Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-19 / 168. szám
1978. július 19. Képújság 3 Tapasztalatok a tamási járásban A pártpropaganda középtávú tervezése és végrehajtása Az MSZMP Politikai Bizottságának 1975. július 3-i határozata, valamint az MSZMP Tolna megyei Bizottságának pártpropagandára vonatkozó középtávú terve alapján az MSZMP tamási járási Bizottsága 1975. november 27-i ülésén meghatározta a pártpropaganda eszmei,—politikai, szervezési feladatait a XI. és a XII. párt- I kongresszus közötti időszakra. 'jjpsj ártbizottságunk fel- £É§j adattervében figyelem- |Jp be vette a terület SüüiO konkrét helyzetét és ennek alapján körültekintően, differenciáltan szabta meg a fejlődést szolgáló propagandamunka feladatait az 1975—1980 közötti évekre. A járási pártbizottság állásfoglalása alapján középtávú káderképzési és párt- propagandatervek készültek a községi pártbizottságoknál, pártvezetőségeknél és az alapszervezeteknél. A tervek készítéséhez a felsőbb pártszervek határozatait ismertetve, konkrétan is megta- nácskoztuk — évenként titkári értekezleten, reszortos megbeszéléseken, propagandistatanácskozásokon — a helyi és időszerű feladatokat. Az elkészült középtávú tervek évenkénti bontásban és személyre szólóan tartalmazzák a káderképző tanfolyamokra történő beiskolázást, a tömepropaganda-ok- tatásban résztvevőket, az oktatási formákat. A propagandistákra vonatkozó személyi javaslatot — az alapszervezetek véleményét figyelembe véve — a járási párt-végrehajtó bizottság évenként hagyja jóvá. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a káderképzés és tömegpropaganda feladatainak középtávú megtervezése lehetséges, helyes és szükséges, erre a pártalap- szervezetek is felkészültek. Ez azonban nem teszi feleslegessé az éves — a káderekre, a párttagokra, a terület igényeihez szabott — oktatási, beiskolázási tervek készítését, a középtávú terv rendszeres karbantartását. A pártbizottság azt javasolta a területi irányító pártszerveknek és alapszervezeteknek, hogy a tervezésnél a párt káderpolitikai irányelveit, a párttagság eszmei, politikai felkészültségét vegyék alapul. Ezek figyelembevételével támasszanak igényt a káderképzésben, a párttagság eszmei, politikai nevelésében, hogy folytatódjon a marxizmus—leninizmus térhódítása és mélyüljön a materialista világnézet. tóan példát mutatva vesz részt a szocialista társadalom építésében. övekedett párttagsá- |jjÉ| gunk tanulási kedve, l*?P ideológiai kérdések üüÉüiil iránti érdeklődése. Kritikusabban vizsgálják önmagukat, környezetüket, nagyobb követelményeket támasztanak magukkal, munkatársaikkal és vezetőikkel szemben. A hallgatók kiválasztásánál, beiskolázásánál a középtávú tervezés bevezetésével jobban érvényesül a tervszerűség. Az oktatási tervek készítése során arra törekszünk, hogy lehetőleg senki előtt se zárjuk be a kapukat és a megfelelő kereteket, lehetőségeket elsősorban a pártszervezetek valóságos szükségleteinek kielégítésére használjuk fel. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy minden párttag és vezető részére a pártoktatás biztosítsa a munka eredményes elvégzéséhez szükséges elméleti, politikai képzettséget. Ennek megfelelően alakítottuk ki a káderképzés és a tömegoktatás különböző szintjeit, formáit. A felsőbb pártszervek határozatai alapján járásunkban is általánossá tettük a kétéves marxista—leninista esti középiskolát. 1977—78- ban négy első évfolyamot indítottunk, és egy másodévfolyamos osztály fejezte be tanulmányait 1978-ban. Az öt osztályban száz fő tanult, jelenleg alacsony — 32 százalék — a párttagok aránya. A megnövekedett követelmények ellenére a vizsgákról, a hallgatók felkészültségéről tapasztalataink kedvezőek. Gondként jelentkezett, hogy a beiskolázott hallgatók egy része tanulmányait abbahagyta, melynek okát a kiválasztás és a tanulmányi fegyelem hiányosságaiban látjuk. Erősítenünk kell annak felismerését, hogy ez az oktatási forma a káderképzés egyik fontos területe. A párt- és tömegszervezeti vezetők beiskolázásával, tudatosabb kiválasztásával a párttagok arányát a jövőben javítani fogjuk. ontos feladatunknak ;3É8| tekintjük, az oktatás IJp tartalmi javítását, üüiÉil melyre a KB határozata is kötelez: „A pártoktatásnak az a feladata, hogy a XI. kongresszus követelményeinek színvonalára emelje a párttagság ideológiai fel- készültségét”, — fogalmazta meg a KB 1976. október 26-i határozata. Hogy ezt teljesíteni tudjuk-e? — igennel válaszolunk. Az eddig elért eredményeink azt igazolják, hogy járásunk kommunistáinak ideológiai felkészültsége, tudása folyamatosan gyarapszik, mind többen sajátítják el a marxizmus—leninizmus tanításait, erősödik a dialektikus materialista világnézetük, történelmi látásmódjuk. A megszerzett ismeretek alapján párttagságunk, kádereink többsége egyre jobban eligazodik a világhelyzetben, reálisabban ítéli meg a társadalmi, politikai feladatokat. Propagandamunkánk jelentős mértékben részese annak, hogy a párttagok értik, képviselik, támogatják a párt politikáját, a többségük párttaghoz mélredményesen működnek járásunkban a marxista—leninista továbbképző tanfolyamok, amelyek jól szolgálják a marxista—leninista középiskolát végzettek továbbképzését. A „Világnézetünk alapjai” tanfolyam 59, a „Magyar munkásmozgalom rövid története” tanfolyam 45 hallgatója eredményes vizsgát tett. A továbbképző oktatási formák évenkénti szervezésével és változtatásával biztosítani tudjuk a tervszerű továbbképzést. Az esti egyetem hároméves, valamint szakosított tagozatán és speciális tanfolyamain 135 fő vett részt az elmúlt évben, melyből 88 fő párttag. Két éve, hogy az esti egyetemen 16 órakor kezdődnek a foglalkozások, ennek ellenére a tanulmányi fegyelem tovább erősödött, az évközi zárthelyi dolgozatok hatására a hallgatók felkészülése folyamatosabb, s ennek eredményeként a félévi és évvégi vizsgákon jobb eredménnyel szerepelnek. A marxista—leninista egyetemen, szakosítón és a speciális tanfolyamokon tanultakat az elvtársak a mindennapi életben jól hasznosítják. Egy részük vezetői beosztásban, más részük mint propagandista, vagy vitakör vezetőiként hasznosítja elméleti felkészültségét és újítja fel ismereteit. Jelentős fejlődést értünk el a pártvezetőségi tagok és a pártszervek választott tagjainak politikai képzésében. Jelenleg 80 százalékuk rendelkezik politikai iskolai végzettséggel, illetve folytatja tanulmányait. Ez lehetővé teszi, hogy a pártszervek és pártszervezetek hozzáértőbben tudjanak foglalkozni az elméleti és az ideológiai kérdésekkel is. tömegpropaganda-tan- folyamokon — a most zárult oktatási évben — a középtávú terveknek megfelelően a hallgatók túlnyomó többsége, — 1357 fő —, a világnézeti és etikai kérdésekkel foglalkozott, függetlenül az alapszervezetek jellegétől. Az, hogy a pártalapszervezetek többsége a járási pártbizottság ajánlása alapján a fenti oktatási formát választotta, számunkra azért jelentős, mert így munkánk nem ap- rózódott el, a propagandisták felkészítése, ellenőrző, segítő munkánk hatékonyabban valósulhatott meg. A hallgatók több mint fele fizikai dolgozó, több mint egynegyede nő .volt. Párttagságunk 75 százaléka vesz részt rendszeresen a pártoktatáson. Ezt az arányt jónak'tartjuk, mert a párttagság 14 százaléka idős korú, a pártrendezvényekről is felmentett, és 8—10 százaléka káderképző és továbbképző tanfolyamokon vesz részt. Járásunkban az 1977—78- as évben a párt- és tömegszervezetek tanfolyamain összesen 6627 fő vett részt szervezett keretek között a politikai ismeretek megszerzésében, a marxizmus—leninizmus elsajátításában. A pártoktatáson és a politikai vitakörön 2848 fő, a szakszervezeti tanfolyamon 1615 fő, a KISZ politikai képzésén 2119 fő, a Hazafias Népfront előadássorozatán 45 fő vett részt. Ebben az időszakban a községi pártbizottságok és a pártvezetőségek mellett is oktatási bizottságok alakultak és tevékenykednek. okozatosan javul tevékenységük. Az oktatási bizottságok közreműködésével elértük, hogy ma már járásunk területén az előadások közel 60 százalékát rendszeresen ellenőrizzük. A községi oktatási bizottságok nemcsak ellenőrző tevékenységet folytatnak, hanem konkrét segítséget is adnak egy-egy foglalkozás megtartására. Munkájukat javítani kell még főként abban, hogy az oktatási év tapasztalatait értékeljék és elemezzék, amelynek alapján még hathatósabb segítséget adhatnak az alapszervezetek oktatási tevékenységéhez. A járási pb. oktatási bizottsága a közbeeső pártszervek és az alapszervezetek propagandamunkáját jól segítette, az oktatás tartalmi tapasztalatait összegyűjtötte, elemezte, azok megfelelő hasznosításáról is gondoskodott. ddigi munkánkat úgy ítéljük meg, hogy a KB 1976. október 26-i határozatának megfelelően előreléptünk a politikai oktatásban. Előtérbe kerültek az oktatás eszmei, politikai kérdései, tervszerűbbé vált a párttagok, a káderek és a pártonkívüliek képzése, továbbképzése. JÁNOS JEROMOS, a tamási járási pártbizottság első titkára A vasbeton csövek gyárában A Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárában az idén háromszázezer méter gravitációs betoncsövet, valamint huszonnyolcezer méter feszített nyomócsövet gyártanak. Termékeik zömét a fővárosi vezetékek felújítására, a metró építésére, és a Pécs—Mohács ivóvíz-távvezetékhez készítik. A képen: készülnek a nyomócsövek. Ki, mire gyűjt ? Trabant helyett Wartburg Némi túlzással azt is mondhatnánk: manapság a közvélemény-kutatások korát éljük. Nem véletlen, hogy széles körben elterjedt és népszerű lett ez a kérdezz-felelek módszer. A különféle kérdésekre adott válaszok közelebb visznek a valóság megismeréséhez, vallanak az illető vágyairól és egyúttal a lehetőségeiről is. Hogy a feleimben jelölt kérdésnél maradjunk: ki, mire gyűjt? Igaz, hogy az emberek maguk döntik el, mire gyűjtenek, de mindig a társadalom berendezkedése és a gazdasági fejlettség szabja meg; mire gyűjthetnek. A második világháború utáni romos Magyarországon meglepő lett volna, ha az emberek azt jelentik ki: azért próbálnak takarékoskodni, hogy balatoni nyaralót építsenek maguknak. A nehéz idők ma már történelem, a balatoni nyaralók állnak, sőt néha túlságosan is kacsalábon forognak... Kétségtelen, hogy óriási mértékben gyarapodtunk anyagilag, a szemléleti gazdagodás viszont távolról sem ilyen nagy. Sorra magasodnak fel falvainkban, községeinkben a modern családi házak, de sok helyen az új bútorok huzatjáról hétszámra nem kerül le a horgolt csipke. Az új ház gazdái a nyári konyhában, meg a régi lebontott házból meghagyott szoba-konyhában élnek, annyira vigyáznak a „tiszta házra”, hogy csak sátoros ünnepen merik használni. Mit ér akkor az egész? És mit érnek a gyönyörű bőrkötésű könyvek a polcon, ha soha senki nem lapoz beléjük, ha csupán azért vásárolták meg őket, mert egy elegáns lakásban illik könyvnek is lenni? Mit érnek Itália és Görögország kultúrkin- csei, ha turistáink egy része csak azért rohan végig rajtuk, hogy a munkahelyen elbüszkélkedhessen: mi is voltunk „Olaszban” és „Görögben”? Persze, ne feledkezzünk el arról sem: nincs még mindenkinek háza, kocsija, nyaralója, nem mindenkinek futja külföldi útra... Akár így, akár úgy, a „ki, mire gyűjt” kérdés mindenképpen fontos helyet foglal el az életünkben. Az emberek nagy része vágyaihoz, igényeihez és lehetőségeihez képest igyekszik gazdálkodni a pénzével. A Bonyhádi Ruházati Ktsz nagymányoki részlegében három betanított munkásnőtől azt tudakoltuk, takarékoskodnak-e a keresetükkel, s ha igen, milyen célok elérése érdekében? Horváth Ferencné szavai csupán a kora miatt meglepőek. A harminckilenc éves asszony már nagymama, legelőször felnőtt gyerekei boldogulásáról beszél: — Két év alatt két lakodalom. Ha az ember nem is csap hét határra szóló lagzit, akkor is van kiadás bőven. A kisebbik fiam nemrég nősült, a kislányom is most ballagott az általános iskolában. A kisebbik fiú ezután megy főiskolára, a lányom meg a vendéglátóiparba pályázik. Anyagilag mind a három gyerekünket segítjük, hogy könnyebben boldoguljanak. — A gyerekek támogatása mellett mire jut még pénz? — Rakjuk a takarékbetétet, néhány év múlva kocsit szeretnénk venni. — Telik üdülésre, szórakozásra is? — Minden évben szakszervezeti beutalóval nyaraltunk az ország különböző helyein, és úgy tervezzük, jövőre elutazunk a férjemmel Olaszországba. Ez lenne az első külföldi útunk, és bizony nem kevés pénzbe kerülne, akár már most elkezdjük a spórolást. — Mennyi pénzből tudnak takarékoskodni havonta? — Én itt a lábbelirészlegnél 2500—2800 forintot keresek, a férjem Mázán, a téglagyárban dolgozik, a fizetése általában 4000 forint körül mozog. Ébertné Verese Sarolta és Győri Jenőné táskákat varrnak, mindketten bányászfeleségek. A fiatalokat sokszor sürgető lakásgond őket nem érinti, jól érzik magukat a szülőknél, nem is gondolnak mostanában építkezésre, vagy lakásvásárlásra. — Most várjuk a Trabantot, amit később egy Wartburgra szeretnénk kicserélni. Erre gyűjtjük a pénzt, meg hát öltözködünk, szórakozunk — mondja Ébertné. — Az idősebbek néha szemére vetik a fiataloknak, hogy ti nem tudtok a pénzre vigyázni, nem lesz belőletek semmi... — Amíg fiatal az ember, szívesen öltözködik, szórakozik — veszi át a szót Győri Jenőné. Azért mi is takarékoskodunk, mindig kell vala7 mire a pénz. Nagyon sokat költöttünk például autóalkatrészekre, hiába, nem éri meg a használt kocsi. Ezért volna jó egy új Skoda. Ha elmegyünk Harkányba a férjemmel meg a gyerekekkel, az is költség. Lám, egyetlen kérdés megválaszolása mennyi mindenre fényt derít... Nem különös, sőt éppen természetes, hogy riportalanyaink nem küzdenek anyagi gondokkal. Ugyanakkor ámítanánk magunkat, ha nem gondolnánk azokra is, akiknek nem az a legnagyobb problémájuk, hogy a Trabantot Wartburg személygépkocsira cseréljék, hanem azért rakják élére a százasokat, hogy a drága és kényelmetlen albérletből saját lakásba költözhessenek ... A „Trabant helyett Wartburg” szemlélet mégis örvendetes. Már itt tartunk . . . KOVÁCS MÁRIA Eb„,„. So,.,» Győri ienőné ... Horváth Ferencné