Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-26 / 174. szám

a Képújság 1978. július 26. • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Társadalmi segítség özvegy Rózsa Józsefné le­veléből idézünk: „Azzal a kéréssel fordulok a szerkesz­tőséghez, hogy segítsenek raj­tunk. Tavaly május 11-én meghalt a lányom, aki külön- váltan élt és nevelte — velem együtt — 3 gyermekét 1974 óta. Az apa eldobta gyerme­keit, különválásuk óta gyer­mektartást nem fizetett. Lá­nyom halála után 6 hónapig a vállalat, amelynél dolgo­zott, küldte a családi pótlé­kot, de azóta senkitől sem kapom, már november óta. Kérem megválaszolni, a há­rom árvának a családi pót­lék jár-e, vagy sem?” Levelét továbbítottuk a Társadalombiztosítási Igaz­gatósághoz Szekszárdra, ahonnét a következő választ kaptuk: „özvegy Rózsa Jó­zsefné özvegyi nyugdíjban ré­szesül, mely alapján törvény szerinti ellátásként családi pótlékra nem jogosult. Az 1975. évi II. T. azonban ala­pos indok esetén módot ad, kivételes családi pótlék meg­állapítására és folyósítására. A kivételes ellátás engedé­lyezésére az illetékes társa­dalombiztosítási szerv igaz­gatója jogosult. Jelen eset­ben a Nyugdíjfolyósító Igaz­gatóságé. Igazgatóságunk sze­repe Rózsa Józsefné ügyében annyi volt, hogy nevezett ké­relmét az ellátás megállapí­tását képező összes alapok­mánnyal együtt felküldtük a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság címére. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság válaszának meg­Telefonszámunk: 129-01, 123-61. érkezése után Önöket, vala­mint a levél íróját ismételten tájékoztatjuk.” Nagy Zoltán igazgató Július 18-án ismét levelet kaptunk a Társadalombizto­sítási Igazgatóságtól. „A Nyugdíjfolyósító Igaz­gatóság (Budapest) értesített bennünket, hogy özv. Rózsa Józsefné részére, három kis­korú unokája után kivételes méltánylást érdemlő alapon megállapították a családi pót­lékot. Visszamenőleg 1978. május 1-től 1978. július 31-ig kiutaltak 3420 forintot, 1978. június 27-én. 1978. augusztus 1-től folya­matosan havi 1140 forintot fog a nagyanya kézhez kapni az özvegyi nyugdíja mellé, unokái felneveléséhez, társa­dalmi segítségként.” Gyalogátkelőhely Füleki Ferenc szekszárdi olvasónk a következő levelet írta szerkesztőségünknek: „...A szekszárdi újvárosi gyalogátkelőhely (templom­mal szemben) rendkívül bal­esetveszélyes. Köztudomású, hogy a Rákóczi utcán bonyo­lódik le a város ki- és be­menő forgalmának nagy ré­sze. Ezen az úttesten, illetve gyalogátkelőhelyen kell na­ponta többször átmennie több száz iskolás gyereknek és felnőttnek (iskola, óvoda, munkahely, ABC-áruház miatt). A gyalogos- és gépjármű­csúcsforgalom reggel is és délután is azonos időpontra esik. Megfigyelésem szerint délután fél öt és öt óra között több száz személygépkocsi, motorkerékpár hagyja el a várost, nem beszélve a vidé­ki dolgozókat hazaszállító autóbuszokról. Köztudomású az is, hogy a vidéki városok közül Szekszárdon van a legtöbb személyautó — ami örvendetes — a közlekedés- biztonság azonban nem javul ezzel párhuzamosan. Kérdé­sem, hogy mikorra várható az, hogy a fent nevezett gya­logátkelőhelyet rendőrlámpá­val látják el? A jelenleg al­kalmazott sárga, veszélyt jelző lámpa ugyanis többször rossz, de működőképes álla­potban sem veszik sokan megfelelő komolysággal. Ar­ra lenne szükség, hogy — megfelelő jelzés alapján — a gyalogos is és a gépjármű­vezető is biztonsággal tudja, hogy mikor szabad számára az út.” Levelét továbbítottuk Szek­szárd város Tanácsa elnöké­nek, dr. Nedók Pálnak, aki az alábbiakat válaszolta: \ „...Az újvárosi ABC-áru- háznál lévő gyalogátkelőhely balesetveszélyességét az év elején tartott tanácstagi be­számolók során is többen fel­vetették. Ennek, valamint ol­vasójuk levele alapján meg­kerestük a KPM Tolna me­gyei Közúti Igazgatóságát. A Közúti Igazgatóság a közel­jövőben nem tervezi forga­lomirányító jelzőlámpa el­helyezését a gyalogátkelő­helyen, elégségesnek tartják a jelenlegi megoldást, a ve­szélyt jelző villogó sárga fényt. A Damjanich utcai fe­lüljáró és ipartelepi terelőút létesítéséhez kapcsolódóan 1979—80-ban a Rákóczi és Damjanich utca torkolatánál alakítanak ki jelzőlámpás forgalomirányítást. Ez a meg­oldás a városból kifelé irá­nyuló forgalmat némileg biz­tonságosabbá teszi.” Autóbusz-váróterem Szabó Gézáné és Sóvári Te­réz szekszárdi olvasóink ír­ják: „...Most nyár van és retten­tő meleg a szekszárdi autó­busz-váróteremben — de az, aki utazott már télen és oda betért, azt ott jéghideg fogad­ta egész télen. A következő télig még van idő — többek között arra is, hogy fűthető- vé .varázsolják' a nyáron me­leg, télen hideg üvegkalitkát. Javasoljuk még azt is, hogy alakítsanak ki egybefüggő padsort teljes hosszúságban a pályaudvar szabadtéri részén, mert kevés az ülőhely és sok a fáradt utas.” Levelüket elküldtük a Vo­lán 11. sz. Vállalathoz, ahon­nét Piegl Ferenc igazgató a következő választ adta: „Az autóbusz-váróterem fűtésének megjavítására már korábban intézkedtünk". Vásá­roltunk egy új OT—45-ös olajtüzelésű léghevítőt, amit beszerelünk a meglévő fűtő­műbe. A padok beszerzésére is intézkedtünk és azokat felál­líttatjuk az autóbusz-pálya­udvaron.” A1/ VÁLASZOLUNK A tartós fogyasztási cikkek alkatrész ellátásáról és ja­vítószolgálatáról szól a Mi­nisztertanács 35 1978. (VII. 6.) számú rendelete, amely szerint a gyártó, illetve im­portáló vállalat köteles meg­határozni az áru szokásos élettartamát, és köteles gon­doskodni a kötelező jótállás­sal árusított, továbbá a ren­delet mellékletében felsorolt termékek alkatrész ellátásá­ról és javítószolgálatának megszervezéséről, éspedig ha az áru fogyasztói ára az 5000 Ft-ot nem haladta meg, legalább 6 évig, ha a fo­gyasztói ár ezt meghaladta, 8 évig. Az időtartam a vá­sárlóknak történő eladástól számít. Az alkatrészellátás és a javítószolgálat biztosí­tásának időtartamáról a vá­sárlókat tájékoztatni kell. Azoknak a termékeknek a forgalomba hozatala, ame­lyekhez az alkatrészellátást vagy a javítószolgálatot nem biztosították, megtiltható. A jogszabály rendelkezéseit az 1979. év január hó 1. után gyártott, illetve importált cikkekre kell alkalmazni. (Magyar Közlöny 1978. évi 42. száma.) A belkereskedelmi minisz­ter 13 1978. (VII. 7.) BkM. számú rendelete a kereske­delmi és vendéglátóipari szakmunkásképzésről, a 14/ 1978. (VII. 7.) BkM számú rendelete pedig a belkeres­kedelemben foglalkoztatot­tak műszakpótlékáról szól. Az előbbi jogszabály sze­rint a kereskedelmi és ven­déglátóipari szakmunkás- tanulók gyakorlati oktatása meghatározott óraszámban csoportos foglalkozásokon és folyamatos bolti, illetőleg vendéglátó üzemi gyakorla­ton — ennek keretében egyé­ni foglalkozásokan — folyik, a csoportos foglalkozásokat a kereskedelmi szakmákban vállalati gyakorlati oktatási kabinetben, a vendéglátó­ipari szakmákban iskolai tanüzemben vagy vállalati oktatási kabinetben kell megszervezni. Kiemelendő, hogy a tanulókat korszerű­en berendezett és felszerelt, széles áruválasztékkal ren­delkező kiskereskedelmi, il­letve vendéglátóipari tevé­kenységet folytató hálózati egységbe kell beosztani fo­lyamatos bolti, üzemi gya­korlatra. A rendelet mellék­letei tartalmazzák a kereske­delmi és vendéglátóipari szakmák jegyzékét, a ta­nulók ösztöndíj-táblázatát, a szakmunkásképző tanfolya­mok tantárgyait és órater­vét. Az utóbbi jogszabály sze­rint a kereskedelem hálóza­tában a délutáni és éjszakai műszakban, valamint a foly­tonos munkarendben vég­zett munka után a fizikai foglalkozású — és a rende­letben felsorolt nem fizikai munkakörben foglalkozta­tott — dolgozóknak műszak- pótlékot kell fizetni, ha a he­ti nyitva tartási idő a 44 órát meghaladja. A műszakpótlék mértéke a délutáni műszak­ban teljesített munka után óránként 2,40 Ft, az éjszakai műszakban teljesített munka után pedig óránként 4,80 Ft. Az említett mindkét jog-, szabály kihirdetése napján 1978. július 7-én — hatályba lépett, és a Magyar Közlöny idei 43. számában jelent meg. DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi—járási szervezetének elnöke A fogadalom Bizonyosan láttál Benővel, a mostani férjemmel. Cimbi, talán azt is tudod, hogy csúcskönyvelő, az „ökör­uszály és Sertésdagadó” egyesülésnél. Nagyeszű em­ber ez a Bánatossy Benő, sokkal okosabb eddigi fér­jeimnél. Zsenik vagy ostobák a férfiak, ezt te is tudod. Benő szuperzseni. Egyetlen kis hibája, hogy félórát kra- hácsol ébredésnél. Persze, a napi ötven cigaretta. Mu­száj volt, édesem, ideg­romboló munkát végez, perc­nyi lazítás nélkül. Születés­napjára megkapta a gyógy- szipkát, fehéren-feketén, há­rom garnitúrát egyszáznyolc­vanért. Gavallóros ajándék volt. Tudod, mit csinált a minap az én osztályon felüli pá­rocskám? Azzal lepett meg, hogy szakít a dohányzással. Azt hittem, megzabálom örömömben. Ismered, mar­ha nagy ember, mellbősége kilélegezve száthuszonhá- rom centi. Kivágta az abla­kon az utolsó doboz Fecs­két, a gyógyszipkákkal együtt. Vett antidohányos pasztillát kettő dobozzal egy­szerre. Azóta nem szí egy felet se, megesküdött rá, ná­la az eskü komoly és szent dolog. Fehérholló ö a férfinemben — gondoltam — megmintáztatom a fejét egy neves szobrásszal. Kitétetem a kapubejárattól jobbra, ez­zel a fölirattal: „Ő az a cso­dálatos Benő, aki negyven­évi dohányzás után sutba vágta a bagót. Csakis őt kö­vessék, pipogya férjek!’’ De mi történt ekkor, drá­ga barátnőm, Cimbi? Kiálltam az erkélyre egyik reggel, hogy utána nézzek, rágja-e a gyógycukorkát Be­nő. Majd hanyatt estem a rémülettől. Bement a tra­fikba, eléggé sokáig időzött ott, és kegyetlenül fújta a füstöt kifelé jövet. Várj csak, vén lator — gondoltam —, próbára tesz­lek este. Két doboz Fecskét tettem a zöldséges-kocsonyás tá­nyérja mellé a vacsoránál. A hatás drámai volt. — Ezt kinek szántad, Mu­cus? — kérdezte ártatlanul — tudod, hogy nem dohány­zók! — Nem baj, szívem — fe­leltem enyhén mosolyogva —, ez reprezentációs ciga­retta, azoknak