Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-02 / 128. szám

1978. június 2. tÍÉPÚJSÁG 3 Az átlagterület 3 ezer hektár fölött Az egyesülések tapasztalatai Kapálják a cukorrépát Nagykónyiban (Archív felvétel.) A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezését követően ki­alakult nagyüzemek legfon­tosabb feladata a szervezeti és gazdasági megszilárdulás, az anyagi, műszaki körülmé­nyek megteremtése, valamint a termelés dinamikus növe­lése volt. A termelőeszközök koncentrációja mellett cent­ralizációs folyamat is leját­szódott. Ez — kevés kivétel­lel — a szövetkezetek egye­sülésével következett be, s együtt járt a terület növeke­désével. A tudományos tech­nikai forradalom, a műszaki fejlődés szükségszerűen von­ta maga után az üzemmére­tek növelését, s így nagyobb ütemben fejlődtek a terme­lőerők is. Sikerült koncent­rálni a fejlesztési forrásokat, s a nagyüzemi beruházások területi elhelyezése is opti­mális lett. A megye mező- gazdasági szövetkezeteiben a koncentráció ütéme, az üzemnagyság elmaradt az országostól. Az elmúlt tíz év alatt a szövetkezetek szá­ma 108-ról 71-re csökkent, az átlagos üzemnagyság 1244 hektárral növekedett, és ta­valy elérte a 3133 hektárt. Ma megyénkben 64 mező- gazdasági szövetkezet talál­ható. Két év — tizenkét téesz A szövetkezetek egyesülé­sét több tényező indokolta. Közülük a legfontosabbak: az üzemnagyság, a vezetés színvonala, az eszközellá­tottság, illetve ennek mű­ködtetési lehetősége. Az egyesült szövetkezetek ered­ményei egyértelműen bizo­nyítják, hogy emelkedett a termelés színvonala, javult a hatékonyság és a jövedelme­zőség. Beigazolódott az is, hogy az egyesülések politikai, gazdasági és személyi előké­szítése helyes volt. 1976 ja­nuárjától a megyében tizen­két szövetkezet egyesült. Az egyesült szövetkezetek terü­lete egymással határos volt, hasonlított a termelés szer­kezete, a kis területű szövet­kezeteknek nem volt elég anyagi ereje a termelés fej­lesztéséhez. De az is' előfor­dult, hogy a magasabb veze­tői beosztásban dolgozók nem rendelkeztek a munka­kör betöltéséhez szükséges szakmai, politikai végzett­séggel, vezetői készséggel. Az egyesülések, a törvé­nyesség — az önkéntesség és demokratizmus —1 betartásá­val történtek, minden eset­ben széles körű politikai fel- világosító munka előzte meg. Az előkészítésre létrehozott bizottságok- komplexen fog­lalkoztak a politikai, gazda­sági, szervezeti és személyi kérdésekkel. Személyes elbe­szélgetéseken ismertették a felső- és középvezetőkkel az egyesülés utáni elképzelése­ket, s tisztázták azt is, hogy ki milyen beosztásban fog dolgozni. Emellett nagyon reálisan mérlegelték a szer­vezeti, gazdálkodási és pénz­ügyi helyzetet. A megbeszélt elképzeléseket csaknem min­denütt változtatás nélkül meg is valósították. A köz­gyűlések többsége ellensza­vazat nélkül, vagy csak mi­nimális ellenszavazattal mondta ki az egyesülést. Az egyesült szövetkezetek vezetőségét és az önkor­mányzati szerveket megvá­lasztó közgyűléseket tehát nagyon alaposan előkészítet­ték. Az önkormányzati testü­letek túlnyomó többségébe a legképzettebb és a legráter­mettebb tagokat választot­ták meg. A megnövekedett taglétszám és terület követ> keztében nagy feladatot je­lentett a szövetkezeti demok­rácia új formájának kialakí­tása, megteremtése. Fórumot kellett teremteni a tagok vé­leménynyilvánításának, an­nak, hogy a közösség dolgai­ban közösen döntsenek, de nem volt könnyű elérni azt sem, hogy a tagok az új tsz- hez- érzelmileg is kötődjenek. Rendszeressé váltak a bri­gádértekezletek, a munka­helyi tanácskozások, sok he­lyütt üzemi lap tájékoztatja a tagokat a szövetkezet dol­gairól. Javultak a munka- körülmények, a szociális el­látottság, megoldódott a munkába szállítás, sok he­lyütt megszervezték az üze­mi étkeztetést. favultak az eredmények Az egyesülés következté­ben a termelésben nem tör­tént visszaesés. A szövetke­zetek magasabb termelési értékét állították elő, mint az egyesülést megelőző évben: nemcsak összességében, ha­nem területegységeként is, — bár a növekedés mértéke a megyei átlagot nem éri el. A fajlagos eszközhatékony­ságban kismértékű volt a csökkenés. Szedresben és Tamásiban. Az oka: Szedre­sen üzembe lépett a tehené­szeti telep, új fajtát állítot­tak termelésbe, Tamásiban brucellamentesítettek. A szövetkezetek többségé­ben fejlesztik az állattenyész­tést. A bonyhádi tsz-ben az állattenyésztés iránya már meghatározott, a szek­szárdi Aranyfürt Tsz szőlőt telepített és a sertéságazat fejlesztését tűzte ki célul. Kismértékű visszaesés tör­tént az egyesülés évében a jövedelmi viszonyokban. 1976-ban csaknem minden szövetkezetben csökkent a jövedelmezőség, ez azonban nem az egyesülés, hanem a szabályozóváltozás követ­kezménye volt. Tavaly vi­szont javult az eredményes­ség. Emelkedett a tagok jöve­delme, ennek az üteme meg­felel a megyei átlagnak. Az egyesülés sehol sem járt a személyes jövedelem túlzott növekedésével. A kialakított bérszabályzatok és a teljesít­mény-követelményrendszer az élőmunka hatékonyságá­nak növekedését hozta. Az eszközök szakszerű és éssze­rű használata következtében nőtt a bruttó jövedelem. Az egyesülések után számos be­ruházást terveztek. Ezek megvalósítása már megkez­dődött, vagy az előkészítés stádiumában van. Az ered­ményekből a fejlesztési alap­ba helyezett összeg növeke­dése azt mutatja, hogy meg­teremtődtek a beruházások forrásai. Megyénkben a szövetkeze­tek területnagysága megfelel a fejlett technikának és a korszerű technológiának. Van azonban néhány igen kis területű szövetkezet, melynek továbbfejlődése nem biztosított, mert nagyon szerények a fejlesztési forrá­sok és többek között szak- emberhiánnyal küszködnek. Így van ez például Fürgé­dén, Diósberényben, Mucsi- ban, Szakadáton és Varsá­don. Jó néhány szövetkezet kiegyensúlyozottan gazdálko­dik, fejlődőképes és tőke­erős. Ezek közül több ugyan­abban a községben, azonos termelésszerkezettel és fej­lesztési elképzelésekkel gaz­dálkodik. Ezek a szövetkeze­tek együttesen képesek len­nének arra, hogy magasabb színvonalon gazdálkodjanak, az eddigieknél hatékonyabb, nagyobb kapacitású, gazda­ságosabban üzemelő terme­lőegységeket valósítsanak meg. — a Készenlétben az öntözéshez Egy hét is elegendő ah­hoz, hogy felszáradjon a ta­laj, ezért, bár a május bő­ven hozott esőt, az öntöző- berendezéseket mindenütt készenlétben tartják. Sőt, az ország egyes részein — fő­ként Békés és Hajdú-Bihar megyében — május második felében is gyakran indítot­ták az esőztető berendezése­ket, mert a csapadék elosz­lása nem volt egyenletes, egy-egy vidék kimaradt az esőkből. Nőtt a termelők érdeklő­dése az öntözőberendezések iránt, ezt bizonyítják a ke­reskedelem adatai. Az el­múlt évben a mezőgazdasági nagyüzemek 250 olyan esőz­tető öntözőberendezést vá­sároltak, amelyek „mozgatá­sánál”, áttelepítésénél alig van szükség fizikai munká­ra. Az . elmúlt hetekben is nagy volt az érdeklődés a gépesített öntözési felszere­lés iránt. Felkészültek Tizenhat óra alatt töltő­dik fel az Oxigén- és Dissous-gázgyártó Vállalat dunaföldvári gyárában he­gesztőgázzal egy-egy pa­lack, pontosabban: ennyi idő kell, hogy a palackban lévő massza elnyelje a bele­préselt gázt. E művelet hő­fejlődéssel jár, ám normális hőmérsékletnél ez nem okoz gondot. Annál inkább ak­kor, ha felmelegedik az idő Ilyenkor óvni kell a pa­lackokat — egy-egy „töltő­teremben” 160 palackot töl­tenek egyidejűleg — a túl- hevüléstől, mert könnyen bekövetkezhet a robbanás. Le kell állni a töltéssel, megvárni a palackok lehűlé­sét. Az ilyen állásidő a ter­melés, a termelékenység csökkenését idézi elő. A hű­tés korábban nem volt tö­kéletes, mindössze abból állt, hogy műanyag csővel fecskendezték a palackokat. Az Albu György vezette „Ifjú Gárda” szocialista bri­gád újítása teljesen kikü­szöbölte a kánikulai állás­időt. A palacksorok felett így most már nemcsak a töltést szolgáló, csatlakozó- fejekkel ellátott dissousgáz­o kánikulára cső húzódik, hanem vízveze­tékcső is, amelyből a leága­zó csövecskék végén per- metezőfej „célozza meg” a palackokat. Eddig nemigen volt szük­ség az újítás „bevetésére”, ám a meteorológia nyári időt jelez. A kánikula jú­liusban—augusztusban „ese­dékes”, de jöhetnek forró napok előbb is. A földvári gyárban ez már nem okoz­hat termeléskiesést, egysze­rűen csak a vízcsapokat kell megnyitni, hogy a hűtőper­met elárassza a palackokat (J) A palacksorok felett látható a hűtőberendezés „eső­szövevénye”. A csövecskék végén lévő szórófejekből kapja a palack a hűtővizet. Elismerés oldalnézetből A FELÜLNÉZETBOL való elismerésnek gyakran lehe­tünk tanúi, különösen a jele­sebb állami ünnepek idején hosszú a névsor. Azonban a felülnézetből történő elisme­résnek az ellenpólusa is meg­jelenik, ha nem is mindig nyomtatásban, az előző név­sor mellett. S ha van értéke­lés felülről is, alulról is, ak­kor lennie kell oldalnézetnek is. Fölfigyeltem legutóbb dr. Rózsa Józsefnek, a Munka­ügyi Minisztérium szociálpo­litikai főosztálya vezetőjének egy megjegyzésére, amelyet népszerű hetilapunk munka­társának kérdésére adott: „ ... Meg aztán nemigen bon­takozott ki nálunk az oldal­nézetből való elismerés, az, hogy a kollégák is megbecsül­jék a másik munkáját” — mondta többek között. A hoz­záértő és szimpatikus főosz­tályvezető megjegyzése helyt­álló. De ő sem tudott receptet ad­ni, mindössze annyit mon­dott, hogy a munkahelyeken kell kialakulnia a megfelelő légkörnek, s a jó atmoszféra megteremtésében sokat segít­het a párt- és a szakszervezet. Nyilván nem könnyű és egy­szerű dolog ez, nehéz a há­rom különböző alapállásból érkező értékelést a legideáli­sabb közelségbe hozni. Alig­ha lehetne „intézkedésekkel” kérni és követelni a vélemé­nyek azonosulását. Az alábbi esetet egy építő­ipari vállalatnál jegyeztem föl. Kerestem ugyanis egy olyan szocialista brigádot, amelyet példaképül állíthat­tam volna a többi kollektívák elé, de ha nem is példának, legalább a munkamódszereik népszerűsítésére gondoltam. A szakszervezeti bizottság tisztségviselője sokáig medi- tálgatott a brigádlisták fölött, míg megnevezett egyet, olyan szakembereket, akik a befe­jező munkákat végzik az épít­kezéseken, általában lakások­nál. Mielőtt a megnevezett brigádot fölkerestem volna elhatároztam, hogy nem csu­pán a „Hallgattassák meg a másik fél is” elvét követem, hanem a harmadik felet is — tehát alul-, felül- és oldalné­zetből is tájékozódom. Felülnézetből. A brigád fő­építésvezetője mondta: — Ki­tűnő társaság, sok ilyen kol­lektívára lenne szüksége a vállalatnak. Rájuk mindig le­het számítani, fegyelmezet­tek, munkájuk mennyisége és minősége kifogástalan. El­mondhatom azt is, hogy nem csupán a termelésben jeles­kednek, hanem a szocialista munkaverseny, a brigádmoz­galom további két követel­ményének is rendben eleget tesznek. Erről a brigádról pél­dát vehet bármely kollektíva. ALULNÉZETBŐL. Két új lakót kérdeztem meg az új városnegyedben, akik nem oly régen költöztek be azokba a lakásokba, melyeknek belső, befejező munkáit az említett, példának állított kollektíva tagjai végeztek. Az egyik III. emeleti lakás tulajdonosának felesége mondta: — Higgye el, örülünk az új lakásnak, bár megjegyzem, hogy az árával már a csillagos eget súrolják, hiszen ez a másfél szobás 370 ezer forintba került, s ebből a beköltözés előtt 100 ezret le kellett szurkolnunk. Ennyi pénzért kifogástalan munkát várnánk. Nézzen körül a szo­bában, mit szól a tapétához, ferdén áll a minta, s néhol hólyagos is. Vagy nézze az előszoba pvc-padlóját, dim- bes-dombos, mert alatta hagyták a kavicsdarabokat, hol meg hólyagos, mert nem került alá egyenletesen a ra­gasztó. — Földszint, 1-es la­kás tulajdonosa: — Most már nincs különösebb panaszom, ami hiba volt, azt gyorsan rendbe hozták. (Sok javítani­való akadt?) Különösen a be­épített bútorral voltak bajok, az egyik szekrényt ki sem le­hetett nyitni. (Summázva, ho­gyan értékelné a szakemberek munkáját?) Elégtelen osztály­zatot adnék, hiszen itt nin­csenek fokozatok, valami vagy kifogástalan, vagy hi­bás. OLDALNÉZETBŐL. Hason­ló munkákat végző, másik kollektíva vezetőjétől érdek­lődtem a példaképnek emlí­tett csoportról. A különben ugyancsak elismert szakmun­kás csak lassan melegedik be­le az értékelésbe: — Mit is mondjak? Értik a mestersé­güket, jók a versenyben is, de... de annyira nem jobbak a többinél, mint ahogyan fut­tatják őket. Akad ott is any- nyi kifogásolnivaló, mint a többinél. Csak magának mondom, maradjon köztünk, azt is hallani, hogy a főnök­ség favorizálja őket, hiszen tudja, hogyan van az, a mi vállalatunktól is kell egy olyan brigád, amelyik maga­sabb elismerést is kap. Abban a brigádban van egy-két em­ber, azok tudnak helyezked­ni a fölöttesek nyelvén be­szélni. Ez az én véleményem. (Fölvennék velük a versenyt mennyiségben és minőség­ben?) Bármikor állnék eléje a társaimmal együtt. Így fest az értékelés felül­nézetből, alulnézetből és ol­dalnézetből. Nem tudom, mi­ért van ez így. Visszaemlék- szem, hogy gyerekkoromban a szomszéd cipész dicsérően emlegette a szemben lakó ácsmester tudományát, kifo­gástalan munkáját, de a falu másik végén dolgozó szakma­beli mestertársát elmondta mindenféle kontárnak. Miért volt ez úgy akkoriban? Erre löbbé-kevésbé tudjuk a vá­laszt. A tőkés társadalom aki bírja, marja erkölcseiben le­iedzett a másik ember mun­kájának alábecsülése. Olykor a létfönntartás is rákénysze- rített embereket, hogy máso­kat, mások munkáját szapul- ják, és a magükét állítsák elő­térbe. Ma azonban nem kell féltenie senkinek sem a meg­élhetését, munka nélkül alig­ha marad bárki is hazánk­ban. MI VOLNA hát a jó? Nyíl-, vánvalóan az, ha a három oldalról érkező értékelés, el­ismerés közeledne egymás­hoz, ha nagyobb lenne az összhang, ha nem térnének el egymástól ennyire a külön­böző irányból — alulról, fe­lülről és oldalról — érkező vélekedések. Mit lehetne vé­gül is mondani, tanácsolni? Többet nemigen, mint amennyit a minisztériumi fő­osztályvezető mondott, sokat segíthetnének a párt- és a szakszervezetek á munkahe­lyeken, hogy olyan közszel­lem alakuljon ki, amelyben természetessé, nélkülözhetet­lenné válik az oldalnézetből való elismerés is. GAZDAGH ISTVÁN Új paradicsomsűrítő üzemrész Szegeden A zöldségtermelés nagy­arányú növekedése fokozott feladatok elé állította a Sze­gedi Konzervgyárat. Tavaly például 1400 vagon paradi­csomot át kellett irányíta- niok a szomszédos megyék társüzemeibe, ami egyrészt többlet fuvarköltséget oko­zott, másrészt — a késede­lem miatt — a minőség ro­vására ment. Az idén már nem lesz ilyen gondjuk, mert utolsó szakaszához érkezett az új paradicsomsűrítő üzemrész építése és felszerelése. A Szegedi Konzervgyár szocialista szerződést kötött az építő vállalatokkal és a gépsorok felszerelését végző Láng Gépgyár szocialista brigádjaival. A jó együtt­működés eredményeként tervszerűen haladnak a munkák, és az idény meg­kezdésére üzembe helyezik az új létesítményt. A bonyhádi ma gyár tarka fajta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom