Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-07 / 158. szám
2 KÉPÚJSÁG 1978. július 7. Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról). termelés korszerűsítését, növeljük iparunk és mezőgazdaságunk exportképességét. Mai tudásunk alapján, a nehezebb körülmények ismeretében is azt a gazdaság- politikai irányvonalat kell követnünk, amit az ötéves tervhez alapul vettünk. De teljes nyíltsággal meg kell mondani: ahhoz, hogy az ötéves tervben előirányzott célokat elérjük, az eredetileg számításba vett és az eddig nyújtott teljesítmény nem elég. Ennél többre, a hatékonyság növelésének lényeges megyorsítására, olyan szemléletre van szükség, amj nem tűri el a hanyag munkát, a szervezetlenséget, a társadalom javainak pazarlását, s ami a belső tartalékok mozgósítására. a gazdálkodás szüntelen javí. tására ösztönöz. A kormány elsődleges feladatai közé tartozik a nép- gazdasági tervezés, a közgazdasági szabályozás, az ágazati gazdaságszervező munka egyidejű továbbfejlesztése. A gazdaság központi irányításának a népgazdasági terv az alapja. A mai bonyolult viszonyok között a tervezés szerepe, a tervezők felelőssége kétszeresen megnő. Ezért a népgazdasági tér. vezés gyakorlatát is tovább kell fejlesztenünk, úgy hogy növekedjen az előrelátás biztonsága, döntések megalapozottsága. a tervezés még inkább betölthesse koncepcióAz ötéves terv végrehajtásának, távlati céljaink elérésének gyakran hangoztatott és nélkülözhetetlen feltétele, hogy a Központi Bizottság múlt év októberi határozatának szellemében meggyorsítsuk az anyagi termelés, különösen az ipari és a mezőgazdaság termelési szerkezetének korszerűsítését. Az ötéves tervben elhatározott intézkedések végrehajtásával az utóbbi két évben is előreléptünk a termelési szerkezet korábban megkezdett korszerűsítésében. A folyamat erőteljesebb kibontakoztatásához megalapozott központi tervekre, jól kimunkált ágazati koncepciókra van szükség. Ezzel együtt az érdekeltségi viszonyokat — esetenként a szervezeti kereteket is — tovább kell fejleszteni úgy. hogy szorosabb legyen a termelők, a kutató, és fejlesztő intézmények, a forgalmazó bel- és külkereskedelem érdekazonossága. A termelési szerkezet korszerűsítésének elengedhetetlen feltétele, hogy ágazatfejlesztési terveink, műszaki politikánk kidolgozásakor saját hazai adottságainkkal együtt számításba vegyük a nemzetközi munkamegosztás lehetőségeit. Ebből a szempontból különösen fontos érdekünk a Szovjetunióval folytatott együttműködés el. mélyítése, az. hogy még szervesebben bekapcsolódjunk a szocialista gazdasági integrációba. A szocialista országokkal megvalósuló tervszerű és szüntelenül fejlődő termelési kapcsolatok nem zárják ki, sőt elősegítik, hogy tovább folytassuk és kiszélesítsük a fejlődő és tőkés országokkal meglevő, a kölcsönös előnyökre épített gazdasági együttműködésünket. Nagy nyomatékkai szeretném hangsúlyozni, minden gazdasági vezetőnek — akár a kormányban, akár vállalatnál dolgozik — tudatában kell lennie: a termelési szerkezet korszerűsítésének elő- revitele nem átmeneti, hanem tartós, nem egyik, hanem a legfontosabb feladata. Nem kevesebbet, mint azt kell elérnünk, hogy megújítsuk, a világpiac magas mércéjéhez igazítsuk iparunk és mezőgazdaságunk termelékenységét, termékeinek korszerűségét és minőségét. alkotó, irányt kijelölő és összehangoló funkcióját. A központi irányítás hatásfokának növeléséhez a másik fontos tennivalónk a közgazdasági szabályozó rendszer továbbfejlesztése. Jóllehet e téren sokat tettünk, a szabályozóknak a gazdálkodó szervezetekre gyakorolt ösztönző befolyása mégsem éri el a szükséges mértéket. Elsősorban a termelői árrendszert kell továbbfejleszteni, alkalmassá tenni arra, hogy pontosabb mércét és orientációt adjon a fejlesztés, valamint a folyó tér. melés gazdaságosságának megítéléséhez. Más szavakkal kifejezve, az ésszerűbb gazdálkodáshoz olyan termelői árakra van szükség, amelyek a jelenleginél jobban tükrözik a valóságos ráfordításokat. A termelői árak változtatása hatással van a fogyasztói árakra is, ezért ez nemcsak fontos gazdasági, de egyben nagy horderejű politikai ügy is, amely gondos előkészítést kíván, s amelynek során — úgy, ahogy ezt eddig is tettük —, a termelési és az életszínvonal-politikai érdekeket együttesen kell mérlegelni. Addig is, amíg az árrendszer módosításának feltételei megérnek, a szabályozó rendszerben végre kell hajtani az ésszerűnek mutatkozó kiigazításokat. Az a szándékunk, hogy ezeket az 1979. évi terv előkészítése közben végezzük el. Ahhoz, hogy időben végrehajtsuk a fejlesztési feladatokat, eleget tegyünk a hatékonysági és az egyensúlyi követelményeknek, tovább kell javítani a beruházási munka minden fázisát, a A munkáérőGazdasági életünk következő fontos területe, ahol átfogóbb és mélyrehatóbb javulást kell elérnünk, a munkaerő-gazdálkodás. A képviselő elvtársák rendelkezésére bocsátott statisztikai összeállításból kitűnik, hogy az utóbbi két évben a munka- erőforrások nem növekedtek, sőt némileg csökkentek, ehhez hozzátehetem: a jövőben sem számíthatunk a munka- erőforrások érdemleges bővülésével. Ez önmagában véve is elegendő ok arra, hogy a munkaerővel tervszerűbben gazdálkodjunk. Sajnos azonban erre a fontos feladatra a szükségesnél még mindig kevesebb figyelmet fordítunk. Változatlanul az a helyzet, hogy népgazdasági szinten több a munkahely, mint a rendelkezésre álló munkaerő. Emellett szerve- zetlénség és más okok, többek között a munkafegyelem megtűrt lazaságai miatt jelentős a kieső munkaidő, kihasználatlanul maradnak nagy értékű termelőberendezések. tetemes veszteségek érik a népgazdaságot. Az utóbbi években rendszeresen foglalkoztunk a munkaerő-gazdálkodás kérdéseivel. Az ismert bérintézkedések mellett különböző kedvezményekkel támogatjuk a munkaerőt felszabadító beruházásokat — közbevető- leg megjegyezve, ezzel a lehetőséggel a vállalatoknak eddig csak kis része élt —, Budapesten, de vidéken is a korszerűtlen telephelyek egész sorát számoltuk fel. Adminisztratív eszközökkel is korlátozzuk az indokolatlan munkaerőmozgást és az alkalmazotti létszámnövelést, jobban ösztönözzük a nyugdíjkorhatárt elérők munkában maradását. Tárgyilagosan nézve azonban átütő erejű sikerről nem adhatok számot. Érdemleges előrehaladást csak ott sikerült elérni, ahol a vállalatok vezetése maga is teljes komolyságában fogta fel az ügyet. Mindezek miatt úgy és abban a szellemben, ahogyan döntéstől a befejezésig. A mai helyzettel nem lehetünk megelégedve. Az ötéves terv első két évében a beruházási folyamatban — részben a központi irányító munka gyengeségei miatt — a terv- szerűséget zavaró aránytalanságok keletkeztek. Az előirányzatokat összességében túlteljesítettük, és a növekedés gyors üteme jellemző az idei év eddig eltelt időszakára is. önmagában véve nem a túlteljesítés a probléma, sőt mivel a tervezettet meghaladó növekedés elsősorban a vállalati forrásokból és az exportfejlesztő hitelek nagyobb arányú felhasználásából ered, ez még bizonyos előnyt is jelenthet. A mérték az, ami gondot okoz. A beruházások növekedése tudniillik lényegesen meghaladja a népgazdasági erőforrások bővülésének ütemét, és a beruházási kereslet növekedésével a kivitelező kapacitás sem tart lépést. Ezt nemcsak a visszautasított építési rendelések magas aránya, de az üzembe helyezések még mindig jellemző elhúzódása és sok más kedvezőtlen tény is mutatja. Nyomatékosan hangsúlyozni kívánom: az aktív fejlesztési politikáról a továbbiakban sem mondhatunk le. A nemzeti jövedelem növelése, a termelés korszerűsítése, a lakásépítés, az infrastruktúra fejlesztése érdekében a jövőben is nagy összegeket kell beruházni. Felelősen gondolkodva azonban nem engedhetjük meg, hogy a túlméretezett és ráadásul lassan kivitelezett beruházások megbontsák a nemzeti jövedelem elosztásának fő arányait és még tovább szétforgácsolják az erőket. Ezért a kormány, felmérve a helyzetet, a közelmúltban utasította az illetékeseket, tegyenek intézkedéseket a beruházási vásárlóerő növekedésének mérséklésére. gazdálkodás azt a Központi Bizottság ez év áprilisi határozata megfogalmazta, tovább kell lépnünk, központi és vállalati intézkedésekkel, műszaki fejlesztéssel, hatékonyabb munkaszervezéssel, a munkakörülmények, a munkavédelem további javításával, az ösztönzés, de ha kell, a fegyelmezés eszközeivel is el kell érnünk a munkaerőgazdálkodás tartalékainak feltárását és hasznosítását. Amint az elmondottakból kitűnt, az elmúlt években — nagy erőfeszítések árán — jelentős gazdasági feladatokat oldottunk meg, de a hatékonyság javulásával és az egyensúlyi helyzettel nem lehetünk megelégedve. E téren az 1978. évi népgazdasági terv végrehajtásának eddigi tapasztalatai sem mutatnak lényeges változást. Az ipari termelés öt hónap alatt közel 7 százalékkal emelkedett, és a termelékenység növekedése is elfogadható. A kivitelező építőipar a tervnek megfelelően, mintegy 5 százalékkal növelte termelését. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek — bár a szeszélyes időjárás időnként megzavarta a munkát — jó minőségben elvégezték az aktuális feladatokat, a háztáji és kisegítő gazdaságok ez évben is jelentős mennyiségű áru szállítására kötöttek szerződést, a felvásárlás időarányos előirányzatai teljesültek. Szervezetten és jó színvonalon megtörtént a nyári nagy munkára való felkészülés, megkezdődött az aratás. A termelés tehát megközelítően a terv szerint alakulj az elosztásról azonban már '-' nem mondhatjuk el ugyanezt. Ez abban mutatkozik meg, hogy a belső felhasználás és benne az import — főleg a beruházások túlteljesítése miatt — a tervezettnél gyorsabban nő, a kivitel viszont — főleg tőkés viszonylatokban — elmarad az előirányzatoktól. Ezeken az arányokon mindenképpen változtatni kell, ezért az elköA termelési szerkezet korszerűsítése vetkező hónapokban a beruházási vásárlóerő mérséklésére elhatározott kormányzati intézkedések következetes végrehajtása mellett mindenekelőtt az exportteljesítmény fokozására van szükség. Folyó feladataink megoldásával párhuzamosan megkezdtük az 1979. évi terv előkészítését, s mint az már gyakorlattá vált, most is az a szándékunk, hogy idejében tudassuk a vállalatokkal azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyek gazdálkodásuk jövőbeni feltételeire befolyással vannak, és nélkülözhetetlenek saját terveik kidolgozásához. A lakosság életkörülményei A kormány arról adhat számot, hogy a lakosság élet- körülményeit meghatározó minden fontos területen, e gazdaságilag nehéz években is, előreléptünk. Növekedett a fogyasztás, bár — az 1976- ban előállt ismert okok miatt — az ötéves terv időarányos előirányzataitól kissé elmaradtunk. Az egy főre jutó reáljövedelem két év alatt — a monimál jövedelmek 15,5 százalékos, a fogyasztói árak kereken 9 százalékos növekedését együttesen figyelembe véve — 5,3 százalékkal, a munkások és alkalmazottak reálbére 3,8 százalékkal, a termelőszövetkezeti parasztság reálkeresete 4,6 százalékkal emelkedett. Több fontos intézkedést határoztunk el és hajtottunk végre a bérarányok és egyes foglalkozási ágak kereseti viszonyainak javítására. Felemeltük "és egységesítettük az iparban, az élelmiszerkereskedelemben és a vendéglátásban a műszakpótlékot, központi bérintézkedésre került sor a villamosenergia- és a ruházati iparban. A művelődés, az oktatás és az egészségügy területén több mint 400 ezer dolgozó részesült béremelésben. Ez évi tervünknek megfelelően július elsejei határidővel újabb szakmákra terjesztettük ki, s ezzel általánossá tettük a felemelt műszakpótlékot. Már megszületett a határozat, ami szerint ez év október 1-től fel kell emelni azoknak az egészségügyi dolgozóknak a bérét is, akik tavaly a rendezésből kimaradtak. A soron következő feladatok között most mindenekelőtt a régi, alacsony nyugdíjjal rendelkező idős emberek és a többgyermekes családok helyzetének javítását tartjuk számon, az elkövetkező egy-két évben pedig konkrét lépéseket is teszünk helyzetük javítására. A lakosság mindennapi igényeinek kielégítésében, a dolgozó nők helyzetének javításában egyre fontosabb szerephez jutnak a különböző szolgáltatások. A beruházások és a központi pénzügyi támogatás eredményeként a lakosságnak nyújtott szolgáltatások értéke az utóbbi két évben átlagosan mintegy 10 százalékkal, a IV. ötéves terv időszakához képest kétszeres ütemben nőtt, viszont az igényektől jóval elmarad a lakáskarbantartás fejlődése. A lakosság életkörülményeiről szólva, úgy gondolom, elengedhetetlen kötelességünk számot adni az elhatározott lakásépítési terv megvalósításának helyzetéről. Az ötödik ötéves terv első két évében összesen 187 ezer, a tervezettnél mintegy 17 ezerrel több lakás épült fel. Két év alatt több mint félmillió ember költözött új otthonba. A megépült lakások felszereltsége korszerűbb és több a háromszobás lakás. Az építés ütemével — ezer lakosra számítva 8,8 lakás — továbbra is az európai élvonalban vagyunk, s ez nem kis teljesítmény. Az új lakásigénylők kéréseit azért is csak lassúbb ütemben tudjuk kielégíteni, így a várakozók száma változatlanul magas, sőt még emelkedett is. Sokakat érintő probléma és különösen a fővárosban jellemző, hogy a kapcsolódó létesítmények — üzletek, óvodák, iskolák, művelődési intézmények — többnyire nem a lakásokkal egyidőben, hanem késedelmesen épülnek fel — emiatt főleg az új lakónegyedekben gyakori a jogos panasz. Hasonlóképpen nem lehetünk megelégedve a felújítási és karbantartási munkák ütemével sem. Jelentőségének megfelelően nagy figyelmet fordítottunk a lakosság egészségügyi és szociális ellátására, a gyermekintézmények, az oktatási hálózat fejlesztésére. Lehetőségeinkhez mérten javítottuk a személyi feltételeket, tovább bővítettük az anyagi alapokat az egészség- ügyi, szociális és oktatási célokra fordított költségvetési összeget csupán az utóbbi két évben 17 százalékkal növeltük, s ennek mértéke ma már megközelíti a 33 milliárd forintot. Tovább javítottuk az egészségügyi hálózat működési feltételeit. Különösen nagy gondot okoz a kórházak, a bölcsődék és a szociális otthonok zsúfoltsága. Itt is, mint sok más helyen, ma még szembe találjuk magunkat a nehéz történelmi örökség és az általunk tudatosan keltett új igények ellentmonaasaival. Törvényeink, társadalombiztosítási rendszerünk állampolgári joggá tette az egészségügyi ellátást. Az ehhez szükséges intézményhálózat teljes kiépítésével egyidejűleg el kell végeznünk a múltból ránk maradt, nagyrészt elavult kórházak költséges rekonstrukcióját is. A másik, nem kevésbé fontos feladatunk, hogy tervszerű képzés- zel, a pályairányítás eszközeivel, az anyagi és erkölcsi megbecsülés fokozásával megszüntessük, de legalábbis érzékelhetően mérsékeljük az egészségügyi munkaerő- hiányt és kiegyenlítettebbé tegyük az egyes területek ellátását. Az oktatás helyzetéről szólva ugyancsak mérhető előrehaladásról számolhatok be. Emelkedett az oktatás színvonala, és megfelelő ütemben folyik a tananyagok korszerűsítése. A közép- és felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatán még sohasem tanult annyi fiatal, mint jelenleg. Ezt jól érzékelteti, ho"-- az 1977—78-as oktatási évben a középfokú iskolákban 361 ezer, az egyetemeken és a főiskolákon pedig 65 ezer fiatal vett részt a képzésben. Az esti és levelező tagozaton szintén nőtt a tanulólétszám. A tervezettnél több általános és szakmunkásképző iskolai osztálytermet, illetve előadótermet építettünk. Az elmúlt évekre visszagondolva jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy népünk nemcsak anyagi javakban, de szellemiekben is gyarapodott. Fontos tény, amiről sok jel tanúskodik, hogy mind szélesebb rétegekben — köztük a munkások, a mezőgazdasági dolgozók körében — erősödni, növekszik a magasabb műveltség megszerzése iránt az igény. Ezt azon kívül, hogy teljes mértékben megfelel társadalmi törekvéseinknek. azért is üdvözöljük, mert — amint arról szóltam — az élet minden területén, de különösen a gazdaságban olyan minőségi átalakítást kell végrehajtanunk, ami el- kénzelhetetlen az általános és a szakmai műveltség szüntelen fejlődése nélkül. Lázár György a továbbiakban hangsúlyozta: a kormány nemcsak igényli a tudómén- segítségét, hanem nagy fiaveimet is fordít a fejlesztésére. Az elmúlt évtizedekben — mondotta a tervszerű és tudatos képzés, valamint a számottevő anyagi befektetések eredményeként megtöbbszöröződött hazánk tudományos potenciálja. A kutatóhelyek és felső- oktatási intézmények összes dolgozóinak létszáma meghaladja a 80 ezer főt — ennek csaknem a fele tudományos munkatárs, illetve oktató, a kutatásra és a fejlesztésre fordított összeg mintegy 17 milliárd forint, ami több mint a nemzeti jövedelem 3 százaléka. Ezek olyan tények, amelyek a nálunk gazdaságilag fejlettebb országokkal is kibírják az összehasonlítást. A kormány külpolitikai törekvései Kormányunk alapvető külpolitikai törekvései az elmúlt két és fél évben is arra irányultak, hogy kedvező nemzetközi feltételeket biztosítsunk népünk békés, alkotó munkájához. Az elmúlt időszakban még szorosabbra fűztük testvér; kapcsolatainkat a szocialista közösség országaival, mindenekelőtt a Szovjetunióval. Kibővítettük és magasabb színvonalra emeltük politikai, gazdasági, tudományos és kulturális együttműködésünket, erősítettük a népeinket összekötő közvetlen, baráti szálakat. Hazánk érdekeinek megfelelően fokoztuk tevékenységünket a KGST munkájában, a szocialista gazdasági integráció fejlesztésében. Tevékenyen részt vállaltunk és vállalunk védelmi szervezetünk, a Varsói Szerződés erősítésében. Külpolitikánknak a továbbiakban is sarkalatos elve marad szocialista közösségünk internacionalista egységének szüntelen erősítése. Nemzetközi kapcsolatainkban növekvő szerepet töltenek be a fejlődő országok. Hazánk — mint a többi szocialista ország is — úgy építi, fejleszti kapcsolatait, hogy nemcsak megbízható baráti partner kíván lenni, hanem önzetlen segítője is a függetlenségüket nemrég elnyert, haladásért küzdő népeknek. A különböző társadalmi rendszerű- országok békés egymás mellett élése, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvének szem előtt tartásával bővítjük kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal is. Kormányunk aktív részt vállal az enyhülésért folytatott küzdelemben. Ott voltunk és hallattuk szavunkat minden olyan nemzetközi fórumon, ahol a béke megszilárdításáról volt szó. A Magyar Népköztársaság kormánya, mint eddig, a továbbiakban is a helsinki zá- zóokmáy ajánlásainak maradéktalan valóra váltásán dolgozik. A nemzetközi helyzetre különösen nagy befolyással van a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya. Mi nagyra becsüljük a Szovjetuniónak azokat a türelmes és kitartó erőfeszítéseit, amelyeket e viszony megjavítása érdekében tesz. Ugyanakkor sajnáljuk, hogy az Egyesült Államokban e kezdeményezések nem részesülnek fontosságuknak megfelelő fogadtatásban. Az enyhülési folyamat megőrzésében napjaink leglényegesebb, halaszthatatlan feladata a fegyverkezési hajsza megfékezése. A katonai enyhülés szempontjából a legnagyobb jelentősége a stratégiai fegyverzet korlátozására irányuló szovjet— amerikai tárgyalásoknak van. Semmi esetre sem lehet kedvezőnek minősíteni, hogy a NATO tagállamai a szocialista országok nagy jelentőségű javaslataira újabb fegyverkezési programmal válaszoltak. Kormányunk síkraszáll azoknak a feszültséggócoknak (Folytatás a 3. oldalon)
