Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-21 / 170. szám

A KÉPÚJSÁG 1978. július 21. A közoktatás kérdései A nevelésközpontú iskola Közoktatásunk továbbfejlesztése kapcsán nem­csak a pedagógiai sajtóban, hanem a politikai napi- és hetilapokiban is rendszeresen fölbukkan a nevelő iskola kifejezés. A pedagógia elméleti szakemberei — természetesen maguk a nevelők is — azt értik ezen, hogy köznevelési rendsze­rünket a nevelésközpontú iskola irányába kell továbbfejlesztenünk. Ez olyan intézményt jelöl, ahol a nevelés és az oktatás viszonyában a neve­lésnek van megkülönböztetett szerepe. De hát a tanítás végülis em­berformálás, vagyis olyan egységes pedagógiai folyamat — hallatszik a kívülállók el­lenvetése —, amely nem oszt­ható két szemben álló rész­re, nevelésre és oktatásra. Voltaképpen igaz ez a közbe­szólás, de sietve hozzátesz- szük: csak a szocialista isko­lára vonatkozóan. A polgári társadalmak iskolarendszere ugyanis az uralkodó osztály közvetlen érdekeinek meg­felelően előtérbe helyezi az oktatást, az egyoldalú szak­emberképzést — szemben a szocialista iskolával, amely egyébként nem különleges is­kolafajta. Egyszerűen csak olyan oktatási intézmény, amely erejéhez mérten eleget tesz vállalt hivatásának: te­hetségüket sokoldalúan ki­bontakoztatni képes fiatalsá­got nevel a társadalomnak. PEDAGÓGIAI HAGYOMÁNYOK Még manapság is, számos korszerűsítési lépés ellenére tovább élnek a megcsontoso­dott pedagógiai hagyomá­nyok, maradi beidegződések. A magyar iskola a felsza­badulás után is sokáig egyet­len személyiségfejlesztési módra, a szaktárgyakba zárt tudományos ismeretek átadá­sára koncentrálta tevékeny­ségét. Ennek felelt meg az is­kola hierarchiája: a katedrán álló, ismereteket előadó ta­nár, s a padokban ülő a tu­dást befogadó tanuló, akik között ezenkívül másfajta kapcsolat nehezen volt el­képzelhető. Az osztályozás — minden fonákságával — ezen az idejétmúlt tanár— diák modellen alapult, sőt ez határozta meg alapvetően a teljes iskolai élet szervezését, légkörét, a vezetés stílusát, ami több: az épület beosztá­sát is. Köznevelésünk megújí­tásának fontos eredménye volt annak az igazságnak ér­vényre juttatása, amely sze­rint a tanítás nem egyirányú folyamat, hanem kölcsönössé­get tartalmaz. Magyarán szól­va: a diák is hat a tanárra, vagyis az iskolai munka sok­rétűbb, gazdagabb a nevelők és a neveltek egyoldalú füg­gőségénél. SZEPTEMBERTŐL: ÚJ TANTERVEK Ma már senki sem vitatja, hogy közoktatásunk megújí­tásra szorul, és az is széles körben egyértelmű, hogy a reformnak a szocialista ne­velő iskola felé kell halad­nia. Ezt tűzik ki célul az idén szeptemberben fokozatosan bevezetésre kerülő új tanter­vek, az iskolákban folyó ne­velés és oktatás alaptörvé­nyei is. Ezek alapján vegyük szemügyre a nevelésközpontú iskola néhány jellegzetes vo­nását! Elsősorban azt kell kiemel­nünk, hogy az oktatás és a nevelés dialektikus kapcsola­tában a cél nem több, s nem kevesebb, mint a személyiség sokoldalú fejlesztése, kibon­takoztatása, végeredményben a tanuló fölkészítése a szocia­lista társadalom építésében való tevékeny részvételre. E cél kitűzésével korántsem ál­lítjuk azt, hogy a régi iskolá­ban végzett ismeretátadásnak, ellenőrzésnek, s más pedagó­giai tevékenységnek nem volt nevelőhatása. Hiszen minden iskola nevelt, azaz valamilyen módon és irányban mindig fejlesztette a gyereket. Az ok­tató és a szocialista nevelő is­kola közötti különbség lénye­ge: igen magas hatékonyság­gal azoknak a személyiség-) vonásoknak kifejlesztése, amelyekre a fejlett szocialis­ta társadalomnak szüksége van. Mindezt így fogalmazzák meg az Országos Pedagógiai Intézetben: „A nevelésköz­pontú iskolában nem azért végeznek el egy bizonyos anyagot, mert előírták, vagy mert a tanár kedveli, hanem a nevelés céljához és konkrét feltételeihez szabják az egész pedagógiai tevékenységet. Az eszközöket nem léptetik elő céllá, az előírásokat, utasítá­sokat sohasem mechanikusan, gondolkodás nélkül, lélekte- lenül hajtják végre. Ehhez nevelői céltudatosság kell, amely a tanulók fejlődésében találja meg a legfőbb iskolai érdekeket”. ....... D EMOKRATIKUS ALAPOKON A nevelésközpontú iskolák­ban a pedagógiai tevékenység középpontjában a közösségi nevelés kerül. Minden eddigi gyakorlatnál erőteljesebben. A közösségi nevelés funda­mentumára épülő iskola csak demokratikus lehet, magától értetődően-nemcsak az ifjú­sági mozgalomban, a játék­ban vagy a kiránduláson, ha­nem mindenekelőtt a tanulás leghivatottabb színterén, a ta­nítási órán is. Sok más vonásán kívül a nevelő iskolának fontos is­mérve: nyitott a társadalom felé. Nem magányos sziget, ahová nem hatol be a külvi­lág zsivaja, hanem olyan in­tézmény, amely igazán haté­konyan csak akkor tud dol­gozni, ha együttműködik az üzemekkel, a társadalmi és a politikai szervezetekkel, s természetesen a szülőkkel. Az összefogás jelentősen meg­könnyíti az iskolai nevelő­munkát, és módot nyújt arra is, hogy az iskola jobban ér­vényesítse a maga szempont­jait környezetében. Csak így tud eleget tenni annak a fel­adatának, hogy társadalmi méretekben neveljen. P. KOVÁCS IMRE A rádióhallgatók és a tv- nézők minden nap részesei lehetnek a VIT-programok- nak, a riporterek naponta jelentkeznek Havannából, helyszíni tudósítással, színes, szórakoztató műsorral. A rádió ifjúsági műsora, az „Ötödik sebesség” a VIT első napjától, július 28-tól napon­ta délután 17 és 19 óra kö­zött a Petőfi-adón Budapest­ről és Havannából tájékoz­tatja a hallgatókat az ifjúsá­gi találkozó eseményeiről. A két vasárnap, július 30-án és augusztus 6-án a Táskarádió is a két fővárosból sugározza műsorát. A VIT zárónapján, augusz­tus 5-én, a Kossuth-adón, reggel 9 órakor egyórás ösz- szefoglalót ad. A televízió július 25-től összesen mintegy 20 órás programban sugároz műsort a világ ifjúságának találko­zójáról, 25-én, kedden 17.20- tól felvételről látható majd a magyar VIT-delegáció ün­nepélyes fogadalomtétele és búcsúztatása a Parlament előtt. Szerdán délután 18 óra­kor összeállítást sugároz a tv arról, hogyan készülnek az eseményre a kubaiak, két nappal a megnyitó előtt. Jú­lius 28-án este, 22.25-től su­gározza a tv a VIT megnyitó ünnepségét. Július 30-tól, vasárnaptól naponta kétszer jelentkezik Havanna: délután 18 óra kö­rül félórás műsorban szá­molnak be a tv munkatársai a VIT eseményeiről, este 21 óra után pedig a kulturális, sport és egyéb reprezentatív, szórakoztató jellegű esemé­A KISZ-építőtáborokban az idén 40 alkalommal szere­pelt a Mikroszkóp Színpad „tábori” együttese. A többi között Leninvárosban, Máté- házán, Vaskúton nyújtottak a fiataloknak gazdag él­ményt. A tízvalahány tagú mű­vész-zenész együttes immár negyedik éve minden nyáron nyékről adnak összeállítást. Augusztus 5-én, este 22 óra után élő, egyenes adásban láthatják a nézők a záróün­nepséget, amely várhatóan éjjel 1 óra körül ér majd vé­get. Vasárnap délután jelent­kezik a VIT-műsor utoljára, híradószerű összeállítással. Az ifjúsági találkozó zárá­sával nem fejeződik be a VIT-műsor: a találkozót kö­vető héten a magyar küldöt­tek számolnak be a rádió- hallgatóknak élményeikről az Ötödik sebesség és a Táska­rádió műsorában. A televí­zió a hónap közepén hosz- szabb összeállítást sugároz a magyar VIT-delegáció prog­ramjáról. Egyébként egymás után érkeznek a találkozón részt vevő küldöttségek. Szerdán a vendéglátók Lengyelország, Laosz, Irán és az NSZK de­legációját, a Szakszervezeti Világszövetség, a DÍVSZ, va­lamint a VIT Nemzetközi Előkészítő Bizottságának képviselőit fogadták a ha­vannai repülőtéren. A kubai fővárosban össze- sereglett fiataloknak a VIT idején több alkalmuk lesz, hogy kifejthessék nézeteiket a nemzetközi élet legidősze­rűbb kérdéseiről, a világot aggasztó problémákról, az ifjúságot érintő gondokról. A találkozó politikai program­jában kiemelt szerepet ját­szik az öt politikai vitaköz­pont, ahol az összes küldöt­tek képviseletében több mint kétezer fiatal mondhatja majd el véleményét az anti- imperialista harc útjairól és módozatairól külön műsorral szórakoztat­ja a zöldség-gyümölcs be­takarításánál, konzerválásá­nál, a nagyberuházásoknál segédkező fiatalokat. Idei programjuk csütörtö­kön ér véget: Hevesen és Mezőkövesden adják elő ze­nés-táncos műsorukat, az if­júságnak szóló jeleneteket. Mikroszkóp Színpad Tábori együttes Gyermokszínház Gyulán A Gyulai Várszínház gyermekszínháza a Várfür­dőben bemutatta Hegedűs Géza: Fehérlófia cí­mű mesejátékát. Rendező: Nagy András László. A képen: Ferencz Éva, Spindler Béla (jelenet). (MTI-fotó, Ilovszky Béla felvétele — KS) Allan Smith: Mindaddig jobbra, mígnem balra 1927 májusának egy szép napján Charles Lind­bergh végrehajtotta híres-nevezetes óceánrepü­lését — New Yorkból Párizsba. Ütközben egy ha­lászhajót pillantott meg az Atlanti-óceánon. Mivel pontosan meg akarta állapítani, merre jár, hirtelen léereszkedett és odakiáltotta a halászoknak: — Hé, jó emberek, merrefelé van Írország? Ügy vélem, Lindbergnek csuda szerencséje volt azon a délelőttön! Ha ugyanis a halászok épp olyan jól igazodtak volna el az irányok rejtelmeiben, mint a szárazföldi lakó. sok többsége — akkor a híres repülő bizony valahol Poliné­ziában tölthette volna öreg napjait. Mivel mi — az igazat megvallva — szinte valamennyien képtelenek vagyunk akár egy járókelőnek értelmesen elmagyarázni, hogyan juthat el a keresett helyre. ✓ Néhány évvel ezelőtt az történt, hogy a feleségemmel együtt meghívtak a barátaink, akik egy kis connecticuti faluban laktak. Telefonon töviről hegyire elmagyarázták az utat: — Hajtsatok egyenesen az országúton, míg csak egy emeletes szürke házat nem láttok... Mi pedig a tervezettnél egy nappal később értünk oda, mert a szürke házas országúiról való elképzelésem meg a barátaink elképzelése között több mint háromszáz mérföld volt a különbség... A dél-amerikai országokban viszont senki sem használ házat tájékozódási támpontként. Itt a dombokon van a hangsúly. Bármelyik hely „ott van mindjárt, a domb mö­gött, egy macskaugrásnyira, senor!” Ez a macskaugrásnyi domb azután lehet 20 mérföldre — de lehet 120 mérföld­re is. Az angoloknak ezen a téren szintén megvannak a ma­guk jellemző sajátosságai. Ha valaki történetesen megkérdi egy falusi lakostól, hogyan juthat el Popecomba-be — az illető imigyen válaszol: — Hajtson végig azon az utcán, uram, a második út­elágazásig. Ott aztán álljon meg a kocsmánál — és kérde­zősködjön megint. Húsz percnyi keringés és háromszori magyarázat után pedig az ember megint ugyanazon a helyen van, ahonnan kereső útjára indult. A férfiak olykor szívesen dicsekednek azzal, hogy ők milyen pontos tájékoztatást tudnak nyújtani az arra rászo­rulóknak. — A negyedik közlekedési lámpánál forduljon jobbra — magyarázza az ilyen szerzet —, menjen két és egynegyed mérföldet egyenesen, ott forduljon balra, aztán hajtson megint csak egyenesen 840 yardot, ott meg 76 fokos szögben kanyarodjon be. Hatvanöt másodpercig egyenesen haladjon, feltéve, ha óránként 45 mérföldes sebességgel hajt... Tekintettel kell lenni arra, hogy az ilyesféle túlzott pontosság nem visz jóra. Miközben ugyanis az ember a mérföldeket, a yardokat, meg a fokokat és a másodperceket számlálgatja — maga is baleset tőszomszédságába kerülhet, alig néhány hüvelykkel kerüli el a halált... Még valamit. Az emberek rendszerint el sem tudják képzelni, hogy valaki ne ismerje azt, ami az ő szemükben teljesen nyilvánvaló. A falusi lakos, mikor kioktatja a vá­rosi autóvezetőt, okvetlenül így magyaráz neki: — Hajtson csak egyenesen addig a kölestábláig... A városi lakos azonban képtelen megkülönböztetni a kölestáblát például a búzatáblától, és ezért, mivel restelli bevallani roppant tudatlanságát, isten tudja, hová vető­dik el. Még egy megfigyelés. A férfi inkább száz mérföldet hajt feleslegesen, mintsem megkérdezze az utat egy járókelőtől. Ebben különbözik a feleségétől, aki nem hisz egyetlen út­jelző táblában sem és inkább a járókelőktől kérdezősködik. Teszi pedig azért, mert szentül hiszi, hogy mindenki más többet tud az ő férjecskéjénél. Amikor befejezem az útbaigazítás művészetéről szóló rövidke karcolatomat, ezzel a felhívással fordulok a nyájas olvasóhoz: ha valaki netán nehezen megtalálható helyen lakik és el kell magyaráznia embertársainak, hogyan juthat el oda —, akkor előre próbálja ki a mcwidókáját. Stílusa pofon egyszerű és kristálytiszta legyen. Ismertetését ne zsú­folja tele dombokkal, szürke házakkal, lábakkal, mérföldek­kel, meg fokokkal. Ha meg minden kötél szakad, annak a farmernek a tanácsát kövesse, aki feleségemnek arra a kér­désére. hogyan jutunk el a tóhoz — lakonikus tömörséggel így válaszolt: — Maguk úgysem találják meg... GELLERT GYÖRGY fordítása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom