Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-02 / 128. szám
2 Képújság 1978. június 2. Pozsony Brezsnyev és Hiisák látogatása A Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormányküldöttség Pozsonyban, a SÍ avin-hegyen koszorút helyezett a szovjet felszab adítók emlékművére. Ötórás eszmecsere Gromiko és Vance találkozója New York, ENSZ Folytatódik az általános vita Pirityi Sándor, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: I Mint már jelentettük, az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakának szerda esti ülésén, Púja Frigyes külügyminiszter is beszélt. A magyar diplomácia vezetőjén kívül Indonézia, Egyiptom, Malaysia és Madagaszkár, tehát mind olyan országok küldöttségvezetői kaptak szót, amelyek az Indiai-óceán és a hozzá csatlakozó tengerek térségében fekszenek. Felszólalásaikban ezért jelentős szerepet kaptak bizonyos regionális érdekek. Mochtar Kusumaatmadja, a két óceán és két kontinens között, több ezer szigeten elterülő Indonézia külügyminisztere helyeselte a szocialista országok elgondolását a nukleáris leszerelés majd minden témakörében. Elmondta, hogy Indonézia nagy fontosságot tulajdonít az atomsorompó-szerződésnek, ámelyet most készül ratifikálni. Az indonéz külügyminiszter támogatta Sri Lanka javaslatát egy nemzetközi leszerelési hatóság életre hívására vonatkozóan. Nagymértékben alkalmazta a francia — helyenként a kínai — terminológiát beszédében Mohamed Ibrahim Kamel, egyiptomi külügyminiszter, aki úgy fogalmazott, hogy „a két szuper- hatalom közötti feszültség szelektív kétoldalú mérséklődése a 70-es éveknek jelentős fejleménye”. Állást foglalt az atomleszerelés elsősége mellett, sürgette a közel-keleti atomfegyvermentes övezet megvalósítását, de szembehelyezkedett a genfi tárgyalás szovjet—amerikai társelnöki intézményével. Csütörtökön folytatódott New Yorkban az általános vita. Izraeli támadás Izraeli gyorsnaszádok tűz alá vették a Libanon Szidon városától délre fekvő partvidékét — jelentette csütörtökön az Al-Szafir című bejrúti lap. A megtámadott körzetben palesztin menekülttáborok vannak. Az izraeli tüzérség szerdai, több halálos és sebesült áldozatot követelt támadásának célpontjában, a déllibanoni Nabatieh városban és környékén csütörtökön nyugalom uralkodott. Kis Csaba és Sebestyén Tibor, az MTI tudósítói jelentik: Pozsonyban, a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosában kezdte meg csehszlovákiai hivatalos, baráti látogatásának harmadik nápját a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormányküldöttség. A szovjet vendégek, akiket útjukra elkísért Gustav Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök is, szerdán este érkeztek meg Pozsonyba, ahol szeretettel, lelkesedéssel fogadták őket. A szlovák fővárost 1945. április 4-én — hazánk teljes felszabadulásával egyidőben —, szabadították fel a szovjet hadsereg egységei. Hőstettüket az egyik legszebb ponton, a Slavin hegyen hirdeti emlékmű. A szovjet küldöttség csütörtökön megbeszélést folytatott Szlovákia vezetőivel. Brezsnyev a nap nagy részét Pozsonyban töltötte, majd visszatért Prágába. Pozsonyba indulásuk előtt, szerda délután, az SZKP KB főtitkára és a küldöttség többi tagja rövid prágai városnéző sétát tett. Megtekintette a főváros egyik büszkeségét, az új metróvonalat, amelynek építéséhez igen jelentős segítséget nyújtott a Szovjetunió. A vendégek rövid utazást tettek a földalatti vasútvonalon a Gottwal- dov és a Múzeum állomás között. A metró állomásain tett látogatásuk során, valamint a további útjukon, amely a Vencel-tértől a városközponton át vezetett a Lenin Múzeumhoz, a csehszlovák főváros lakói szívélyesen köszöntötték és ünnepelték szovjet vendégeiket és a kíNémeth Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön ellátogaott a főváros XXII kerületébe. A kerületi párt- székházában Kóber Ferenc első titkár és Varga Kovács János, a városrész tanácselnöke tájékoztatta a kerület politikai, társadalmi életéről, a pártbizottság gazdaságszervező tevékenységéről, a városrész fejlesztésével kapcsolatos további tervekről. séretükben lévő csehszlovák párt- és állami vezetőket. A prágai Lenin Múzeum a város egy régi palotájában kapott helyet. Ez volt századunk tizes éveiben a csehszlovák szociáldemokraták pártháza, s itt tartották meg 1912-ben az Oroszországi Szociáldemokrata Párt történelmi jelentőségű, VI. konferenciáját, ahol a tanácsokozásokat Lenin vezette. Csütörtökön megbeszélésre került sor a Szlovák Köztársaság párt- és állami vezetőivel. A szovjet delegáció megkoszorúzta a szovjet hősök, valamint a szlovák nemzeti felkelés hőseinek emlékművét. A szovjet párt- és kormányküldöttség részt vett azon a díszebéden, amelyet a Szlovák Szocialista Köztársaság párt- és állami szervei adtak tiszteletükre. Délelőtt a pozsonyi várban tartották meg a szovjet párt- és kormányküldöttség és a Szlovák Kommunista Párt és a köztársaság állami vezetőinek találkozóját. A program a Papíripari Vállalat budafoki gyárában folytatódott. Németh Károly megtekintett két nagy telje- síményű karton- és papírgyártó gépsort, amelyekről évente 39 000 tonna termék kerül le. Ezután felkereste a Budapesti Baromfifeldolgozó Vállalatot, megismerkedett munkájával. Végezetül a Központi Bizottság titkára részt vett és felszólalt a kerületi pártbizottság székházában megtartott, kibővített titkári értekezleten. Jozef Lénár-d tájékoztatta a szovjet vendégeket a szlovák nép életéről, az ország fejlődéséről, a szlovák kommunisták tevékenységéről. Elmondotta többek között, hogy a gazdaságilag korábban elmaradott Szlovákiában gyors ütemű iparosítás ment végbe, s ennek eredményeként a szlovák ipari termelés ma már több mint 30 százalékkal részesedik az egész országéból. Brezsnyev elégedetten szólt az általa vezetett szovjet párt- és kormányküldöttség jelenlegi csehszlovákiai látogatásáról és az ország ve-; zetőivel Prágában eddig folytatott tárgyalásokról. Brezsnyev, akit a pozsonyi látogatásra elkísért Gustav Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, valamint a küldöttség többi tagja a kora esti órákban visszatért Prágába. BT-döntés a Golan-fennsíkról A Biztonsági Tanács újabb félévre — november 30-ig — meghosszabbította a Szíriái— izraeli csapatszétválasztás felügyeletével megbízott ENSZ-erők mandátumát. Az 1245 főnyi — osztrák, kanadai, iráni és lengyel katonákból álló — ENSZ-erők (angol rövidítése UNDOF) 1974 óta állomásoznak a Go- lan-magaslaton, a Szíriái és az izraeli állások közötti ütközőövezetben. Mandátumuk meghosszabbításába mind Szíria, mind pedig az izraeli kormány beleegyezett. öt óra hosszat tárgyalt New Yorkban Andrej Gromiko szovjet és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter. A hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló új megállapodást szolgáló megbeszéléseken a Reuter-iroda szerint további haladást sikerült elérni. Mint a hírügynökségek jelentik, a tervezettnél három órával hosszabb, rendkívül intenzív tárgyalásokat mind Gromikó, mind Vance hasznosnak nevezte, ám a szovjet külügyminiszter* újságírók előtt úgy nyilatkozott, hogy „maradt néhány nyitott kérdés, kettő vagy három, amelyet még nem sikerült véglegesen elsimíta(Folytatás az 1. oldalról), köszöntötte. A baráti ország képviselőinek az iskola tanulói virágcsokorral kedveskedtek. A magasrangú vendégeket az iskola igazgatója tájékoztatta a szakmunkásképző ok- tató-nevelő-közművelő tevékenységéről, hangsúlyozva, hogy jelenleg 12 faipari szakmának fortélyait mintegy ezer fiatal sajátítja el. Az ismertetőt követően a küldöttség tagjai megtekintették a tanműhelyekben a gyakorlati munkát, megismerkedtek az oktatás technikai segédeszközeivel és a korszerű audiovizuális berendezésekkel. Az iskolamúzeum kiállítási tárgyainak megtekintése után a baráti ország párt- és állami küldöttségének vezetője a látogatást méltató szavakat jegyzett be a szakmunkás- képző emlékkönyvébe. Ezt követően Balázs Gyula igazni.” Annak a nézetének adott hangot, hogy a „Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszony általános helyzete” rányomta bélyegét a megbeszélésekre. Amikor arra kérték, hogy jellemezze ezt a viszonyt, Gromiko rámutatott: szívesen venné, ha javulnának a kétoldalú kapcsolatok. Cyrus Vance ugyancsak reményének adott hangot, hogy a két ország viszonya, amely — mint mondotta — „a feszültség állapotában van”, a jövőben javulni fog. Az amerikai külügyminiszter megerősítette, hogy „kölcsönösen elfogadható időpontban” ismét találkozik szovjet kollégájával. gató az intézet oktatóinak és tanulóinak nevében a diákok formázta intarziás ládikát, s Kalló Viktor szobrászművész plakettjét nyújtotta át Samo- ra Moises Machelnek. A látogatást követően a delegáció városnézésre indult, s útjukra elkísérték a vendégeket Szépvölgyi Zoltán, Rácz Pál, Erdei Lászlóné és Sütő Gábor. Az út először a Gellérthegyre vezetett, s a felszabadulási emlékmű mellől gyönyörködtek a baráti ország képviselői Budapest panorámájában. A verőfényes délutánon remek kilátás nyílt a városnézés következő színhelyéről: a Várból a Halász- bástyáról is. A mozambiki vendégek befejező délutáni programként megtekintették a Hilton szállót, ahol Samo- ra Moises Machel elragadtatott szavakkal szólt a látottakról, fővárosunk szépségéről. (MTI) Németh Károly a XXII. kerületben A hadászati támadófegyvere k korlátozásáról szóló új megállapodás kérdéseiről tá rgyalt New Yorkban Gromiko szovjet és Vance amerikai külügyminiszter. (Képtávírónkon érkezett.)Megkezdődtek a magyar-mozambiki tárgyalások A párizsi konferencia Az afrikai jéghegy „csúcsa” A francia királyok versail- les-i kastélyában néhány napos tanácskozás után véget ért a „francia-afrikai” csúcs- értekezlet. A megbeszéléseken 21, francia nyelven beszélő afrikai ország vezetői vettek részt. Pontosabban: olyan 21 afrikai ország vezetői, ahol a szűk uralkodó kaszt nyelve és egyben az államok egymás közötti érintkezési nyelve is a francia. A részt vevő országok többsége persze a hajdani francia gyarmatbirodalom tagja volt. De nem mindegyik. Éppen a stratégiailag legfontosabb résztvevő, Mobutu, Zaire köztársasági elnöke a belga gyarmatosítás örököse. (Mobutu az országában uralkodó helyzet dramatizálása végett terepszínű egyenruhában, késve és külön helikopteren érkezett Versaillesba.) Az értekezleten- nagyjából két álláspont bontakozott ki. A rendkívül szoros tőkés kapcsolatokkal rendelkező afrikai vezetők a hangsúlyt a francia katonai segítségre helyezték. Tervük szószólója Párizs legfontosabb afrikai politikai partnere. Elefántcsontpart elnöke volt. Kifejtette: a meglévő nyugat-afrikai gazdasági közösséget (CEAO), amelynek tagja Elefántcsontpart mellett Mali, Mauritánia, Niger, Szenegál, Felső-Volta és megfigyelői minőségben Togo — katonai szövetséggé lehetne átváltoztatni. Elméletben e szervezet tagjait már most is védelmi egyezmény köti össze, ennek azonban megfelelő fegyverzet és katonai szervezettség híján nincs ereje. Elefántcsontpart elnökének terve szerint a meglévő védelmi szerződésbe be kell vonni Gabont, a középafrikai császárságot, Csádot és Kamerunt — sőt, a hajdani belga gyarmat Zaire-t is. Ezt a szövetséget Franciaországnak kellene felfegyvereznie, és nyilvánvalóan francia megszálló csapatoknak kellene állomásozniok a legfontosabb stratégiai pontokon. Ezt az utóbbi igényt félreérthetetlenül elárulta Houp- houet-Boigny beszédének kulcsmondata, amely a következőképpen hangzott: „Számítunk Franciaországra, mint ahogy a NATO európai tagállamai számítanak az Egyesült Államokra.” Franciaországnak tehát e kiterjesztett szövetségben azt a katonai szerepet kellene eljátszania, amelyet stratégiai és fizikai jelenlétével az USA játszik Nyugat-Európában. Elefántcsontpart elnökéről tudni kell, hogy a legmagasabb képzettségű, a francia uralkodó osztály csúcsaival évtizedek óta rendkívül szoros együttműködésben dolgozó afrikai államfő. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy Franciaország katonai jelenlétével kapcsolatban vele mondatták el azt, amit belpolitikai okokból Giscard d’Estaing kevésbé hangoztathatott. A francia elnök beszédének taktikai hangsúlya más volt. Ö nem annyira a francia katoijai jelenlétről beszélt, mint inkább a kibővített CEAO államai által létrehozandó afrikai intervenciós haderőről. E taktikailag különböző két álláspont azonban lényegében azonos. Hiszen a monopoltőkés rendszerhez kötődő afrikai államok közös intervenciós hadseregének létrehozása lehetetlen francia katonai jelenlét, kiképzőtisztek, fegyverzet és megfelelő rohamosztagok jelenléte nélkül. A mostani értekezletet tehát úgy lehet tekinteni, mint egy nagyszabású kísérlet kezdetét a kapitalista szövetségi rendszerbe tartozó afrikai országok felfegyverzésére és ösz- szefogására! Miközben az értekezlet ülésezett, francia ejtőernyősök harcoltak a felkelők ellen a stratégiai fontosságú volt belga gyarmat, Zaire gazdaságilag legértékesebb tartományában, Shabában. (Ez a hajdani Katanga, amely a tőkés világ valóságos kincsesbányája: a világpiacra áramló urán, réz, mangán, kobalt és thorium egyik legnagyobb szállítója.) Röviddel az értekezlet után a francia kormány azt is közölte, hogy az ejtőernyősök ott maradnak a tartományban, hogy megvédjék a belga, az amerikai, angol, nyugatnémet és az azoknál sokszorta kisebb francia tőkeérdekeltségeket. Már ebből is kitűnik, hogy Franciaország valójában nemzetközi megbízásból és nem is elsősorban francia érdekek védelmében avatkozott be Zaire-ban, vállalva egy regio-, nális intervenciós hatalom szerepét Afrikában. Ennek csak egyik bizonyítéka az, hogy az amerikai légiflotta gépei biztosították a francia ejtőernyősök beavatkozásának logisztikai támogatását. Egy másik bizonyíték Carter amerikai elnök nyilatkozata, amely egyértelműen elismerte, hogy a francia intervenció hátvédje az Egyesült Államok volt. Washington a Vietnam utáni helyzetben nem meri vállalni a közvetlen beavatkozás kockázatát. Ezért esett a választás Franciaországra. Ennek a stratégiának az első, kezdeti lépése volt a Párizsba összehívott francia—afrikai konferencia, amelyhez a „kísérőzenét” a Shaba bányavárosaiban eldördült sor- tüzek szolgáltatták.-i -e Tovább folytatják akcióikat Zaire-ban a francia idegenlégiósok és ejtőernyősök. Képünkön: a légiósok házról házra átkutatják a shabai falvakat, felkelők után kutatva.