a gyönge jel­lemű kollégáidnak, akik ott­hon beadják gyanútlan neje­iknek, hogy útszélre dobott csikket se szívnak. Vígan pöfékelnek a hivatalban. Benő nagy szemet meresz­tett rám, de megőrizte csúcs- főkönyvelői nyugalmát. — Remek asszony vagy, Mucuska, ha ezekre az in­gatag karakterekre is gon­dolsz. Nem állhatom a sza­gukat se. ■Mint a héja csapott le, zsebébe süllyesztette a Fecs­kéket. Tagadott még most is ez az elvetemült. Mélyen a sze­me közé néztem. — És a trafik, ahova reg­gelenként bejársz? Sózott mogyorót vásárolsz? Többféle színt váltott pil­lanatok alatt. — Nem, Mucika. Cigaret­tát neszek, pusztán csak kö- nyörületből. Az asszonyka férjének tőből levágták a lá­bát. Erős dohányos volt. — Na és ... — Hagyhatom éhen veszni nyomorék férjével együtt, amikor annyian leszoktak a dohányzásról? Ekkorát hazudni! Tudod Cimbi, mintha kést vágtak volna belém. Olyan volt ez az egész meskete. — Es jóképű az a te tra- fikosnőd? •— szegeztem a mellének. — Pocsék, mint a világhá­ború! — vágta rá habozás nélkül. — Foghíjas, mint egy lebombázott város! Ismered az én puha szívemet. Nem élhetne rágógumiból. Másnap H megnéztem ma­gamnak azt a trafikos an­gyalt. Képzelj, Cimbi, egy csupabögy töltött galambot falusi táncegyüttesből. Mini szoknyás lábát gusztálta a függöny mögé rejtett álló­tükörben. HUNYADI ISTVÁN A régensek 24 karika sajtot kapnak... Európa miniországai A régi paraszt házban el­helyezett andorrai börtön vaskapuját minden szomba­ton este kinyitják, hogy a két elítélt moziba mehessen. San Marinóban, a műemlék toronyban levő várfogház hat cellája közül három üres. Liechtensteinben a tizenhá­rom zárka közül csupán egy foglalt, de az annál több fej. törést okozhat. A rácsok mö­gött vár sorsára a 42 eszten­dős Hans Frick, aki részegen kiirtotta családját, s ezért háromszor ítélték halálra. Ha az államfő, II. Ferenc József herceg nem ad kegyel­met, akkor pallossal veszik fejét, utoljára 1785-ben haj­tottak végre Vaduzban ha­sonló kivégzést... Kis ország vagyunk — szoktuk mondogatni tréfá- san-komolyan, de hát konti­nensünknek nemcsak na­gyobb és kisebb országai vannak, hanem miniállamai is. Általában három örökle­tes monarchiát és köztársasá­got, illetve a sajátos egyházi államot és egy kettős véd­nökséget sorolnak ebbe az „ötösfogatba''. A római Szent Péter Bazilika bronzkapuján túl elhelyezkedő Vatikán te­rülete az egy nézetkilomé­tert sem éri el. Monaco csu­pán- kétszer nagyobb. San Marino kiterjedése 60,6, Liechtensteiné 158 négyzet- kilométer, és Andorra 465 négyzetkilométerrel csaknem eléri Budapest méreteit. A lakosság lélekszáma ezer és húszezer között változik, de ezek a statisztikák csalóká­nak tűnhetnek a személyes benyomások alapján, mert a legtöbb esetben több a ven­dégmunkás és „vendégvál­lalkozó’”, mint az eredeti né­pesség. Ahogyan a hajózás­ban vannak „olcsó zászlók", úgy kontinensünkön is akad­nak „olcsó cégközpontok’”; ahol jelentős lehet az adó­megtakarítás és ki lehet ját­szani a pénzügyi .kötelezett­ségekre másutt érvényes tör­vényeket. Az operettkulisszák mögött ezért néha dollármilliárdok- ról van szó. Andorrának például két „régens védnö­ke" van: a francia köztársa­sági elnök (aki a korábbi Protektor, Foix grófjának helyébe lépett) és a szomszé­dos spanyol városkának, Seo de Urgel-nek püspöke. Ök 1278 óla minden évben meg­kapják járandóságukat: 24 karika sajtot, 6 füstölt son. kát, 12 élő csirkét és némi készpénzt, ami átszámítva 108 forint 22 fillért tesz ki. Ezért Andorrának — akár a többieknek — jóga van sa­ját bélyegkibocsátásra. Mo­naco, San Marino és a Vati­kán pénzt is veret, ez ugyan­csak kelendő a gyűjtők kö­rében, de ami a legfőbb: „menedéket” biztosíthatnak bizonyos cégeknek. A mérsé­kelt adózás is kellemes be­vételt biztosít a „miniknek”, ezért Nyugat-Európa azon ritka országai közé tartoz­nak, amelyeket nem érintett a visszaesés, a válság, a munkanélküliség. Természe­tesen azt is mondhatnánk: töretlen konjunktúrájuk ma nem éppen tipikus és főleg kevéssé hat ki az NSZK-ban, Franciaországban vagy Olaszországban jelentkező gondokra. Jóllehet a nagyság, ponto­sabban: a kicsiség sok tekin. tetben azonos nevező jelent, az öt ország jelene és múlt­ja alapvetően különbözik egymástól. San Marinót a vi­lág legrégebbi, majd két év­ezredes köztársaságának tart­ják, alkotmánya nem keve­sebb, mint 714 esztendős. E hagyományoknak megfelelő­en komoly politikai harc fo­lyik a hatvan tagú parlament mandátumaiért. Tizenkét éven át kommunista-szocia­lista kormányzás volt San Marinóban, amit végül is az döntött még, hogy a külföldi szavazatok segítségével némi többséghez jutottak a keresz­ténydemokraták. (Az Egye­sült Államokban jelenleg több San Marino-i szárma­zású polgár él, mint otthon, s mivel szavazati joguk van, mozgósításuk megváltoztatta a kialakult arányokat.) Csendesebb szelek fújnak a 15 tagú liechtensteini és a 18 tagú monacói képviselő­házban. Igaz, ez utóbbit egy- szer-kétszer feloszlatták már, amikor a honatyák nézetei nem mindenben egyeztek a genovai eredetű uralkodó­család, a Grimaldiak néze­teivel, akik 1297 óta tartják kezükben a vezetést, s jelen­leg is lakják a sárgaszín pa­lotát. Építészeti remek ez is, de jóval fiatalabb, mint a hetvenegy esztendős II. Fe­renc József hétszázéves rezi­denciája a liechtensteini fő­város, Vaduz felett. Külön lapra tartozik, s köteteket írtak is róla: az egyházi állam tevékenysége. Nem méretei, hanem a kato­likus egyház elterjedtsége, befolyása, szellemi hatása, s nem utolsósorban vagyona adja meg a hátteret. Ez az egyetlen miniállam, ahol a polgárok nem szavazhatnak, csupán a bíborosoknak ada­tik meg a pápaválasztási jog. Igaz, az egész világ fi­gyelemmel kíséri: fehér vagy fekete füst száll-e fel a ké­ményeken. A Vatikán is kor­szerűsödik: filmezni ugyan még nem lehet a palota bel­sejében, de az első benzin­kutak már megjelentek az egyházi állam területén is — úgy látszik, így is hatott az energiakrízis. S a pápai ál­lam növekvő világpolitikai aktivitására vet fényt, hogy Róma magas rangú vendégei közül sokan tesznek látoga­tást a katolikus egyház fejé­nél, felkereste VI. Pált Ká­dár János is, nemrégen pe­dig Edward Gierek töltött rövid időt a Vatikán falai között. Hiába, az európai együtt­működés, a világbéke kérdé­sei mindenkit érintenek ko­runkban — ezért a helsinki záróokmány aláírói között ott szerepelt a Vatikán, Liechtenstein, Monaco és San Marino is — Andorra nem vett részt az európai biztonság ügyeivel foglalkozó tárgyalásokon, megelégedett a védőrégensek jelenlétével. RÉTI ERVIN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom