Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-25 / 148. szám

© “Képújság

1978. június 25.------------------------------------------> ...............

A folyosón a várakozók. Ök még előtte vannak, drukkolnak. Nyílik az ajtó és kilép a bajuszos fiatalember, ragyogó arccal. Minden szem rá szegeződik, amikor mondja: sikerült!

Hétéves tanulás utolsó „aktusa” ért véget ebben a percben Csapó Károlynak, a műszergyár személyzetisének. Letette az utolsó államvizsgát, ezzel felsőfokú politikai és főiskolai állami végzettséget szerzett, rövidesen megkapja a diplomáját is.

Csapó Károlyt ismerem. Hogy mikor keletkezett az ismeretség? — a dátumnál ő segít ki: 1964 nyarán. Akkor vettem részt az első műszergyári szakmunkástanulók vizsgáján és írtam riportot róla. Még épült a gyár, amikor megkezdték a gyár részére a szakmunkásképzést. Csapó Károly — sokadmagával — 1962 őszén, friss érettségi bizonyítvánnyal a zsebében kezdte tanulni az esztergályos szakmát és mire elkészült az új gyár, az indulásnál már ott voltak az új szakmunkások is. Köztük Csapó Károly. Esztergályosként kezdte, aztán gépbeállító lett, majd kilenc évig szakszervezeti bizottsági titkár, 1974 nyarától pedig személyzetis. Hét éve kezdte az esti egyetemet, ennek elvégzése után a szakosítót — politikai gazdaságtant tanult két évig — majd a kiegészítő szakokat, most pedig tudományos szocializmusból és munkásmozgalom-történetből vizsgázott. Slágvortokban mondta el ezt a tizenhat évet, mert máris szalad. Azért jött ide az oktatási igazgatóságra már fél nyolckor, hogy az elsők között legyen.

— Megyek a szakmunkás- képzőbe, ott az asztal másik oldalán ülök. Forgácsoló szakmunkástanulók vizsgáznak, elnökhelyettese vagyok a vizsgabizottságnak.

Csapó Károly véletlenül került a fényképezőgép lencséje elé. De példája nem egyedi. Sokan járták meg ezt az életutat, míg idekerültek, az államvizsga-bizottság elé. Persze, a hallgatók összetétele igen vegyes. Pedagógusok, orvosok, mérnökök, közgazdászok, akik magas fokon akarnak megismerkedni a marxizmus—leninizmussal.

Az esti egyetemi szakosító államvizsgáival ezekben aT" napokban ér véget a tanév az iskolarendszerű pártoktatásban, fejeződik be az első ízben indult egyéves pártiskola is.

Hornyák Lászlónak, az igazgatóság vezetőjének véleménye szerint sikeres volt az elmúlt tanév. Javult a tanulmányi fegyelem, aktívabbak lettek a viták, eredményesebb volt a nevelőmunka.

A megnóvekedetl érdeklődés bizonyítéka a már évek óta tartó rendszeres túljelentkezés. Különösen a politikai gazdaságtan szakon. Am nincsenek kellően kihasználva a lehetőségek a közművelődési dolgozók és a propagandisták módszertani képzésében (egy egyéves speciális kollégium „bocsátott ki” most — mindössze tizenhét hallgatót, pártpropagandistát, akik a felnőttoktatás pedagógiaimódszertani tudnivalóival ismerkedtek). Egyébként, többek közt újat „hozott” az elmúlt oktatási év a tekintetben is, hogy most indultak a kétéves speciális kollégiumok, gazdaságpolitikai, pártépítési és művelődéspolitikai szakon. A jövőben ki kell munkálni annak a lehetőségét, hogy az esztétikai továbbképzési forma is megvalósuljon. A művelődéspolitikai továbbképzést tervszerűbbé, céltudatosabbá, a területi igényekhez is igazodó tartalommal kell biztosítani.

Az elmúlt tanévben az igazgatósági és tanszéki munkához a vezérfonalat a Központi Bizottság 1976. október 26-i, a propagandamunkáról szóló határozata adta. Sok tekintetben sikerült az iránymutatásainak megfelelően előrelépni. A tanárok arra törekedtek, hogy az egyes témák feldolgozásánál az elméleti kérdésekhez kapcsolódva megláttassák azok gyakorlati alkalmazását is. A klasszikusok tanulmányozásánál az elméleti tételek mai aktualitását világították meg. Segítették a hallgatókat, hogy a mindennapi élet által felvetődött kérdésekre marxista—leninista magyarázatot tudjanak adni. A határozat ráirányította a figyelmet a marxizmus—leniniz- mus klasszikusainak eredetiben való tanulmányozására

Ugyanakkor beépítették a tananyagba a legfontosabb mai politikai témákat is, mint a párt vezető szerepének érvényesülése a fejlett szocializmus időszakában, a párt munkája a gazdaságban, a párt ideológiai munkájának áttekintése, a párt kádermunkája. Minden oktatási formában feldolgozták — az elmélet és gyakorlat összekapcsolása jegyében azokat a legfontosabb központi bizottsági határozatokat, amelyek a hallgatóknak az elméleti ismeretek birtokában a ma konkrét valóságban történő eligazodáshoz segítenek. (A Központi Bizottság 1977. október 20-i, a külgazdasági kapcsolatokról és a termelési szerkezet átalakításáról szóló határozata, az 1978. évi népgazdasági terv és költség- vetés irányelveiről szóló 1977. december 1-i KB-határozat, az 1978. március 15-1, a mezőgazdaság és élelmiszeripar helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló határozat.) Ezeket — a következő tanévtől kezdve — beépítik a tanagyagba.

A koj^bbinál nagyobb hangsúlyt kapottba szocializmustól idegen nézetek és magatartásformák elleni küzdelem, bár e téren még van tennivaló. Ugyancsak a kommunista és munkáspártok politikájának megismertetésében is. A következő évek feladata a különböző szintű és tartalmú oktatási formák jobb összehangolása. J. J.

„Sikerült, ne féljetek!" — Csapó Károly az utolsó vizsga után.

államZM3

Nem közömbös számunkra, hogy az állampolgárok ügyeit intéző tanácsi dolgozók, választott tisztségviselők milyen szakmai, politikai felkészültséggel rendelkeznek, hogy tanácsaink háza táján az elmúlt esztendők alatt miként módosult a képesítési követelményeknek megfelelők száma. Megyénkben 1974 óta működik a Veszprémi Tanácsakadémia kihelyezett levelező tagozata, sokan tanultak és tanulnak az akadémia nappali tagozatán és az elmúlt évben elkészült, munkához látott a Tolna megyei Tanács Tengelici Oktatási Továbbképzési Intézete is.

— Milyen eredményekre tekinthet vissza a megyei tanács káderfejlesztési tevékenysége? — tettük föl a kérdést dr. Fü- löp Lajosnak, a megyei tanács személyzeti osztálya vezetőjének.

— A tanácsok feladatainak végrehajtása, politikailag és szakmailag jól felkészült apparátust kíván. A különböző intézkedések (a munka mellett való tanulás fokozottabb ösztönzése, társadalmi tanulmányi ösztöndíj adományozása, egyetemekkel, főiskolákkal, középiskolákkal való kapcsolat szélesítése, a pályázati rendszer adta lehetőség fokozottabb kihasználása, stb.) eredményeként évről évre javul a felkészültség színvonala. Jelenleg Tolna megyében a tanácsi vezetők és apparátusi dolgozók 82,8 százalékának van a munkakör betöltéséhez előírt iskolai végzettsége. A tanácsi dolgozók 11,6 százaléka felsőfokú, 36,8 százaléka pedig középfokú politikai felkészültséggel rendelkezik.

A képesítési helyzet erőteljes javítását nagyban elősegítette a tanácsakadémiai képzés kiszélesítése. A tanácsakadémia budapesti, veszprémi és szombathelyi intézetének nappali tagozatai mellett megyénkben is kihelyezett levelező tagozat kezdte meg működését 1974-ben. A tanácsakadémiai képzés egyébként több mint két évtizedes múltja során lett a nagyközségi, községi tanácsi szakemberképzés legjelentősebb forrása.

A tanácsakadémia veszprémi 2 éves nappali tagozatán most júniusban 22 Tolna megyei fiatal végez. Közülük 16 a tanácsigazgatási gyakornok. A most végző fiatalok közül ketten községi vb-titkári munkakörbe kerülnek és a többiek is felelős beosztást kapnak. A tanácsok jogkörének bővülése folytán a hatósági ügyek 86 százalékát a helyi tanácsoknál intézik.

A tanácsakadémia szerepét egyébként az év őszétől az Államigazgatási Főiskola veszi át, hogy a tanácsi szakember- képzést magasabb szinten folytassa. A nappali tagozatra 20, a levelező tagozatra 30 Tolna megyei tanácsi dolgozó pályázik.

Az akadémia kihelyezett levelező tagozatának megszervezése a megyére hárult. Az oktatás gyakorlati lebonyolításával kapcsolatos feladatokat 1977-től a tengelici Oktatási és Továbbképzési Intézet végzi. A főiskolai előkészítő tanfolyam megszervezése is az intézet feladata volt. A Tolna megyei Tanács V. B. tengelici oktatási központjának 1977. évi beindulásával az oktatási feltételeink jelentősen kedvezőbbek lettek. Lehetőség nyílott arra is, hogy jó néhány olyan továbbképzést szervezzünk, amely az aktuális feladatok, speciális ágazati munkák jobb elvégzéséhez nyújt segítséget.

Az intézmény alig egy év alatt mintegy ezer tanácsi dolgozónak, illetve tanácsi irányítású szakterületek alkalmazottainak nyújtott tanulási lehetőséget. ,

— gyvgy —

— Szekszárd, a megyei művelődési központ közönsége először látta a Táncszínház előadásait. Milyenek a rende- * zők tapasztalatai? — kérdeztük Szabadi Mihálytól, a megyei művelődési központ főmunkatársától.

— A Szakszervezetek Táncszínháza egészen új kezdeményezés, úgyhogy a szekszárdiak a legelsők között látták produkcióit. Régóta várt megoldásra az ország legszínvonalasabb néptáncegyütteseinek szerepeltetése, megismertetésük azokkal, akik a különféle nagy fesztiválokra nem jutnak el. Alkalmat kellett találni a néptáncmozgalom legújabb eredményeinek bemutatására is. A vállalkozás gazdája a SZOT lett, a szakszervezet jóvoltából több vidéki városban bemutatkozhatott három vezető néptáncegyüttesünk, a Bartók, a Bihari és a Vasas. Nálunk, Szekszárdon annál is kedvezőbb volt a helyzet, mert a Táncszínház előadásai előtt nem sokkal láthatták az érdeklődők a soroksári német nemzetiségi együttest, a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttesének Tánckarát és a Szekszárdi Néptáncegyüttest is. A néptánc kedvelőinek és értőinek örvendetesen nagy számát mutatja, hogy az előadásokon minden alkalommal négy-ötszáz néző volt, holott nem is a legjobb időszakban, tavasz végén került rájuk sor. A táncosok jó közönségnek tartják a szekszárdit, úgyhogy nemcsak a nézőtéren, az öltözőkben is kitűnő volt az előadások hangulata. Az évről évre visszatérő néptáncos-rendezvé- nyek segítik népszerűbbé válni ezt a művészeti ágat, alakítják a közönség ízlését is.

— A Táncszínház olyan szempontból is számottevő esemény volt, hogy az előadásokat megnézték a Tolna megyei táncosok is. Sokat tanultak fiataljaink: a Bartók együttes tiszta folklórja, a Bihari érett táncosai és a Vasas nagyon magas színvonalú, nagyszerű koreográfiái egyformán alkalmat adtak rá.

— Remélhetőleg a kezdeményezés általános sikere hosszú életűvé teszi a Szakszervezetek Táncszínházát. Hogy ötletadóként is szerepel, azt onnan tudom, hogy a napokban kaptam levelet Békéscsabáról, amelyben a Szekszárdi Néptáncegyüttest meghívják a jövő szezonra a Békés megyei Táncszínházba, egyhetes vendégszereplésre...

—g

jnnnn-l ilyen volt az élet négy

M évszázaddal ezelőtt Tolna megye keleti sasa részében, kik éltek itt, hogyan gazdálkodtak, milyen politikai nézeteket vallottak? Ezekről a korabeli hivatalos iratok, tárgyi emlékek színes képet festenek. De ide sorolhatjuk az egykor; utazók naplófeljegyzéseit, útleírásait is. 1573. június 24—26. között itt utazott át Stephan Gerlach, s nem fukarkodott az elismerő szavakkal. Idézzük útleírásának Tolna megyei vonatkozásait.

„Másnap reggel hat órakor elindulván, szép ligetek között haladtunk, melyek a Duna mindkét partján szemlélhe- tők, s melyeket valamivel alantabb jobbról szép szőlőhegyek váltanak fel. Meg- állottunk Paksnál. Ezen magyar falu és erősség szárazon öt mérföldre fekszik Ráckevétól. A magyarok mindenféle ételeket hoztak nekünk. Itt töltöttük az éjszakát. Június 25-én reggel elindulván Paksról, mindig szép ligetek között haladva, melyek tele voltak almával és körtékkel, tíz órakor Tolnánál voltunk. Ez nagy mezőváros a Duna jobb partján, Pakstól öt mérföldre. Lakosai, valamint még más mezővárosok és faluk Budán alul, oly híven ragaszkodnak császárukhoz, hogy noha behódolván a töröknek, mégis adót fizetnek a császári felség tárházába, kinek hívei akarnak maradni. Vallásukra nézve nagyjából kálvinisták, részben ariá- nusok. Nincsenek tudós hitszónokaik, ezek közül csak kevesen értik a deák nyelvet, beérik a magyarral. Némi gonosz orzó és áruló nép lakik közöttük, az innen majdnem Bolgárországig elszórt ráczok, kik horvátul beszélnek, mert Horvátországból valók, kik Pál apostol leveleit hiszik, s kiknek babonájuk és vallásuk majdnem olyan, mint a görögöké. Ezek sok keresztényt árulnak el, segítenek is egynémelyeken pénzért. Jól tudják a keresztény világba vezető utakat, mutatják is gyakran a töröknek az ösvényeket, melyeken barmokat és embereket ragadozhatni. Minthogy Tolnán Nándorfehérvárig kellett magunkat eleséggel ellátni, ezért e helyütt töltöttük a napot. Egy polgárnál vacsoráztunk, s a magyarok mindenféle ét- - keket hoztak nekynk, kivált hatalmas dunai pontyokat, az egyik tizennégy fontot nyomott, a másik tizenhatot, s mindkettőnek együttvéve három magyar krajczár volt az ára. Vannak harminc fontosak is, igen szélesek és vastagok, de nem oly hosz- szúak, kövérségre disznóval is felérők. A magyarok jeles borról is gondoskodtak szá-._ munkra. Ök kálvinjsták. Ezen helység hitszónoka Wittenbergben tanult, de most betegen feküdt podag- rában. Beszéltem a káplánnal, az tanulatlan volt. A jobágyok, valamint a paksiak is mindkét császárnak behódolván, jószívűek és hűségesek voltak irányunkban. Június 26-án reggeli négy órakor elhagytuk Tolnát, s ismét szép ligetek között hajóztunk...”

Azt hiszem, Gerlach egy dologban biztosan tévedett: az itt élő népek nem szívesen adóztak az osztrák császárnak és a török császárnak egyidejűleg. Nagyobb a valószínűsége — és ezt korabeli források bőségesen bizonyítják —, hogy az osztrák és a török császár is erőszakkal megadóztatta az itt élő népeket. (Erről e rovatban más alkalmakkor már szó esett.)

Az alispán a hadsereg ellátására a községeknek rendszerint meghatározta, hogy mennyi szénát, mennyi tűzifát kötelesek előállítani, s ’azt oda szállítani, ahol a sereg azt felhasználja. Az alábbi körrendeletét a földvári, a bölcskei, a madocsai, a paksi, a szekszárdi, az őcsényi, a decsi, az alsónyéki és a sze- remlei bírák kapták kézhez:

„Minthogy Isten engedel- mébül az kaszállásnak ideje előjött, mellyben az ország számára való széna takarásban kelletik szorgalmatos- kodnunk. Vévén azért ezen currentális parancsolatomat aláb megh írt falusi bírák és lakossok, minden üdő hal- lasztás nélkül ezen megh írt specificatio szerént minden helységh úgy szorgalmatos- koggyék, hogy az reáia limitált szekér szénát jó üdővel .öszve takarítván kazalban öszve is rakiák és sövénnyel megh kericcsék, hogy a tűz ne árthasson neki. Avagy jó baglyákban rakiák és ideién korán szorgalmatos gondotok legyen a megh kerítésre, hogy a tűz által megh ne emész- tessék, mint tavali esztendőben. Valahol pedigh leg job füvet találtok, ottan kaszály- lyatok, akárki számára valók legyenek is a puszták. Nem különben az ölfa számot is megh vágván készen tárcsátok, hogy az mikor és hová fogh parancsoltatni, oda hor- gyátok. Mellyben külömbet se cselekedjetek.

Kelt Simontornyán az 1711. év június havának 20. napján.

Utóirat: Jó füvet penigh a Sár mellett lévő pusztákon keressetek és ottan kaszálhatok.

A széna szekerek és ölfák száma penigh így következik: Földvár 30 szekér széna és 15 öl fa; Madocsa Bölcskével 100 szekér széna, 50 öl fa; Paks 30 szekér széna, 15 öl fa; Gergyen 40 szekér széna, 40 öl fa; Szekszárd 30 szekér széna, 15 öl fa; Eöcsény 80 szekér széna és 40 öl fa; Decs 120 szekér széna, 60 öl fa; Nyék 34 szekér széna és 17 öl fa; Szeremlye 20 szekér széna és 20 öl fa.

Nemes Tolna vármegyének vice-ispánnya „

Broderich András sk.”

*

A Magyar Tanácsköztársaság megdönése után a magyar uralkodó osztályok jónak látták az ifjúság körében az^erőteljesebb befolyás megszerzését.' Ezt — a többi között — a hírhedt leventeintézményben látták megvalósíthatónak. Az ifjúság azonban kezdettől fogva elutasította, s ha tehette, elkerülte a hetente rendszeresített foglalkozásokat. A tömeges távolmaradásra utal a többi között az, hogy a megyében hetente több ezer szülőt büntettek meg, mert fiúk nem. jelent meg a kötelező foglalkt^ásokon. Idézzük a Toln^megyei Újság 192J5. június 20. számát:

„Szekszárd város tanácsa az elmúlt héten kilencszáz szekszárdi y levente szülőjét marasztalta el 50—50 000 korona pénzbüntetésre, mert leventei kötelezettségüknek nem tettek eleget. Az elmaradás csak orvdsi bizonyítvánnyal igazolható, amely esetben a büntetés is hatályát veszti.”

*

A belügyminisztérium illetékes osztálya időről időre baloldali összesítőt készített, amelyben a munkásmozgalomról szerzett információikat foglalták össze. Az 1934. június 15-i összesítőben a többi között a következőket olvashatjuk:

„A paksi és cibakházi kommunista szervezkedésnek egy közös irányító szerve volt, mely ellen jelenleg folyik a nyílt nyomozás. Pakson egy kialakulóban lévő helyi bizottság és két iparos sejtje volt... Az irányító szervnek még Kisújszállásra is volt kommunista kapcsolata, az azonban még eddig nem volt felderíthető, mert aki az összeköttetést oda tartotta, az jelenleg ismeretlen helyen tartózkodik. A nyomozás ez irányban folyik.”

Egy héttel később már arról szól az összesítő, hogy a paksiaknak Rákoscsabán is volt kapcsolatuk, s rajtuk keresztül a kapcsolat a párt Központi Bizottságáig ki volt építve.

A hosszan elhúzódó per során a letaróztatottakra rö- videbb-hosszabb börtönbüntetést szabtak ki.

K. BALOG JÁNOS