ünnepségen Pápa Jenő, a pécsi igazgatóság osztályvezetője adta át a szertárfőnökség részére a Munkavédelmi mintaüzem megtisztelő oklevelet, valamint 55 vasatus kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést és mintegy 900 ezer forint jutalmat osztottak ki a vasutas dolgozók között. Törvény: minden év július második vasárnapján az ország legnagyobb, legszerte- ágazóbb vállalatának dolgozóit, a vasutasokat ünnepeljük. A 28. vasutasnap megnyitó ünnepségét Dombóvá- rott, ahol közel háromezer MAV-dolgozó él, tartották pénteken délután. A vasutas művelődési otthonban a Himnusz akkordjai után Pál- falvi Jenő — vasutastanuló —, mondta el Petőfi Sándor Vasúton című versét, ezzel köszöntve a zsúfolásig megtelt nagyterem közönségét. Az ünnepségen Várhegyi János a vontatási főnökség szakszervezeti titkára üdvö. zölte Cserép Imrét, a városi pártbizottság titkárát, Tóth Ferencet, a MÁV pártbizottságának titkárát, Brunner Vincét, a városi tanács elnökhelyettesét, Pápa Jenőt, a pécsi vasútigazgatóság osztályvezetőjét, Wilheim Ádá- mot, a városi KISZ-bizottság titkárát és a város több társadalmi. gazdasági vezetőjét. A megnyitó után Márfai Ottó állomásfőnök tartott ünnepi beszédet, melyben többek között a következőket mondotta: „A vasút munkáját is a XI. kongresszus határozatai és az V. ötéves terv irányzatai vezérlik akkor, mikor az ország szállítását megoldja. Az elmúlt években már az 1980-as évi előirányzatnak megfelelő árut mozgattak meg a vasúton”. Megemlékezett arról, hogy a társadalom megbecsüli a vasutasokat, egyre korszerűbb körülmények között dolgoznak, a szociális létesítmények már tükrözik a dolgozók igényeit. Ezt a gondoskodást jobb munkával tudják megszolgálni a legnagyobb vállalat dolgozói. Szólt a munkaverseny töretlen lendületéről, beszámolt arról, Az ünneplő vasutasok Márfai Ottó ünnepi beszédét mondja ü hírlapiról Icoraeotről Van helyes .politikánk, világos célunk és programunk Az országgyűlés csütörtökön délelőtt tizenegy órakor folytatta azt a munkát, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága idén áprilisi ülésén megkezdett: a két és fél éves munka, eredményeink, gondjaink, jövőnk tervei kerültek nyilvánosságra, lehetőséget adva az együtt munkálkodásra, képviselőnek és választónak, miniszternek és mérnöknek, igazgatónak és munkásnak a pártban, a tömegszervezetekben, Magyarországon. A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában az jellemző, amit Lázár György miniszterelnök beszámolójában megállapított: Társadalmi-gazdasági fejlődésünk fö jellemzői megfelelnek a pártunk XI. kongresszusán kijelölt iránynak. A nyári ülésszakon, amint az ember hallgatta a beszámolót, önkéntelenül is az eddig végzett munka eredménye jut eszünkbe: az, hogy Tolna megyében a termelés színvonala az iparban, a mezőgazdaságban megegyezik a tervben időarányosan megszabottal. Azaz, amit a Tolna megyei nép produkálni tud, az része a nagy egésznek, az egész ország erőfeszítésének, eredményeinek. Meglehetősen nehéz két és fél évet tudunk mögöttünk, hiszen nem egy zavaró jelenség nehezítette dolgunkat. A világpiac nagy mozgása miatt belső gondjaink ezzel tetőződtek, hiszen az ötödik ötéves terv indulásakor nem számítottunk az anyag, az energia- hordozók világpiaci árának ilyen nagymérvű emelkedésére. S éppen a két és fél év a bizonyíték rá: ha még nagyobb figyelmet fordítunk a gazdasági munkára, gondjaink csökkennek. Hogy tovább csökkenjenek e gondok, fo. kozni kell az expqytot, olyan területeken ahol eddigi lehetőségeinket nem használtuk ki. Nagyobb erővel kell a gazdaságosan termelhető áruknak szabad utat adni, s végre tenni is, hogy a gazdaságtalan termékek, ne okozzanak nekünk anyagi kárt. Az egyik nógrádi képviselő elmondta, hogy a megyében működik egy olyan gyár, amelynek nyolcszáz munkása szinte haszontalan terméket gyárt. S eszünkbe jut-e ilyenek hallatán, hogy nálunk van-e haszontalan termék, amely a raktárra készül, és pusztítjuk vele a drága nyersanyagot, fogyasztjuk a jobb sorsra, hasznosabb munkára való munkaerőt...?! Amint a képviselők sorra- rendre leteszik az országgyűlés elé véleményüket a két és fél évi munkáról, kerekedik ki, lesz teljes a miniszterelnöki beszámoló. S érdemes jobban odafigyelni néhány hozzászólásra. Példának okáért Németh Károly elvtárs, néhány gondolatára: A munkaidő a munka ideje legyen, mondotta többek között a KB titkára, és még azt is mondta, hogy a fegyelem, lent és fent, szilárdításra, szigorításra szorul. Semmit nem ér az olyan állapot — Cservenka Ferencné képviselő jó példát mondott Németh elvtárs felszólalásához —, semmit nem ér az olyan fegyelemszigorítás, amikor a munkást felelősségre vonjuk azért, mert öt percet késett, de senki nem kérdi meg művezetőjétől, mesterétől, igazgatójától, hogy miért áll órákat munkaidőben, napokat az üzemben munka nélkül. Miért nincs anyag, szerszám?! ' Jó lesz az országgyűlés nyári ülésének expozéjait, felszólalásait többször kézbe venni. Jó lesz majd többször vizsgálni munkahelyünket: vajon a mi — egyéni — ötéves tervünk két és fél éve miként telt el? Vannak-e itt buktatók, van-e javaslat a gondosabb, szervezettebb munkára? Huszonkét képviselő kért szót a Minisztertanács beszámolójához. A kormány tevékenységéhez az ország minden részéből hoztak véleményt a képviselők. Pest, Csongrád, Komárom, Nóg- rád, Békés, Hajdú, Vas, Győr, Veszprém és Zala képviselői mondták el véleményüket az első nap. Pénteken kapott szót megyénk képviselője, Orlovácz György. Pénteken két miniszter is elmondta, hogy az ágazat miként „vizsgázott” a tervidőszak első felében. Romány Pál az élelmiszer-gazdaságot, Ábrahám Kálmán az építési ágazatot tette mérlegre, mutatta be tevékenységét az országgyűlésnek. A nyári ülésszak első napját késő este fejezték be, majd pénteken is a késő délutánba hajlott az idő, amikor a képviselők a határozatokat elfogadták és Apró Antal, az országgyűlés elnöke kellemes pihenést kívánva búcsúzott képviselő társaitól. Persze ez most is úgy volt, mint eddig minden ülésszak után; a képviselők csak az ülésteremben fejezik be a munkát, de a „gyakorlatban” nem. Hiszen a munka irányítása, végzése, értékelése állandó folyamat. Az egy-két hetes nyári pihenés, erőgyűjtés nagy feladataink megvalósítására. Lázár György, a Minisztertanács elnöke beszámolójának végén a következőket mondotta: „A munka, amit elvégeztünk, nem kevés, a feladatok azonban, amelyeket a jövőben meg kell oldanunk, még nagyobbak. Leküzdésre váró nehézség is van bőven, mégis . bizakodással nézhetünk a jövőbe, mert szilárd alapokra építünk. Van helyes politikánk, világos célunk és programunk. Erősödik a nemzeti egység, gyarapodik népünk tudása, növekszik a közéleti felelősség, és a cselekvőkészség.” PÁLKOVACS JENŐ Orlovácz György Tolna megyei képviselő, a nagydorogi általános iskola tanára is felszólalt az országgyűlés nyári ülésszakán a kormány munkáját elemző napirend keretében. (Képtávírónkon érkezett)
