Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-21 / 118. szám

1978. május 21. KÉPÚJSÁG 3 A községi pártbizottság megtárgyalta A kádermunka Dunaföldváron Hangsúlyt kapott a szemelyisegfarmalas A párthatározatok végre­hajtását nem lehet egy-egy intézkedéssel egyszerre „le­tudni”. Fokozottan érvényes ez az 1973. novemberi köz­ponti bizottsági ülésen hozott, a káder- és személyzeti mun­káról szóló határozatra — mondta az egyik felszólaló a dunaföldvári községi párt- bizottság legutóbbi ülésén — majd hozzátette: a káder­fejlesztési tervek nem tük­rözhetnek statikus állapotot, a helyzet változik és a terve­ket hozzá kell időnkint iga­zítani a megváltozott körül­ményekhez. A pártbizottság elé ter­jesztett jelentésből — ami a káderpolitikai határozat meg­valósításának eddigi eredmé­nyeiről és a feladatokról szólt — az derült ki, hogy a fo­lyamatosságnak ezt a köve­telményét betartják Duna­földváron. A határozat óta megjavult a kádermunka. Annak idején elkészültek a tervek, személyre szólóan, kik jöhetnek számításba a különböző funkciók betölté­sére, ehhez igazították az ok­tatási terveket is, ám ha szükség volt rá, ezt is, azt is korrigálták. Vezetővé nevelés A földvári pártszervezetek kiemelten kezelték a káder- utánpótlásra számításba vett tehetséges fizikai munkások, tsz-tagok, nők és fiatalok ve­zetővé nevelését. A fiatal, ve­zető funkcióba került mun­kások jól megállták helyü­ket. Számos konkrét példa bizonyítja ezt: X munkásból művezető, majd műszaki ve­zető és párttitkár lett, egy­éves pártiskolát végzett. Y gépszerelő szakmunkásból személyzeti vezető lett, el­végezte az esti egyetemet, az idén érettségizik, pártbizott­sági tag. Z bolti eladóból áruház-igazgató lett, az ÁFÉSZ szb-titkára, elvégez­te a szakosítót... A jelentés tucatnyi nevet sorol fel, bár folytatni is lehetne a sort annak bizonyítására, hogy érvényesül a párt káderpoli­tikája, megvalósulnak azok a feladatok, amelyeket a közel öt évvel ezelőtt hozott hatá­rozat szab meg. Persze, előfordul, hogy „nagy ígéretek” is csalódást okoznak, nem felelnek meg a követelményeknek ott, ahova vezető funkcióba állították őket. Egyrészt, segíteni kell, bátorítani őket, átsegíteni a kezdeti nehézségeken, de ha ez nem vezet eredményre, más területen, kisebb beosz­tásban még megfelelhetnek a követelményeknek. Itt fontos igazán a munkáskollektíva személyiségformáló ereje — állapította meg az egyik fel­szólaló, példát mondva arra, hogy ez náluk hogyan sike­rült. A kezdetben csalódott fiatalember (nemcsak benne csalódtak, számára is csaló­dás volt a kudarc) új helyén. már jól dolgozott és bátorí­tást kapva, igyekezete ered­ményes volt. A személyiségformálás kü­lönös hangsúlyt kapott az ülésen, kimondva, hogy a közismert hármas követel­mény a vezetők iránt, magá­ban foglalja a személyiség­formálásra való készséget és képességet is. Csak az lehet jó vezető, aki nevelni is tud. Kollektív véleményezés Erősödött az elmúlt évek­ben a kádermunka demokra­tizmusa, ennek egyik jele. hogy a vezetők szélesebb körben kérték ki a beosztott dolgozók véleményét, javas­latait is a személyi döntések előtt. Érvényesül a pártszer­vezetek véleményezési jog­köre. Míg korábban az volt a jellemző, hogy csak a párt­titkár véleményét kérték ki a vezetők a döntés előtt — ilyen esetben hangulati ele­mek, egyéni szimpátia, vagy ellenszenv is „belejátszottak,’ a döntésbe, ma már minde­nütt, a hatáskörbe tartozó káderekkel kapcsolatban a vezetőség, kisebb alapszerve­zetekben a taggyűlés gyako­rolja a hatáskört. A demok­ratizmus fejlesztése követeli meg — hangzott el a vitában —, hogy a kádermunkáról szóló határozatokat necsak a döntésre, véleményezésre il­letékesek, hanem a beosztott dolgozók is ismerjék. Több megállapításból lehet következtetni arra, hogy a határozat végrehajtása folya­matos feladat, még most, kö­zel fél évtized elmúltával sem lehet a munkát „befeje­zettnek” tekinteni. Nincs mindenütt — ahol ezt hatá­rozatok előírják — függetle­nített személyzeti vezető. A „második vonal” — azaz a vezetők utánpótlása, a szá­mításba jövők tervszerű kép­zése, vezetővé nevelése — „kiépült”, sőt, néhány üzem­ben, termelőszövetkezetben a „harmadik vonal” is, lévén több helyettes közel a nyug­díjhoz, szükség van rajta kí­vül másra, fiatalabbra, a ve­zetői tisztség későbbi betölté­séhez. Érvényesül az a köve­telmény, hogy a vezető mun­kája megítélésének egyik lé­nyeges tényezője, hogy gon­doskodik-e megfelelően saját utánpótlásáról. Ám még a legutóbbi időben is előfor­dult, hogy az egyik gazdasági vezető olyan emberekkel vet­te körül magát, építette ki a vezetőgarnitúrát, akik tehet­ségtelenek, nálánál képzetle­nebbek, nem jöhetnek szá­mításba. Ezzel védte saját pozícióját. Az üzemi párt- szervezet — és a községi pártbizottság eredményesen lépett fel ez ellen. A vezetés gyakorlata Nagy gondot fordítanak a dunaföldvári pártszervezetek a mozgalmi munka káderei­nek nevelésére, képzésére, a tervszerű utánpótlásra. Igen fontos megállapítás hangzott el: Tudomásul kell venni, mert a gyakorlat igazolta, hogy nem elég az iskola, bár a képzettség megszerzése, az iskolán szerzett felkészültség elengedhetetlen, az' iskola nem produkál gyakorlott pártmunkásokat. Az iskolán szerzett felkészültséghez tár­sulnia kell a vezetés gyakor­latának. Ehhez lényegében az egyetlen járható út az ön­álló reszortmunka vállalása és végzése. E vonatkozásban még az erősebb, nagyobb lét­számú pártszervezetekben is problémák vannak. Kompromisszum ? A közel öt éve született központi bizottsági határozat folyamatos megvalósulása tükröződik az üzemi demok­rácia fejlődésében, az évről évre növekvő termelési ered­ményekben. A vezetők jól ér­vényesítik azt a követel­ményt, hogy gazdasági dön­téseiknél az elsődleges a nép- gazdasági érdek. Több helyen még azt is vállalták, hogy emiatt nem növelték az év­végi nyereségrészesedést a le­hetőségek határáig. Ám elő­fordult még „kompromisz- szum” is, a csoportérdekek előtérbe helyezése a népgaz­dasági érdekek rovására és itt a pártszervezet sem állt hivatása magaslatán. A párt- bizottság állást foglalt a te­kintetben, hogy a vezetők minősítésénél, tevékenységük megítélésénél az eddiginél nagyobb súlyt kapjon ilyen irányú tevékenységük. Eredményesen valósul meg a közel öt éve hozott határo­zat — ez szűrhető le a duna­földvári községi pártbizott­ság ülésének megállapításai­ból. Ám továbbra is figye­lembe kell venni, egyrészt azért, mert nem minden te­kintetben, területen érvénye­sülnek még a határpzat egyes előírásai, másrészt, újabb és újabb feladatok jelentkeznek, amelyek megoldásához a ha­tározat ad iránymutatást. <J) lVazlat egy Icísfilmhez Tervezett cím: Mindenkit tolnak (Fel, le, félre stb.). Ragyogó, verőfényes idő. Néhány hangulatkeltő, apró kis természeti kép (snitt) bemutatása után a felvevőgép vado­natúj kertes házak (kertes paloták) során pásztáz végig. Az ötödiknél megáll. Nyílik a kerti ajtó, fiatal pár lép ki rajta. Babakocsiban sétálni viszik gyermeküket. Sugárzik róluk a boldogság. Mindenük megvan. Ház, nyaraló: berendezve, au­tó, és íme egy gyermek. 4—5 váltással közeli kép a fiatalok arcáról, úgy, hogy mind a ketten látszanak a képen és a kis­babáról. (Ö lehetőleg angyalarcú legyen.) A kép kitágul, (totál). A kamera kicsit a babakocsit toló pár előtt halad, ugyancsak kocsira (értsd: fart) szerelve. A kocsit lassan tolják. (Operatőrt is lassan tolják, rendezőt is lassan tolják. Még csak az a második filmjük, míg a velük egyidősek már az ötödiknél tartanak.) Szóval a kamera las­san halad és váltakozva egész alakos (humán totál) és premi­er plán képeket vesz fel az enyelgő, össze-összebújó párról és a nyugodtan alvó gyermekről. Közben az utcán sétáló ismerősök, barátok meg-megállnak gratulálni és a babát csodálni. Gyors egymásutánban — mint egy-egy portré — a gyermekcsodálók arca jelenik meg né­mileg ironikusan ábrázolva, mint ahogy csodálatuk sem iró­niamentes. (Ez a gyerek tiszta apja! Vajon ki lehet az apja?) A pár csak a szépre és jóra fogékony. Úsznak a boldogság­ban. Hogy ez jobban érzékelhető legyen, az ugrabugráló, a kocsit játékosan egymáshoz gurigató fiatalok mozgását las- sítottan veszi a felvevő. Így mintha a valóságban is úsznának. Lassan kiúsznak a képből. Ismét megjelenik az először látott családi ház, kicsit felül­ről nézve. (Kamera darun. Egyszer fent, másszor lent.) A kép nyitott. Látszik benne az udvar is a homokozóval, melyben az előbbi kisgyerek, már tipegve jár. A kamera hirtelen a ház díszes, kovácsolt vas kapujára közelít, ahol az alábbi hirde­tés olvasható: „Mély gyermekkocsi igényesnek eladó.” Ezután snittek sora következik, melyek bemutatják a gyer­mek viharos fejlődését. Például: üvöltő, csökönyös kisgye­rek, hátán iskolatáska. Apa, anya, könnybelábadt szemű nagyanya, nagyapa tolja, gyömöszöli be az iskola kapuján. Már nagyobbacska: kitol a tanítónénivel. Még nagyobbacska: kitolnak vele. Már egészen nagyocska: óriási tenyerén ülve (Jóska bácsi (Proteckcy) tenyere ez, némi aprópénzzel kibé­lelve) betolják az egyetem feliratú épületbe. Aztán édesapja, talicskába téve tolja (totál, nemcsak a kép, hanem a részeg­ség is.) És így tovább. (Itt mindenki ötletparádéjára számí.- tunk). Végezetül hősünket Kis Hivatalból, Nagy Intézménybe tolják. Bizonyos kezek. Révbe ér. Hirtelen vágással fekete öregasszonyok tömbszerű cso­portja jelenik meg a képen. Beszélgetnek. — Ez a gyerek az apjára ütött. — Többször is. — Az anyjára is. újabb vágás. A ház jelenik meg. (A fentebb leírt módon.) Öreg néni totyorog az udvaron egy tolókocsiban ülő férfi mellett. Mintha valahová készülődnének. A kép a kerti ka­pura közelít. Rajta újabb hirdetés: „Konyha és hálószoba­bútor, valamint egyéb ingóságok áron alul eladók.” Eddig ismeretlen helyszín következik. Szépen gondozott park közepén csinos kastély áll. Mondjuk barokk. Mindez valamely falu szélén. A járda a faluból egész a kastély bejá­ratáig vezet. A bejárat táján felállított felvevőgép belátja az egész fával szegélyezett utat. A falu házai jól ide látszanak. Verőfény. Az úton feltűnik egy tolókocsi. Benne idősebb pár szoron- kodik. Fiatal férfi tolja őket. Amint közelebb érnek, felis­merjük bennük hőseinket: a fiút és szüleit. Gépállás változik. (A tényállás változatlan.) A kamera szembe fordul a szülőkkel (a fiúk is), és közelről, egy képben mutatja az öregek arcát, amelyen nem látszik más, csak nagy nagy fegyelem. Lassú svenkkel lemegy a kép az öregek kezére, ügy fogják, szorítják egymás kezét, mint a gyerme­kek. A kép itt néhány másodpercig elidőzik, (Időzzünk el mi is.) A kocsit toló fiatal ember befordul a kastély díszes kapu­jához, melyen olvashatóvá válik a felirat: öregek otthona. A felvevő a fal mellé húzódik. A fiú Oldalról látszik, a szü­lők már a kapun belül kerültek és nem látszanak. A fiú nem megy be, hanem egy olyan taszító mozdulatot tesz a tolóko­csival, mint amilyet a pék szokott volt tenni, midőn a la­pátról a kemencébe taszítja a kenyértésztát. A fiú a követ­kező mozdulattal kihúzza az üres tolókocsit és a felvevő felé fordulva elindul. Teljesen belemegy a képbe és mindent, (de mindent) elhomályosít. Ismét a már jól ismert kertes ház látszik, kicsit felülről, a már leírt módon. A teraszra fiatal pár lép ki babakocsit tol­va. A felvevő ismét a kertkapu hirdetésére közelít: „Tolóko­csi igényesnek eladó.” Kis idő után a kép kinyílik. A kertkapu is és az előbb lá­tott pár sétára indul. A kamera a magasban marad és felül­ről nézvést mutatja a sétálókat. Egyébként, mint ahogy a nyitó képsorokban, minden ugyanúgy megy tovább. CZAKÖ SÁNDOR KlSZ-kiildöttértekezletek A KISZ Központi Bizottságának határozata értelmé­ben az ifjúsági szövetség a IX. kongresszus óta eltelt időszak eredményeit és a kongresszusi határozatok végre­hajtásának állását országos értekezleten veszi számba. Az idei tisztújító alapszervezeti választásokat köve­tően újjáválasztották a KISZ-bizottságokat, majd a járási és városi KISZ-bizottságok küldöttértekezleteire kerül sor. Megyénk három városában tegnap tartották meg a küldöttértekezletet. Szekszárd A megyeszékhely 209 KISZ- alapszervezetének küldöttei a megyei pártbizottság oktatá­si igazgatóságának nagyter­mében gyűltek össze, hogy az 5380 KISZ-tag és a választott testületek kétéves munkáját értékeljék. A városi küldöttértekezlet elnökségében helyet foglalt többek között Péti Imre, a megyei KISZ-bizottság első titkára, dr. Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, Váradi László, a városi pártbizottság titkára. Herczig .Ferenc, a városi KISZ-bizottság titkára az írásos anyaghoz szóbeli ki­egészítést fűzött. A KISZ-tagság helytállása a munkában, tanulásban, a szabad idő felhasználása, a párt eszméinek szolgálata és gyakorlati megvalósítása, közéleti aktivitás, az alap­szervezetek tevékenysége, a rétegmunka, a KISZ együtt­működése más szervekkel, és a pártirányítás néhány kér­dése a beszámoló főbb témái. Számos küldött egészítette ki gondolataival és megbizó közössége véleményével az írásos előterjesztést, amelyet a számvizsgáló bizottság be­számolójával együtt a kül­döttértekezlet elfogadott. Megválasztották ezenkívül a városi új KISZ-bizottság, a számvizsgáló bizottság tagjait és azokat, akik a megyei küldöttértekezleten képvise­lik a várost. Az új KISZ-bizottság teg­napi első ülésén újra meg­választotta titkárának Her­czig Ferencet és az úttörő- elnökség elnökének Császár Juditot. Bonyhád (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Bonyhádon az MSZMP- székház nagytermében kezd­te munkáját a KISZ járási­városi bizottsága küldöttgyű­lése. A meghívott vendégek között volt Rostás László, az mozgalom elterjesztése folya­matos. E két nagyüzem fiataljai védnökséget vállaltak ki-ki a maga területén egy új savazó építése és a szovjet export teljesítésére tett felajánlásaik felett. Az úttörőkkel közösen dolgoztak az „Egy nap a lakó­helyünkért” akció keretében. Kiemelt feladatnak tekintik a jövőben a fiatal pályakez­dők patronálását. A küldöttgyűlés színfoltja volt, amikor a szünetben a résztvevők gitárkíséret mel­lett új politikai dalokat ta­nultak. BAYER BÉLA Dombóvár (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dombóváron a városi út­törőzenekar műsorral fogadta a KISZ-alapszervezetek kül­dötteit. Az ének—zenei álta­lános iskola száztagú kórusa énekelte el a Himnuszt. Az ifjúgárdisták díszőrséget áll­tak a KISZ zászlajánál. Az elnökségben többek között Cserép Imre, az MSZMP dombóvári városi és Krizsán István, a KISZ megyei bi­zottságának titkára foglalt helyet. A politikai képzés személyi feltételeiről szólva a beszá­moló megállapította: „Az el­múlt években ezen a terüle­ten komoly segítséget kap­tunk a pártszervezetektől.” Részletesen szólt ezenkívül a szocialista munkaverseny egyéni formáiról, a brigád­mozgalomról, az elért ered­ményekről és a gondokról. A társadalmi munka ellenérté­két a KISZ-szervezetek Gu- naras fejlesztésére, gyermek- intézményekre, kirándulások­ra, sporteszközök vásárlására, VIT-alapra költötték. Az út­törőcsapatokkal együtt évente több mint negyvenezer óra társadalmi munkát végeztek. Hauk Ferenc beszámolóját tartja Fotó: BAKÓ JENŐ MSZMP KB agitációs osztá­lyának munkatársa, László Péter, az MSZMP Bonyhád járási titkára. A megyei KISZ-bizottság képviseleté­ben Kamarás Györgyné je­lent meg. A napirendi pontoknak megfelelően a küldöttgyűlés munkája két fontos témakör köré csoportosult. Értékelték a KISZ járási bizottság IX. kongresszus óta végzett mun­káját és megválasztották a megyei küldöttgyűlés részt­vevőit. Hauk Ferenc, a bizottság titkára beszámolójában hang­súlyozta: a járás, város KISZ-fiatalsága tevékenyen kivette részét az eltelt idő­szak munkájából, gazdasági, társadalmi, politikai téren egyaránt. KISZ-Radar köz­pontokat hoztak létre a cipő­gyárban és a ZIM-ben. E A szabad időt a fiatalok aktív pihenésre, művelődésre, N testedzésre használják. A párt- és gazdaságvezetőink az ifjúsági parlamenteken, az üzemi „négyeseken”, a ter­melési tanácskozásokon, falu­gyűléseken biztosítják a fia­talok részvételét a közélet­ben. A beszámoló befejező részében a szövetség akció­képességével, a rétegmunká­val, a pártirányítás kérdései­vel, az úttörőkapcsolatokkal foglalkozott. A hozzászólók ismertették az alapszervezetük eredmé­nyeit, és elmondták hogyan lehet tartalmasabb KISZ- életet teremteni. A küldöt­tek megválasztották a városi KISZ-bizottságot és a pénz­ügyi ellenőrző bizottságot, va­lamint a megyei küldötteket. A városi KISZ-bizottság tit­kára ismét Gyimesi György lett. WILHELM ÄDÄM

Next

/
Oldalképek
Tartalom