Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-08 / 159. szám

~rd ol 'i iJY XXVIII. évfolyam, 159. szám ÄRA: 0,80 Ft 1978. július 8., szombat Mai számunkból FORGALOMBIZTONSÁG A 11-ES VOLÁNNAL (3. old.) A MEZŐGÉP FELKÉSZÜLT AZ ARATÁSRA (3. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT HÚSKOMBINÁT­ÉPÍTKEZÉS (3. old.) Befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka Elfogadta a kormány munkájáról és a költségvetésről szóló beszámolót Pénteken délelőtt 10 órakor a Par­lamentben folytatta tanácskozását az országgyűlés nyári ülésszaka. Leg­főbb törvényhozó testületünk ülésén megjelent Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Huszár István, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A ta­nácskozáson részt vettek a Központi Bizottság titkárai, valamint a kor­mány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkredi­tált diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az elfogadott napirendnek megfe­lelően a Minisztertanács elnökének beszámolója fölötti vitával folytatta munkáját az országgyűlés. Elsőként Romány Pál mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter emelkedett szó­lásra. A mezőgazdasági és az élelmiszeripari fejlesztés Romány Pál bevezetőben az agrárviszonyok alakulásá­val foglalkozott. Mint mon­dotta, beszédes számok jel­zik: meghatározó a szocia­lista nagyüzemi rendszer. — Nagyüzemeink rendsze­resen bővítik termelésüket, javul gazdálkodásuk. Idei — eddig mért — vágóállat- és állati termék eladásuk 11 százalékkal haladta meg a múlt évi azonos időszak ered­ményét, amely hasonló fej­lődést tükrözött az 1976. évi­hez képest. Ez persze akkor jelentene igazán nagy előnyt, ha a növekedést változatlan mennyiségű és értékű takar­mányfelhasználás mellett ér­tük volna el. A mezőgazdaság és az élel­miszeripar kapcsolatáról be­szélt ezután, majd kiemelte: Termelési rendszer szocia­lista mezőgazdaságunk leg­jelentősebb együttműködési formájává vált, amit az új követelményekhez igazítva tovább kell erősíteni és óvni, hitelét megőrizni. A továbbiakban a mezőgaz­dasági és az élelmiszeripari fejlesztés fő irányairól szólt, majd arról beszélt, hogy a magyar mezőgazdaság terme­lési többletének mind na­gyobb hányada kerül külföl­di piacokra. Azoknál a ter­mékeknél, amelyeknél már jelenleg is nagy — 50—60 százalékos — az exportarány, különösen fontos a gazdasá­gosság, a minőség, a tervsze­rű, szerződésekkel megala­pozott, a kölcsönös érdekek­kel egybeeső fejlesztés, a versenyképesség növelése. A kertészeti ágazatokban, a tar­tósító iparban több ilyen ter­mék van, de ide sorolható a baromfiipar is, amelynek ter­mékeiből 60 százalék kerül külföldre, vagy például a do­bozolt sonka, amelynek 80 százalékát exportáljuk. A nemzetközi agrárpiac mozgá­sát, hullámzását, taktiká­ját, erővonalainak alaku­lását jól kell ismernünk, állandóan javuló minőséget, pontos szállítást kell garan­tálnunk, mert aki ezt nem tartja, kiszorul a piacról, vagy árveszteséggel értékesít. — Élelmiszerexportunk jö­vője érdekében meg kell szi­lárdítanunk üzemeinkben a technológiai fegyelmet, a mi­nőségellenőrzést, az áru­előkészítést és csomago­lást, lényegesen javíta­ni kell az áruelőkészí­tési és csomagolási munkát. A gazdálkodási egységek szervezettségét, informáltsá­gát, érdekeltségét és techni­kai felszereltségét ennek megfelelően kell változtat­nunk. Ez utóbbit, benne ipa­runk szerepét különösen hangsúlyozni kell, hiszen jó­részt ettől függ a hazai fo­gyasztók véleményének ala­kulása, elismerése is. A hazai ellátás, a belföldi kereslet kielégítése ugyanis' hasonló igényeket támaszt. — Mind a hazai, mind a külkereskedelmi igények to­vábbi kielégítéséhez, és az ipar mezőgazdasági nyers­anyag-ellátásának növelésé­hez, terveinkben megjelölt céljaink eléréséhez nélkülöz­hetetlen a mezőgazdasági ter­melés, a feldolgozás, a táro­lás, az értékesítés, és feltéte­leinek arányos, komplex fej­lesztése, az élelmiszeripar vi­szonylagos elmaradásának mielőbbi megszüntetése, a termelés és a kapcsolódó ipa­ri alapok folyamatos fej­lesztése, a nemzetközi együtt­működés lehetőségeivel való összehangolása, a termelés üzemi és területi szakosodása, a gazdaságközi együttműkö­dés előnyeinek fokozott ki­használása, a szocialista gaz­dasági integráció fejlesztése, továbbá mindezek elősegíté­sére a vállalati és az ágazati irányítás, valamint a tervezés színvonalának emelése. — E célokat és feladatokat a Központi Bizottság márciu­si határozata tartalmazza. A miniszter ezután az idő­szerű mezőgazdasági mun­kákról beszélt, majd hang­súlyozta: — A kormány megtárgyal­ta és jóváhagyta azt a mun­kaprogramot, amely a mező- gazdaság és élelmiszeripar mostani fejlesztését és a kö­vetkező tennivalók előkészí­tését összegezi. A különböző tárcákkal közösen kialakított munkaprogram természetesen kitér mind az ipari ténye­zőkre, mind a kereskedelmi, szállítási feladatokra. Ezt követően Nagy Miklós, Pest megyei képviselő, a külügyi bizottság titkára fel­szólalásában kiemelte kap­csolataink bővülését a fej­lődő országokkal, majd a belgrádi tanácskozásról meg­állapította, ha néhány ország konstruktívabb magatartást tanúsít, a siker nagyobb le­hetett volna. Ezután aláhúz­ta: az enyhülési folyamatok erősítését akadályozza, hogy az Egyesült Államok vezetői a világ egyes térségeiben ki­alakult konfliktusok saját érdekeinek megfelelő megol­dásától akarja függővé tenni az enyhülés folytatását, a fegyverkezési verseny csök­kentését, illetve megszünte­tését. Ezután Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke hangsúlyozta: a budapesti tapasztalatok is igazolják, hogy a kormány, figyelmét mindenkor a legfontosabb kérdésekre irányítva, rugal­mas tevékenységével és ha­tározataival hatékonyan szolgálta társadalmi, gazda­sági céljainkat, a XI. kong­resszus határozatainak és az ötéves tervben foglaltaknak a megvalósítását. A főváros­nak az ország életében be­töltött szerepét szem előtt tartva a kormány és szervei rendszeresen, segítőkészen foglalkoztak olyan kérdések­kel is, amelyek közvetlenül csak a fővárost érintették. Az elmúlt években a bu­dapesti ipar termelése éven­ként átlagosan 3 százalék­kal nőtt, miközben az ipar­ban foglalkoztatottak száma 3—4 százalékkal csökkent. A termelékenység növekedése tehát a népgazdasági átla­got meghaladva, évente 6—7 százalék volt. A budapesti üzemek nagy része az el­múlt 10—15 esztendőben fejlesztési eszközeinek döntő többségét vidéki telephelyek létesítésére és fejlesztésére fordította. Ezért a szükséges­nél kevesebb jutott a buda­pesti üzemek korszerűsítésé­re, am; viszonylagos techni­kai elmaradottságra vezetett. Ez önmagában is kellően in­dokolja a fővárosi ipar re­konstrukciójának sürgőssé­gét. A budapesti ipar tevé­kenysége alapvetően ered­ményes, de jelentősek a meg­oldásra váró feladatok is, mondotta, majd arról beszélt, hogy ebben az ötéves terv­időszakban — jelentős ne­hézségekkel ugyan —, de várhatóan több mint 90 000 Bevezetőben szólt arról, hogy a miniszterelnöki be­számoló, s majd a hozzászó­lások is gyakran érintették a tárcához tartozók munkáját. Az érdeklődés középpontjá­ban álló tárca minisztere a jelenről szólva mondotta: rendkívüli építési korszak­ban élünk! A megállapítást adatokkal támasztottta alá. Idézte a 15 éves lakásépítési új otthon épülhet Buda­pesten, hogy egyszerre há­rom, a város élete szem­pontjából jelentős, kiemelt egyedi nagyberuházáson: a metró észak—déli vonalának, a szemétégetőműnek, vala­mint a budapesti nagy sport- csarnoknak a megvalósításán már dolgoznak az építők, és az előkészítés szakaszában van az Árpád-híd korszerű­sítése is. • Ezt követően Szépvölgyi Zoltán a fővárosi munkaerő- helyzetet és a beruházások helyzetét értékelte. — Megelégedéssel hallot­tam, hogy a kormány szük­ségesnek tartja és tervezi olyan intézkedések megtéte­lét, amelyek az erők jobb koncentrálására és a gyor­sabb kivitelezésre ösztönöz­nek — mondotta Szépvölgyi Zoltán, végül arra hívta fel a figyelmet, hogy az ország előtt álló nagy feladatok megoldása mindenekelőtt a végrehajtókon múlik. Bognár Ferenc Borsod megyei képviselő, a megye; pártbizottság titkára, Szabó Imre, Heves megyei képvise­lő, a detki Magyar—bolgár Barátság Tsz elnöke kapott szót, bajd Ábrahám Kálmán, építésügyi és városfejlesztési miniszter emelkedett szólás­ra. terv végrehajtásának ered­ményét: több mint egymillió új otthon készült el, korszerű körülményeket teremtve a beköltözőknek. Arra, hogy mekkora feladatot teljesítet­tek az alapozók, ácsok, pa­nelkészítők, szerelők — jel­lemző: az egymillió otthon Pécs jelenlegi lakásállomá­nyának hússzorosát, Buda­(Folytatás a 2. oldalon) Rendkívüli építési korszakban élünk Életbe lépett a magyar-amerikai kereskedelmi A Magyar Népköztársaság kormánya és az Amerikai Egyesült Államok kormánya között Budapesten 1978. március 17-én aláírt, a Ma­gyar Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok egyezmény közötti kereskedelmi kapcso­latokról szóló megállapodás életbe léptetésére vonatko­zóan 1978. július 7-én Buda­pesten jegyzékváltásra került sor. Ezzel a magyar—ameri­kai kereskedelmi egyezmény életbe lépett. Teherűrhajó a világűrben Lélegzetvételnyi szünet sincs a szovjet űrkutatásban. Az Interkozmosz-program keretében végrehajtott má­sodik nemzetközi, szovjet— lengyel űrkísérlet sikeres be­fejezését követő második na­pon. pénteken, moszkvai idő szerint 14 óra 26 perckor a Szovjetunióban felbocsátot­ták a Progressz—2 jelzésű automatikus vezérlésű te­herűrhajót. Mint emlékezetes, a Prog­ressz—1 február 20-án indult az űrhajózás történetében új fejezetet nyitó útjára. Mint­egy másfél tonna hasznos terhet és 1000 kilogramm sú­lyú üzemanyagot juttatott el a Szaljut—6 űrállomásra, amellyel február 22-én kap­csolódott össze. 15 napos együttes keringés után a ki­ürült teherűrhajót, amelybe az űrállomás személyzete, a világűrtartózkodás rekordját tartó Jurij Romenyenko és Georgij Grecskó, elhelyezte feleslegessé vált tárgyait, a feladatukat betöltött beren­dezéseket és műszereket, le­választották a Szaljutról. A Progressz—2 teherűrha­jót hasonló céllal küldték Föld körüli pályára pénte­ken. Feszültség Libanonban GYULAJI MAGAZIN A libanoni jobboldal mi­líciái és az arab békefenn­tartó erők között; egyhetes súlyos harcok után Bejrút péntekre virradóra az első nyugodt éjszakáját töltötte. Szünetelt az ágyúzás, a ra­kétatűz. A helyi rádióadók szerint csupán a mesterlövé­szek törték meg a csütörtök délután három óta tartó tűz­szünetet. A feszültség azonban vál­tozatlan. Fennáll a lehetősé­ge annak, hogy a jeruzsále- mi vezetés támadásra szánja el magát. Komoly nyugta­lanságot keltett Szárkisz el­nök lemondási szándékának a híre is. Az elnök helyzete kétség­telenül nehéz. A jobboldal két főereje, a falangista párt és a Chamoun vezette liberá­lis párt fegyveres milíciáik révén megakadályozta azt, hogy a központi szervek mű­ködhessenek az általuk el­lenőrzött országrészben. Izrael továbbra is katonai erő bevetésével fenyegetőzik. A támadás célpontjai az arab békefenntartó erők Bejrútban állomásozó egy­ségei lennének. Összeállításunk a 4. oldalon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom