Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-17 / 141. szám

a Képújság

1978. június 17.

Regöly: — ősi múltú község a tamási járásban. Lakóinak száma 1870-ben 1977, 1970- ben 2069. Azóta kevesebb. Történelmi múltja óriási, nem évszázadokat, hanem évezredeket

V

ível at. A Kapos—Koppány találkozásánál lévő település a történelem előtti idők óta lakott hely. Máig gazdag, kiegyensúlyozott jómódnak örvendő község. Állattenyésztése jelentős, a ló- tenyésztésben kiemelkedő. A regöly—tamási félvér ló tájfajtát a szakemberek joggal jegyzik. Az ősi község színmagyar település és eddigi ismereteink szerint az egészséges lokálpatriotizmus legszebb példáival szolgál.

Változások

Reggel a pusztában

Hajnali párafelhők emelkednek fel a mezőről, egyre erősödik a Nap melege. „Vendégmarasztaló” sár borítja a faluvégi utat. Az öreg istállók előtt gőzölgő trágyadombok. Kölcsön kért gumicsizmában lábalunk át a kátyúkon, a tehenészet gondozóit látogatjuk meg.

— Lassan vége a fejősnek

— mondja Fazekas István telepvezető.

— öt óra óta dolgozunk, négykor kelünk, öten vagyunk egy brigádban, egy valaki éjszaka szolgálatban van, így nappal nem kell dolgoznia.

— Jöjjön, igyon egy pohár friss tejet — invitál az egyik dolgozó.

— Sört úgyis csak kilenc után mérnek — mondják a többiek, miközben a fejőgépeket tisztítják és viszik a kis „raktárba”, hogy este hétkor újra elővegyék a fejőshez.

— Naponta több mint 1000 liter tejet ad a 65 fejős tehén

— mondja Fazekas István.

— Ebben az istállóban ösz- szesen 96 tehén van. Nem valami korszerű, de ahhoz képest, hogy száz évvel ezelőtt építették a herceg Eszterhá- zyak, nem rossz.

Miközben beszélgetünk, átsétálunk a telep másik végén lévő „baromfiházhoz”, ahol 15 ezer jércét nevel a tsz. A fiatal bikák istállójánál is szorgoskodnak a korán kelő dolgozók. Lassan megélénkül a „forgalom”, jönnek a teherautók a szomszédos magtárhoz rakodni. A munkások megbeszélik az elmúlt napot és a várható időjárást, szó esik természetesen a fociról, meg egyéb kérdésekről. Mindenki megy a munkáját végezni és kinyit a falu végén lévő vegyes bolt is.

*

Ahogy benyitok a Majsa- pusztai szociális otthon kapuján, mindjárt szemembe tűnik: itt már jóval előbb felkeltek. Negyed hét van. Egy nénike szorgalmasan söprö- get. Nézem hajladozó alakját, régi nyaralásaim egyike villan elém. Nagyanyám söpörte ugyanilyen szorgalommal az udvart, hogy mire hajt a tehenes, tiszta legyen minden.

Beszélgetünk. Horváth Jó- zsefné férjével együtt él az otthonban. Szemeit elfutja a könny.

— ö fekvő beteg. Én meg, ahogy kél a Nap, nem tudok nyugodni, muszáj felöltöznöm. Kijövök az udvarra söp- rögetni. — Közben útba igazít. Menjek fel a lépcsőn, arra jobbra, megtalálom a nővért.

Kelemen Gyuláné osztályos nővér elmondja, hogy az otthonnak 120 lakója van. Az A-pavilonban vannak a fekvő betetgek, a B-ben a fent- járók. A gondozottak közül Rohanczi Mihályné segít az öltöztetésnél és az etetésnél, Nagy Júlia pedig a mosodában igyekszik hasznossá tenni magát.

Közben átmegyünk a másik épületbe, Hódos Sándort keressük. Gálánsán bemutatkozik, s látom, ibolyakék szemében huncutkás fény csillan. 1891-ben született, az otthonnak 1973 óta lakója. Feleségével együtt kerültek ide, négy évet töltöttek itt, aztán az asszony „elment”.

— A negyedik feleségem volt. A református újságban feladtam egy házassághirdetést. Nagyon sokan jelentkeztek, de mind „totyogós” öreg volt. Kiválasztottam a legfia- talabbat, s amikor búcsúzáskor fellépett a vonatlépcsőre, azt mondtam neki: Bennünket az isten is egymásnak teremtett. Meg is voltunk szépen...

Amikor a magazinunkat készítő újságírók egyike tizenhárom évvel ezelőtt elő_ szőr járt a faluban, a művelődési ház irányába (ház még nem volt) egy szekszárdi szurdikkal vetekvő parthasadás vezetett. Ennek már nyoma sincs. Az utolsó húsz évben Regölyben felépült:

az óvoda, az iskola, a tanácsház, 5 pedagóguslakás és egy ikerház, az állatorvoslakás, az ÁFÉSZ 'kisvendéglője, ártézi kút, strandfürdő, művelődési ház, öregek napközi otthona, sportpálya és lőtér, a takarékszövetkezet székháza, a posta, kisáruház, orvoslakás és rendelő, ifjúsági klub, könyvtár, állatátvevőhely, gyógyszertár és gyógyszerészlakás, tornaterem és mozi. Mindennek hozzávetőleges értéke 14 és fél millió forint. Épült mindezeken kívül és felül 72 családi ház is.

Hetvennyolc év alatt, vagyis a kiegyezéstől a fel_ szabadulásig kikerült Re- gölyből 2 orvos, 4 pap és 3 jogász.

Harmincegy év alatt, a

felszabadulástól 1976-ig 3

jogász, 1 gépészmérnök, 1 üzemmérnök, 1 vízügyi mérnök, 2 vegyészmérnök, 1 építészmérnök, 1 kertészmérnök, 4 agrármérnök, 11 tanár és 1—1 népművelő, il- Jetve számviteli főiskolát végzett szakember.

A kincslelő

A Regölyben talált aranykincshez hasonló Európa- szerte .csak egy helyen került elő, a németországi Unter- siebenbrunnban. Az ország sajnos televan olyan példákkal, amikor a földből előbukkant, elsősorban történelmi becsük és nem aranyértékük miatt felbecsülhetetlen kincsek kézen-közön eltűnnek, elvesznek a tudomány és a nemzet számára. Császár Géza, aki 1967-ben összegyűjtötte és a muzeológusok érkezéséig megőrizte az egykor volt alán fejedelemnő ékszereit, korsaját, a legjobb kivételek közé tartozott. Igaz, fia is múzeumjáró ember, ő maga sokat olvasott, tisztában van az értékekkel. Ezenkívül pedig:

— Az uborkából is lehet keresni, nem vagyok ráutalva, hogy aranyat raboljak hozzá! — mondja.

Pedig a ritka lelet előkerültekor többen:

— Az egyik karperecért majdnem összeverekedtek!

Császár Géza tisztességét 18 ezer forint jutalommal ismerte el a magyar állam. Ami a kincseket illeti, azokkal kapcsolatban azonban a regölyieknek mégis van egy fájdalma. A megyei múzeum akkori igazgatója hiteles másolatot ígért belőlük a létesítendő helytörténeti szoba részére. Az ígéret még nem teljesült. (Igaz, hogy a szoba sincs kész!)

A tanács előtt

Reggeli forgalom

Reidomarus és Czepin Margitka

Az időszámításunk utáni 148-ik évben bizonyos Reidomarus, Siuppus fia, az era- viscusok törzséhez tartozó katona, a „Flavius” nevet viselő első brittanniai ezres gyalogcsapat veteránja kérelemmel fordult a császárhoz. Azt kérte, hogy ha sok évtizedes hű szolgálata után megadták neki a római polgárjogot (az akkor elérhető legnagyobb kitüntetések egyikét) ugyan tiszteljék meg már azzal is, hogy korábbi három feleségét ne kelljen szélnek eresztenie. A császár kegyes volt, Reidomarus obsitlevelét és az engedélyt bronzlapra vésték és az most a Magyar Nemzeti Múzeum egyik kincse. Siuppus fia, Reidomarus tehát első regölyi „ismerősünk”, bár arcképével sajnos nem szolgálhatunk.

Az 1978. június 1-én született Czepin Margitka érkezésének örömhírét ugyan nem bronzlemezre, hanem „csak” az anyakönyv lapjaira vésték, de így is nagy örömöt okozott hozzátartozóinak. Képünk dokumentálja, hogy máris van véleménye a világról — vagy talán az őt meglátogató újságírókról ...?

Háztáji gazdaságokról

A regölyiek háztáji gazdaságaiból a múlt évben mintegy 210 szarvasmarhát, 3000 sertést, 3600 nyulat vásároltak fel. Nyúlátvétel volt ottjártunk idején is. A háztáji részére a helyi termelő- szövetkezet bizotosítja a tömegtakarmányt állami fel- vásárlási áron, de például az ömlesztett szalmához ingyen jut hozzá az otthon gazdálkodó. A termelőszövetkezet célja, hogy a jó eredményeket hosszabb távon stabilizálják. Egy adat:

1970-ben a háztájiból felvásárolt áruk értéke 7 millió 86 ezer forint volt. Tavaly 14 millió 470 ezer forint.

Milyen egy átlagosnak nevezhető háztáji gazdaság Regölyben? Szekeresék

nyugdíjasok, egyedül élnek, a gyerekek már elhagyták a szülői házat. A férj 68 éves,

Cseresznyeszüret

Az öregek napközi otthonában serényen dolgoztak ott- jártunkkor. Cseresznyeszüret volt éppen. Szontág György- né, a napközi otthon vezetője mosolyogva mondta: — Ha egy kicsit kisüt a Nap, alig lehet öregjeinket a szobában tartani. A kertet már nagyon sokszor megkapálták, s most itt van ez a cseresznye. Mindennap nézegették, mikor lehet már szedni. A „szerencsésebb” már fenn van a létrán, ketten pedig várják, hogy ők is sorra kerüljenek.

— Regöly már I. István idején királyi birtok, latin szóval „Terra regum” volt. Ez a kifejezés fokozatosan Regen-re, Regul-ra, Regül-re kopott és a XV. században már Regölyként bukkant fel.

— Egymillió tojást forgalmazott tavaly a tamási ÁFÉSZ itteni felvásárló központja.

— „Többet ér egy júniusi zápor a jeruzsálemi arany- kapunál” mondták a régiek. Nehéz lenne megbecsülni, hogy mennyit ér a jeruzsálemi aranykapu, de előzetes becslés szerint a június 4-én és 9-én lezúdult zápor mintegy 4—5 millió forint kárt okozott. Mintegy 1000 hektár kukoricát és 250 hektár búzát vert el a galambtojás nagyságú jég.

— A háztáji gazdaságok tavaly 850 ezer liter tejet adtak közfogyasztásra. Ottjártunk napján, június 12-én 1799 liter tejet vett át, 3,7 zsírszázalékkal Bányik Sán- dorné átvevő.

— A könyvtár 8600 kötetes állománya épp a kétszerese a 10 év előttinek.

— Regölynek sokszoros világbajnoka is van. Dr. Dienes Ferenc, a község népszerű orvosa 19-szeres táv- és cél- dobó-világbajnok a horgászsportnak ebben a különleges ágában.

— A 336 napilap-előfizető közül a Tolna megyei Népújság olvasói állnak az élen, 160 előfizetővel. Második a Népszabadság: 109 előfizető.

— Úgy nem lehet írni Re- gölyről, hogy a lovakról szót ne ejtenénk. A Tolnatamási és Vidéke Félvérlótenyésztő Szövetkezet által kinemesített tájfajta máig a falubeliek jogos büszkesége. A termelő- szövetkezetnek 140 lova van, ezen belül 30 törzskanca. Rendszeres vásárlók jelentkeznek belföldről és külföldről egyaránt. Utóbbiak elsősorban Svájcból és Ausztriából.

— 1333-ból származik az első írásos adat Regölyről. Ekkor, bizonyos János főesperes volt a falu ura és egy alkalommal — rövid ideig — a királyi korona is „megszállt” Regölyben.

— Az élelmiszerbolt forgalmas. Június 12-én reggel fél héttől kilencig 12 ezer forintot költöttek el itt a vásárlók.

— 107 személygépkocsi van a faluban.

— „Az első vasárnaposok klubja” helyi specialitás volt és talán a legtöbbet tette a faluért. Innen elszármazott szakemberek jártak haza és társadalmi munkában készítették el a különböző középületek és a strandfürdő terveit.

a felesége hárommal fiatalabb. Tavaly négy tehenük volt, most „csak” kettő hasas üsző álldogál az istákéban. A baromfiudvar adománya mintegy 100 csirkéből és 20 kacsából áll. Az évente tartott 4 hízóból egyet levágnak maguknak, a iöbbit eladják. Dolgoznak az 500 négyszögöles szőlőben, viszik a tojást a felvásárlóhoz, egyebeket a tamási piacra.

Regölyi magazinunkat összeállította Ordas Iván, Szepesi László, Pordán Jánosné, Solymár Ákos, legalább harminc kedves olvasónk segítségével és Dávid Tibor 1936-ban készült szociográfiájának fel- használásával.

Munkatársaink június 19-én

ATTALÁRA

látogatnak el. Ottani magazinunk június 24-én, szombaton jelenik meg.