Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-02 / 154. szám
1978. július 2. líÉPÚJSÁG 11 Ady Endre születésének századik évfordulója tiszteletére ezzel a címmel rendezett kiállítást a Petőfi Irodalmi Mú2eum. A gyűjtemény arról a sokrétű kapcsolatról számol be gazdag és jól rendezett anyagával, mely a képzőművészet, a fényképezés, a film és Ady személye és munkássága között a költő életében és azóta kialakult. Milyennek látta Ady a kortárs képzőművészetét? — erre a kérdésre válaszol az említet kötet. Milyennek látták és látják Adyt a képzőművészek? — e kérdésre pedig az Ady-kép című kiállításon kapunk feleletet. Legizgalmasabbak, a legnagyobb érdeklődést keltők az autentikus — még a költő életében készült — művek. Közöttük olyan érdekesség is akad, mint Csinszka rajza Adyról (1919) és az időrendben legelső: Poszonyi Jenő rajza a kissé spicces, ifjú költőről 1902-ből, Rippl-Rónaira jellemző, humoroselbeszélő címmel: „Tetszik tudni, részeg vagyok, hogy a fene egye meg!” A nagyváradi ösztöndíjas Tibor Ernő 1904 —1907 közötti párizsi arcképvázlata már a képzőművészet területéről származó első híradás Adyról: fesőti ereje révén az ábrázolttól függetlenül is értékes munka. Czigány Dezső festőnek, Ady egyik legközvetlenebb barátjának portrésorozatából legjellemzőbb az 1907-ben keletkezett, barna színekkel megfestett, szuggesztív tekintetű olajfestménye és az ugyanekkor készült szénrajza. Róluk így vélekedett Ady 1907. november 9-én kelt, Lédához írt levelében: Czigány elkészült új portra- it-mmal. Esténként, villanyfénynél ültem neki. Rendkívül sikerült, érdekes, de kegyetlen kép. Valósággal leleplezés, s majdnem karikatúra...” Rippl-Rónai József 1909- ben, Ady ottjártakor, Kaposváron készült tollrajzvázlalett számos adat szól, köztük a szobrász leírása a maszk elkészítéséről (Beck ö. Fülöp Emlékezései, 1957, 317. lap) és a maszk hasonlósága Becknek a húszas években készült domborművével. (Lapunk május 14-i számában reprodukáltuk.) Ugyanakkor Vedres munkásságát kutatva nem bukkant elő semmi jel, mely a maszk készítésére utalna. Ady alakja a későbbiek során számos művész ihletőjé- vé vált. Figurájának szobor- nzerű megformálásával, az egyéniség és az általa képviselt eszme plasztikai nyelvre váltásával, életében is jó ismerője, Csorba Géza foglalkozott legtöbbet. Az Ady-sír- emlék mellett az ő munkája a Budapesten álló Ady-szo- bor is. A titkokat őrző és nagy tettekről álmodó költőt legjellemzőbben Bokros Birman Dezső Ady-arcmásá idézi elénk: a részletek szépségét is őrző, nyugalmas formái a szobrászi megjelenítés erejével szólnak hozzánk. Ady profilja és egyik híres versének alegorikus alakja jelenik meg azon az érmen, melyet a Nyugat című folyóirat felkérésére mintázott Beck ö. Fülöp. A versek ihlető hatásáról legkorábban — 1913-ban! —, Csorba Géza Góg és Magóg fia című szobra szól. A későbbi, számát tekintve, óriási anyagban csak keveset találtunk a költőhöz és műveihez valóban méltót. Az egyik ilyen id. Pál Mihály alkotása: a portré alig jelzett formákkal, csaknem gömbbé egyszerűsítve is kifejező és erőteljes. Vígh Tamás festői formálású szobra Ady és a nők viszonyát, Vilt Tibor Ady-szimbóluma az öntudatra ébredő Ady-figu- rák világát idézi emlékezetünkbe. tához viszont a festő néhány mondata kívánkozik modelljéről: „Ady Endre festői szempontból nézve is nagyon érdekes alak. Szemei nemcsak azért voltak szépek, mert feketék, mint a bogár, de azért főleg, mert álmos nézése mély és szerelmes, sokatmondó, talán azt lehetne mondani, hogy ennek a ritka lénynek, ennek a különösen szépen érző embernek a lelki tükre volt. Merem állítani, hogy ha csak a szemeit rajzoljuk is meg, már egy igen hasonló Adyt kapunk...” Ezeket a karakteres szemeket és a hozzájuk már törődött, keretet adó arcot ragadta meg a metszőén éles arcmásairól híres Tihanyi Lajos 1918. márciusában készült művén, midőn a modell egészsége már nem volt a régi. Ferenczi Béni számos Ady-ábrázolásai között az elsők Az alvó Ady (1918) és az Ady-portré .(1918) című ceruzarajzok; — az előbbi két vázlatban is megörökíti a költőt. Ezek a rajzok adták az alapot a művész későbbi szobor és érem Ady-ábrázo- lásaihoz, köztük az 1929-ben mintázott Nagybeteg Ady című, elégikus hatású éremhez. Egy rajz — Csorba Gézáé — és a nemrég előkerült halotti maszk már a halottas ágyán fekvő Ady Endrét idézi elénk. Az utóbbinál meg kell állnunk, mivel Vedres Márk szobrászművész munkájának mondta a kiállítás katalógusa. E sorok írója, aki monográfusa Vedres Márknak is és Beck ö. Fülöpnek is, Beck kezétől származónak ítéli a szokatlan — a füleket, a nyakat és a kulcscsontokat is magába foglaló — maszkot. Véleménye melBeck ö. Fülöp: Ady Endre 1928. Csorba Géza: Ady-síremlék. Ferenczy Béni: Nagybeteg Ady 1929. Bokros Birmann Dezső: Ady Endre 1924. A legnagyobb vállalkozás Melocco Miklós egész termet megtöltő gipszkompozíciója. Az életnagyságú aktfigurákat — köztük a Willendorfi Vénuszt is —, felvonultató szoborcsoport közepén, súlyos gipsztakaróval fedetten a Költő fekszik holtában. Minden nagy ebben az együttesben csak a szellem nem. Hiába a nagy tükrök, melyek elölről és hátulról ismétlik a jelképesnek szánt, de naturális mivoltukban csak önmagukat képviselő hatalmas gipszalakokat, a „nagy szertartás”, mely méltó lehetne az emberi tartalmakat minden pózai ellenére sem feledő Ady Endréhez, formai és szellemi közhelyekbe fullad. Sokkal többet olvastunk ki például Orosz János jelképes kompozíciójából vagy Kovács Tamás rézkarcából (Ady társaságban), melyen Adyt, Csokonai, Petőfi, József Attila, Kondor Béla és Latinovits Zoltán társaságában ülteti a jól ismert kerti padra. A magyar képzőművészeket jó hét évtizede foglalkoztatja Ady személye és munkássága. Ebből a kapcsolatból születtek nagyszerű alkotások is, díszei a képzőművészetnek, így termékenynek mondhatjuk. Legnagyobb hatását nem akkor fejti ki a költő, ha őt ábrázolják vagy ha költeményeit illusztrálják, hanem ha példáját követik a mai művészek: keresik a választ az élet újabb és újabb kérdéseire. Nem a múltidézést, nem a nosztalgiát, hanem a mindennap folyó és meg nem ismétlődő élet figyelését és meg- rakadását sugallja Ady Endre és műve. HE1TLER LÁSZLÓ ÁLTALA ül OS LEXIKONJAI ül K Az emberiség tudósa rendkívül nagy, sokrétű és állandóan nő. Még a legműveltebb emberek is állandóan találkoznak ismeretlen fogalmakkal és mindenkiben munkája, szórakozása, tanulása során felmerül annak a szüksége, hogy valamit vagy valakit legalább nagyjából megismerjen, adatokat kapjon róla. Ilyenkor megbecsülhetetlen segítséget nyújtanak az adattárak, a lexikonok és enciklopédiák. (A kettő közti különbség: a lexikonok a részfogalmakat külön címszó alatt magyarázzák, az enciklopédiák viszont több, egymással szorosan összefüggő fogalmakat együttesen, egy cikkben. A magyar kiadók a lexikonformát részesítik előnyben. Tárgy szerint feldolgozható a tudás egész területe vagy csak egy-egy tudományág. Előbbi az általános, utóbbi a szaklexikon.) Az első korunkra maradt enciklopédia, Plinius História naturálisa időszámításunk első századában készült, 77. körül. Az első, mai értelemben vett betűrendes enciklopédia Pierre Bayle Dic- tionnaire-je 1697-ben jelent meg. Érdemeiről Marx is elismerően nyilatkozott. Hatásában valamennyi elődjét és utódját felülmúlja a Diderot által szerkesztett nagy francia enciklopédia, a XVIII. századi felvilágosodás műve, amely rendkívül sokat tett a francia forradalom előkészítésében. 1751—80-ban adták ki 35 kötetben. Hazánkban Apáczai Csere János Magyar enciklopédiája 1653-ban került ki a sajtó alól. Pedagógiai célzattal készült, aránylag kis terjedelmű mű. Világnézete haladó, a kopernikusi világképet és a diderót-i empirizmust hirdeti. Utána csak a XIX. század elején jelent meg két jelentéktelen német lexikon magyarra való átdolgozása. Pedig ekkor már komoly igény mutatkozott nálunk korszerű adattárra. Ezt akarta kielégíteni a 12 kötetes Közhasznú esméretek tára; 1831—34-ben adták ki. Az egész Európában elterjedt Brockhaus-fé- le Conversations-lexikon átdolgozása, de ez az átdolgozás nem vette kellőkép figyelembe a magyar viszonyokat, a közreműködésből kihagyta a legjobb magyar írókat. Kiadása ezért nagy vihart okozott, sokat támadták (Conversations-lexikon pör); komoly sikert nem aratott. Vállas Antal szerkesztésében 1847-ben jelent meg a Nemzeti encyklopaedia, avagy Magyarországnak és Erdélynek állam-földrajzi nevezetességei szótár alakban című összeállítása első kötete. Teljes helységnévtárat tartalmaz. Élőkről nem ír, de az elunytakra vonatkozó adatai pontosak. Sajnos a szabadságharc bukása miatt összesen két kötete látott napvilágot. Utolsó címszava: Inánd. 1850—64 között Heckenast három lexikont dobott piacra. (Újabb kori ismeretek tára — Jelenkor — Isme- *■- tár), de mindhárom gjv j munkával összecsapott alacsony színvonalú mű volt. 1859-ben a Szent István Társulat kiadásában, gondos szerkesztéssel indult meg az Egyetemes magyar encyclopedia. Nagyszabásúnak tervezték, munkatársait a tudomány legkiválóbb képviselői közül válogatták. Első kötetének címanyaga A-Ajuga volt, ez körülbelül az ábécé másfél százalékának felelt meg. A teljes műnek eszerint 60—70 kötetesnek kellett volna lenni. A további kötetekben a feldolgozás egyre jobban válogatott, a 8. kötettel az E betűig jutottak el, s a 13. kötet lett az utolsói 1879-ben újabb vállalkozás indult meg Magyar lexikon címmel, rövid, nívótlan cikkekkel. Hamarosan csődbe jutott. Anyagát átvette a Pallas Rt. és kiadta az első magas színvonalú, mindmáig legjobb adattárunkat, a Pallas nagy lexikonét 1893— 1904 közt 16 kötetben. Később ehhez két pótkötet csatlakozott. Még ma sem avult el teljesen. Bokor József szerkesztette, a Magyar Filozófiai Társaság elnöke. 20 000 példány fogyott el belőle — ez akkor nagyon jelentős példányszám — de a költségeket mégsem fedezte. Újabb kiadása a Révai-cég nevéhez fűződik. A Révai nagy lexikona első kötete 1911-ben jelent meg, kiadása az első világháború miatt hosszabb ideig szünetelt. Az utolsó 21. kötet 1930-ban került ki a nyomdából. Modernebb, mint a Pallas, de cikkei nem olyan alaposak, nem olyan színvonalasak. Ma is ez a legtöbbet használt nagylexikonunk, számos család otthonában megtalálható. Ennél lényegesen rövidebb és felületesebb az 1926 és 1933 közt készült Tolnai új világlexi- kona. A felszabadulás előtti kiadványok közt időrendben utolsó az Uj Idők lexikona. 24 kötetes, de rendkívül aránytalan, az ábécé első betűivel kezdődő fogalmak sokkal bővebb magyarázatot kaptak, mint az utolsó betűkkel kezdődők. Mindazonáltal a két világháború közti korszakra ez a legbiztosabb adatforrás. Ezenkívül a harmincas-negyvenes években még legalább egy tucat kisterjedelmű adattár jelent meg. Ilyenek: Franklin kézi lexikon, Uj lexikon, Világlexikon, Révai kis lexikona. 1945 után, pár évvel az Akadémiai Kiadó sok munkatárs bevonásával megkezdte egy nagyszabású lexikon szerkesztési munkáit, végül azonban — anyagi okokból csak egy hatkötetes, tehát közepes terjedelmű lexikont adott ki 1959—62 közt Uj magyar lexikon címmel, s ezt később egy pótkötettel egészítette ki. Nem hibátlan munka, de hogy milyen nagy szükség volt rá, bizonyítja, hogy 1977-ben az 5. kiadásra került sor. Sajnos, ezek az új kiadások csupán változatlan lenyomatok, a legújabb adatok hiányoznak belőlük. A hetvenes évek elején újból megindult a nagylexikon szerkesztési munkája, de ez csak nagyon lassan halad előre, még az első kötet megjelenési ideje is bizonytalan. A hiányt némileg pótolja, hogy a legtöbb tudományágnak önálló lexikonja jelent meg. Ilyenek a biológiai, fizikai, irodalmi, matematikai, művészeti, néprajzi, természettudományi, zenei stb. lexikonok. Akadnak köztűk egészen különleges témával foglalkozó müvek is, mint például Az akvarista kislexikona. Az érdeklődök túlnyomó többségének azonban nincs lehetősége arra, hogy ennyi különböző kiadványt beszerezzen. Ezért nagyon időszerű lenne végre egy új nagy általános lexikon kiadása. VERTESY MIKLÓS Zene, zene, zene Hans Eisler nevét Brech- tével szokta volt összekapcsolni a német és világirodalmi, illetve zenei köztudat. Barátja és fegyvertársa, a költő, drámaíró és színházteoretikus Brecht a songok zenéjét (s ezzel együtt hatását is) neki köszönheti. Ám nem csupán e személyes kapcsolat miatt hasznos Eisler magyarul kiadott kötete, A zene értelméről és értelmetlenségéről, hanem mert az ő munkássága híd két, látszólag távoli zenei pólus, az újító schönbergi iskola „komoly zenéje” és az erősödő munkásmozgalom művészi törekvései között. • Az ifjú Eisler neves zeneszerzők ismerőse, barátja, szellemi kortársa, s a mozgalomban nagy népszerűségnek örvendő dalok szerzője. Nem véletlen, hogy az emigráns Eislert haladó művészek koszorúja védi, s hogy hazatérve az igazi hazába, tfte NDK zenei életének vezető alakja és alkotójag^J Zeneszerző és forradalflSir, gondolkodó, zeneesztéta, aki a zenében is rálel az önkifejezés világnézeti jegveire és a tömegkapcsolatokra. A köteteim mintegy megelőlegezi a tartalmat, nMly pro és kontra a művészéfÉk Az alapoktól indít, a zenfSK társadalmi és esztétikai féltételeitől. A zene fejlődés- történetéről szóló fejezet többet árul el e művészeti ág jellemzőiről, mint ahogy azt első rátekintésre gondolnánk, s új aspektusokkal is gazdagítja értékítéletünket. Az avantgarde megújulás önmagában is tisztességes szándékának értelmezése az örök -'robléma: tömeg és művészet találkozásának lehetősége, a „könnyű” és „komoly” zene vitája egyaránt helyet kapott Eisler kötetében, egyben hasznos érveket nyújt át olvasóinak. A zene felszabadító hatásának egyik legnyilvánvalóbb területe a munkásdalok világa; az indulók és lelkesítő-kifejező zeneművek forradalmi erjesztő, befolyásoló hatása. Wagner ugyanúgy belefér a problémáival és újdonságokkal kecsegtető elemzésbe, mint Mozart vagy a zenei giccs. „...Egy vendéglős pontosan tudta, milyen ételt rendelnek az emberek aszerint, hogy milyen zenét játszott a zenekar. Ha Offenbachot játszott, akkor osztrigát rendeltek — ha meg Beethovent, akkor hússzeletet. Ez csak vicc, de ebben a viccben is van valami. „Amatőr műélvezőnek is érthető beavatás a zenei építkezés világából vett kóstoló egy Goethe-vers megzenésíthetősége kapcsán (mit szabad és mit nem megzenésíteni). A zenei ostobaság „értelmezése” mellett a népdal is kap jelentős, bár kissé sommázó értékelést. Szerencsés módja Eisler könyvének a vitaszerű kibontás, mely az érdeklődést és a szellemi izgalmakat is kellőképpen felkelti vagy fokozza. A háború elleni értelmes emberi magatartás szép példája Eisler humanitásának. Helyes társadalmi célok kitűzése esetén az ember társadalmi fejlődése is biztosítottnak látszik — vallja. A kötetet levelek zárják, köztük Lukács Gy. Th. Mann írásai. Eisler könyve azért is értékes olvasmány, mert emlékezetünkbe idézi, hogy a megelőző évszázad nemcsak Goethe és Th. Mann, hanem Marx százada is. DRESCHER ATTILA
