Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-04 / 130. szám
1978. június 4. KÉPÚJSÁG 11 Űjváry Lajos festménye a szekszárdi tárlaton Német színház Kazahsztánban Városrendezés régészekkel Képtár-2000 éves alapzaton Beszélgetés dr. Szentlélek/ Tihamérratl, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettesével Kazahsztánban mintegy 800 ezer német nemzetiségű állampolgár él. Döntő részük falusi, a XVIII. században Oroszországba betelepült németek utódai. Kulturális életük változatossá tételére alakult meg a német színház. Az M. Sz. Scsepkin szín- művészeti főiskolán három évvel ezelőtt „német csoportot” hoztak létre. Harminchat fiatal készül az első kazahsztáni fellépésre. A leendő hivatásos drámai színészek változatos műsorukban klasszikus és modern német darabokból adnak elő részleteket német nyelven, táncolnak és énekelnek. A Moszkvai Színművészeti Főiskola „német csoportjának” tagjai nagyrészt kazahsztániak. A társulat a kis színház legkiválóbb színészeinek irányításával működik. A csoport tagjai alkotják majd a karagandani német színház gerincét. Karagandá- ban, Kazahsztán második legnagyobb városában körülbelül 60 000 német él. Az új nemzeti színház előreláthatóan két év múlva nyitja meg kapuit, amikorra a „német csoport” tagjai befejezik a főiskolát. Repertoárjukon szerepelnek majd helyi szerzők — Andreas Sacks dramaturg, Alekszandr Reinmgen prózaíró és a német-francia származású költő, Rudolf Jacque- min — művei. A darabok a német nyelvű újságokban, valamint a moszkvai és a kazahsztáni könyvkiadványokban jelennek meg. Mivel Karaganda német lakosságának részaránya már nem túl magas, a megalakuló színház minőén bizonnyal gyakran fog szerepelni az egész Kazah SZSZK területén, ugyanúgy, mint Szibériában és az Altájon. A németek által sűrűn lakott falvakban és városokban mindenütt klubok és tágas nézőtérrel rendelkező művelődési házak találhatók. Ezekben a klubokban amatőr együttesek játszanak, hivatásos színészek támogatásával. Karagandában már régóta működik a „Freundschaft” esztrádegyüttes. Fellépnek Kazahsztán egész területén, de a köztársaság határain túl is óriási sikereket aratnak. Az együttesnek nincsenek pénzügyi nehézségei. Ez vonatkozik a hivatásos német színészekre is. Annál is inkább, mivel az épület és a berendezések létrehozásával kapcsolatos költségeket az állam magára vállalja. ROBERT WEBER sjlpa zombathely római előd- Ijjjp jét, Colonia Claudia Savariát időszámításává sunk 4?. évében alapították. Magyarország területén ez volt az első városi település. Jól védhető falakkal vették körül, a hatalmas bazaltkövekkel borított utcák szabályos, derékszögű rendszerben épültek. A város déli részén húzódó széles út mentén keleti istenségek szentélyei helyezkedtek el. Az elmúlt húsz évben napvilágra került az Isis-szentély, mely szinte meghatározója, magja lett a mai város kul- túrközpontjának. Szombathely nagyra értékeli, tiszteli ősi emlékeit, a mai városkép kereteiben őrzi a római kultúrát. Vas megye székhelyének fejlesztési, városrendezési tervébe beleszólási joguk van a régészeknek. Az ő érdemük, hogy a 455. esztendőben földrengés következtében elpusztult Savaria maradványaiból egyre több felbecsülhetetlen értékű lelet kerül felszínre. Az új városrészek telepítése világszerte nehéz, döntésre késztető kérdéseket vet fel, ha a föld alatt értékes, egykori történeti emlékek húzódnak. A kultúrák egymásra hatásáról, a múlt jelenbe való átmentéséről beszélgettünk dr. Szentléleky Tihamér régésszel, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettesével, akit Savaria-kutatóként ismer az ország. Jelenleg Szombathely tovább épülő kultúrközpontjának területén Cservényi Vajk régésszel újabb római leletek feltárásán dolgozik. — Szombathelyen a város- rendezési tervek készítésekor már húsz év óta figyelembe veszik, hogy az ókori Savaria központja fölé építkeznek. Szinte minden újabb beruházásnál feltételezhető a római kori emlékek jelenléte, ezért az építőipar felvonulását megelőzően ásatásokat folytatunk. (Az országban nem mindenütt sikerül ilyen megnyugtató módon megoldani az ősi leletek megmentését.) Az elmúlt évtizedekben az Iseum feltárása és a Romkert berendezése hatással volt Szombathely kultúrközpontjának kialakítására. Itt kapott helyet a zeneiskola, az egykori zsinagógából létrehozott Bartók Béla koncertterem. Az így kialakult térfalat az Isis Szálló épülete zárja le a belváros felé. A centrum déli részén elegáns térbeállítással emelkedik a most készülő városháza, mely stílusában alkalmazkodik az Iseum- mal szembeni épületegyütteshez. — A romterület déli szakasza viszont még nyitott... — Már nem sokáig. Tavaly országos pályázatot hirdetett a városi tanács a szombathelyi képtár tervének elkészítésére. A kiírásnak alapfeltétele volt — a középület esztétikai megjelenése mellett — a kettős funkció: a bemutató termet magába foglaló épület hagyja érvényesülni az alatta feltárásra kerülő ősi romokat. Több mint ötven pályamű érkezett, a zsűri tagjaként mondhatom, remekeltek az építészek. A legjobbak közül végül is a Vas megyei Tervező Iroda munkatársai nyerték az első díjat: Mátis Lajos és Sólyom Miklós építészek. A kétszintes képtárat lábakra állították: nyolc nagy teherbírású pilon tartja majd a 2800 négyzetméter alapterületű épületet, melybe az Iseumra néző nyitott folyosóról lehet bejutni. A képtárban állandó kiállítás nyílik majd Derkovits Gyula és Dé- si Huber István festményeiből. De maradjunk a régészeti témánál... Már korábban ismert volt, hogy a képtár kijelölt helyén római emlékek vannak a felszín alatt. Ugyancsak ismertük az Isisszentély előtti kilenc méter széles bazaltkő útszakaszt és egy keskenyebb utat, mely keletről nyugatra fut. Ez utóbbinak feltárását tovább folytatva újabb leletekre találtunk. Ettől az úttól dél felé egy pillérekkel határolt nagy épület íalmaradványai kerültek most elő. Ha tisztában vagyunk is az ókori város szerkezetével, utcarendszerével, sajnos sohasem lehetünk bizonyosak abban, hogy csaknem kétezer év után mi maradt még meg az egykori emlékekből. Márpedig a föléjük emelt épület elhelyezkedésében éppen ezek a meghatározók. — Az Iseum előtt húzódó nagy római utat a keleti szentélyek útjának nevezték el. Az egyik oldalon az Isisszentély került elő, a másikon a Jupiter Dolicheanus kultusz körébe tartozó oltárok és áldozati tálak. Most a nyugati, tehát az Iseum oldalán folytatva a kutatásokat, mire*számítanak ? — Könnyen elképzelhető, hogy egy római kori középület foglalja el a teret, de az is meglehet, hogy a keskenyebb bazaltkő borítású út után esetleg lakóházak következnek. Júliusig kiderül, hogy a képtár telepítését mennyiben befolyásolják az előkerülő emlékek. A feltáráshoz nagy társadalmi segítséget kapunk; szocialista brigádok, üzemi kollektívák, diákok, főiskolások vesznek részt az ásatásokban. A 700 ezer forint költségű feltárásnak felét társadalmi munkában végzik. Már készül a beruházási program, hamarosan rajzasztalon lesz a kiviteli terv, s 1979-ben kezdődhet az építkezés. Természetesen az értékes régészeti terület teljes feltárására csak a képtár elkészülte után kerülhet sor. Az építkezés nem veszélyezteti a romokat, mert a nagy távolságra állított pilonok nem bolygatják meg. A lábakon álló épület alatt jól érvényesülnek majd az ősi romok. pipi Savariai napok rendezik vényeinek idején Szom- lUl bathelyre látogatók ed- sézá jig is meggyőződhettek arról, hogy a város művészeti életének élő színhelye az Iseum. Az ókor hangulatát árasztó romok között operabemutatókat, színielőadásokat, hangversenyeket tartanak. Féltő gonddal vigyáznak történelmi örökségükre, mely hatással van a város mai kultúrájára is. HORVATH ANITA Győrbe kerül Borsos Miklós életműve A művészetbarátok körében közismert, hogy Kossuth- díjas szobrászunk, Borsos Miklós életének jelentős szakaszát Győrött töltötte el. Nagyszebenbői települt át családjával a Rába-parti városba. Ifjúságának, eszmélé- sének, első sikereinek, első kudarcainak kora fűzi ide. Valamiféle túlzó ragaszkodásról, városszeretetről mégsem beszélhetünk. Annál kevésbé, mert a merkantilista város szellemével, élettempójával, felfogásával soha nem tudott azonosulni. Vélt vagy valós sérelmek még inkább nehezítették a harmonikus kapcsolatot. A megtagadásig mégsem jutott el a művész. Domborodó sírok, elhagyott törmelékké vált otthonok, régi barátok emléke, s néhány megvalósult munkája tartotta vissza e lépéstől. Pár éve megváltozott a helyzet. A város vezetői 1973- ban hívó szót küldtek elszármazott művészeinkhez. Kovács Margit és Borsos Miklós örömmel fogadta a meghívást. Mindketten életművük jelentős hányadát ajánlották fel állandó kiállítás céljára. Előbb tavaly elhunyt kerámi- kusunk kis „múzeuma” nyitott kaput. Most a megvalósulás közelébe jutott a Borsosgyűjtemény ügye is. A napokban Győrött járt a neves szobrász. A város vezetőivel folytatott megbeszélés után felkereste a helyreállítás alatt lévő műemlék épületet, az életmű-kiállítás majdani otthonát. ' Maga az épület a város szívében, a Káptalandombon áll. Előtte Szent Mihály baEgry József. Borsos Miklós szoborportréja rokk szobra emelkedik. Jobbra a székesegyffliz zárja a teret, jobbra a Rába Művek vendégháza épül. Körben a káptalani házak övezik. A lassan megújuló ház római, majd középkori részletekre épült, nyugodt homlokzatú, kétudvaros, zárt tömbbe foglalt együttes. Két szintjén ki- sebb-nagyobb termek sorakoznak. A kezdeti elképzelés a földszintet szánta a gyűjteménynek, az emeletre kis galériát terveztek, de fenntartották a bővítés lehetőségét is. A döntő szót most a szobrász mondta ki: „Életművem egészét, érmeimet, grafikáim legjavát, birtokomban lévő szobraimat, rézdomborításaimat és nem utoljára, egykor Győrben készült festményeimet adom át e célra. Már látom magam előtt, milyen nagyszerű dolgot csinálunk!” — mondta kísérőinek. Hét helyiség, félig fedett udvar fogadja magába a sokoldalú művész munkáit. A műfaji változatosság, Borsos művészetének egyértelműen elismert magas színvonala nyújt alapot arra, hogy megkockáztassuk a kijelentést: Ez a gyűjtemény nem egy lesz a manapság elszaporodó életmű-múzeumok sorában, ha- neme valami egészen más, valami egészen újszerű. Benne, általa egyetlen művész alakja köré fonódva, a festészet, szobrászat, grafika sajátos, egyedüli szintézisének leszünk részesei, tanúi. A helyreállítást végző Műemléki Felügyelőség munkatársaitól migtudtuk, 1979 tavaszára végeznek a munkálatokkal. Reméljük, jeles mesterünk születésnapjára maradandó ajándékként megnyílhat a gyűjtemény. A kiállítás mellett szeretnénk kialakítani a Borsos-archívumot is. A ház alatti kazamatában kis lapidárium elhelyezésére nyílik lehetőség. A falakon belül még négy műtermes lakást is építettek. Ezekben művészeket lát majd vendégül a város. A Borsos-gyűjtemény megteremtése egy átfogó távlati terv része. Megvalósítása után a két folyó szögletében emelkedő vár falain belül s környékén kőtár, képtár, föld alatti cserépkályha-múzeum, a dóm Maulbertsch-freskói, a László-herma, két jeles mesterünk gyűjteménye olyan szellemi-művészeti vonzerőt jelent majd, amelyhez hasonló kevés lesz hazánkban. SALAMON NÄNDOR • • Ökrös szekér Csohán Kálmán grafikája MŰVÉSZET A miskolci fesztivál után Kétévenként rendezik meg Miskolcon a tévéfimek fesztiválját. (A közbeeső években a filmgyári rövidfilmek versenyét tartják Borsod megye székhelyén.) Ám jóval több ez a kétévenkénti egyhetes esemény, mint egyszerű tévé- film-seregszemle. Mert igaz ugyan, hogy versengés folyik a díjakért, a közönségszavazatokért, a hivatalos és társadalmi zsűri ítéletéért. S igaz, hogy hasznosak a szakmai viták, a műfajok tisztázásáról, a televíziós technikai eszközök használatáról. De legalább ilyen fontosak azok a közönségtalálkozók, amelyen az alkotók a legilletékesebb ítésszel, a nézővel vitázhatnak, kommunikálhatnak. S ezúttal igen körültekintően szervezték-tervezték meg a miskolci tévéfesztivált, a tévések és a közönség találkozóit. Találkoztak a tévések azokkal, akikről filmet készítettek. Találkoztak azokkal, akikhez „célzottan” szólni akartak — a gyerekműsorok készítői a gyerekekkel (például a miskolc-tapolcai gyermekvárosban), az ifjúsági műsorok alkotói pedagógusokkal vitáztak. Munkásokkal a leninvárosi, a miskolci üzemekben. S vendégül látták például a tévéseket a takta- harkányi bejárók klubjában, a miskolci egyetemen, a Szerencsi Csokoládégyárban, a nyugdíjasok klubjában, a diósgyőri Vasas Művelődési Központban, a szocialista brigádvezetők klubjában. Fórumot is rendeztek — amelyen a megye tévénézői kérdezték a tévéseket műsoraikról. — Ki tudja, hány riport, hány televíziós film készül majd az itt szerzett tapasztalatok alapján. Hány műsorhoz ad ötletet, indítékot a közönség véleménye, kritikája. A miskolci fesztiválon a televíziós rövidfilmek, a híradó, a dokumentum, a riport, "a rövid portrék, a tudósító-hírközlő filmek adják a programot. S noha ezeknek a filmeknek — műfajuk, formájuk miatt is elsődleges feladatuk a tények közlése, dokumentálása, a hír, az esemény tudósítása, érdemes így egybevetni két év termését. Hiszen, ha érdekesen, politikusán tettek eleget eredeti funkciójuknak a filmek — s nem mindenáron való „művészkedései” vagy filmszerűt- len eszközökkel tették —, akkor a távlatból is hatásosak, maradandó értékűek lesznek. Igen különböző témájú és műfajú 59 alkotás került a miskolci fesztiválra — amelyet előzsüri válogatott a tv munkatársai által nevezett 202 műsorból. Szerepeltek néhány perces híradók és félórás ismeretterjesztő vagy dokumentumfilmek. Láthattunk művészportrét, haditudósítást, társadalmi változást elemző műsort, izgalmas tudósítást egy szívműtétről, vagy külpolitikai riportót. Láthattunk — írom, mert nemcsak a miskolciak, Miskolc környékiek nézhették otthonukban a fesztiválvetítéseket —, a tv 2. műsorában 3 napon sugározta ezt a programot. A fesztivál véget ért, a díjakat kiosztották — a díjnyertes filmeket újból műsorra tűzi a televízió. A tévé krónikásai visszatértek a stúdiókba, az események, a riportok színhelyére. És magukkal vitték a fesztivál tapasztalatait, a nézők véleményét és sok-sok javaslatot, ötletet. (KADAR)
