Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-17 / 141. szám

1978. június 17. “KÉPÚJSÁG 3 Túl a nehezén Tégláról téglára gy pedagogus-partszeruezet szamuetese A Minisztertanács tárgyalta Javult a táppénzfegyelem Tanév végén a pedagógu­sok lélegzethez is alig jut­nak, hogy mennyi a dolguk valójában, azt csak az tudja igazán, aki maga is csinálta, vagy legalábbis van a csa­ládjában tanár. Az év végi hajrá illusztrálására elég csak annyit megemlíteni, hogy egy-egy nevelő legalább har­minc gyerekről dönti el, mennyit ért az egész évi ta­nulás, de nemcsak a diák tu­dásáról, hanem egész emberi fejlődéséről, közvetve saját munkájáról is véleményt mond. A pedagógus-pártszerveze­tek nem naptári év szerint dolgoznak, a pártmunka éves összegezésére is ebben az idő­szakban kerül sor. A tavalyi statisztika szerint a megyé­ben 36 önálló pedagógus- alapszervezet működik, ahol nincs, ott a lehetőségek sze­rint, pártcsoportokat hoztak létre. Véletlen is és nem is, hogy éppen a Csapó Dániel Mező- gazdasági Szakközépiskola pártszervezetét kerestük meg, hogy bemutassuk egy peda- gógus-alapszervezet sajátos életét, munkáját. Véletlen azért, mert sok jó pártszer­vezet munkájáról lehetne még írni, bemutatva, mennyi mindennel kell foglalkozniuk. Nem véletlen viszont azért, mert a szakközépiskola párt- szervezete mögött nehéz évek állnak, és azóta az idén* elő­ször tekinthet és tekintett vissza a beszámoló taggyűlé­sen tartalmas esztendőre. MI A DOLGUK? Egyfelől minden, ami az iskolában történik, másfelől pedig, mint minden pártszer­vezetnek, nekik is a helyi vi­szonyokra kell alkalmazniuk a párthatározatokat és nem csak a pedagógusokra vonat- kozóakat. A harminctagú tan­testületből 17-en párttagok, háromfős a vezetőség, Vajda Istvánná a titkár, Simon Jó­zsef és Marosi József a veze­tőség tagjai. Az egyszerűbb része a do­lognak, hogy náluk is van pártoktatás, méghozzá a té­mától függően, általában a tantestület egészének a rész­vételével. Ehhez felhasznál­ják a politikai vitakörök anyagait is. E témáért felelős egy van, ami éppen nem azt jelenti, hogy mindig ő vezeti a foglalkozásokat. A témához legjobban értőket kérik fel előadásra. A nőpolitikái határozat he­lyi végrehajtása is megoldott. Ez volt az első iskola a vá­rosban, ahol a tanárnők heti egy szabadnapot kaptak, a kisgyermekesek a lehetőség szerint hétfőt vagy szomba­tot. Hétközben dolgozzák le a kötelező órákat. A techni­kai dolgozóknak — ők is van­nak ebben az iskolában kö­rülbelül annyian, mint a pe­dagógusok — valódi szabad szombatjuk van. Ezzel persze nem merül ki a nőpolitika az iskolában, csupán jelezni kí­vántuk, hogy ezt a kérdést nemcsak napirenden tartják, de intézkedések is születtek. Az ifjúságpolitika kapcsán már sajátosan iskolai felada­tokról ejthetünk szót. A párt- szervezet dolga, hogy közvet­lenül irányítsa a KISZ-t. E téren az idén jelentős ered­ményről számolhattak be. Az iskolavezetés problémáinak időszakával esett egybe, hogy a pártösszekötő tanárok sze­mélye többször változott, ta­nulás, katonai szolgálat miatt. Ez érthetően törést okozott. Az elmúlt tanévben sikerült az iskolai KISZ-vezetőség munkáját stabilizálni. A jövő év feladatai közé tartozik ennek továbbvitele az alap­szervezetekig. Szeretnék el­érni, hogy az alapszervezeti titkárok munkája is elérje az iskolai vezetőség munkájá­nak színvonalát. Az oktatáspolitikai határo­zatból és az azt követő álla­mi rendelkezésekből követke­zik, hogy ezt a témát, illetve ennek részterületeit folyama­tosan figyelemmel kísérik. Ami az utóbbit illeti, állami feladat, tehát az iskolaveze­tés dolga ugyan, de minden kérdésnek vannak politikai vonatkozásai is, amelyek a pártszervezetre tartoznak. A tennivalókat az élet je­löli ki. Az iskolában az ősz­szel három új tagozat indul; állategészségőr, állattelepi gé­pész és szarvasmarha­tenyésztő. Nem nehéz elkép­zelni, mennyi munkát jelent ezek beindítása, nemcsak a kommunistáknak. De az ő felelősségük nagyobb a töb­bieknél. Az iskola jövőjét illetően csakis bizonytalanság uralko­dik a tantestületben, ami nem is csoda, hiszen ez az iskolatípus, amellyel kapcso­latban még minisztériumi szinten is sok volt a bizony­talanság az elmúlt évtizedek­ben. Gondoljunk csak az el­tűnt, átszervezett techniku­mokra, majd a felsőfokú tech­nikumokra, aztán a szakkö­zépiskolák következnek és csak a tanév végéhez közel született meg, a talán már végleges döntés, hogy szak­munkásképzési céllal kell fej­leszteni a profiltisztítás után a szakközépiskolákat. MIHEZ KÉPEST? Néhány szót kell szólni ar­ról is, hogy mi okozta a ne­héz éveket az iskola, a párt- szervezet életében? Az előző időszakban anyagi természe­tű visszaélések voltak az in­tézményben. Mentek a jelzé­sek a pártvezetéshez, ezeket továbbították is az iskola vezetésének, de sokáig hiába. Sajnálatosan elhúzódó revi­zori, megyei tanácsi vizsgálat következett. Mindenki, aki fe­gyelmi büntetést kapott, párt­tag volt. A jó a rosszban, hogy a tantestület nem általánosí­tott. Nem vesztette el a bi­zalmat a pártszervezet, fő­ként azért nem, mert a párt­vezetőség tagjaihoz és a töb­bi párttaghoz a gyanú árnyé­ka sem férhetett. Fonák hely­zetet teremtett, hogy a párt­büntetések sorra ,súlyosabbak voltak, mint az államiak. Ki később, ki előbb, de a fele­lőségre vontak mindegyike levonta a megfelelő követ­keztetést és az előírt idő le­jártával mentesítésük is szó­lja került. Az átmentett és azóta meg­szilárdított bizalom ezer je­lét tapasztalja a pártvezető­ség. Még a fizetésrendezés után is a pártvezetőségtől kértek magyarázatot, akik nem érezték teljesen igazsá­gosnak a döntést, de más, apró-cseprő üggyel is felkere­sik a vezetőség tagjait. Talán túlságosan is sok apró dol­got kénytelenek emiatt vál­lalni. Természetesen az új igaz­gató beilleszkedése sem ment zökkenőmentesen, sőt tulaj­donképpen még meg sem történt egészen, mert ebben betegsége akadályozza. A pártszervezet tagjai ön­kritikusan ítélték meg mun­kájukat, ez derült ki a be­számolót megelőző beszélge­tésekből is. Azok a párttagok, akik csak e tanévtől dolgoz­nak az iskolában, sokkal több jót vettek észre és kevesebb volt a kritikai észrevételük, mint a régieknek, összegezés­képpen megállapítható — a taggyűlés is úgy foglalt ál­lást —, hogy a munka nehéz körülmények között folyt, ezért nem hozta meg teljes egészében a várt eredményt, de további javításának felté­telei adottak, mert a párt- szervezet reálisan mérte fel a helyzetet és látja a feladato­kat. IHAROSI ibolya A rendelkezés lényegét té­veszti szem elől az, aki a táppénzfegyelem erősítése céljából hozott kormányha­tározatot takarékossági ak­ciónak fogja fel. Természete­sen jelentős összegekről van szó, amelyek az állami költségvetés kiadási rubriká­jában szerepelnek és nem kevés az az összeg, amely az utóbbi évben más célra ma­radt meg, mert csökkent a táppénzesek aránya Magyar- országon. Pontosan egy fél százalékkal, amely milliókat jelent. A kormányt mégsem a ta­karékosság vezette akkor, amikor 1977. január elsejé­től új szabályozással módo­sította a táppénzek kifizeté­sének gyakorlatát. Míg ko­rábban a betegállományba került emberek a megelőző háromhavi keresetük alap­ján kapták a pénzt, ezúttal a megelőző év átlagkereseté­nek 65—75 százalékára jo­gosultak. Az 1—3 napos be­tegség esetén a vállalat fizet. A kormányzati intézkedések hatására 5 százalékkal csök­kent a pénzkifizetés. Kezd felhagyni egy kis réteg azzal a gyakorlattal, hogy néhány hónapos munka jogán hosz- szabb időre „beteget” jelent­sen, s közben kétes források­ból szerezzen jövedelmet. Miután pedig a néhány na­pos kiírás terheit a vállala­ti gazdálkodás viseli, az üzem is jobban megnézi, hogy kik azok, akik esetleg maszek munkát vállalva két három napra — színlelt baj­jal — táppénzre iratkoznak Egyszóval javult a morá­lis helyzet, — végül is ez a rendelkezés legfőbb célja. A táppénz az egyetlen jö­vedelemforrás azok számá­ra, akik betegség folytán keresőképtelenné válnak. A munkásságnak már a kapi­talizmus idején kiharcolt joga ez, s e küzdelmei ne­mes, humanitárius szempon­tok vezérelték: emberi vi­szonyokat teremteni azok számára is, akiknek önhibá­jukon kívül kellett időlege­sen letenni a szerszámot. A szocialista állam mindenki számára olyan táppénzössze­get biztosít, amely megélhe­tést ad akkor is, ha valaki betegsége miatt nem tudja felvenni a munkát. , Rendkívül rossz hatással volt az általános munkafe­gyelemre, a közmorálra a szimulánsok, csalók számá­nak elszaporodása. Joggal háborodtak fel a becsületes dolgozók, mert tudták, hogy a korábbi rendelkezések sok kiskaput nyitottak a lógas sajátos formájának: a táp­pénzcsalásnak. Természetesen az egész problémakörnek sok más összetevője is van, társadal­mi, szociális, anyagi okok keverednek és hatnak egy­másra, amelyek jelentkezési formája más és más a kü­lönböző rétegeknél. Ez a tény arra figyelmeztet, hogy a táppénzügy nem kezelhető sem pusztán gazdálkodási megközelítéssel, sem üres moralizálással. Adott mun­kahely dolgozóinak sajátos személyi és otthoni körülmé­nyeit figyelembe véve lehet csak tartós eredményt elérni. Természetesen nem arról van szó, hogy az orvos az egyébként is szűkén mért idejében legyen még szocio­lógus, pszichológus vagy szociálpolitikus, de azt sem árt tudnia, hogy az állandó vagy gyakori táppénzes­jelöltek milyen körökből ke­rülnek ki és milyen indok­kal fordulnak orvoshoz. Az sem baj, ha az üzem mun­kaügyi és szociálpolitikai szolgálata időnként közösen áttekinti ezt a problémát, különösen azokon a munka­helyeken, ahol az üzemor­vosnak táppénzes állomány­ba vételi joga van. Az egészségügyi kormány­zat folytatja a keresőképes­ség elbírálásának korszerű­sítését, annak jogszabályi rendezését. 1979. január el­sejétől új rendelkezések vár­hatóak. Azért csak fél év múlva, mert a kibocsátók figyelembe akarják venni az egészségügyi intézmények integrációjából adódó kedve­zőbb lehetőségeket is. A várható új szabályozás ki­terjeszti a rendszeres orvosi felülvizsgálati kötelezettsé­get a termelőszövetkezeti ta­gokra is, továbbá egyszerű­síti a táppénzzel’kapcsolatos információs rendszert. S. I. Nak község gazdagsága Mi volt régen?! i. Nehéz volna arra vissza­emlékezni, nem gyorsírói jegyzőkönyv készült a be­szélgetésről, mit, és mennyit mondtak a szövetkezeti de­mokráciáról, amikor a me­gyei pártbizottság megbízá­sából vizsgálódtam nyolc évvel ezelőtt a naki helyzet­ről. Szomorú, nehéz helyzet előtt állottam, a beszélgető partnereim mindenkit — magukat is — hibáztatták, hogy a naki közös gazdaság a mélypontra jutott. Mi a mélypont, hol van az a gaz­daságban, lent-e, vagy vala­mivel följebb, vagy, mi a lent és mi a fönt? Legalább nyolc évre te­kintsünk vissza! A naki kö­zös gazdaság oda süllyedt ahonnan mélyebbre nem szabad kerülni. A kellő anyagi támogatás, a tanács részéről, erkölcsi biztatás, segítés a városi párt végre­hajtó bizottságától, nem volt elég a kibontakozáshoz. Nem volt elég, mert az érdekek, ellentétek szövevénye olvan volt, mint talán sehol e szö­vetkezeti világban. Arról volt szó, hogy ez a közös gazdaság megrekedt az em­beri tudatlanság-tudatosság határán és nem jutott elő­rébb, mert akinek érdeke, indítéka lett volna az ügyet előremozdítani, valami min­dig visszahúzta: személyes ismeretség, rokonság, mun­kásmozgalmi, vélt-múlt-ér- dek, a „jövő érdekének” képviselete. Volt arra példa, hogy azt szerették volna, ha Nak község egy az egyben átkerül Somogyba. Ki is szemelték Szil községet, az éppen Nakhoz való! Igen ám, de másik oldalról jött az át­szervezés-beszervezés új ha­tása: legyen egy szövetkezet a déli sarok: Kocsola, Vá- rong, Szakcs és alakítsanak közös gazdaságot. Persze a realitás mindig ott járt az intézkedést hozó levelek kö­zött: nem indokolt, hogy mammut gazdaságot csinál­janak alapok nélkül. Maradt Nak község maga bajaival keretei között. S „menőre” tették az elnököt, A gépműhelyt a saját építőbrigád készítette, kiváló minőségben, határidőre \ Czink Béla elnök újat vártak. Jött is egy _m- ber, akit javasoltak, de rá alig alig adták szavazatukat, mert az új elnökjelölt mind­járt ezzel kezdte: Tudom, engem itt nem fog senki sze­retni, mert új ember vagyok és új rendet akarok bevezet­ni, de azt elvárom, hogy együtt dolgozzunk,-mert egy a célunk. Czink Béla alig több mint harmincöt éves fejjel odaállt a naki parasz­tok elé, és azt ígérte, hogy közös munkával kihozza a mélyre süllyedt gazdaságot a nullpontról... Most itt ül előttem Czink Béla. Haja deres, öt évvel ennek előtte még fekete volt. Természete nyugodt, olyanv- nyira, hogy az ember már már azt hiszi magára erőlte­tett kényszerű vagányság ez. — Nézd, Jenő, idegen em­ber vagyok a faluban, illető­leg voltam, és énnekem úgy kellett odaállni mindennap a placcra, hogy a világot meg kell váltanom. Tudod, az volt a helyzet, hogy minden­ki úgy szavazott, ahogy akart, azaz mindent megsza­vaztak. Még a szétosztást is megszavazták volna. A tö­meget lehet irányítani. Ne­kem nem az volt az elképze­lésem, ogy egyéni céljaim érdekébe állítsam az embe­reket. Itt, ezen a vidékén is­merős vagyok, tudom, mit bír el a föld, mire képes a naki ember, alig húsz kilo­méterre ide ringatták a böl­csőmet. Azt mondtam: ne szeressük egymást emberek, hanem dolgozzunk együtt. Amikor a pártvezetőség mellém állt, nemcsak szó­ban, hanem a tagok a napi munkájukkal is, abban bíz­tam vállalkozásom sikeres lesz. Czink Béla elnök beültet a személygépkocsiba, fiatal sofőrje rálép a gázpedálra és meglódulunk a naki határ felé. Első utunk a központi majorságba vezet. (Folytatás lapunk vasár­napi számában, a negyedik oldalon.) PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: GOTTVALD KÁROLY A korszerű műhely, amelyben könnyebb a munka és a dolgozók szociális ellátása is magas színvonalú

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom