Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-01 / 127. szám
1978. június 1. tIépújság 3 A Zrínyi akadémia parancsnokainak látogatása Tegnap tapasztalatcsere látogatásra a szekszárdi járásba érkezett a Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnokságának és pártvégrehajtó bizottságának küldöttsége, dr. Lantódi József vezérőrnagy, a hadtudományok kandidátusa, parancsnok és dr. Lovasi Gábor vezérőrnagy, a pártbizottság titkára vezetésével. Á vendégeket, a megyei pártbizottságon fogadta K. Papp József, a megyei párt- bizottság első titkára és dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke. Tatár Lajos, a járási pártbizottság első titkára tájékoztatta a küldöttséget, a szekszárdi járás politikai, gazdasági és kulturális életéről. Jelen volt a vendégek fogadásánál Papp György, a bajai városi pártbizottság első titkára, aki Baja városról tájékoztatta a katonai küldöttség tagjait. A délelőtt folyamán vendégeink megtekintették a Tolna megyét bemutató kisfilmet, délután Ge- mencbe, majd Decsre, a nép- művészeti szövetkezetbe és a szövetkezetbe látogattak. Itt a helyi mezőgazdasági termelőközség párt-, tanácsi és gazdasági vezetői fogadták a küldöttséget. Az Adria vezeték építői A csehszlovákiai PLINOSTAV PARDUBICE Konszern háromszáz dolgozója építi hazánkban az Adria kőolajvezeték Kára község és Százhalombatta közötti százöt kilométeres szakaszát. A cse hszlovák építők jól haladna k munkájukkal. A teljes hossz felét elkészítették, a teljes szakasz építésével, valamint négy szivattyúállomás műszaki berendezésének megépítésével szeptember közepére végeznek. Képünkön: ' munkában a esöszigetelő gé psor Zichyújfalu határában. Fejlesztés — időzavarral Januárban szépen indult a munka, pedig hosszú évek tapasztalata: az év elején az első két hét csak tingli- tangli látszatmunka. Jó időben hozzáláttak — 1977-ben — a következő év előkészítésének. Volt minden: anyag, szerszám, munkakedv — a tamási Orion asszonyai a feszes napi nyolc órához szoktak. Aztán „homokszem” került a kerekek közé, nehézkes lett a gépezet, az anyaggal is baj volt, hol ide, hol oda kellett menni dolgozni. A végeredmény: az első negyedévben 5000 normaóra kiesés. Eny- nyivel kevesebbet dolgozhattak az asszonyok, eny- nyivel kevesebb került a borítékba. .. Nagy szám ez az ötezer, ha úgy vesszük, két munkás egy-egy évi munkaideje, ha 10 forintos órabérben számolom, 50 ezer, ha a termelés értékét ■— 100 forintban számolva óránként — akkor 500 ezer... De nem szabad a számokkal játszadozni —, ezt hangsúlyozza Varga László, a gyáregység igazgatója is. A BAJ OKA: AZ AT 961-ES — Típusváltással kezdtük az évet. Az AT 961-es készülék már teljesen tran- zisztorizált, félvezetős televízió. Fejlesztését az Orion és a Videoton mérnökei közösen készítették. Rövid idő alatt került a boltokba. Bizonyos fokig emiatt keletkezett ez az ötezer — mondja az igazgató, ' A készülék fejlesztésében voltak csúszások, a piac azonban azt követeli, hogy a tervezés után hamarosan induljon a sorozatgyártás. A tamásiak két moduli gyártanak. Ehhez az embereket más munkakörbe kellett helyezni, megteremteni a korszerűbb gyártás körülményeit. Ezzel együtt sok apró hiba — máskor a megszokott termelésnél nem jelentkezik — jött elő A szerszámokat alakítani kellett, s bizonyos áramköri elemeket is kicseréltek. Közben az Orion 1978-ban 10 ezer darabbal több készüléket gyárt, az új fejlesztések mellett. — Negyedévre, havonkénti bontásban lörtént az előkészítés. A előbbi csúszások miatt gyakran kellett átprogramozni a termelést. Anyag volt, de az alkatrészek nem mindig készültek el időben — folytatja az igazgató. NEM MAGYARÁZKODTAK A beszélgetésnél az üzem párttitkára. Kocsis László is jelen van. „Folyamatosan beszélgettünk — nem magyarázkodtunk a műhelyekben. Szívesen fogadják nálunk az újat, de az asszonyok hozzászoktak a 120 százalékos teljesítményhez és természetesen az ezzel járó fizetéshez is. Az első negyedévi kiesés csak 106 százalékos termelést engedett meg — joggal »hábo- rogtak« az emberek.” — Megkaptuk a „fejmosást", levontuk a szükséges következtetéseket. Az állásidőnek 40—50 százalékban ntj vagyunk az okai Tudjuk: olyan fejlődési szakaszban van a tamási gyáregység, hogy sokkal többet kellett tenni mindenkinek, mint máskor. Egy bizonyos: előkerültek az üzemszervezési hiányosságok. Teljesen átszerveztük a diszpécser- szolgálatot, új műszaki osztályt alakítottunk — megfelelő szakemberekkel. A technológiái változás túlzottan elvonta a belső erőket, de úgy érzem, ezt vállalni kellett, a fejlődés, az itt dolgozó emberek érdekében is — mondja az igazgató. Csak egy példát: a híradástechnikából egyre in- Wibb 'kiszorul a bakelit. Tamásiban eddig a bakelitműhelyben nagyon sok alkatrészt készítettek, de lassan megszűnik ez a munka. Az jtt dolgozó — jól dolgozó — embereket át kell képezni más munkára. Természetes, hogy ezt nem fogadják üdvrivalgással. Már eltelt két hónap a második negyedévből is. Ez- idáig folyamatos volt a munka, nem kellett állásidőt kiírni. A fejlesztés továbbra is megy, lesznek még átcsoportosítások, néha egy-egy jól összeszokott kollektívát kell más munkakörbe helyezni, de a jövőben ne a munkások zsebére, hisz akkor esetleg nem lesz kikkel helyrehozni a hibákat. H. J. Segít a szocialista brigád A felsőnánai Kossuth Tsz szocialista brigádjai számára nemcsak'saját szakterületük, feladataik ellátása közügy, hanem a szövetkezet egész gazdálkodása. Az „Április 4.” építőbrigád vállalásásában szerepel többek közt az is. hogy az úgynevezett munkacsúcsok idején besegítenek a növénytermesztőknek, állattenyésztőknek. Pillanatképünk a szekszárd—siófoki út mentén fekvő Erdei dűlő lucernatábláján készült, az „Április 4.” építőbrigád dolgozik a betakarító gépekkel. Autósankét Dombóváron Kedden este a Dombóváron és környékén élő autósok részére találkozót szervezett a városi KBT és az AFIT a dombóvári autószervizben. A járműtulajdonosok először dr. Magda Tamás főorvos „Orvosok és a közlekedés” című előadását hallgatták meg. Ezt követően Tengerdi Gyula rendőr százados a közlekedés rendjéről beszélt, majd Ko- tánczi József a szerviz vezetője számolt be a Togliattiban lévő Zsiguli, illetve Lada autógyárban szerzett tapasztalatairól. Az ügyféltalálkozón részt vett a Wartburg-gyár két képviselője is.. Ök a Wartburg tulajdonosok kérdéseire adtak szakszerű választ. A járművezetők és az AFIT vezetői kötetlen beszélgetés során értékelték a szerviz eddigi munkáját, megbeszélték gondjaikat, majd az ankét végén közösen megnézték a szafari autóversenyről szóló filmet. Polgárdi Erzsébet Hol vannak a tartalékok ? így vélekedik a TOT főtitkárhelyettese Lehoczki Mihály viszonylag új szereplő az országos vezetésben. 1934-ben született Tótkomlóson, 1957-ben Odesszában (Szovjetunió) szerzett agrármérnöki oklevelet. Néhány évi gyakorlat után, 1960-ban a kitűnően gazdálkodó füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz főagronómusa lett. Egy ciklusban tagja volt. a TOT elnökségének, majd 1976 decemberében a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa főtitkárhelyettesévé választották. Vele beszélgettünk a termelőszövetkezeti gazdálkodás tartalékairól. — Az agrárkérdések iránt érdeklődők körében erős a hit, hogy a téesz-gazdálko- dás legfőbb tartalékai az úgynevezett „alsó* harmadban”, a gyenge téeszek kategóriájában találhatók. így van ez? — Kétségtelen, hogy itt van az egyik nagy tartalék. A kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodó téeszek jelentős mértékben fokozhatják hozamaikat, jövedelmüket, ha a tájnak, a termőterületüknek leginkább megfelelő termelési szerkezetet valósítják meg a növénytermelésben és az állattenyésztésben. Eredményesebbé válhat gazdálkodásuk, ha a közgazdasági szabályozók, a műszaki és anyagi ellátás szervezetének egyes láncszemei az eddiginél jobban segítik tevékenységüket. — Ezek szerint a harmadik harmad felzárkózhat a jó szövetkezetek eredményeihez? — Erre is van példa — különösen az állattenyésztésben — de nem ez a jellemző. A mostoha adottságok hatása nem tüntethető el. A szövetkezetek különböző csoportjainak termelési eredményei között a különbség nem csökken, hanem növekszik. Más a helyzet a személyes jövedelmekkel, ahol a különbség csökken. A kedvezőtlen adottságú szövetkezetek akkor járnak el helyesen, ha a helyi körülményeknek megfelelően fokozzák úgynevezett melléküzemági tevékenységüket is. Erre sok példa van a nyúl- bőrök kikészítésétől a mű- anyagipari termelésig. Ma már az országos és a helyi állami, párt- és érdekvédelmi szervek egyaránt támogatják ezt a tevékenységet. Persze a gazdálkodási és jövedelmi színvonal fellendítéséhez jó Szakemberekre is szükség van, akik felismerik és a tagsággal el tudják fogadtatni a követendő utat. — Az előbb óvatosan a termelés fokozásának egyik tartalékaként említette a gyenge szövetkezeteket. Melyik akkor a fő tartalék? — Véleményem szerint a termelés legfőbb tartaléka a „középső harmadban”, az átlagosan gazdálkodó szövetkezetek körében található. Ebben a körben nagyon sok szövetkezet kitűnő természeti körülmények között gazdálkodik. Kézenfekvő, hogy itt lehet a termelési eredményeket a legjobban és leggyorsabban fokozni, persze ügyelve a gazdaságosság követelményeire is. — Kicsit érthetetlen, hogy ezek a szövetkezetek olyan tartósan megmaradnak a középmezőnyben. Igényük nincs a fejlesztésre, vagy létezik valamiféle „skatulya”, amibe beleszorulnak? — Én azt mondanám, hogy is-is. Megfigyelhető valóban ezekben a szövetkezetekben bizonyos fokú önelégültség vagy talán inkább a kockázattól való tartózkodás. Félelem, hogy az újra való áttérés gondokat okozhat. Ám sajnos az is tény, hogy a mezőgazdaság ipari kiszolgálása, műszaki ellátása ma még nem mindig kereskedelmi módszerekkel, inkább elosztás útján történik. És itt nagyon veszélyes a skatulya, tehát ha a kevésből elsősorban azoknak juttatnak, akik már most jók, kimaradnak azok, akik ezt a segítséget felhasználva jókká válhatnak. A magyar iparnak, kereskedelemnek, külkereskedelemnek, jelentős feladatai vannak tehát abban, hogy ezt a legnagyobb tartalékot feltárhassuk. Ezzel a megállapítással nem akarom felmenteni a felelősség alól a jó lehetőségekkel rendelkező, de azokat csak' részben kihasználó gazdaságok felelős vezetőit. — Ügy gondolom, ebben a beszélgetésben nem feledkezhetünk meg a felső harmadról, a jó szövetkezetekről sem. Róluk mit mondana? — A feltétlen elismerés hangján szeretnék ezekről a gazdaságokról szólni. Magas hozamokat, kiváló gazdasági eredményeket érnek el. Korszerű üzem- és munkaszervezést valósítanak meg. Alighanem a legtöbbet teszik mezőgazdaságunk fejlődéséért, az egész falu, a környezet átformálásáért is. Rájuk jellemző a kezdeményezés, a kockázatvállalási kedv. Jó kapcsolatban vannak a tudományos műhelyekkel, ezek eredményeit gyorsan ültetik át a gyakorlatba. Továbbra is számíthatunk rájuk, arra, hogy még inkább fokozzák eredményeiket. — Ezek a szövetkezetek általában már ma világszínvonalon termelnek. Ámde tapasztalható, hogy az állami elvonások olykor „centiző” latolgatásra késztetik közgazdászainkat. Érdekük, hogy még tovább fokozzák erőfeszítéseiket? — Nyugodtan merem állítani, hogy igen. Ezeknek a gazdaságoknak is érdekük, hogy még tovább haladjanak azon az úton, amelyen már eddig is szép sikereket értek el. Az állami szabályozás keretei között persze, de növelni tudják még a személyi jövedelmeket is. Ennél talán jelentősebb, hogy a növekvő eredmények lehetővé teszik a munkahelyi körülmények további javítását és a környezet fejlesztését. De ezeknek a szövetkezeteknek a vezetői öntudat dolgában is fejlettek, sarkallja őket a népgazdaság érdeke, egyáltalán a tagság és az ország szolgálata. Nem közömbös tényező a kivívott erkölcsi rang megtartása sem. Bízhatunk bennük. — Végezetül megkérdezném, hogy mit vár az idei esztendőtől? — A kérdés kicsit korai, de a válasz elől nem kell kitérnem. Optimista vagyok. Az állattenyésztési eredmények az eltelt hónapok során szépen alakultak. A gabonafélékre az eddigi időjárás inkább kedvező volt, mint kedvezőtlen. Ez a tavasz valóban nagyon változatos, sok gondot okoz a gyümölcs- és zöldség- termesztőknek, a kukoricáért felelős agronómusoknak. Az évszakhoz képest égy picike lemaradásunk is van, de ez pótolható. A Sárréten, ahol én főagronómus voltam, a kertészek az időjárással összefüggő esélyekre paraszti bölcsességgel azt szokták mondani, hogy „ami elrontotta, az helyre is tudja hozni”. — Bizonyára így is lesz... földeAki béla
