Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-21 / 170. szám

1978. július 21. IIéPÜJSÁG 5 Iskola-előkészítés Szobrászok, festők, szövők A jövő érdekében Egy örvendetes tény: Tolna megyében minden, ötödik életévét betöltött gyereket fel­vesznek az óvodába. Egy szomorú tény: éppen azok a szülök nem tartanak igényt rá, akiknek a gyerekei legin­kább rászorulnak az iskola- elökészitésre. Mondjuk ki nyíltan: a pe­rifériás helyzetű, többgyer­mekes, alkoholista és cigány családokról van szó. Ezeknél a gyerekeknél a környezeti ártalmak nemcsak az iskolai indulást nehezítik meg, de sajnos, egész életüket befo­lyásolják. Erre is egy statisz­tikai adat a bizonyíték: a tan­kötelezettségi kor végéig, vagyis 16 éves korig a ta­nulók 8—10 százaléka nem fejezi be az általános isko­lát... Tulajdonképpen e gond megoldását célozza a beóvodázás illetve az iskola­előkészítő tanfolyam is. Persze, az iskola-előkészítés távolról sem csak a hátrányos helyzetű gyerekek ügye, va­lamennyi tankötelezettség fe­lé közelgő gyermeket érint. Ki vitatná, hogy az óvodába járó gyerekek könnyebben il­leszkednek be az iskolai osz­tályközösségekbe, felszaba- dultabbak, mint azok, akik a közösségi életformába csak hatéves korban csöppennek bele? Az volna az ideális, ha az iskola-előkészítést minden há­roméves gyerekkel meg lehet­ne kezdeni. Ennek azonban a szubjektív okokon kívül az objektív körülmények is ha­tárt szabnak. Köztudott, hogy a nagyobb településeken ke­vés az óvodai férőhelyek szá­ma, a falvakban viszont nin­csenek kellőképpen kihasz­nálva a lehetőségek. Vegyük példának a megye- székhelyet, Szekszárdot. A városi tanács végrehajtó bi­zottságának 1976. évi hatá­rozata nyomán, ha a szülők igénylik, az ötödik évet be­töltött gyerekeknek biztosított az óvodai férőhely. A szülők nagy része ismeri és él is a lehetőséggel. így aztán az egy évig óvo­dás gyerekek sajátos helyzeti­be kerülnek. A nagy létszá­mú csoportokban az egyéni bánásmód, a differenciált fog­lalkozás segíti felzárkóztatni őket azokhoz a gyerekekhez, akik már hároméves koruk­tól megszokták az óvodai környezetet. A hátrány azon­ban mindjárt előnnyé válik, ha az egy évig tartó óvodába járást, a semmiféle iskola­előkészítésben nem részesü­léshez viszonyítjuk. A beóvo- dázáson kívül ugyanis az is­kola-előkészítés másik formá­ja az előkészítő tanfolyam. Szekszárdon 1972-ben kö­rülbelül kilencven százalékos volt az iskola-előkészítésben részesült gyerekek aránya. Az idei adatok 95—96 százalékos arányszámot mutatna«. Idén 10 gyerek járt Szekszárdon a 112 órás iskola-előkészítő tan­folyamra, áprilisban, május­ban és június elején. Egy kor­rekciós osztályban tanító ne­velő foglalkozott velük, jár tékkal, feladatlapos és mun­kafüzetes módszerrel igyeke­zett elérni a kettős célt. Fel­készíteni a gyerekeket az is­kolára, illetve kiszűrni, hogy kik azok, akiknek lassúbb fejlődésük vagy képességeik miatt a korrekciós osztály, illetve a kisegítő iskola ja­vasolható. Ez a kettős szem­pont természetesen az óvodai gyakorlatra is érvényes. A számok mögött látnunk kell az erőfeszítés* is. Nem könnyű felkutatni a hátrá­nyos helyzetű gyerekeket, és főleg meggyőzni a szülőket az óvoda vagy az előkészítő­tanfolyam előnyeiről. Kény­szeríteni senkit sem lehet, legfeljebb az állami gondozás kilátásba helyezése hat érv­ként. Pedig az iskola-előkészítés ma már fontos tényező. A jö­vő érdekében ... K. M. Üdülés barátoknál (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Bár az időjárás alig iga­zolja, mégis a nyár derekán vagyunk, kellős közepén az üdülési szezonnak. Néhá- nyan barnára sülve már bel­vagy külföldi élményeiket mesélik, mások a tervezge- tés, utazás előtti várakozás izgalmában élnek. Ilyenkor kevesebben vannak a mun­kahelyeken, s a feladatokat az éppen jelenlévőknek kell megoldani. Kell a kikapcso­lódás a kötetlen, szabad idő­töltés. Az emberek többsé­gükben a legtöbb meleget, napsütést ígérő hónapokban pihenik ki az elmúlt év testi, szellemi fáradalmait. A re­generálódás egyformán érde­ke egyénnek és társadalom­nak. A növekvő követelmé­nyeknek csak minden tekin­tetben friss, tettrekész álla­potban lehet megfelelni. Fontos, hogy a szabadság időtartamát valóban kikap­csolódva, a fárasztó egyhan­gúságot változatossabbá té­ve, üdítő környezetben sike­rüljön eltölteni. Hazánk e tekintetben is sok szép lehe­tőséget kínál. Egy-egy isme­retlen, vagy kevésbé ismert országrész, város, műemlék megtekintése maradandó él­ményt nyújthat. E lehetősé­gek mellett egyre többen vannak, akik szívesen láto­gatnak ilyenkor külföldre, hogy megismerkedjenek más országok természeti szépsé­geivel, kultúrájával, az ott élő emberekkel. Ez utóbbit kívánta elősegíteni a Tolna megyei és a Karl-Marx- Stadt megyei fogyasztási szövetkezetek megyei szövet­sége, amikor a testvéri kap­csolatokat kiterjesztették a csereüdültetésre is. Az ÁFÉSZ-ek és a takarékszö­vetkezetek dolgozói szívesen utaznak a baráti megye üdü­lőhelyeire és az NDK-beli szövetkezők is örömmel jön­nek hozzánk. Az akció keretében eddig közel százötven karl-marx- stadt-i töltötte ily módon szabadságát hazánkban, és ugyanennyien élvezték a testvérmegyék vendégszere­tetét. Ez évben mindkét részről tovább nőtt az érdeklődés. Az érchegységben kéthetes turnusokban ötvenötén, Karl-Marx-Stadt mellett harmincegyen pihentek. A MÉSZÖV a Balaton partján és a dombori hétvégi pihenő­ben hetven NDK-ból érkező részére biztosít elhelyezést. LEMLE ZOLTÁN Apró képek Hűségjutalom Valamely NAGY VÁLLA- LAT-nál hűségjutalom osztó ünnepségre készülnek. Egy­szerűvé 35 éve a cég dolgo­zója. Egy szép kis riportrét szándékozik készíteni róla újságíró. Megy engedélyért a vezérhez, aki „Azonnal in­tézkedem" — készségeskedik. A kéznél lévő szakszerveze­tist riasztja: „Beácska, me­lyik részlegünknél is dolgo­zik az a, — hogy is tetszett mondani? — fordul felém — „Egyszerűvé?” Beácska nem tudja. Honnan is tudná. Még csak négy éve van a vállalatnál. „Azonnal szólok a személyzetisnek.” Gyors la­pozás a nagy emberismeret­tel rendelkező kartonok kö­zött: „Megvan. Egyszerű Já­nosáé szül. Még egyszerűbb Julianna..,dö...dö...dö...azt- mondja betanított kapszli- kapkodó. Akkor valószínűleg a kapszli csarnokban van.” „Azt hiszem, ő az a kis vé­kony asszonyka...” Vezér sze­me zord. Ne derüljön már ki, hogy a 35 éve ott dolgo­zót senki se ismeri. Telefon jobbra. telefon balra. Dia­dal. Egyszerűvé a 3-as csar­nok kettes gépsorában a 36/A számú gépen dolgozik. Néha a fától nem látszik az erdő. Néha meg a legfőbb értéktől, meg a sok éves munkától — az ember. Bájmosoly Valamely KIS VÁLL A- LAT-nál járok néhány ada­tért. „Nagyon szívesen ad­nám — mondja a bájos mo- solyú csop. vez. h. (később tudom, Ritácska) —, de nincs itt a főnök, és ezeket a dosz- sziékat elzárta a szekrény­be. Én ugyan csak kitárt aj­tajú szekrényt látok, de biztosan van másik is. Na­gyon nagy szükségem volna az adatokra, hát több féle módszert bevetek megszer­zésük érdekében. Csop. vez. h. (később Ritácska) hajtha­tatlan, és az bájos mosolya is. (Már ördögi vigyorvak látom.) Hiába minden. Elkö­szönök. Abban a pillanatban belép a főnök. Hellyel kínál. „Ritácska (most tudom meg), hozza ide legyen szíves a vízügyes dossziét.” Ritácska odamegy a nyitott ajtajú szekrényhez és szemrebbe­nés nélkül — bájos mosolya közepette — alulról a har­madik polcról lemeli a kért dossziét és kecses járással a főnökhöz libegteti. Jó tulajdonság hivatalban a bájmosoly, de jobb, ha ki­szolgálják az ügyfelet — ne­tán mosoly nélkül is. Alkotóház a malomban asárnap zárul Duna- kömlődön a Tolna megyei amatőr képző­művészek alkotótábo­ra. A tábor állandó helye az alkotóházzá alakított kömlődi malom. Harmadik éve talál­koznak itt a megye amatőr képzőművészei, de tulajdon­képpen az első alkalom, hogy zavartalan alkotómun­kára van lehetőség. Az el­múlt években ugyanis a környezet és a malom ki­alakításán, átalakításán dol­goztak a tábor résztvevői. Szobrászok, festők, grafi­kusok, szövők és egy fa­faragó, összesen 15-en a telep lakói. Többségük törzsvendég, de akadnak újak is. Varga Ágnes, a tábor ve­zetője elégedett a körülmé­nyekkel: — Társaim nevében is nyugodtan mondhatom, már a jelenlegi körülmények kö­zött is elmélyült alkotó­munka folyhat a malomban. Jövőre pedig még jobbak lesznek a feltételek. Még a nyáron kapunk két szövő­széket, a grafikusok réz­karcsajtót, szó van még egy fazekasműhely felszerelésé­ről is. A kőművesek a múlt héten fejezték be a malom körüli munkákat. Idén még ugyan kicsit mész. sze, az iskolában lakunk, de jövőre itt a malom melletti épületben lesz a tábor szál­lása is. Visszatérve a jelen­re, mindannyiunknak sike­res volt a két hét, többsé­günk két-három befejezett munkával dicsekedhet. Az itt készített munkáinkat egyébként egyikünk sem vi­szi magával. Az alkotóház tulajdona marad minden. A kialakításra kerülő parkba a szobrászok munkái kerül­nek. Ide hozzák Bakó Lász­lónak az előző években ké­szített szobrait is. A szövők, festők, grafikusok alkotásai értelemszerűen a malom belsejében kapnak helyet. Akik a két hét alatt nem tudnak elkészülni, vagy új munkát kezdenek, bármikor jöhetnek, az alkotóház min­dig rendelkezésünkre áll. Sok szakmai segítséget vá­runk a telep művészeti ve­zetőjétől, Rétfalvy Sándor szobrászművésztől. De egy­másnak is tudunk segíteni. Éjszakákba nyúló beszélge­téseken vitatjuk meg egy­más munkáit, ötleteit, el­képzeléseit. Az alkotóház gazdái is sokat törődnek velünk. Na­ponta látogatnak bennün­ket és segítenek, amiben csak lehet. A több évi fáradozás be­érni látszik. A jelek szerint a dunakömlődi alkotótelep komoly szerepet játszhat a megye amatőr művészeti életének megújulásában. — komáromi — Varga Géza fafaragó Alkalmi szövőszéken készül a falikép Műterem és társalgó a középső szinten At újjáalakított malom és környéke Következő ajtónál: —II—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom