Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-23 / 172. szám

1978. július 23.

“KÉPÚJSÁG 7

Juh: 36 téesz-ben

Kevés a gyapjú, alacsony az ár

A hazai fogyasztásban nem játszik nagy szerepet a birka, viszont az utóbbi évtizedben kivitelünk

megnőtt, és fokozott az érdeklődés a jó minőségű pecsenyebárány iránt. A juh devizatermelő ágazattá vált.

A növénytermesztés szerkezeti változása, a gyapjú világpiaci árának átmeneti csökkenése a műszálak megjelenése miatt az 1960-as évek végétől háttérbe szorult a gyapjú iránti kereslet és csak 1976-tól nőtt a juh- tartás iránti kedv. Jelentős a juh tejtermelése is. A szűcs- és bőripar alapanyagát képezi a panofix és a bárányprém, amelyek hazai felhasználása és kedvező exportlehetőségei még közel sincsenek kimerítve. 1975-től évente 90—100 ezer darabbal nőtt az állomány országosan.

Mire szakosodjanak?

.

A juh az év 7—8 hónapjában táplálékának zömét legelve gyűjti össze. Nem kell tehát kaszálni, betakarítani, tárolni. Nem lebecsülendő az sem, hogy a juh táplálóanyag-szükségletének döntő hányadát olyan takarmányok szolgáltatják, amelyeket más állatfaj nem, vagy csak rosszul értékesít. Legeltetéssel megakadályozható a gyomok jelentős részének a fel- magzása és ezzel tulajdonképpen biológiai gyomirtás történik. A juhtrágyával kezelt területek termése kiemelkedő. Magyarázata: a mélyalmos juhtrágya 50—60 százalékkal több növényi tápanyagot tartalmaz, mint a szarvasmarhatrágya. A juhászat gazdaságos, intenzív üzemeltetéséhez- nem elegendő csak a takarmánytermő terület. A hetvenes évek elején elterjedt az a vélemény, hogy az intenzív nagyüzemi termelés nem viseli el a juhot. Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek felszámolták a juhászataikat. Az árarányok helyreállításával lényeges szemléletváltozás következett be.

Tolna megye termelőszövetkezeteiben 53 millió forint a juhászat árbevétele, amely az állattenyésztési árbevétel 3,3 százaléka. A termelői érdekeltséget javító intézkedések következtében

kezdi visszanyerni pozícióját az ágazat. Jelenleg 36 termelőszövetkezet foglalkozik juhászattal, az összes állomány 67,7 százaléka szövetkezeti tulajdonban van a megyében. Ebből egy törzstenyészet, kettő pedig törzs- tenyészetjelölt. E három üzemben — Bogyiszló, Paks, Nagydorog — 3800 anya van ellenőrzés alatt, amelyből 1600 az úgynevezett törzsanya. Országosan, de megyénkben sem dőlt el, hogy a következő években milyen irányban kell a juhtenyésztést szakosítani. Ezért ma még megtalálhatók a gyapjút és a húsformákat javító kosok is a tenyészetekben. Megyei átlagban — 1977-ben — 110 százalékos a szaporulati mutató az ellésekre vetítve. Kiemelkedően jó a tamási járás eredménye: Ireg- szemcse, Ozora, Pincehely, Tamási „Béke” Tolnanéme- di. A Dombóvár környéki üzemek átlaga viszont nem éri el a 100 százalékos szaporulatot sem.

A hőgyészi társulás üzemeinél kevés a kos. A megye gyapjútermelésének 60,5 százalékát adják a termelőszövetkezetek, ez . kisebb, mint a létszámarány, amely egy- bert azt jelenti, hogy kevesebb az átlagosan lenyírt gyapjú, mint az egyéb szektorban. Az alacsonyabb nyírási átlag magyarázatául szolgál, hogy a létszámnövekedés következtében a fiatal anyák beállítása megemelkedett, amely a nyírási átlagot természetszerűleg rontja. A bonyhádi járás és város termelőszövetkezeteiből három üzem foglalkozik csak juhtenyésztéssel: Bonyhád,

Kisvejke és Mőcsény. A legelőterületek nagysága és szakszerű hasznosítása feltétlen indokolttá tenné, hogy az üzemi lehetőségek figyelembevételével a többi termelőszövetkezet is kapcsolódjon be a juhtenyésztésbe.

Hizlalás

Az elmúlt években fokozatosan csökkent a vágójuh- termelés a megye termelő- szövetkezeteiben. A legnagyobb vágójuh-értékesítés a paksi és a tamási járásból történik. Az egy anyára jutó vágójuh-értékesítés több mint tíz kilogrammal marad el az országos átlagtól. A dombóvári járást képviselő gyulaji és várongi képviselő szövetkezetek adatai minden tekintetben gyengék. A koTiszta élő gyapjú, meg hús és tej

lábban kizárólag mellékterT mék-termelésre és legeltetésre alapozott juhászat ma már csak úgy lehet eredményes, ha a pecsenyebárányokat jászolból takarmányozzák. A takarmányozás gépesítése megoldatlan. Az üzemek áttértek az abrakos hizlalásra, mert csak így lehet olyan minőséget előállítani, amely a vevő igényeit kielégíti.

Az elmúlt időszakban kielégítő volt a takarmányellátása a juhászatoknak. kedvező volt a téli ellátás is. A szilázs-túletetés több üzemben károsan hatott, ezért több szárazanyagot, szálas takarmányt kell etetni, hogy a betegség elkerülhető legyen. Jelenleg a termelőszövetkezetek juhállományának 20—25 százaléka Listerozis- sal fertőzött. Bárányoknál szelénhiány következtében . szív- és vállizom-elfajulás jelentkezett.

Csak négy hodály

Az állomány elhelyezése 70 százalékban megfelelő. A férőhelyek száma összesen 48 570, és 96 százalékban kihasználtak, de az üzemelő hodályok 30 százaléka elhasználódott, túlzsúfolt. Ezekben az üzemekben 11—30 százalék között van az el- hullási arány. Az elmúlt két évben mindössze négy hodály épült. Az V. ötéves terv üzemi előirányzatainak megvalósításához további beruházásokra volna szükség. Sok telepen nincs villany, megfelelő ivóvíz. Rosszak, elhanyagoltak az etetővályuk. etetőrácsok, sok takarmány veszendőbe megy. A szakmunkáshelyzet ma még kielégítő, de az utánpótlás nincs biztosítva: 1977-ben 1 tanuló ment szakmunkásképzőbe.

Folyamatos elletésre csak az ezer anyaállomány feletti üzemekben lenne lehetőség. Elterjedt és ajánlott a tavaszi és őszi elletés. A két ciklusban átlagosan éves szinten el lehet érni a 120— 140 százalékos szaporulatot. Az őszi elletés lehetőségét meghatározza a férőhelyek száma és minősége, a takarmányellátás. A tavaszi elletés egymagában kevés ahhoz, hogy az ágazat jövedelmező legyen. A juhtenyésztés fejlesztését segítő gazdasági ösztönzők meghirdetése óta megnőtt a tenyészanyag iránti kereslet. Az ár oly

mértékben emelkedett, hogy esetenként kétségessé teszi az ágazat jövedelmezőségét.

1976-ban a három törzste- nyészet-jelöltből 82 tenyészkost, 1540 jerkét értékesítettek. A Húsipari és a Gyapjúforgalmi Vállalatokon keresztül 2257 anya és 192 jerke került az üzemekbe.

Tavaly jerkéből is zökkenőmentes volt a forgalmazás, folytatódott a kihelyezési akció is. Jelenleg a szedresi és a szekszárdi termelőszövetkezet foglalkozik az ágazat visszaállításának gondolatával. A gyapjúértékesítés 490 mázsával kevesebb, mint a termelés, a veszteség tehát

2,6 százalék. Az értékesítési átlagár 95,34 kilogrammonként. Ez évben ismét sorozatosan jelentkezik átvételi probléma. Kevesebb a gyapjú és 8—10 forinttal alacsonyabb az átvételi ár is. Tavaly 18 070 vágójuhot értékesítettek 25 kilogrammos átlagsúllyal. Az értékesítési átlagár kedvező. Szövetkezetek a megye vágójuh-termelésé- nek 82 százalékát adják. Ezren felül értékesít évente a tolnanémedi, a tamási „Béke”, a pálfai és kajdacsi termelőszövetkezet.

Ne csak a vándor juhász...

Az ágazat helye, szerepe, pozíciója nem rossz. Eszközkihasználása, jövedelmezőségi szintje megelőzi a többi állattenyésztési ágazatét. A fejlesztési lehetőségeket alapvetően a férőhely és a szakmunkáslétszám határozza meg. A jelenlegi szabályzók szerint rendkívül kedvező a juhágazat beruházási lehetősége, támogatása. 1000—1200 forint bekerülési költséggel fel lehet építeni egy férőhelyet, amely korszerű és gépesíthető.

A szaporulat és az elhullás nagyságával függ össze az egy anyára és a 100 hektár szántóra jutó vágójuh- termelés. E területen a dombóvári és bonyhádi üzemeknek van sok tennivalójuk. Fel kell számolni a belső technológiai elmaradottságot

Felül kellene vizsgálni a megye egyes üzemeiben nagy létszámú állományt fenntartó alföldi vándorjuhá- szok létjogosultságát. Üzemi saját állomány fenntartásával eredményesebb lenne a juh- legelők hasznosítása, mint amit a bérleti díj jelent a gazdaságoknak. —a

fapapucs klaffogása visszhangzott a folyosón. Róder a Ä ' vizes kövezeten bátortalanul lépkedett, egyik kezében a szappan és a körömkefe, a másikkal pedig a dereka kö-J: ül tekert törölközőt szorította. Mehetett volna meztelenül, de Mariska néni, az öreg takarítóasszony — „én túl vagyok már mindénen” — műszakváltáskor is ott ólálkodott, tett-vett a férfiak öltözőjében. A műszak jócskán lejárt már, kevesen húzódtak meg a bádogszekrények között, Róder is csak azért maradt ilyen sokáig, mert a műhelyben megállította a KISZ-titkár.

Mérges volt a fapapucsra, mert nemcsak klaffogott, de néha a lábáról is leesett, azért üggyel-bajjal odaért az öltöző- szekrényéhez. Mikor befordult a sarkon, meghökkent, a ruhái, Összegyűjtőit tartalékszerszámai, a már régen eldobásra váró cipője a kövezeten árválkodott, körötte munkatársai tanakodtak. Mikor meglátták, mindannyian feléje fordították arcukat és a nagyhangú, bivalyerős Kurcz Pista állt elő.

— Hova tetted a pénzt?

— Mi... Milyen pénzről van szó? — meghökkenésében elengedte a törölközőt, ami abban a pillanatban a lába elé hullott.

Róder meztelensége kacajra fakasztotta az egész társaságot.

(Magyarázat: Róder barátomnak volt tisztességes neve is, Bakács Istvánnak hívták. A németből vett elnevezést haja égő vörös színének köszönhette. Még inas korukban a mester jókedvében, meg hát, hogy az első hetekben megkülönböztesse őket — Róderra keresztelte, ami olyannyira elterjedt, hogy az igazi nevét szinte már nem is használták.)

Az előbbi vígjátéki hangulat elmúlott, hősünk hamar magára kapta alsóneműjét és most már ő vonta mérgesen felelősségre a többieket.

— Mi a francot túrkáltok a szekrényemben?

— Takács Palinak eltűnt 300 forintja. Tudjuk, hogy te vitted el! — folytatta a kihallgatást Kurcz Pista, akinek az édesapja rendőr volt, jobban mondva nyomozótiszt.

— Miért pont nálam keresitek a pénzt? Nem vagyok tolvaj! — mondta, de azért idegességében szeplős arca pulykavörös lett. Egyre jobban érezte, itt nem játékról van szó. A többiek szorosabbra fonták a gyűrűt. A szemük villanásával jelezték, nem hisznek neki.

— Átnéztetek mindent! Látom, a táskámból is kipakoltatok. Egyáltalán, mikor veszett el az az átkozott pénz?

Takács Pali jött most közelebb, hogy válaszoljon, de közben megbotlott egyik cipőben és Róder karjában kapaszkodva lépett előre.

— Tegnap este otthon néztem a táskámat és akkor nem találtam semmit benne. A műszak után te jöttél föl legelőször, mire mi is ideértünk, már nem voltál sehol.

(Magyarázat: így igaz az egész, csak a fiút a kapuban pontosan két óra öt perckor várta Ági, akinek megígérte, hogy megtanítja motorozni. Ezért volt a nagy sietség. Esténként az albérletben egyedül unalmas és Ági, többek szerint, hamar elhívható egy-egy éjszakára.)

— Ez volt az összes pénzem, tranzisztort akartam venni az erősítőhöz — fejezi be Pali mondandóját. A többiek közben már unatkoztak — egy kis bunyó hiányzott — és szép lassan elszállingóztak. Csak Kurcz, Takács, Molnár, Tóth, Vajda és a vádlott Róder maradt.

— Add ide a pénzt és akkor senkinek sem szólunk — állt elő az újabb ötlettel Kurcz Pista — de ha nem értesz a szóból, kirugatunk innen, mint a pinty.

— Semmit nem adok, mert nem loptam. így akarsz egy újabb tranzisztort szerezni, npm tűnt el a pénzed. Már délután észrevetted volna! Vagy este 10 után akartál vásárolni? Most pedig hagyjatok békén, sietek. Ti pedig rakjatok rendet a szekrényben, mert hívom a rendészt.

Barátom, Róder a randevúra sem ment el délután. Bezárkózott az albérleti szobájába. Levetette magát az ágyra, szé- gyelte ezt a napot. Most történik mindez vele, amikor a KISZ- titkár megkérte, hogy vállalja el a sportfelelősséget. Egyik oldalon bíznak benne, a munkatársai meg tolvajnak nézik. Sírhatnék ja támadt. „Miért gondolják ezt rólam?” Igyekezett mindig a többiekhez igazodni, véletlenül se lógjon ki a sorból, pedig másképp látta a világot, mint ők. Néha, amikor vitték haza a fusikat, a szerszámokat, rájuk szólt, de lehurrogták. „Van itt elég.” Ezután jött a biciklis eset.

(Magyarázat: Bakács István is kerékpárral járt be tanuló korában az üzembe. Egyszer ellopták a lámpája üvegét. A boltban csak komplett berendezést lehetett kapni, arra meg pénze nem volt. Az egyik este fogta magát és egy bicikliről leemelte az üveget, így nem kellett bújkálnia a mellékutcákban a rendőrök elől. Szerencsétlenségére másnap leleplezték. Akkor is Kurcz Pista vitte a prímet. Hosszú hónapokba tellett, mire a többiek ismét bevették a bulikba.)

„Ezek azért hiszik, hogy én voltam.” Megnyugodott, az álom hirtelen elnyomta, csak hajnalban ébredt fel.

*

A hatórai csengetéskor mintha mi sem történt volna befogta a satuba a tegnap félbe hagyott szerszámot. Dolgozott, várta, mikor jönnek a többiek, mert ha igazán ellopták azt a pénzt, akkor nem hagyják annyiban a dolgot. Később Kurcz Pistának megmondta, hogy jelenteni fogja az esetet a rendésznek.

Egyszercsak Pali sündörgött a satupad mellé.

— Róder, nem kell ezt nagydobra verni. Odaadod a pénzt és el van intézve. Frankón, nem szólunk senkinek.

— Nem. Erről szó se lehet. Ha itt veszett el, akkor a rendészetre tartozik a dolog. Ha ti nem jelentitek, én megyek.

Fogta a reszelőket, elzárta a fiókjába, és indult ki a műhelyből. Abban a pillanatban Pali elkapta a karját.

— Ne menj, nem veszett el a pénzért.

HAZAFI JÓZSEF