Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-02 / 154. szám
lO^PÚJSÁG 1978. július 2. Egy bonyhádi öregdiák az illegális mozgalomban V. Szmehov: Igazságos osztozkodás A fiúnak világoskék szeme volt, amelyben visszatükröződött az egész világ. A lány vele egykorú, de mikor felhúzta a vastag talpú, hegymászó cipőjét, majdnem ugyanolyan magas lett, mint ő. A Delfin-hegy csúcsán szerettek egymásba. Amikor keletről átszűrődött az első fénysugár, a kelő nap futára, ők arccal napkelet felé fordultak, és ünnepélyesen, esküvői ajándékokat nyújtottak át egymásnak. — Neked adom a reggeli napot! — szólt a fiú. — Neked adom a világoskék eget! — szólt a lány. — Neked adom az északi fényt! —Neked adom a Niagara- vízesést! — A drezdai képtárat, a Louvre-t meg a Tretyakov képtárat! — A Riviérát, Masszandrát és Champagne-t! — A párizsi Notre-Dame székesegyházat! — A Cheops-piramist! ...Amikor a hozomány dolgát rifyélbe ütötték, a vőlegény és a menyasszony leszállt a földre, s kissé tá- molygott az ajándékok meg a benyomások túláradó bőségétől. Egy év múlva mindketten elvégezték a főiskolát, és ha nem is fényes állásban, de Moszkvában helyezkedtek el. Azután a férfi megvédte a disszertációját, az asszony pedig feliratkozott egy ritka, különleges garnitúrára várók hosszú sorába. A gyermekáldást egyre halogatták. így életük nem volt nagyon vidám — viszont igen kényelmes. Azután a férfi derékzsábá- ra tett szert — az asszony pedig házi masszőrre. Néhány nappal válásuk előtt ott álltak egymással szemben a férfi dolgozószobájában. — Nekem kell a fehérne- műs szekrény! — mondta az asszony. — Nekem az íróasztal! — mondta a férfi. — Nekem a pamlag meg anya karos széke! —Nekem a dívány meg az összecsukható' ágy! — A lengyel konyhabútor! — A Hemingway-arckép! — A fehér szekrény! — A nászajándékul kapott szekrény! — Rendben van, akkor legyen enyém a szekrény fele meg a hűtőszekrény! — A borjúbőr koffer és a hokedli! — A szappantartó! , — Nem, a szappantartó nekem kell! — Megmondtam: a szappantartó az enyém! — Akkor én a fürdőszobai üvegpolcot viszem! ...Amikor a bútordarabokat és a holmit elszállító munkások becsapták maguk mögött az ajtót, a konyhában panaszos csattanás hallatszott. Két hátizsák pléh- csatja koccant egymáshoz — ezeket a nagy osztozkodásban véletlenül ottfelejtették. (Fordította: GELLERT GYÖRGY) bonyhádi gimnázium « I eredetileg a tolna—ba- | tanya—somogyi evan- gélikus egyházmegye középfokú iskolája volt. Elsősorban lutheránus lelkészek, tanítók, értelmiségiek és gazdák gyermekei kerültek ide diákokként. 1919 után egyszerre jelentek meg Pestről a két forradalomban sokféle közéleti szerepet játszott apák fiai. Érdemes lesz egyszer az egykorú értesítőkből összeállítani ezek névsorát. A gimnázium tanári kara és szelleme híres volt liberalizmusáról. Az egyik ilyen családi hátterű legjobb tanuló volt a húszas évek második felében Béki Ernő, aki országos nevet szerzett magának a pedagógus-szakszervezet megszervezésével. 1945 tavaszán a Múzeum utca egyik volt grófi palotájában indult meg ez az azóta is nagy jelentőségű szakszervezet. Béki 1931-ben érettségizett Bonyhádon és utána a budapesti egyetem bölcsészeti karára iratkozott be. Rögtön első éves hallgató korában egy pár számot megélt kommunista diáklapot szerkesztett, Ifjúság címmel. Ez volt a nyitánya egy sokoldalú pártmunkának, egészen 1945-ig. A Kossuth Könyvkiadónál most megjelent, az MSZMP KB párttörténeti intézete és a Felsőoktatási Pedagógiai Központ gondozásában készült vaskos kötet: A haladó egyetemi ifjúság mozgalmai Magyarországon (1918— 1945) számos adatot tartalmaz Béki Ernő akkoriban csak kevesek által ismert szervező- és összekötőtevékenységéről. Utolsó bonyhádi és első pesti diákéveiben közeli ismeretségben álltam vele. 1933 tavaszán, szülei rákospalotai otthonába is meghívott. Erősen radikális -beállítottságú édesapja eszmecserénk közben megmutatta egyik szekrénye tartalmát, az 1918—1919-ben megjelent forradalmi kiadványok, röp- iratok és könyvek egyedülálló gyűjteményét. Hozzáfogható gazdag anyagot csak az Országos Széchényi Könyvtár ún. zárt osztályán láthattam, amely mint címe is mutatja, az olvasók részére nem volt nyitva. Én magam a híres történetfilozófus és esszéíró, Halász Gábor baráti szívessége folytán nyerhettem betekintést az ottani anyagba. Békiék gyűjteménye megértette velem Ernő barátom akkor ritka tájékozottságát a magyar szociológia és a magyar szocializmus irodalmában. Béki Ernő Pestre érkezésekor az egyetemi kommunista diákmozgalom túl volt már első nagy megrázkódtatásán, az Eötvös-kollégium egyes tagjainak és a bölcsészeti kar végzős diákjainak lefogásán, majd elítélésén. 1935-ben a KIMSZ első nagyszabású népfrontos akciójába kezdett, a Tandíjreform Bizottság megszervezésébe. A népfront gondolat jegyében fejtette ki munkásságát a volt bonyhádi diák egy évtizeden keresztül. Részt vett mint szervező és irányító az ösz- szes jelentős mozgalmi munkában. A híressé vált Duna- parti alsógödi szemináriumban megismerkedhetett a mozgalom akkori vezető ideológusaival. A harmincas évek fordulójának szűk körre szorítkozó szektás mozgalmából akkor vált az ifjúság minden rétegeit magába foglaló népfrontpolitika a párt nemzetközi és hazai irányelvévé. Az első ilyen országos megmozdulás 1936 tavaszán, az ún. debreceni diéta volt, ez év őszén pedig a balatonszárszói konferencia. Ezekben még az akkori egyetemi ifjúság legkülönfélébb beállítottságú rétegeit is sikerült megnyerni és vitafórumokban összehozni. Budapesten ezeknél jelentősebb szervezet volt az Egyetemi Kör. amely 1937. március 15-én, az utóbbi időben gyakran fölidézett nagy jelentőségű Márciusi Front tüntetését szervezte. Az egyetemi körben forrt ki az új. 12 pontot tartalmazó, híres kiáltvány, a Mit kíván a magyar nép? Ennek szerzőségét Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre és Sárközi György vállalta, de szövege az Egyetemi Körben forrott ki. A még nyilvánosságra nem került kiáltványt Béki vitte Debrecenbe, hogy ugyanaznap, a pesti ünnepéllyel párhuzamosan megrendezett debreceni tüntetésen is fölolvashassák. 1937 nyarán, kéthetes alföldi körutat tett a Duna—Tisza közén és a Tiszántúlon, hogy egy széles népfrontmozgalom előkészítését tárgyalja meg az egyre nagyobb számban szervezkedő radikális elemekből. Kecskemét, Szeged, Makó és úgyszólván az összes tiszántúli városba eljutott Donáth Ferenccel, ahol Kállai Gyulával, Veres Péterrel és másokkal tárgyaltak. Béki Ernő a szervező tevékenységében úgyszólván valamennyi radikális magyar mozgalommal tárgyalt valamilyen formában. Többek között Antal János, Donáth Ferenc, Molnár Erik, Mód Aladár, Rajk László, Rózsa Ferenc, Szántó Zoltán, Vértes György volt az, akivel több közös akciót bonyolított le. De mint a népfrontpolitika híve a többi demokratikus párt vagy későbbi demokratikus mozgalom vezető alakjaival is érintkezett. A fenti című kötet mindenesetre részletesen, időpont és hely szerint, ismerteti sokágú munkásságát. éki Ernő egy kéziratos H í emlékiratban saját ? maga is összefoglalta i----a:al tevékenységét, amikor mint szakszervezeti titkár visszavonult a Párttörténeti Intézetbe, mint tudományos kutató. Emlékiratát bizonyára érdemes lenne külön is megjelentetni. Ö mint egyszerű középiskolai tanár, 45 után sem vágyott magasabb polcra. Mindenesetre a bonyhádi gimnázium neveltjei közül senki nem játszott ilyen tartós és fontos szerepet á fel- szabadulás előtti évtized kommunista mozgalmában. GÁL ISTVÁN HEGEDŰS LÁSZLÓ Egyszerre földerült az arcom Kicsit kóválygó, üres, fáradt fejjel, majdnem komor arccal néztem a tér fáit, vendéglő teraszán, templom tövében, azért megállapítva: szép a világ itt. A kontyos felszolgálónő kilépett s úgy fordult a borostás, kopott öreghez, becéző szavakkal, de őszintén mégis, ahogy kedves lányhoz szokás, gyerekekhez: » * „Aranyos csillagom, hozom a kávét.” S amíg az egykedvű arccal kavargatta, majd szürcsölgette kávéját, — mosolygón, derűs arccal hunyorogtam a szálló napra. A Magyar Nemzeti Galériában megnyílt idős Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész kiállítása. A képen: Részlet a tárlatból. Sióagárdi kisiány Mattioni Eszter kavicsmozaikja Art Buchwald : Ilyen az élet! Az évnek ez az időszaka alkalmas arra, hogy az apák leüljenek és bizalmas négy- szemközti beszélgetést folytassanak a fiukkal. — Fiam, most, hogy leérettségiztél, anyád úgy érzi, rossz apa lennék, ha nem avatnálak be az élet legfontosabb tényeibe. — Tessék apa, mondjad: — Először is szeretnék neked megmutatni néhány dolgot, amellyel találkozni fogsz az életben. Például ezt a tárgyat, úgy hívják, hogy nyakkendő. — És mit kell vele csinálni? — Először is felveszel egy inget, majd ezt a nyakad köré tekered, látod így. — És ez mire való? — Azt senki sem tudja biztosan. De ha kimész a nagybetűs Életbe, az emberek elvárják majd tőled, hogy ezt viseld. Ez a tárgy a beérkezettek válasza a ti békejelvényetekre. — Elég viccesen néz ki. És mi van még, apa? — Ez itt fiacskám, látod, egy öltöny. Most meg mit nevetsz? — A kabát ugyanolyan anyagból készült mint a nadrág. Ez aztán teljes képtelenség. — Igen. A kabát ugyanolyan, mint a nadrág, és a külvilág elvárja majd tőled, hogy napközben ezt viseld. — De hát a nadrágban élt vasaltak. Az mire való? — Efelől nem vagyok egészen bizonyos. De most már, hogy felnőttél, tőled is el fogják várni, hogy élesre vasalt nadrágot viselj. — Te jó Isten, mi jöhet még ez után? — Fiam, szeretném, ha komolyan vennéd, amiről most beszélgetünk. Lehet, hogy már korábban meg kellett volna magyaráznom neked ezeket a dolgokat, de nem akartam tönkretenni az iskolás éveidet. Hidd el. amit most mondok neked, az nagy hatással lesz mindarra, amit a későbbiekben cselekszel. — Ne haragudj apa, be kell ismerned, hogy nyakkendőt meg szabályos öltönyt viselni nagyon fura ötlet. — Mehetünk tovább? Ezek a furcsa külsejű bőrtárgyak a cipők. Van valami fogalmad róla, hogy mire használják őket? — A leghalványabb ideám sincs. — Felhúzod őket a lábadra, hogy azokat megvédd az éles tárgyaktól. — Én nem akarok ilyesmit viselni, apa. Inkább vállalom a kockázatot. — Nem is tudom, hogy mondjam meg neked fiacskám, de a legtöbb helyen megkövetelik a felnőttektől, hogy cipőt viseljenek. — Nézd, apa! Ha akarod, én viselek nyakkendőt, sőt még az élesre vasalt nadrágot és zakót is, de azokat az ostoba bőrdolgokat nem húzom a lábamra. — Cipők, fiam, cipőnek hívják őket. Hidd el, hozzá fogsz szokni. Egy kis idő után még meg is szereted, és suvickolni fogod őket. — Csak nem azt akarod mondani, hogy ezeket még tisztogatni is kell? — Nem kell, de akkor jabban festenek, és tovább is tartanak. Nézd, itt van ez a pár zokni, vedd fel és... — Mi az, hogy zokni? — Azt a cipő alatt viseli az ember, hogy a bőr fel ne dörzsölje a lábát. — Épp most mondtad, hogy a cipő a lábam védelmére szolgál. — Feltéve, hogy zoknit is viselsz alatta. Fiacskám, ne nehezítsd meg a dolgomat. Talán nem valami pompásan magyaráztam el neked az élet e megváltoztathatatlan tényeit, de hidd el, hogy az igazat mondtam. — Sajnálom apa, csak tudod, ahogy így egyszerre a nyakamba zúdult ez az egész, meg vagyok döbbenve a csodálkozástól. — Akkor talán ennyi elég is volt egy napra. Holnap majd beszélek neked a borotváról. — Borotva? Ez aztán egy oltári fura szó! (Fordította: Zilahi Judit) Idős Szabó István kiállítása
