Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-23 / 172. szám

6 KÉPÚJSÁG

1978. július 23.

bonyhádi városi párt- bizottság végrehajtó bizottsága szerdán délelőtt tartotta meg soron következő ülését, az előre meghatározott témát tárgyalva. Nincs hát ebben a tényben önmagában véve semmi rendkívüli. Annál inkább fontos és érdekes az, amiről szó volt az ülésen, nevezetesen a városfejlesztés és -rendezés helyzete és időszerű feladatai.

Az ülést Ambrus Mihály, a pártbizottság titkára vezette, részt vett rajta Daradics Ferenc, a járási párt- bizottság első titkára, a körzet országgyűlési képviselője is.

A napirend előadója dr. Hegedűs János tanácselnök volt. Az írásos anyag zömmel számokat tartalmaz, ezek hátterét a szóbeli kiegészítés világította meg.

Bonyhád a megye harmadik városa, lakosainak száma 14 512 fő, 1960-ban még csak 9354 lakosa volt. Kétezerre várhatóah 19—20 ezer lesz. A számítások szerint addigra a vonzáskörzete olyan nagy lesz, hogy körülbelül negyvenötezer ember ellátásáról kell a városnak gondoskodnia. Már a jelenlegi tényleges vonzáskörzet is nagyobb, mint amennyivel hivatalosan számolnak. A valósághoz alkalmazkodó közigazgatási rendszer kidolgozása folyamatban van. A hozzászólásokból kiderült, hogy a végrehajtó bizottság tagjait jogos büszkeséggel töltik el az eredmények, ugyanakkor egészséges elégedetlenség j elemzi nemcsak őket, de Bonyhád város közvéleményét is, mint ahogy ezt a városi pártbizottság titkára megfogalmazta.

dig éppúgy érzik, mint amennyire tapasztalják a hiányosságokat. A több szintes lakások építésével párhuzamosan vízhiány keletkezett — bővíteni kell a magastározó kapacitást. Megnőtt a lakásigénylők száma. Uj szövetkezeti lakásépítési móddal is gazdagodni fog a város. Egy dunaújvárosi partner a terveket szállítja, az alapok magánerős lerakása után felhúzzák a házakat, majd félkész állapotban kapják meg a tulajdonosok. Ezzel feltehetően sokat segítenek a lakás- helyzeten.

Gond az úthálózat állapota. Kétségkívül öröklött helyzetről van szó, mint ahogy a lakosok jelentős része is régi, felújításra szoruló házakban vas. Még az idén ötmillió forint fel- használását kezdik meg a Egy lakótelepen az átmenő út építésén, majd jövőre ugyanennyit használnak fel. Természetesen a többi út felújítására, javítására is sor kerül.

Az orvosi ellátás számaiban jobb a magyar városok átlagánál. Betöltetlen állás nincs, a közeljövőben az üzemi fogorvos áll munkába. Az óvodai, bölcsődei helyek számát tovább kell növelni.

Az ülés kiegyensúlyozott, mondhatni derűs hangulatban zajlott, a testület tagjai kellő alapossággal ismerték már a téma részleteit, hiszen az elmúlt időszakban önálló napirend keretében vizsgálták meg azokat. Egészében most tekintették át először a fejlődés eddigi ívét, teljes egészében elfogadva a tanácselnök beszámolóját.

Az időszerű feladatokat az alábbiakban határozták meg. Legfontosabb teendő az V. ötéves terv célkitűzéseinek maradéktalan végrehajtása. Ezek között szerepel 189 lakás megépítése, 150 fős óvoda, 50 fős bölcsőde, 40 négyzetméteres

Épül a szolgáltatóház. A TO.TÉV a Botíyhádi Építőipari Szövetkezettel kooperálva még idén átadja az emeleti tizenöt lakást, s jövő áprilisra elkészülnek a földszinti szolgáltatóhelyiségek is. Fotó: Sz. L.

Mindegyik testületi tag a szakterületének megfelelően, már folyamatban lévő, vagy tervezett beruházás állására kérdezett rá, valamint közvetítette a lakosságot foglalkoztató kérdéseket. A VI. ötéves terv előkészítése is megkezdődött.

Több egyeztető tárgyalás van folyamatban, néhány jövendő létesítményt már terveznek, de mindezekről még korai lenne beszélni. Annak felvázolása, hogy mire van és lesz majd szüksége és lehetősége a városnak, megkezdődött. Az V. ötéves terv végrehajtása biztosított. Az áthúzódó beruházásokkal ésszerűen számolnak. 1980- ig 8 új tantermet kellett és lehetett volna építeni, de már most nyilvánvaló, hogy legalább 24-re lesz szükség, ezért ebben a tervidőszakban kezdődik és 1982-ig befejeződik az építése, és ak. kor már arra a befogadó- képességre tervezik a kapcsolódó létesítményeket.

A fejlődés konkrét tényei- ről szinte nap mint nap beszámoltunk lapunk hasábjain, ezért ezeket ismételni fölösleges, a bonyhádiak peorvosi rendelő, 700 négyzet-' méteres kereskedelmi, 150 négyzetméteres szolgáltató létesítmény megépítése, a már említett feladatokon és a művelődési ház befejezésén kívül. A víztermelő és a szennyvíztisztító kapacitás, a köztisztasági szolgáltatás és parkosítás magasabb szintre emelése. El kell készíteni természetesen a lakásokat kiszolgáló közműhálózatot is.

A következő ötéves terv előkészítésében az ellátás fejlesztés szükségleteinek meghatározásán túlmenően, fontos ezek telepítési helyeinek meghatározása és a terület előkészítése. A lakótelep építése folytatódik. A lakásépítéseknél meg kell határozni a beépítés sorrendjét, figyelembe véve többek között a kialakuló hőenergia-ellátás gazdaságosságát.

IHÁROSI

Kriston István

Megyénk ifjúkommunistáinak hat százaléka, mintegy ki- lencszáz fiatal tevékenykedik az Ifjú Gárda-szakaszokban, alegységekben. A gárda a KISZ által létrehozott olyan munkaforma, amelynek keretében eredményesen valósíthatják meg a fiatalok honvédelmi nevelésének tartalmi célkitűzéseit. Lassan egy éve, hogy az Ifjú Gárda megyei parancsnokává választották Kriston István hadnagyot. Megyénk ifjúgárdistái a közeljövőben Domboriban, egyhetes táborozáson készülnek fel a következő képzési év feladataira. Ez alkalomból kértük meg Kriston Istvánt, beszéljen az Ifjú Gárda tevékenységéről, a gárdában dolgozó KISZ-fiatalok helyzetéről, munkájáról.

— Nálunk a gárdatagok képzési éve mindig szeptembertől májusig tart. Nyáron rendezzük a különböző városi, járási és megyei szintű szemléket, a vezetők továbbképzéseit. Most augusztus elsejétől Domboriban tartunk továbbképzést az Ifjú Gárda mintegy száz tisztségviselőjének de emellett mint minden évben, az idén is több országos szervezésű szaktábor munkájában is részt vesznek ifjúgárdistáink. — Amikor 1977. szeptemberében — egy évi pa- rancsokhelyettesi munka után — átvettem a megyei parancsnoki funkciót, két évre szóló programot tűztem magam elé. Az első évben a különböző szinteken a politikai és szakmai irányítás megszilárdítását, a vezetés tartalmi és formai munkájának hatékonyabbá tételét tűztem ki. Jövő évre az alegységekben folyó munka tervszerűbbé, szervezettebbé és tartalmasabbá tétele a feladat.

— Az elmúlt évi munkát értékelve megállapíthatjuk, hogy a meglevő hiányosságok ellenére is jelentős előrelépés történt. Tevékenységünkkel több alkalommal foglalkozott politikai irányítónk, a megyei KISZ-bizottság is. Határozatai, tájékoztatói megszabták azokat a legfontosabb feladatokat, amelyek megvalósítása elvezet oda, hogy az Ifjú Gárda megyei munkájában a központi és helyi határozatok végrehajtásának üteme növekedjék.

— Az elmúlt évben a megye harminckét Ifjú Gárda alegysége közel kétharmadánál már szervezett, központilag tervezett és irányított kiképzés folyt. Szekszárdon Ifjú Gárda zászlóalj, Dombóváron és Bonyhádon század alakult. A forradalmi ifjúsági napok ideje alatt mintegy száz ifjúgárdista részvételével rendeztük meg megyei találkozójukat. A tanácskozásnak a további munka szempontjából nagy politikai jelentősége volt. Az Ifjú Gáda országos lövészversenyén, hosz- szú évek óta először került megyénk az első tíz közé. Jelentős eseményünk volt a május végén Szálkán rendezett „Együtt a Gárda” szemlénk. Javult az úttörő-gárdákkal való együttműködésünk. Lassan kialakul az a helyes szemlélet, hogy egy- egy szemle nem cél, hanem eszköz a további eredményesebb munkának. Folyik az Ifjú Gárdában a szocialista versenymozgalom, lassan visszanyeri méltó rangját a „Kiváló Ifjúgárdista” kitüntető cím. Bár leszögezhetjük, hogy az Ifjú Gárda nem afféle „kis katonaság” — csupán tevékenységében hangsúlyozottabban jutnak érvényre a honvédelmi elvi és gyakorlati kérdései — mégis jó munkánk bizonyítéka, hogy egyre több ifjúgárdista választja élethivatásául a katonai, vagy rendőri pályát.

— Az eredmények mellett nem szabad elhallgatni munkánk meg meglévő fogyatékosságait sem. Hiába kiemelkedően jó az Ifjú Gárda tevékenysége például Dombóváron, Pakson viszont a vezetés személyi feltételeiben, szervezettségében és az évközi munkában hiányosságok vannak. Talán kapcsolódik ehhez, hogy Pakson a társszervek nem segítik kellően az Ifjú Gárda munkáját. Célunk, hogy az élvonaltól lemaradó járásokat, városokat is a legjobbakhoz zárkóztassuk fel.

— A megyei KISZ-küldöttértekezleten is felvetődött, hogy egyes járásokban a társszervek, testületek néhol jobban törődnek a gárda munkájával, mint irányítójuk, a járási KISZ-bizottság. A politikai vezetéstől igényelnénk a hatékonyabb irányítást. Jó lenne, ha az ifjúgárdisták a megszerzett ismereteiket kamatoztatva, honvédelmi ismeretterjesztő munkát végeznének KISZ-alapszervezetüknél. De ez az egykét helyes kezdeményezéstől eltekintve még — sajnos — nem általános. A munkánkhoz szükséges tárgyi feltételek sem mindenhol biztosítottak.

— Persze nem árt, ha az Ifjú Gárda megyei vezetése is megállapítja, önkritikát gyakorolva, hogy legfontosabb teendőnk tervszerűbbé tenni az alegységekben folyó munkát.

— Több hiányosságot megemlítettem, de azt sem akarom elhallgatni, hogy munkánkat összességében vizsgálva a KISZ KB elégedett az Ifjú Gárda-tevékenységgel. Külön köszönetét fejezte ki az ODOT rendezvényeinek bizottságában végzett munkánkért. Az egész éves munkát vizsgálva a meggyei KISZ-bizottság úgy döntött, hogy a Békéscsabán augusztus 12—20-ig rendezendő IX. országos Ifjú Gárda-szemlén, megyénket Dombóvár város ifjúgárdistái képviselik. Ezzel is kifejezésre juttatták a dombóváriak munkájának megbecsülését, értékelését.

— A következő mozgalmi év feladatait elsősorban az Ifjú Gárda megyei parancsnokságának augusztus 8-i és a megyei KISZ-bizottság augusztus 18-i ülése határozza meg. De a tervek alapján már most elmondhatom, hogy a következő évben a fő jelszavunk: „Arccal az alegységek felé” lesz. A legalsóbb szinten az alegységnél, ahol az ifjúgárdisták élete, munkája folyik, ott szeretnénk rendezni és tovább szilárdítani sorainkat.

— J J —

...— i özismert, hogy a Mali: gyár Tanácsköztársaság megdöntését követő ...... i hónapokban a restaurációt végrehajtó tőkések, nagybirtokosok a hatalom megszilárdítása, a néptömegek megfélemlítése, vezetőik fizikai megsemmisítése érdekében a katonai tiszti különítmények fehérterrorját is igénybe vették. Sok ezren áldozták életüket ennek során. Tolnában és Somogybán Pró- nay különítménye hajtott végre „népítéleteket”. Egyetlen hónap alatt száznál több ember vesztette életét Tolna megyében e gyilkosságok során. Szekszárd, Tolna, Fadd, Paks, Dunaföldvár, Simontor- nya, Ozora, Tamási, Alsó- leperd voltak a tett színhelyei.

A

z emberek ápolták a mártírok emlékét, megkísérelték összegyűjteni a legkisebb adalékot is, amely a kivégzések körülményeire derítene fényt. Nyilvánvaló, nem nézte jó szemmel ezt a Horthy- rendszer. Mindent megtett megakadályozásuk érdekében. Ez történt Tolna megyében is, már annak hírére is, hogy valaki a szomszédos megyében ilyen tevékenységbe kezdett, mozgásba lendült az államgépezet. Az alispán utasítására a völgységi járás (bonyhádi járás) főszolgabí- rája 1925. július 20-án körlevelet intézett az irányítása alá tartozó községek elöljáróságához. A levél a következőképpen szól:

„Alispán úr rendelete alapján értesítem, hogy dr. Horváth Ferenc 40 éves, bogyiszlói születésű, r. kath. lelkész, majd ügyvédjelölt, jelenleg a ,Somogymegyei Munkások Fogyasztási Szövetkezete’ h. igazgatója, kaposvári lakos, a Szociáldemokrata Párt központi vezetősége által kiadni tervezett, s a kom- mün bukása utáni időkről szóló történelmi munka számára adatokat gyűjt. így legutóbb Tabon járt a kommün bukása után történt ún. „Népítélet” által végrehajtott kivégzésekről készült fénykép- felvételek megszerzése végett, ami sikerült is neki.

Tekintettel arra, hogy dr. Horváth ezen tevékenysége Magyarország hírnevének be- mocskolására irányul, felhívom Címet, hogy megfelelő módon és azonnal intézkedjék aziránt, hogy amennyiben dr. Horváth működését a község területére is kiterjesztené, erről haladéktalanul jelentést kapjak.”

■ urcsa okoskodás: a tett elkövetése, az emberek megkínzása, kivégzése, antikommunista hisztériakeltés nem mocskolta be Magyarország hírnevét, — de a tett felderítése, nyilvánosságra hozatala már igen Maradjunk továbbra is Bo- gyiszlónál és a papoknál.

Megkérdezhetnénk a mai 50—60 éves bogyiszlai férfiakat, apákat és nagyapákat, ráismernek-e önmagukra abban a képben, amelyet a község katolikus és református lelkészei rajzoltak róluk. A katolikus lelkész 1937. július 20-án levelet írt az alispánhoz, hogy csendőrséget kérjen a 15—20 éves legénykék lelkének megmentésére, a bűnnek kiirtására. Nyolc nappal később a község református lelkésze is írt a község elöljáróságának hasonló tartalmú levelet.

Mit írt a katolikus lelkész? „A községünkben mindig sűrűbben előforduló fiatalkorú bűnözések már minden komoly embert gondolkodóba ejtenek. Szomorúan meg kell állapítanunk, hogy különösen férfi-ifjúságunk a jó erkölcs, tisztesség és tekintélytisztelet terén jóval alatta van annak a nívónak, amelyet megcsonkított Hazánk és a keresztény társadalom a ma ifjúságától méltán elvárhatna. A féktelen kocsmázás, a mértéktelen iszákosság, éjszakai duhajkodás és gyakori verekedés mind ijesztőbb változatokban foglalkoztatják a hatóságokat.”

A református lelkész még határozottabban fogalmazott: „Tisztelt Elöljáróság! Ez így nem mehet tovább! Ifjúságunk romlását összetett, kézzel szemlélnünk nem szabad. Itt tettekre van szükség. Már a legutóbbi képviselő- testületi közgyűlésen kértem a Tekintetes Elöljáróságot, hogy legalább a fiatalkorú 13—16 éves gyermek-ifjaknak a kocsmázását szüntesse” meg és az ifjúság templombajárá- sát mozdítsa elő.

Sajnos, a helyzet azonban az, hogy ma már a szülői tekintély, az Elöljáróság hatalma, az Egyház tanítása és az Isten és Leventeintézmény nevelése sem elegendő ahhoz, hogy az említett káros folyamat visszafejlődjön. Itt szükség van keményebb eszközre.”

Miért kell a csendőr? Erre a katolikus pap levelében így válaszol:

„Nem megtévedt embertársaink gyors és méltó megbüntetése miatt van itt szükség a csendőrségre, hanem százszor és ezerszer inkább a bűn kiirtására, a gonoszság terjedésének megakadályozására, szeretett ifjaink védelmére! Mert a leggondosabb szülői nevelés, a legodaadóbb iskolai és leventeoktatás kárba vész, ha az éjszaka bűnbarlangjai, az erkölcsrontó lélek-kufárok továbbra is szabadon és félelem nélkül vethetik ki hálóikat az iskolából és szülői házból kikerülő tapasztalatlan fiainkra. Javulás ezen a téren " nem a jobb időktől, hanem egyes- egyedül egy mielőbb testet öltő egyöntetű, erélyes intézkedéstől várunk.”

ehát ahol a „csendőrkalap őrködik” — ott lehet csak hatékony nevelés, csak ott lehet rend, ott lehet erkölcs és szülői tisztelet. Egyház—elöljáróság—csendőr, mint a nevelés három forrása fogalmazódik meg az egyházfiak levelében. A nevelés forrásai közül hiányzott a terror, amely „megalapozhatta” a másik két forrásból táplálkozó nevelési eszközöket. Nem voltak jobbak és nem voltak rosszabbak másoknál a bogyiszlai egykori fiatalok. Csínytevésük azonban — úgy tűnik —- jobban borzolta a vezetők idegeit, mint másutt.

1924 júniusa és júliusa nagyarányú munkásmegmoz- dulásokat hozott megyénkben. A pécsi csendőrkerület félévi összefoglalójában részletesen kitért ezekre. A július 18-án kelt jelentés kiemelten foglalkozik a megye bányászainak sztrájkjával. Megállapította, hogy Mázán 449, Nagymányokon 950, Váralján pedig 240 munkás béremelés kiharcolásáért sztrájkba lépett. A jelentés megállapítja, hogy a sztrájk ideje alatt rendzavarásra nem került sor, a „csendőrség csak annyiban lépett, felhívás alapján közbe, hogy a bánya üzemének fenntartása végett a gépházakban foglalkozó szakmunkásokat a munkáik elvégzésére elővezette.”

A bányászok sztrájkja nagyon megijesztette a megye urait, egyesek már a második Magyar ’ Tanácsköztársaság közvetlen közelségéről beszéltek. A Tolnamegyei Újság megállapította, hogy ez a megmozdulás nem gazdasági jel'egű harc, már túllépte annak kereteit, s mint ilyenkor mindig, ezúttal is hazafiatla- noknak, naplopóknak, megfizetett felbujtóknak nevezte a sztrájkolok vezetőit.

Egy későbbi hír arról számolt be, hogy a nagymányo- ki, a váraljai és a mázai bányászok a szakszervezeti tanács és a munkaadók közös megegyezését követően a sztrájkot beszüntették. A politikai jellegű sztrájk gazdasági sikert hozott: béremelést értek el.

E Tolnamegyei Újság ezt azonban túl soknak tartotta, mert mint írta, a tisztviselők egy része nagyon messze van attól, hogy olyan fizetést kapjon, mint amennyit a bányászok élveznek. Az adott időszakban másként ítélték meg a bányászokat, a munkásokat és megint másképp a tisztviselőket. Az a világ az urak, £ dzsentrik világa volt.

K. BALOG JÁNOS