Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-17 / 141. szám

Képújság 1978. június 17. Budapestre érkezett a mongol külügyminiszter Todor Zsivkov beszéde Miáriának íjatsnek teröleti igényei (Folytatás az 1. oldalról). Mangalin Dügerszüren pén­teken megkoszorúzta a Hősök terén a magyar hősök emlék­művét és a Szabadság téren a szovjet hősi emlékművet. A koszorúzáson részt vett Házi Vencel, Szerencsés János, Si­pos Károly alezredes, a bu­dapesti helyőrség helyettes parancsnoka. Jelen volt Bam- darijn Dügerszüren. A Szabadság téri tisztelet- adáson ott volt a Szovjetunió budapesti nagykövetségének képviseletében Feliksz Bog- dánov követtanácsos és Dmit- rij Oszadcsij vezérőrnagy, ka­tonai és légügyi attasé. A koszorúzást követően a Külügyminisztériumban Púja A Hajdú-Bihar megyei lá­togatáson tartózkodó román parlamenti küldöttség — élén Virgil Teodorescuval, a nagy nemzetgyűlés alelnöké- vel, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjával — pénteken délelőtt Debrecenben megkoszorúzta a román hősök emlékművét. A koszorúzáson részt vett Péter János, az országgyűlés alélnöke, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja és Szilágyi Gábor, a Hajdú- Bihar megyei képviselőcso­port elnöke. A koszorúzást követően a küldöttség a megyei tanács­ra látogatott, ahol Hajdú- Bihar párt-, tanácsi és társa­dalmi szervezetei nevében Szabó Imre, a megyei ta­nács elnöke köszöntötte a vendégeket, majd tájékoztat­ta őket a megye életéről. Virgil Teodorescu elisme­réssel nyilatkozott a megye fejlődéséről, majd a Román Kommunista .Párt XX. kong­Frigyes és Mangalin Düger­szüren megkezdte a hivatalos tárgyalásokat. A megbeszélé­sen részt vett Házi Vencel, Szerencsés János és a Kül­ügyminisztérium több vezető munkatársa. Ott volt a tár­gyaláson Bamdarijn Düger­szüren, s a mongol külügy­minisztérium több vezető munkatársa. A két ország diplomáciájá­nak vezetői tájékoztatták egy­mást országaik belső hely­zetéről, áttekintették a ma­gyar—mongol kapcsolatok alakulását, számba vették a kétoldalú együttműködés to­vábbi fejlesztésének lehetősé­geit és eszmecserét folytattak az időszerű nemzetközi kér­désekről. resszusa határozatának alap­ján folyó gazdasági építő­munkáról, a román társadal­mi élet főbb kérdéseiről szólt. Ezt követően felkeresték a Medicor Művek debreceni orvosi műszergyárát, ahol Szathmári József, a pártbi­zottság titkára üdvözölte a vendégeket, majd Nagy Imre igazgatóhelyettes tájékoztatta őket az üzem életéről, fej­lesztéséről, a vállalat külföldi kapcsolatairól. A Medicor­nak 16 országban, köztük Ro­mániában is működik keres­kedelmi kirendeltsége. A vendégek megtekintették a nemrégiben új berendezések­kel ellátott, az egyszer hasz­nálatos injekciós tűket gyár­tó üzemet és a kobalt sugár­sterilizáló berendezést. Délben Sikula György, a Hajdú-Bihar megyei pártbi­zottság első titkára ebédet adott a küldöttség tiszteletére. A román törvényhozó tes­tület képviselői a délutánt Hajdúszoboszlón töltötték. Szófia, Temesi János, az MTI tudósítója jelenti: A bulgáriai Blagoevgrád- ban csütörtökön megemlé­keztek Dimitr Blagoevnek, a BKP alapítójának 122. szü­letésnapjáról. A BKP .negyei első titkárainak országos ta­lálkozójával összekapcsolt ünnepségen felszólalt Todor Zsivkov, a BKP KB első tit­kára, a bolgár államtanács elnöke. Beszédének külpolitikai részében Zsivkov külön kü­lön is elemezte Bulgáriának a többi balkáni államhoz fű­ződő kapcsolatait. Hangsú­lyozta, hogy Jugoszlávia vo­natkozásában Bulgária kö­vetkezetesen az együttmű­ködő i és a barátság sokolda­lú fejlesztésére törekszik. Zsivkov azután rámuta­tott: Bulgária és Jugoszlávia között vannak nézeteltéré­sek is és olyan bonyolult kérdések, amelyekkel a tör­ténelem terhelte meg a két ország kapcsolatait. Anélkül, hogy le akarnánk becsülni ezeknek a kérdéseknek a bonyolultságát, tartjuk ma­gunkat ahhoz az elvhez, hogy az államközi, különö­sen pedig a szocialista álla­mom közötti kapcsolatokban keletkezett nézeteltérések megc-iáasára csupán egyet­len út létezik. Ez az út pe­dig azt jelenti, hogy követ­kezetesen azt vegyük figye­lembe, ami törvényszerűen és tartósan egyesít bennün­ket: a szocializmus felépí­tésének, a szoros együttmű­ködésnek, a békének és a barátságnak a közös érde­két. A kapcsolatoknak, illet­ve azok továbbfejlesztésének és kibővítésének csupán ezen a talaján tudjuk sikeresen megoldani az úgynevezett nyitott kérdéseket. A BKP KB első titkára hangsúlyozta: „Ismételten szeretném kategorikusan ki­jelenteni, hogy a Bolgár Népköztársaságnak nincse­nek területi igényei Jugosz­láviával szemben. Az ilyen igényekről szóló állítások éppúgy helytelenek, mint amennyire spekulatívak. A magunk részéről készek va­gyunk aláírni egy közös nyi­latkozatot arról, hogy a Bol­gár Népköztársaság és a Ju- goszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság ünnepélyesen megerősíti a halárok serthe- tetlenségének és a területi igényekről való lemondás­nak az elvét... Ha a ju­goszláv fél egyetért, én akár holnap kész vagyok Belg- radba utazni, hogy Tito el-- társsal együtt aláírjunk egy ilyen dokumentumot”. Zsivkov rámutatott, hogy Bulgaria é.- Románia között szoros bann kapcsolatok alakultak ki, az együttmű­ködés mind kétoldalú alapo­kon, mind pedig a KGST keretében dinamikusan fej­lődik. Bulgária — mondotta — osz­tályalapokon álló, követke • zetes internacionalista poli­tikát folytat az Albán Nép- Uöztái saság vonatkozásában is. „Meggyőződésünk — mu­tatott rá —, hogy a kapcso­latok teljes rendezésének útjában nem ái'nak leküzd­hetetlen akadályok’. Bulgária két tőkés szom­szédjával, Törökországgal és Görögországgal foglalkozva Todor Zsivkov hangoztatta, hogy a kapcsolatokat mind­két ország vonatkozásában a békés egymás mellett éiés elveinek érvényesülése jel­lemzi. Zsivkov végezetül megje­gyezte, hogy a pozitív válto­zások ellenére a Balkánon továbbra is bonyolult, ellent­mondásos helyzet uralkodik, a NATO imperialista körei és a maoisták aktivizálják tevékenységüket, mestersé­gesen felszítják és a saját javukra kísérlik meg fel­használni a térség országai között feszülő problémákat és nézeteltéréseket. „Ezzel együtt — fejezte be beszédé­nek külpolitikai részét a BKP t KB első titkára — mi nem vagyunk borúlátóak, és meggyőződésünk, hogy a jó szomszédi viszony és az egyetértés nemes ügye a Balkánon is diadalmaskodik majd.” A román parlamenti küldöttség Hajdú-Bihar megyében Afganisztán a forradalom útján Az égig érő hegyek között elterülő közép-ásziai ország eddig ritkán került a figye­lem középpontjába. Nem vé­letlen ez, hiszen a 20 millió lakosó Afganisztán a XX. század harmadik harmadá­ban is a középkort élte, kez­detleges földművelést folyta­tó parasztok és nomád helyi pásztorok lakták. Az április 29-i forradalmi fordulat azonban pár nap alatt nagy változást hozott az ország életében. Azóta ilyen hírek érkeznek onnan: aka- buli állam; nyomda élére munkásigazgatót nevezett ki a kormány. Megalakították a főváros első szakszerveze­tét egy textilüzemben. Meg­hirdették a radikális földre­formot és bevonták a hata­lom gyakorlásába az ország nemzetiségeit, köztük a tadzsikokat és az üzbégeket. Az ország új neve Afgán De­mokratikus Köztársaság lett. Április 29. ELŐZMÉNYEI Afganisztán több évtizede jószomszédi kapcsolatokat tart fenn a nagy északi szomszéddal, a Szovjetunió­val. Az ország gazdasági fej­lődéséhez Moszkva jelentős erőkkel járult hozzá. Utat, vasutat épített, amely össze­köti a két állam területét, műszak; főiskolát létesített Kabulban, s több mezőgazda- sági és ipari üzem felállítá­sához adott segítséget. Az ország fiatal értelmiségének is számos tagja szovjet egyetemeken tanult, s szov­jet katonai főiskolákon ka­pott diplomát az afgán fegy­veres erők sok tisztje is. A haladó értelmiség, a fő- ; város üzemeiben kialakuló -ipari munkásság a hatvanas Nur Muhammed Taraki, a Demokratikus Néppárt fő­titkára, államfő, író és mű­fordító. években hozta létre első for­radalmi szervezeteit, s 1965 januárjában megtartotta el­ső kongresszusát a Demokra­tikus Néppárt, amelynek fő­titkára, Nur Muhammed Ta­raki, ma az ország állam- és kormányfője. A monarchia éveiben a párt illegalitásban működött, de így is jelentős befolyásra tett szert. Már 1973-ban is a haladó katonatisztek hajtották vég­re azt a fordulatot, amellyel megdöntötték Mohammed Zahir sah uralmát, s az or­szág élére akkor a király ro­konát, Muhammed Daudot állították. Az utód, a sah só­gora azonban a köztársaság elnökekén a megbuktatott uralkodó rendszerének fenn­tartására törekedett. A be­ígért földosztás például olyan „ütemben” haladt, hogy sta­tisztikusok szerint csak 250 év múlva fejeződött volna be. Az arisztokrácia tovább­ra is hatalmon maradt, a monarchiát megdönő katona­tiszteket háttérbe szorítot­ták, betiltották a baloldali szervezeteket, s sem kaptak jogot a nemzetiségek sem. A kormány hozzálátott a baloldal felszámolásáshoz. Április 25-én a rendőrség le­tartóztatta a Demokratikus Néppárt hét vezetőjét, köz­tük Tarakit is. Mindez arra mutatott: Dauo elnök vég­képpen a jobboldal befolyá­sa alá került, s a baloldalt a fizikai megsemmisülés ve­szélye fenyegeti. A letartóztatások után négy nappal tört ki a felke­lés. KICSODA NUR MUHAMMED TARAKI? Az ország vezető személyi­ségét korábban kevesen is­merték Afganisztán határain kívül. Érdekes módon, rész­letes életrajzát a moszkvai Lityeraturnaja Gazettában közölte N. A. Dvorjankov professzor, a filológiai tudo­mányok doktora. Nem vélet­len, hogy az irodalomtudós tud talán a legtöbbet Tara- kiről. ö ugyanis nem csupán politikus, de az afgán iroda­lom kiemelkedő személyisé­ge, publicista, író és műfor­dító is. Dvorjankov profesz- szor szerint Taraki 1917-ben született paraszt családban. Irni-olvasn; apjától tanult meg. Különböző iskolákban tanult, hivatalokban dolgo­zott. A negyvenes évektől egyike az afgán ifjúság ve-- zetőinek, haladó irodalmi fo­lyóiratot és mozgalmat ala­pít. 1952-,ben a washingtoni követség sajtóattaséja. Az Egyesült Államokban azon­ban Taraki monarchiaelle­nes cikket közöl, amiért megfosztják afgán állampol­gárságától. Később mégis ha­zatér, fordító irodát nyit és még aktívabban kezd iroda­lommal és politikával fog­lalkozni. Irodalmi tevékeny­ségét az jellemzi, hogy elbe­széléseinek, kisregényeinek témáit az alakulóban lévő kabuli munkásosztály életé­ből veszi. SOK A TENNIVALÓ A feladatok nehézségeivel az afgán forradalmárok tisztában vannak, hiszen a hatalom átvétele még ko­rántsem oldotta meg a leg­fontosabb problémákat. A párt vezetői számíthat­nak munkájukban a haladó értelmiségre, a 125 ezer fős hadseregre és a kabuli mun­kásokra. A földreform pedig a forradalom mellé állítja a szegényparasztokat is, akik még századunk hetvenes éveiben is robottal szolgál­ták a földesuraikat. A köztársaság kormánya kijelentette: Afganisztán el nem kötelezett, békeszerető politikát kíván folytatni, az aktív és pozitív semlegesség alapján erősíteni kívánja kapcsolatait összes szomszé­daival. Az új demokratikus veze­tés Kabulban évszázadok le­maradását kívánja pótolni. Arra törekszenek, hogy az országot megszabadítsák a kizsákmányolás terheitől, s a munkások és parasztok szövetségének alapján virág­zó gazdaságot teremtsenek Afganisztánban. Ehhez pedig, s ezt a forradalmár vezetés jól látja: békére és bizton­ságra van szükség. MIKLÓS GÁBOR Üdvözlő táviratok Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság államtaná­csának elnöke, Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság miniszter- tanácsának elnöke. Varsó Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és népünk nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jó­kívánságainkat küldjük önöknek, s a testvéri lengyel népnek országaink barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződése aláírásának 30. évfordulóján. Az 1948. június 18-án megkötött szerződés kiemelkedő je­lentőségű okmánya országaink, népeink hagyományos ba­rátsága történelmének és kiindulópontja a marxizmus—leni- nizmus, a proletár internacionalizmus eszméi alapján fejlődő, új szocialista tartalmú barátságunknak. Sokoldalú együttmű­ködésünk állandóan fejlődik és mélyül kapcsolataink vala­mennyi területén, és ez eredményesen szolgálja mind a szo­cialista közösség országainak érdekeit, mind népeink javát. Az 1968 májusában aláírt új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésünk megerősítette és to­vábbfejlesztette a 30 évvel ezelőtt lefektetett elveket és kö­zös célokat, örömünkre szolgál, hogy barátsági szerződésünk is megbízható eszköze együttműködésünknek a szocialista építő munkában, a nemzetközi tevékenységben, népeink ba­rátságának erősítésében. Az ünnepi évforduló alkalmából szívből kívánunk további sikereket a testvéri lengyel népnek a fejlett szocialista tár­sadalom építésében, hazája felvirágoztatásában, a nemzetközi béke és biztonság szolgálatában. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. * Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke Budapest Kedves Elvtársak! A Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyúj­tási szerződés aláírásának 30. évfordulója alkalmából a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága, a Lengyel Népköztársaság államtanácsa és kormánya, a lengyel nép ne­vében szívélyes üdvözletünket küldjük a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztár­saság Elnöki,Tanácsának és kormányának, a testvéri magyar népnek és személy szerint önöknek, kedves elvtársak; ^További sikereket kívánunk a szocializmus építéséhez országukban. A 30 éve megkötött szerződés új korszakot nyitott álla­maink és népeink kapcsolataiban, megteremtette e kapcsola­tok sokoldalú fejlesztésének lehetőségét. A lengyel és a ma­gyar nép hagyományos barátsága és együttműködése az esz­mei és politikai közösség alapján fejlődhetett tovább, amelyet a két marxista-leninista párt, a LEMP és az MSZMP szoros együttműködése tett lehetővé. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a kapcsolatok fejlesztésének a szerződésben lefekteti irányai az elmúlt har­minc év során konkrét tartalommal teltek meg a politikai együttműködés, a gazdasági kapcsolatok erőteljes fejlesztése, a széles körű kulturális és tudományos együttműködés, vala­mint a két ország lakosságának közvetlen kapcsolatai terén. A népi Lengyelország nagyra értékeli testvéri szövetségét és együttműködését a Magyar Népköztársasággal. Nagy elisme­réssel tekintünk a szocialista építésben elért kiemelkedő ered­ményeikre, valamint arra a tevékenységre, amelyet Magyar- ország fejt kj a biztonság, az enyhülés és a népek közötti bé­kés együttműködés megerősítése érdekében. Mély meggyőződésünk, hogy pártjaink, államaink és né­peink testvéri barátsága és együttműködése mind jobban fejlődik és erősödik a két ország javára, a szocialista közösség egysége, a béke és a szocializmus érdekében. További sikereket kívánunk önöknek, kedves elvtársak, és a testvéri magyar népnek az MSZMP XI. kongresszusán meghatározott nagyszerű feladatok megvalósításához. Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság államtanácsának elnöke, Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Az évforduló alkalmából táviratváltásra került sor Púja Frigyes külügyminiszter és lengyel kollégája, Emil Wojtaszek külügyminiszter között. (MTI) A Leone-ügy tanulsága Péntek esti kommentár Korrupció, vám- és adócsalás alapos gyanúja — súlyos vá­dak. Különösen akkor, ha egy ország első emberét, a köztár­saság elnökét illetik velük. Giovanni Leone, az Olasz Köztársaság elnöke csütörtökön este a televízióban elmondott rövid beszédében ugyan be­csületes embernek mondta magát, de leköszönt magas közjo­gi méltóságáról. Igaz, saját pártjává kereszténydemokraták ezt tanácsolták neki, s a kormányt támogató négy másik párt — köztük a kommunisták — követelték ezt a lépést. Az egy­kori egyetemi tanárral, a büntető- és eljárásjogi tanszékve­zető professzorral szemben nem valamiféle palotaforradalom diadalmaskodott, nem is a pártérdekek késztették elhatáro­zására. Esete az olasz társadalom belső válságának hű tükör­képe. Meglehet, Leone lemondása — lemondatása? — szorosan beleillik az olasz politikai játékok forgatókönyvébe. Az sem elképzelhetetlen, hogy a Moro-drámából tőkét kovácsolt ke­reszténydemokrácia, legalábbis a párt bizonyos körei, a 15 napon belül esedékes elnökválasztások után új általános vá­lasztások kiírását szorgalmazzák. A hatalmi játék — így fogalmaznak évek óta Itáliában — újabb jelentős epizóddal gyarapodott. Az államfő lemondá­sa után abba a villába költözött, amely a vádak szerint a Lockheed-cég kenőpénzéből épült. Leone személye kényel­metlenné vált — ezért kellett távoznia. Lemondásával azon­ban a korrupt társadalom alapvetően mit sem változott. A jelenség továbbra is meghatározója Itália jelenkori történe­tének. GYAPAI DÉNES

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom