Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-19 / 168. szám
2 KÉPÚJSÁG 1978. július 19. Magyar-ausztrál képviselői megbeszélések Kádár János fogadta Harrimant A hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó ausztrál parlamenti küldöttség — élén Kevin Newman,, liberális párti képviselővel, az Ausztráliai Államszövetség fejlesztési miniszterével — kedden délelőtt az Országházban megkezdte tárgyalásait. A magyar tárgyaló csoportot Péter János, az országgyűlés alelnöke vezette. A megbeszélés után Apró Antal, az országgyűlés elnöke fogadta a Kevin Newman vezette ausztrál delegációt. A tárgyalás utón Apró Antal az Országház Vadásztermében ebédet adott az ausztrál vendégek tiszteletére. Délután Tratuman Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke fogadta a Kevin Newman vezette delegációt. Az Ausztráliai Államszövetség szenátusának és képviselőházának tagjai ezt követően látogatást tettek a Nehézipari Minisztériumban is, ahol Szili Géza miniszter- helyettes fogadta őket. A vendégek délután budapesti városnézésen vettek részt, s a Nemzeti Múzeumban megtekintették a magyar koronázási ékszereket. Az országgyűlés meghívására ausztrál parlamenti küldöttség érkezett Budapestre. A képen: Kewin Newman a delegáció vezetője és Péter János, az országgyűlés alelnöke az érkezés után. (Képtávírónkon érkezett.) Kádár János, az MSZMP KB első titkára fogadta a hazánkban tartózkodó Averell Harriman. amerikai politikust, New York állam volt kormányzóját. (Képtávírónkon érkezett.) Lázár György a XXII. kerületben Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke kedden a XXII. kerületbe látogatott. Elkísérte Méhes Lajos, a budapesti pártbizottság első titkára. A kerületi pártbizottság székházában Kóber Ferenc, a pártbizottság első titkára tájékoztatta a vendégeket a városrész mozgalmi életéről, Reszuettaui rat Az MSZMP Központi Bizottsága táviratban fejezte ki részvétét az SZKP Központi Bizottságának F. D. Kulakov, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára elhunyta alkalmából. (MTI) gazdasági munkájának eredményeiről. Ezt követően a vendégek megtekintették a Leányka utcai és a Bartók Béla úti új lakótelepeket, majd a CHINOIN nagytétényi gyárába látogattak el. A kerületlátogatás a „HUNGAROVIN” Borgazdaságok Export Vállalatnál fejeződött be. Madrid — küzdelmek küszöbén Spanyolország új politikai korszak és új harcok elé tekint. Röviddel ezelőtt a gyakorlatilag minden parlamenti pártot magába logloló oikotmányozó bizottság kompromisz- szumos megállapodásra jutott és elkészítette az új alkotmány tervezetét. A Franco halála utáni gyors politikai átalakulás és a polgári parlamenti rendszert létrehozó választások alkotmányjogilag csak ideiglenes helyzetet teremtettek. A politikai életben résztvevő összes pártoknak kezdettől fogva az volt az álláspontja, hogy létre kell hozni egy polgári parlamentáris jellegű alkotmányt, s annak elfogadása után új választásokat kell tartani. . Új alkotmány Magától értetődik, hogy a különböző pártok másképpen értelmezték az alkotmány szellemét és jelentős nézet- különbségek is felbukkantak. Végül azonban a bizottságban megszületett a megegyezés : Spanyolország „demokratikus és szociális állam” lesz, amelynek „politikai formája a parlamentáris monarchia”. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegihez képest csökkenni fog a király súlya a végrehajtó hatalom döntéseiben és Spanyolország hasonlóvá válik azokhoz az európai monarchiákhoz, amelyekben a politikai döntések lényegében a parlamentnek felelős kormány kezébe kerülnek. Az alkotmány másik lényeges vonása, hogy oszthatatlan spanyol nemzetről beszél — ezen belül azonban elismeri a nemzetiségek és körzetek önkormányzati jogait. (Ezeket a jogokat Franco erőszakolt centralizmusa következetesen megtagadta.) Ezen belül még számos, az állampolgárok mindennapi életére hatással lévő változás szerepel az új alkotmányban. így például igen komoly politikai jelentősége van annak, hogy a nagykorúság korhatárát 21 évről 18 évre szállították le. A soron következő választásokon ez előreláthatóan a baloldal javára változtathatja meg az erőviszonyokat. Éppen, mert a részletkérdések is széles tömegeket érintenek és befolyásolhatják a közeli jövő erőpróbáinak eredményeit — a képviselőházban meglehetősen lassú ütemben folyik a bizottság által kidolgozott alkotmánytervezet elfogadása. Helyi választások . A menetrend még mindig az, hogy a vitát követően — közvetlenül a nyári szünet után — a törvényhozás elfogadja az alkotmányt és kora ősszel esetleg már egy népszavazás jóvá is hagyja. Ezt követően 1978. végén vagy 1979. elején helyi választásokat kell tartani. Az általános választások 1977. derekán ugyanis csak a parlamenti többpártrendszert teremtették meg, mintegy a polgári demokrácia törvényhozási kereteit. A helyi köz- igazgatásban azonban még érintetlen a régi szisztéma, s ennek megváltoztatása csak a helyi választások után történhet meg. A Suarez miniszterelnök által vezetett és több vetélkedő politikai alakulatból összeácsolt Centrum Unió azt reméli, hogy relatív többségét meg tudja tartani és kormányon maradhat mandátuma végéig, 1981. nyaráig. Amennyiben a helyi választásokon a legnagyobb homogén párt, a szocialisták (PSOE) átütő sikert aratnának, a kormány aligha tagadhatná meg az új általános választások kiírását. Közös Piac Mindez akkor is erősen megterhelné az alig több mint egyesztendős spanyol polgári demokrácia belső szerkezetét, ha az ország egyidejűleg nem állana igen komoly külpolitikai döntések előtt. E döntések közül egyértelműen a legfontosabb Spanyolország csatlakozása a Közös Piachoz. Magában Spanyolországban — tekintettel arra, hogy az ország gazdasági és külkereskedelmi kapcsolatai mindenekelőtt a Közös Piachoz kötődnek — általában szükségesnek és elkerülhetetlennek tartják a csatlakozást. Még akkor is, ha kénytelenek tudomásul venni, hogy az új piaci feltételek súlyos nehézségeket jelentenek a spanyol ipar számára. A közös piaci csatlakozás legélesebb és leghatásosabb ellenfeleit nem is Spanyol- országban, sokkal inkább a Közös Piacon belül kell keresni. Itt élesen meg kell különböztetni a politikai és gazdasági prioritásokat. Olyjm országok, mint az NSZK vagy Anglia mindkét értelemben támogatják Spanyolország közös piaci csatlakozását. Francia- és Olaszország esetében a kép már ellentmondásosabb. Politikailag itt is szükségszerűnek tartják Madrid belépését. Ugyanakkor a francia, illetve olasz mezőgazdasági kivitelnek támasztott erőteljes spanyol verseny miatt gazdaságig okokból igen komoly erők' ellenzik a spanyol csatlakozást. Giscard d’ Estaing francia köztársasági elnök június utolsó napjaiban lezajlott spanyolországi látogatása — úgy tűnik — a politika elsőbbsége mellett döntött. A francia elnök kijelentette, hogy kormánya támogatja a spanyol belépést. ...és a NATO? A Közös Piacba való belépés ügye a továbbiakban még igen kényes nemzetközi politikai-stratégiai kérdéseket vethet fel. Jelenleg ugyanis a Közös Piac minden tagállama egyben NA- TO-tag is. Spanyolország lenne a piac első olyan tagországa, amely nem tagja az Atlanti Blokknak. Feltehető, hogy a közös piaci belépés után növekedne a nyomás Madridra a NATO-belépés érdekében. Itt azonban már igen komolyak lennének a belpolitikai problémák. A baloldal és ezen belül a kormányképes szocialista párt derékhada ellenzi a csatlakozást a NATO-hoz.-i. -e. Két nap Bonnban Kedd esti kommentárunk. NEGYVENNYOLC ÓRÁN KERESZTÜL tárgyaltak Bonnban a vezető tőkés országok állam- és kormányfői olyan gazdasági kérdések megoldásáról, amelyek évtizedes fejlődés termékei és csak hosszú évek munkájával oldhatók meg. Az Egyesült Államok, az NSZK, Anglia, Franciaország, Olaszország, Japán és Kanada vezetőinek tanácskozása éppen ezért eleve demonstratív jelentőségű volt. Senki sem számíthatott arra, hogy a tőkés világ hallatlanul bonyolult gazdasági problémáit és ellentéteit ez-a 48 óra bármilyen formában megoldja. Ami a demonstratív jelleget illeti, e tekintetben kétségkívül értek el bizonyos eredményeket. A korábbi három tőkés gazdasági csúcstalálkozóhoz viszonyítva nagyobb volt a megegyezési készség. Ezúttal a. munkanélküliség és infláció elleni szólamokon túlmenve részletesen és országonként is meghatározták a legfontosabb résztvevők gazdasági feladatait. Mindegyik fél ígéretet tett annak a feladatnak teljesítésére, amelyet az elmúlt esztendő keserű vitáiban a többiek követeltek tőle. ELŐSZÖR: a nyugatnémetek megígérték, hogy valameny- nyire serkentik gazdasági növekedésüket, ilymódon lehetőséget adva a behozatal növekedésére és arra, hogy hatalmas külkereskedelmi feleslegük némileg csökkenjen. MÁSODSZOR: a japánok megígérték, hogy „rendkívüli behozatali programot hajtanak végre”, tehát az eddiginél jobban megnyitják belső piacukat a konkurrensek árui előtt. Ilymódon — párosítva ezt önkéntes exportkorlátozásokkal — a nyugatnémetekhez hasonlóan ők is csökkentik óriási külkereskedelmi feleslegüket. HARMADSZOR: az amerikaiak, akik mindezt legerélyesebben igényelték Bonntól és Tokiótól, viszonzásképpen maguk sem fukarkodtak az ígéretekkel. Carter jelezte, hogy csökkenteni kívánja az Egyesült Államok olajimportját, ami az óriási amerikai külkereskedelmi hiány alapvető oka. Ezzel párhuzamosan Washington kötelezettséget vállalt arra is, hogy határozottan törekedni fog a dollár stabilitásának helyreállítására. Ami tehát a légkört és a szavakba foglalt kötelezettségeket illeti, a bonni gazdasági csúcsot nem lehet sikertelennek nyilvánítani. Megmutatkozott a vezető tőkés országoknak az a határozott törekvése, hogy nyíltan megvitassák gazdasági ellentéteiket, kompromisszumos megoldásra törekedjenek és kölcsönös engedményeket tegyenek. EZ A TÖREKVÉS politikai döntésnek is felfogható. Nyilvánvaló összefüggésben van azzal, hogy a NATO legutóbbi konferenciáján Washington a korábbinál agresszívabb hangot ütött meg és a tagállamokat szorosabb stratégiai egységre szólította fel. A világpolitikában tapasztalható hűvösebb légkör nyilvánvalóan arra indította a vezető tőkés országok irányítóit, hogy igyekezzenek félretolni az útból azokat a gazdasági* akadályokat, amelyek az összehangoltabb stratégiai-politikai fellépést akadályozhatják. A nagy és mindmáig megválaszolhatatlan kérdés az, hogy a kétnapos „egységtüntetésen” elhangzott ígéretek mennyire állhatják ki a gazdasági valóság próbáját. Hogy ez a próba milyen kemény, azt látványosan mutatták a Genfben folytatott széles körű világkereskedelmi megbeszélések. Az Általános Nemzetközi Kereskedelmi »és Tarifa- Egyezmény (GATT) keretén belül csaknem 100 ország részvételével folytatott tanácskozáson sokféle ellentét merült fel. A bonni csúcsértekezlet szempontjából azonban az volt a döntő, hogy az Egyesült Államok, a Közös Piac és Japán — tehát a bonni csúcson résztvevő államok — sem voltak képesek megállapodásra jutni. MÁRPEDIG: ezeken a GATT-tárgyalásokon a gyakorlat szintjén igyekeztek megoldani azokat a kérdéseket, amelyekről Bonnban oly nagyvonalú ígéretek hangzottak el! A gyakorlatban azonban kiderült, hogy az Egyesült Államok egyelőre nem tudott kidolgozni semmiféle módszert olajbehozatalának csökkentésére és Carter elnök energiatervét még mindig nem fogadta el a törvényhozás. Ugyanezeken a megbeszéléseken a nyugatnémetek nyíltan megmondották, hogy ha túlságosan erősen ösztönzik gazdaságukat, akkor fokozódik az infláció, ezt pedig politikai okokból mindenáron el kell kerül- niök. Japán sem titkolta, hogy „exportál vagy meghal” — tehát csak nagyon szerény mértékben csökkentheti a japán áruk özönlését az Egyesült Államok és Nyugat-Európa piacaira. BONN UTÁN tehát az a helyzet, hogy elsősorban politikai-stratégiai meggondolások miatt a csúcsértekezleten létrejött ugyan egy deklaratív kompromisszum, de nincs garancia a megállapodások tényleges végrehajtására. —i. —e. LAPZÁRTA Az angliai leedsi kastélyban megkezdődtek a hármas külügyminiszteri tárgyalások. A képen: (balról jobbra) Vance amerikai, Kamel egyiptomi és Dajan izraeli külügyminiszter. (Képtávírónkon érkezett.)
