Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-07 / 106. szám

1978. május 7. néPÚJSAG 3 Házgyári riportok (IV.) Közelebbről a házgyáriak Mózes József szocialista brigádvezető — jobb oldalt — gyakorta tanácskozik Mischl főépítésvezetővel és Prokos József szakszervezeti titkárr al, a munkáról, a dolgozók ellátásáról. Állami gazdaságok Mischl József főépítésveze. tő, a házgyár vezetője hét éve munkálkodik ebben a munkakörben, beosztásban. Nagyon szeret; a munkát, az embereket. S ebből kifolyó­lag minden idegszőlával itt él az emberek, a gépek kö­zött. Nem is lehet e területet elhagyni, még ha olyan ki­váló emberek is vannak kö­zépvezetői beosztásban, mint Simcsik Pál. Simcsik az üzemvezető. Ráhárul minden felelősség, amj a placcon, a gyártósoron történik. Tudnia kell, mikor töltenek formát, hogyan érkezik a szerel­vény, miként halad a vizes­blokkok összeállítása. Gebhardt István brigád­vezető. A műköves részleg­ben dolgozik. Feladatuk, hogy a lépcsőket készítsék. A megfelelő formába berak­ják a vasalást, kiöntik be­tonnal, s végül csiszolják a lépcsőt. Gépek, daruk, kézi munkaeszközök állnak ren­delkezésükre. Őket Badacso- nyiné, Jutka asszony szolgál­ja ki. Egy a sok kiváló da­rus közül ez az asszony. Szinte úgy dolgozik a hatal­mas géppel, mintha a földön állna, ha kell milliméterről, milliméterre emeli, billenti, fordítja a nagy súlyú eleme­ket. Az összeszokottság nem­csak a darusok és a ..lentiek” Gebhardt István műkő­csiszoló brigádvezető között, hanem az egész ház­gyárban szükséges, a munka hatékonyságának egyik for­rása. Kasttetter Ferenc csi­szolómunkás valóságos re- mekmívet ad ki keze közül. A műkő szép rajzolata-ere- zése-formája olyan, mintha márvány volna. Ez a minő­ségi munka végeredményben a házban érvényesül majd igazán, amikor a lakók bir­tokba veszik a lépcsőt is. Bármennyire is fejlett és korszerű a házgyári techno­lógia, gyakorta van arra szükség, hogy az ácsokat is bevonják a munkába. Ugyan, is mindig akad néhány olyan különleges elem, amelyhez formát kell készíteni. A zsa­luzatot például leginkább különleges munkákhoz szük­séges elkészíteni. Itt csinál­ják a komlói Zengő Áruház betonoszlopait, nem nagy mennyiség, még nem indo­kolja acélforma legyártását, megteszi a fa is. Viszont a húskombináthoz szükséges világítótestek — ötvennégy darab kell ezekből — több tucat speciális oszlop, oldal­lemez, már idokolja a vas­formát, illetőleg a félig vas­fa szerkezetet. Herbert Jó­zsef ács és öt társa csinálja az összes ács-zsaluzási mun­kát a házgyárban. És ezeket a plusz darabokat is a ház­gyár; berendezésekkel — be. tongyár, lakatosüzem, da­ruk, szárító, stb. — készítik el, tehát a lehető legjobban kihasználják a házgyári gép­sorokat. A TÁÉV 7. számú segéd­üzemi főépítésvezetősége, a házgyár, 171 fizikai dolgozót foglalkoztat, három műszak­ban De kisegíti a házgyárat több segédüzem, így például a lakatosüzem, ahol 140 sze­mély dolgozik, az asztalos­üzem 136 fizikai dolgozója, a vasszerelő és ácsüzem 150 dolgozója. Ez utóbbi üzemek létszámát nehéz leválasztani: ki mikor, s mennyit dolgo­zik a házgyárnak. A tény és követelmény: ki kell szol­gálni a házgyárat. A válla­lati utasítások is ezt teszik egyértelművé. Akkor dolgoz­hat jól egy segédüzem, ha a házgyár is teljesíti program­ját. Mózes József huszonegy éve dolgozik a TÁÉV kebe­lében. Szocialista brigádja a placcon dolgozik. Ők, har­mincnégyen, majdnem egy teljes műszakot kitöltenek, de a panelgyártó brigádnak is vannak kiszolgálói: daru­sok, traktorosok, gépkezelők. Ők általában más brigádba tartoznak. Mózes József ezt mondja a házgyárról, az it­teni felelősségteljes munká­ról: — A brigádom, s magam is szeretjük ezt a munkát csinálni, mert jól szervezett itt minden. A munkahelyek mellé odakészítik a szerel, vényeket, az ember csak hát­ranyúl. máris kezében az al­Herbert József ács brigád­vezető katrész, amit a panelformá­ba kell rakni. Egyedüli gon­dunk, az időjárás. Jelenleg alig kétszáz napi termelésre tudunk csak berendezkedni, de úgy tervezi a vezetőség, hogy befödik a házgyárat, TT-panelokkal Abban az esetben legalább 250 gyártá­si nappal számolhatunk. S akkor nem leszünk mi sem kitéve az időjárás viszontag­ságainak. Mert most még az a helyzet, hogy a szalag megy, általában tizenhét- huszonkét percenként kell továbbítani a panelt, tehát formától, alaktól függően ez a gyártási tempó. Ha fedett csarnokban is tudjuk tartani ezt az ütemezést, akkor a házgyár valóban házgyár lesz, és úgy készülhetnek majd itt a lakáselemek, mint cipőgyárban a cipők... A házgyár évi termelési értéke háromszázmillió fo­rint. .. PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: Gottvald Károly A megye állami gazdaságai a múlt esztendőben, hasonló­an a mezőgazdaság egészéhez — kedvező évet zártak. Ezzel a megállapításai summázható annak a mérlegnek a tartal­ma, melyet immár hagyomá­nyosan a gazdálkodási év be­fejezése után készítenek, ér­tékelve az elmúlt évet és meghatározva az ez évi fel­adatokat. Néhány jellemző számadat az értékelésből: A megye szántóterületének tizenöt szá­zalékán gazdálkodó hat nagyüzem a mezőgazdasági áru felvásárlásának közel húsz százalékát adta. A ter­melési érték növekedése — folyó áron számítva — 18,5 százalék volt. Ez a növekedé­si ütem meghaladta az esz­közök értékének növekedési ütemét, tehát az eszközhaté­konyság javult. A költségek is emelkedtek, emellett minden gazdaság nyereségesen gaz­dálkodott; 390 millió forint volt az eredmény. A termelési színvonal emel­kedésével és az eredményes­ség növekedésével arányosan javult a gazdaságok dolgozói­nak életszínvonala is. Az elő­ző évihez viszonyítva a gaz­daságokban nagyobb gondot fordítottak a szociálpolitikai feladatok megoldására. Kis mértékben javult a munkavé­delem helyzete is. A tervezett ütemben fejlődött a dolgozók lakásépítési programja is. A dolgozók bérszínvonala több mint hét százalékkal nőtt. Át­lagosan huszonnyolc nap nye­reségrészesedést fizettek a gazdaságok dolgozóinak. a főbb Ágazatok között lényeges szerkezetvál­tozás nem történt, a növény- termesztés és az állattenyész­Május elsején a felszalago­zott májusfák között vidám társaság szórakozott Duna- földvár legfiatalabb üzemé­nek udvarán. Legalább száz- huszan ülték körül a terített asztalokat, vagy harminc gyerek hancúrozott a fűben, eregette a luftbalonokat. Hatvanan dolgoznak a gyár­ban, de most mindenki el­hozta a családját is. Volt ok a vidámságra. Többszörösen is. A „hivata­los” ünnepségen, az ünnepi beszéd után mind a négy bri­gád megkapta a szocialista brigád oklevelet és zászlót, a vele járó pénzjutalommal és rajtuk kívül is minden fizi­kai dolgozó kapott jutalmat. Egyenlősdi? Egyáltalán nem. Mert ab­ban differenciált a vezetés, hogy a borítékban különböző összegek legyenek. De abban nem lehetett különbséget ten­ni, hogy kapjon-e valaki, vagy sem. — Nem fordult elő fegye­lemsértés, hogy emiatt bár­kit is kihagyhattunk volna, — így Szeleczki Sándor üzemvezető. — A vállalat igazgatójának az a véleménye, hogy az a kollektíva kap többet, ame­lyik többet ad — mondja Széles István, a községi párt- bizottság titkára. — Hat üze­me van az Oxigén, és Dis- sousgázgyár Vállalatnak, a földváriak olyan derekasan állták meg helyüket az el­múlt évben, hogy ide illett a többet adni... Kicsit szokatlan és eltér a sajnos még nem egy helyen meglévő gyakorlattól. Mert mi (szerencsére már egyre in­kább volt) az általános? A fő­városi vállalatok, vidéki üze­meiket afféle — kicsit túlzó, ám elég gyakran hallott ki­fejezéssel — gyarmatnak te­kintik. Oda kerülnek az el­avult gépek, a vállalat bér- fejlesztési keretéből a vidék kap kevesebbet, hogy több jusson a pestieknek, lévén a fővárosban egyre nagyobb tés súlya ötven-ötven száza­lék. Ä növénytermelésben jelentős változást hozott, hogy három gazdaságban megkezd­ték a burgonya termesztését, ugyanakkor a terveknek megfelelően növekedett a zöldségterület, és az előző évi­ekhez hasonló területen folyt az ipari és árunövények ter­melése. Ebben a főágazatban — a tapasztalatok ezt mutat­ták — javult a termelési fe­gyelem. Ezt elősegítette, hogy az év során a terveknek meg­felelően fejlődött a gépesítés. Kedvező jelenség, hogy a főbb növényeknél a korai és középkorai fajták a legelter­jedtebbek. Ennek is köszön­hető, hogy a termésátlag a búzánál ötven, a kukoricánál hetven mázsa feletti volt. Zöldségtermelésben kiemel­kedő a paksi gazdaság. Első­sorban élelmiszeripari feldol­gozásra termeltek, de emellett részt vettek a megye lakossá­gának friss zöldségellátásában is. Szőlő- és gyümölcsterme­lésben az előbbi hozott jobb eredményt — a gyümölcsök egy részét fagykár érte. A szőlő — több évet is figye­lembe véve — kiemelkedő termésátlagot hozott. Javult a rét- és legelőgazdálkodás is, de nem a kívánt mértékben. Állattenyésztés A másik fő ágazatban je­lentős eredmény, hogy meg­felelő volt a létszám, a férő­helyeket kihasználták és elő­reléptek a takarmányozás­ban is. A tejtermelésben az egy tehénre jutó éves tejter­melés 360 literrel emelkedett. A szarvasmarha-ágazatban a ráfordítások és d hozamok aránya kedvezőbben alakul az előző évinél. Növekedett a munkaerőhiány és csak ma­gasabb bérrel lehet szerezni, és megtartani a munkaerőt. Nos, a földvári gyár „gaz­dája” másként vélekedik és tesz. A vállalati bérfejleszté­si előirányzat ez évre öt szá­zalék. A dunaföldvári üzem hetet kap. Mert megérdemli. Tavaly, az év elején csat­lakozott a január elsejével, a párttagság kezdeményezésére alakult négy, szocialista cí­mért versenyző brigád a cse­peliek kezdeményezéséhez: ünnepeljük jobb munkával, a termelés hatékonyságának fo­kozásával a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hat­vanadik évfordulóját. A vál­lalások egyrészt a hegesztő­gáz termelésének növelésére irányultak. Az előző évben nem teljesítette az üzem a tervet, több mint száz tonná­val maradt el. Jelentkezett tavaly egy újabb feladat is. az épülő és 1978-ban induló oxigéngyár üzembe helyezé­sének előkészitése. Taggyűlé­sen foglalt állást a pártszer­vezet, hogy ebben mit tehet a földvári kollektíva: Az oxi­géngyár kezelőszemélyzetének betanítása, ami különben vál­lalati feladat lenne. Hozzá­szoktatni az új embereket az üzemi rendhez, a rendkivül szigorú biztonsági előírások­hoz, segíteni beilleszkedésü­ket az üzemi közösségbe. Sürgős volt ez annál is in­kább, mert tavaly, az év ele­jén úgy látszott, hogy az oxi­géngyár határidő előtt elké­szül, beléphet a termelésbe. Ez pedig megintcsak kétsze­resen is érdeke a dissousgáz- gyártóknak. Mert ahhoz, hogy termékük fogyjon, töb­bet tudjanak termelni, ahhoz több oxigén kell. Külön sem egyikkel, sem a másikkal nem lehet hegeszteni. Ha nincs elegendő oxigén, több tucat­nyi beruházás is lelassulhat és kisebb az igény a dissous- gázra. Bár a gyár szocialista bri­gádjai teljesítették e vállalá­kocalétszám is négy százalék­kal; tizezer koca „termelt” 1977-ben az állami gazdasá­gokban. Az egyéb tevékenységek közül Dalmand hibrid-előállí­tását lehet kiemelni. A kör­nyező szövetkezetekkel együtt mintegy négyezer hektáron állítanak elő kukorica vető­got, zömmel tőkés exportra. Megfelelő ütemben folyt a műszaki fejlesztés; a gazda­ságok az elmúlt évi lemara­dást behozták. Jól halad a tamási tehenészeti telep épí­tése, a dalmandi gazdaság te­henészeti rekontsrukciója. A gépberuházások során főként a nagy teljesítményű erőgé­peket és a kombájnokat vá­sárolták, és fejlődött a szállí­tópark is. Ennek és a napi munkaszervezés javulásának eredményeképpen a gabona­félék betakarítását tizennégy, a kukorica betakarítását har­ming munkanap alatt elvé­gezték. A múlt évi jó eredmények elérésében kiemelkedő szere­pet játszott a szocialista mun­kaverseny. AZ IDEI TERVEK Ebben az évben a termelé­si érték hat százalékos növe­kedésével számolnak a tervek. Ezen belül például a tejter­melés-növelés három, a hús­termelés-növekedés öt száza­lék. A kellő nagyságú terüle­ten szerepel a tervekben — megfelelő termésátlaggal — a zöldségtermelés. Az előzetes ” terveknél nagyobb területen folyik a kukorica vetése; ez a munka a befejezéshez köze­ledik. A szociális és kommu­nális beruházások során na­gyobb gondot fordítanak a la­kásépítésekre, a korszerűtlen lakások felszámolására. sukat, nem rajtuk múlott, hogy az oxigéngyár nem ké­szült el határidőre, a villa­mos kapcsolóberendezéseket gyártó vállalat késedelmeske- dett azok leszállításával és csak most, májusban indul­hat a próbaüzem. A kezelő személyzet azonban már a szocialista brigádok segítsé­gével felkészült. Az „alap-vállalást” a brigá­dok teljesítették. Márciusban ötven tonna pluszt vállaltak, ez júniusban megvolt, ekkor újabb ötven tonnával toldot­ták meg november 7-re, ezt is teljesítették október végé­re. Végül is, az év végéig 120 tonna dissousgázzal teljesí­tették túl az 1977-es évi 1800 tonnás tervet. Fegyelmezett munkával, a palackcsere mi­att kieső idő csökkentésével, újításokkal. Az „Ifjú Gárda” brigád újítása a palackok töl­tés közbeni felmelegedését akadályozza meg, Csömör Antal karbantartó a svájci acetonszivattyúk három hó­nap alatt tönkrement és be nem szerezhető tömítéseinek pótlására kísérletezett ki „há­zi” megoldást. A brigádok vállalták és elvégezték a pa­lackok hitelesítését, ami köz­ponti, vállalati feladat lenne. A százhúsz tonnás túlteljesí­tést tehát elsősorban az im­produktív idő csökkentésével, és amikor kellett, túlmunká­val és azzal, hogy a betanu­ló oxigéngyáriakat is bevon­ták a dissousgáz-gyártásba, érték el. A négy szocialista brigád csatlakozott a Láng gyáriak kezdeményezéséhez, folytat­ják a versenyt. A kétezer­tonnás ez évi tervet „megfe­jelik” száz tonnával. És ha indul az új oxigéngyár, olyan munkások lesznek ott, akik nemcsak az üzemi rendet ta­nulták meg, hanem a ver­senyszellemet is. (J) Dunaföldvár, dissousgázgyár Érdemes volt versenyezni Ipf^^ Kastetter Ferenc csiszolómunkás valóságos remekművet ad ki keze alól

Next

/
Oldalképek
Tartalom