Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-19 / 116. szám

1978. május 19. Képújság 3 Húskombinát-építkezés ■— ■■ ■ ----------- .... Jöhetnek az alvállalkozók Az üzemépület már kész, itt lesz majd a leendő kom­binát tmk-műhelye. Egy-két csarnokban dolgoznak, több helyen lakatot látni: raktá­rak. Dolgozik már a DIGÉP, a CSŐSZER, a rtionori MEZŐ­GÉP, a 22-es ÁÉV, tehát las­san, de megindultak a belső szakipari munkák. A tmk-ban már hő- és me­legvízszolgáltatás is van. El­készült, átadták az üzemelő­nek az első hőelosztótelepet, a kondenzvíz-összegyűjtő tartályt. A munkások a mű­szak után fürödhetnek, tisz­tán mehetnek szállásukra. A nagy üzemcsarnoknál ta­lálkoztunk ismét a Ponekker betonozó brigáddal, ők már egy feladatot megoldottak, elkészítették a gépszínt; ide érkeznek majd a berendezé­sek és itt várakoznak a vég­leges beszerelésre. A brigád most a „gyár” és a szociális épület közötti folyosó váz- szerkezetét betonozza. Szép munkát végeznek az ácsok. Nekik ez a munka nem okoz komoly gondot, de a szemlélőnek ezek a 10 méter átmérőjű fakarikák esztétikai élményt nyújtanak. A Pol­lack Mihály brigád tagjai ér­tik a szakma minden csínját- bínját, az építőknapján kap­ják meg az ezüstfokozatot. A mostani munkájuk: a köz­ponti szennyvízátemelő telep zsaluzata. Előre elkészítik, hogy a föld kiemelése után a 10 méter mély és ugyanannyi átmérőjű gépház készülhes­sen. H. J.—G. K. Kovács László, Zagyva Gyu­la és Czár János, a Ponek- ker-brigád tagjai az össze­kötő folyosón dolgoznak Munkavédelmi és tisztasági hetek A Tolna megyei Tanács kereskedelmi osztálya, a Tolna megyei Közegészség- ügyi és Járványügyi Állomás, az SZMT munkavédelmi osz­tálya, a KPVDSZ Tolna me­gyei Bizottsága május 22-től június 18-ig tartó munkavé­delmi és tisztasági heteket hirdetett meg. A mozgalomnak több mint egy évtizedes hagyománya van, kifejezetten a dolgozók érdekeit szolgálja. A „moz­gósítás” célja az, hogy ez idő alatt valamennyi dolgozó megkülönböztetett figyelmet fordítson a biztonságos mun­kavégzésre, a munkavédelem, ' az egészségügyi rendeletek és óvórendszabályok betartá­sára. A mozgalom alkalmat ad arra, hogy a gazdasági veze­tők és nem utolsó sorban a munkahelyek dolgozó kollek­tívái munkavédelmi és tisz­tasági szemlét tartsanak a saját „portájukon” és gon­doskodjanak a hiányosságok megszüntetéséről. Lehetőség van arra, hogy a vállalatok­nál munkavédelemmel kap­csolatos előadásokat, filmve­títéseket, szellemi vetélkedő­ket, valamint kiállításokat tartsanak. A munkabiztonság növelé­se, a munkavégzés megköny- nyítése, a munkakörülmé­nyek javítása közérdek — ezt mindenki tudja. A moz­galom ne csak hetekre szól­jon hanem valósuljon meg a mindennapok gyakorlatában egész éven át. Ezt szeretnék a munkavé­delmi heteket meghirdető szervek is, ezért kérik arra a vállalatokat, hogy segítsék elő a felhívás hatékony meg­valósítását. Javuló ruházati ellátás Országos első helyezett Kilencvenhét pályamunkát bíráltak el A korábbinál választéko­sabbnak Ígérkezik a nyári ruházati ellátás. A szezonjel­legű termékek többségét az ipar már leszállította a ke­reskedelemnek. A belföldi vásárlóknak összesen mintegy félmillió női ruhát varrtak a nyárra, a legtöbbet a soproni és a debreceni ruhagyárban, zöm­mel új mintázatú kartonok­ból, könnyen kezelhető kevert és szintetikus kel­mékből. Javították a gyá­rak a kismamaruhák kínála­tát is, leánykaruhákból pe­dig mintegy 300 ezer dara­bot készítettek. A tavalyinak több mint kétszeresére növekedett a farmerkínálat. A Május 1. Ruhagyár, a belkereskede­lem igényeinek eleget téve, 50—60 ezer olyan farmer­szoknyát, -nadrágot, -ruhát is varrt, amelyek anyagát oszt­rák, amerikai, illetve más tőkés partnerektől szerezték be. Mintegy 600 ezer farmer­öltözéket hoztak be külföld­ről és így a kínálat a hazai gyártmányokkal együtt más­fél millió darabból tevődik össze. Az idén több férfi-, fiú­úszónadrág, női és leányka fürdőruha kerül forgalomba. A cipőboltok javuló vá­lasztéka ellenére még az idén is előfordulhat, hogy főként női cipőből idő előtt kifogy egy-egy keresett modell. Már nemcsak nőknek, gyerme­keknek, hanem a férfiak szá­mára is készültek lábbelik a most divatos textil felsőrész­szel. Ezekből a Duna Cipő­gyártól 890 ezer párat ren­delt a belkereskedelem, ki­vétel nélkül új fazonban. 615 ezer párat már le is szállí­tottak. A Duna Cipőgyár 42 ezer pár úgynevezett láb­ágyas, speciális betéttel el­látott férfiszandált is forga­lomba hoz. Ez eddig csak exportra készült. Megjelenik a boltokban a tartósságáról híres Fröcsi fiúcipőnek, az enyhébb évszakokra szolgáló „könnyített” változata is. To­vább bővíti az ipar a Siesta- cipők kínálatát is. Három — mozgalmi peda­gógiai, oktatásmetodikai és neveléselméleti témakörben — hirdetett pályázatot az Oktatási Minisztérium a Magyar Üttörők Szövetsége Országos Elnökségével és a KISZ Központi Bizottságá­val fiatal pedagógusok ré­szére. Megyénkből a tizen­két legjobb pályamunkát küldték el az országos zsű­rinek, amely összesen ki­lencvenhét pályamunkát bírált el. A'mozgalmi peda­gógiai témakörben pályázók közül az első helyezést a faddi általános iskola fiatal pedagógusának, Soponyai Mihálynak ítélte a zsűri. A Tolna megyei pályázók kö­zül Soponyai Mihályné — szintén faddról — dicsérő oklevelet kapott a szocialis­ta brigádok, az üzemek és az úttörőcsapatok kapcsola­tának lehetőségeit elemző pályamunkájára. Csengetéskor ültünk le beszélgetői a faddi általá­nos iskolában Soponyai Mi­hállyal. — Kilenc éve kezdtem el tanítani itt Faddon és négy éve vagyok az úttörőcsapat vezetője. Ebben a csapatban végigcsináltam mindent. Itt avattak úttörővé, itt voltam őrsvezető, majd rajvezető, a főiskola elvégzése óta itt la- nítok és itt lettem úttörő­csapat-vezető is. — Ez volt az első pályá­zat, amin részt vett? — Igen. Úgy éreztem, hogy négyéves csapatvezetői tapasztalataimból most már van mit összegezni. Az el­méleti kérdéseket pedig a különböző szakkönyvekben újraolvastam, de a pályáza­tom — és a zsűri is ezt emelte ki fő érdemül — el­sősorban gyakorlati dolgo­kat, az úttörőmozgalmi munka során jelentkező gondokat, és ezek megoldá­sának lehetőségeit elemezte. Behatóan foglalkoztam az általános iskolás ifjúsági ve­zetők felkészültségével, a velük való együttműködés­ben rejlő lehetőségekkel. — Adott valami többletet szakmai munkájához az, hogy részt vett a pályáza­ton? — Már a felkészülés, a pályázat megírásának ide­jén is sokat tanultam a szakirodalmakból. Az sem elhanyagolható, hogy a már meglévő ismereteimet is új­ra rendszereztem, utána néztem azoknak a dolgok­nak, amelyekre hiányosan, vagy csak homályosan em­lékeztem A legtöbbet azt hiszem, mégis az jelentette, hogy az értékelés előtt va­lamennyi pályázó részt vett egy közel egyhetes vita­tábor programjában Zán- kán. Ott az első két nap va­lamennyien ismertettük — tíz percben — a pályáza­tunk lényegét, aztán vala­mennyi pályamunkát meg­vitattuk. Érveltünk, vitat­koztunk, mindannyian véd- tük az igazunkat, de tulaj­donképpen a vita mindig valami újat, hasznosíthatót summázott. A mi szekciónk vitáit Szabó László, az Ok­tatási Minisztérium főosz­tályvezetője vezette. — Milyen ötletekkel, al­kalmazásra érdemes mód­szerekkel tért haza Zánká- ról? 1 — Nagyon sok jó ötletet, játékot ismertem meg a tá­borban, például az úttörő­szakköri munkával kapcso­latban. Nagyon hasznos volt a táborozás. Zánkán ren­deztünk egy több fordulós versenyt is a megyék között. A különböző fordulókon más-más témakörben kellett bizonyítani pedagógusi rá­termettségünket, tesztlapok kitöltésével, szituációjáté­kokkal, elméleti kérdések megválaszolásával a felké­szültségünket. A versenyt végül Tolna és Zala megye közös csapata nyerte meg. — Kik vetek részt a pá­lyázaton? — Az egyetemi tanárse­gédtől az óvónőig szinte minden pedagógusrétegből akadtak pályázók. Közös az volt, hogy fiatalok voltunk, általában innen a harminc­öt éven. A beszélgetést tanórára hívó csengő szakította félbe. Hogy Faddon jó úttörőmun­ka, aktív mozgalmi tevé­kenység folyik, arról egy nemrég kelt oklevél is meg­győzött. A faddiak Kiváló Úttörőcsapat kitüntetése. Szűzföldjeink: a rétek és a legelők TAGADHATATLAN, hogy van némi túlzás a címben, már csak azért is, mert az elmúlt években csaknem az ország minden táján történt valami azért, hogy az elma­radott rét- és legelőgazdál­kodás színvonala emelkedjen. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kalászos gabonafélék, a kukorica, s egy sor más nö­vény termelésének dinami­kus fejlesztése mellett még mindig nagyon elmaradott a hazai gyepterületeken, vagy azok túlnyomó hányadán a termelés. A hektáronként 14 mázsa széna édeskevés. Pe­dig az 1,3 millió hektár gyep­terület átlagosán ekkora ho­zamot ad, ha több évet ve­szünk figyelembe. Olyan ki­csi termés ez, ami bizony alig haladja meg az olyan terüle­tek hozamát, amelyeket jog­gal lehet szűzföldnek nevezni. Ilyen körülmények között nagyon is indokolt a párt Központi Bizottságának már­ciusi határozatában az a kö­vetelmény, amely szerint: „Minőségi változást kell el­érni a tömegtakarmányok, mindenekelőtt a silókukorica termesztésében, valamint a rét- és legelőgazdálkodásban”. Nemcsak azért indokolt a minőségi változás, mert leg­főbb természeti kincsünknek a termőföldnek sem vagyunk bőviben, s minden talpalat­nyi helyet jól kell hasznosí­tani. Azért is fontos a rétek- legelők termésének növelése, mert a hazai állattenyésztés többnyire szálas- és tömeg- takarmány-szűkében van. SOK MAS ÉRV, indok szól amellett, hogy a rét- és le­gelőgazdálkodást minden ed­diginél tudatosabban, erőtel­jesebben javítsuk, hogy azo­kat a tartalékokat, amelye­ket a fűtermő területek rej­tenek az ország számára, hasznosítsuk. Ilyen érv az is, hogy ha növeljük a fűtermő területek termését, akkor csökkenthetjük a szántófölde­ken termelt szálas takarmá­nyok vetésterületét. Ily mó­don jó esetben több százezer hektár szabadítható fel egyéb nagy értéket adó növények számára. Amikor szóba kerül a gyepterületek alacsony hoza­ma, a jobb rét- és legelőgaz­dálkodás igénye, akkor rend­szerint elhangzik: olyan rosz- szak azok a területek, ame­lyeket gyep borít, hogy nem érdemes velük foglalkozni. Van ebben a megállapításban némi igazság. De csak némi. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium felmé­rése szerirít az 1,3 millió hek­tárból 550—600 ezer hektár alkalmas intenzív gyepműve­lésre, az a terület pedig, amely nagyüzemi művelésre alkalmatlan, 250 ezer hektár­ra tehető. ÉRDEMES és tanulságos a múlt esztendőről — amikoris a sok évi átlagnál kicsit több széna termett — néhány gaz­daság rétiszéna-termését meg­említeni. A farádi Felsza­badulás Tsz-ben 719 hektá­ron szénaértékben számítva az átlagtermés 68,5 mázsa lett, vagyis az országosnak több mint háromszorosa; Sza­bolcsban Tiszaszalkán a Bú­zakalász Tsz 40 mázsás széna­termést takarított be hektá­ronként, s nem is kicsi, ha­nem 857 hektáros területről. A Nógrád megyei Szécsény- ben a tsz 530 hektár gyep­termő területe az országos át­lag több mint négyszeresével, hektáronként 87 mázsás szé- naátlagtermésel fizetett. Szol­nok megyében a zagyvarékasi tsz ért el 56,4 mázsás hektá­ronkénti szénatermést 781 hektáros gyepterületén. A FELSOROLT gazdaságok példája mutatja: van lehető­ség a minőségi változásra, is­mertek, vagy megismerhetők azok a módszerek, amelyek révén a szó szoros értelmé­ben mezőgazdaságilag művelt területnek tekinthető a rét és a legelő. Vannak olyan gye­pes területek, amelyeken egy kis tápanyag-adagolás nyo­mán számottevően gyarapo­dik a hozam. Országosan a rétekre, legelőkre nagyon ke­vés — hatóanyagban számít­va hektáronként mindössze 35 kilogramm — műtrágya jut. Az egyéb területekre ki­szólt műtrágya hektáronkén­ti mennyisége hatóanyagban 250—270 kilogramm között alakul. Természetesen nem a 250 kilogramm a sok, hanem a 35 kilogramm a nagyon kevés. Természetesen a gyepterü­let rendbe hozását, felújítását követni kell a megfelelő mű-» velősnek és tudatos, követke­zetes hasznosításnak is. Meg kell tehát teremteni a gyep­művelés és -hasznosítás le­hetőségeit. E nélkül nincs ér­telme a terület rendbehoza­talával foglalkozni, arra köl­teni. Tavaly 162 termelőszö­vetkezetben vizsgálták meg: miként ajakul a szénatermés, a termés hasznosítása. Az összesítésekből kitűnik, hogy a 162 közös gazdaság 127 567 hektár fűtermő területéből a kaszált részek 25,5 mázsás, a legeltetettek 19,1 mázsás szé­naértéket adtak az első nö- vedékből. A vizsgált terület­nek azonban több mint 15 százalékáról, 15 693 hektárról valamilyen ok miatt nem ta­karították be á fű-, illetve szénatermést. Több mint 300 ezer mázsa szénaérték ve­szendőbe ment. RÉTJEINK, legelőink jobb hasznosítása a mezőgazdasági termelés mai szintjén elen­gedhetetlen követelmény. Olyan feladat, amelyet egy- csapásra, könnyűszerrel nem lehet megoldani. Jól üteme­zett terv segítségével azon­ban tagadhatatlan, hogy el­érhető a minőségi változás. Ehhez azonban a terven kí­vül az kell, hogy a rétet, le­gelőt birtokló nagyüzemek olyan gonddal, figyelemmel, szakmai felkészültséggel fog­lalkozzanak a gyepes terüle­tekkel, mint a termelés, a gazdálkodás legfontosabb ágazataival. ALMÄSI ISTVÁN Zöldsegprogram A tavalyihoz hasonló zöldség-gyümölcs termesz­tésre számítanak a mezőgaz­dasági üzemek — hangoz­tatták csütörtökön Kecske­méten, a hat alföldi megye kertészeinek tanácskozásán Hammer József, mezőgazda- sági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes vitaindító előadásából részben e szá­mítás indoklásaként kitűnt, hogy jó úton van a zöldség­program megvalósulása: ki­alakultak az első modell- gazdaságok, s a kistermelők is korszerűsítették áruter­melésüket. A korábbi évek­nél 20 ezer hektárral na­gyobb területen, összesen 130 hektáron termelnek az idén zöldségfélét az ország­ban a hazai fogyasztói, ipari igény kielégítésére, illetve exportra. A megtermelt áru megfelelő hasznosítása azon­ban az eddiginél összehan­goltabb együttműködést kö­vetel termelőktől, a keres­kedelemtől és az ipartól. Mint a miniszterhelyettes hangsúlyozta, kívánalom, hogy 1980-ra 100 kilogramm legyen az egy főre jutó zöld­ség- és 93 a gyümölcs­fogyasztás. Elsősorban ez utóbbiért kell sokat tenni, mivel a bogyós és a csont­héjas gyümölcsösök terme­lésének fejlesztése lassúbb a vártnál. A hozzászólások többek között arra hívták fel a fi­gyelmet, hogy a nyersáru­termeléstől elmaradt a felr dolgozó ipar kapacitása, :s a kereskedelem sem tölfii be megfelelően feladatát, így fordulhatott elő, hogy tavaly csak Bács-Kiskua megyében 400 vagon friss zöldségtermék ment veszen­dőbe, ami jobb áruszerve­zéssel eljuthatott volna a fogyasztókhoz, illetve az iparhoz. A tmk-csarnok várja az alvállalkozókat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom