Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-14 / 87. szám
1978. április 14. ^PÜJSÁG3 Hol az aranykor ? kik szeretik a valóságnál egyszerűbbnek hinni a dolgokat, azok sok más rosszra is hajlanak: könnyen hiszik el például, hogy minden változás csupán mennyiségi növekedés vagy csökkenés. Az ilyen emberek így fogalmaznak: sokasodnak feladataink, növekszenek tennivalóink. A fejlett szocializmus építése számukra nem jelent többet, mint — többet. Többet dolgozni, többet produkálni, többet elosztani. Az ilyen emberek hasonlatosak azokhoz a gazdasági vezetőkhöz, akik a bázisszemlélet rabjaként, nem törekszenek másra, csak hogy az előző év időszakához képest valamelyest többet adjanak a népgazdaság számára, attól függetlenül, hogy a rendelkezésre álló tartalékok mit és mennyit rejtenek magukban. A sematikus gondolkodás, amely általában félutas vagy tévutas cselekvéssel párosul, különösen két tekintetben téved. Egyrészt akkor, amikor a fejlett szocializmus építésével kapcsolatban az intenzi- vitás követelményét leszűkíti a gazdálkodás területére és nem veszi észre, hogy a teljes körű társadalomépítés érkezett el az intenzív fejlesztés korszakába. Bízvást nevezhetjük ezt korszaknak, vagy akár korszakos váltásnak, mintegy a folyamatos jelleget hangsúlyozva. E korszak legfőbb tulajdonsága, hogy a követelmények, az igények ugrásszerű változásával többé nem elegendő a régi módon egyszerűen a mennyiség fokozásával gazdálkodni, közműveltséget fejleszteni, bővíteni az egészségügyi ellátást és szolgáltatás ezer ágát, hanem sokoldalúan kell feltárni mind e helyen a társadalom valamennyi erőforrását. Azt mondjuk: egyszerre kell jobb és több, választékosabb terméket előállítani, méghozzá hatékonyan? Ezzel nemcsak annyit mondtunk, hogy új emberek munkába állításával többé nem fejleszthető a termelés, hanem jó vállalatszervezéssel, új technikával és technológiával a rendelkezésre álló munkaerőt kell jobban hasznosítani. Azt is mondtuk: még ta- nultabbá, műveltebbé kell tenni az embereket, mert a termelés legfőbb ereje — immár nem a nyers izom, hanem a művelt agy. Azt is mondtuk: zavartalanabbá kell tenni az életkörülményeket, jobbá az utazást, az egészségügyi ellátást, mindenfajta szolgáltatást, mert a termelés nagy ereje a zaklatottság nélküli ember, akit nem üldöznek olyan gondolatok, hogy jaj, mit tegyek, hová szaladjak munka után, hogy otthon is minden rendben legyen. Azt is mondtuk: emberivé kell tenni a munkahelyi légkört, demokratikussá a vezető és beosztott közötti viszonyt, mert a termelés nagy ereje a magabiztos, gazdaszemléletű en>; bér, aki a munkahelyen teljes személyiségével azon van, hogy jobban menjenek a dolgok, s ha hibát lát, akkor szól és cselekszik. Egyetlen dologról szóltunk példaképpen: a választékosabb termékek hatékony előállításáról, és mint kiderült, máris seregnyi fontos összetevő lépett elő meghatározóként, feltételként, amelyeket a fejlesztés intenzív szakaszában biztosítani kell. A sematikus gondolkodás hajlik arra, hogy elegendő a gazdasági és műszaki feltételeket megteremteni, és máris választékosabb, korszerűbb lesz a termékstruktúra, és figyelmen kívül hagyja azt, hogy a legfőbb termelőerő az ember, amelynek sokoldalú fizikai és szellemi, erkölcsi fejlesztése nélkül nem létezhet magasabb szintű gazdálkodás. Nem lehet tehát az intenzivitás követelményét csak a gazdálkodás területére leszűkíteni, szükség van rá az oktatásban, kultúrában, egészségügyben, a társadalomépítés teljes területén. Téved az, aki azt hiszi, hogy befejezett eredményeink, véglegesen megvívott győzelmeink vannak, amelyeket lezárhatunk, egyszer, s mindenkorra nyugtázhatunk. Hurrázik, hozsannázik tehát, amikor valóban nagyszerű részeredmények születnek, de nyomban megtorpan és zaklatottá, bizonytalanná válik, amikor azt látja, hogy gondok sokasága rajzik még körötte. A helyes politikai gondolkodás és szemlélet úgy észleli és látja a valóságot, mint amilyen. Sem el nem vesz belőle, sem hozzá nem tesz semmit. Ily- módon büszkeséggel tölti el, ha a szocialista építés valamely területén történelmi eredményt tudott femutat- ni a társadalom, de nem ámítja magát azzal, hogy most már minden rendben van, akár nyugovóra is térhetünk. Észreveszi a természetest vagyis azt, hogy sajátos, törvényszerű módón minden új eredmény egyben új feladat forrása, megfogalmazója, kiváltója is. Észreveszi, hogy ez az új feladat, nem egyszerűen csak új, hanem sokkal bonyolultabb, nagyobb is, amelynek megoldása a korábbinál okosabb, körültekintőbb munkát kíván. Észreveszi, hogy az új feladat többé nemcsak egyetlen szakmáé, hanem a teljesebb társadalomé, és a megoldás komplex erőfeszítést kíván. Példával is szólhatunk. Nagyszerű történelmi eredmény, hogy sikerült leszorítani a csecsemőhalálozás arányát. Ez nyílván összefügg azzal, hogy a társadalom is egészségesebb, mindenki számára ingyenes az egészségügyi alapellátás. Nem sok ország büszkélkedhet ilyen eredménnyel, és boldogok vagyunk, hogy ma már nem következik halálozási okként jelölv#az anyakönyvi rubrikában az apróságok neve után: „veleszületett gyengeség” — mint ahogy a Horthy-kor anyakönyvei vádoltak így. Viszont ráncolt homlokkal tapasztaljuk, hogy a felnövekvő gyermekek nyúlánkak, hosszúra nőttek, jól tápláltak, s valamiként mégsem elég edzettek, nem elég teherbírók, nem elég erősek. Hol lehet a hiba? Az egészségügyi ellátásban? Biztos, hogy ott is van javítanivaló. Az oktatásban? Biztos, hogy több iskolai tornaóra, tornaterem, kisfocipálya kellene. Az urbanizációban? Biztos, hogy gondosabban és egészségesebben kellene megépíteni az új lakótelepeket. tágasabb tüdővel kellene megszerkeszteni új városrészeinket. Ez mind igaz és máris bizonyítja, hogy gyermekeinkre gondolva nem egyetlen szakmának van további tennivalója. Ha még hozzátesszük, hogy a szülői szeretet mennyire kényeztet, tornából felmentet, ennivalóból, édességből agyontöm, huszonéveseket is úgy ajná- roz, mint kétéveseket, iskolába autón röpít, akkor még teljesebb a felelősök köre, a cselekvésre kötelezettek köre is. íme, egy történelmi eredmény így fakaszt sokkal ágasbogasabb, bonyolultabb, szélesebb hatású feladatot a társadalom számára. Mit jeleznek az új feladatok? Talán azt, hogy valami válság ütött be, s ettől lettek nagyobbak a követelmények? Ettől váltak bonyolultabbá a tennivalók? Ennek a fordítottja igaz: magasabb osztályba lépett a társadalom, s vele együtt több klasszisai lettek dúsabbak a tennivalók is. boldog aranvkor tehát nem akkor jön el, amikor állítólag már henyélhetünk, amikor talán már nem lenne semmi dolgunk. Ilyen gyötrelmet soha meg ne érjen az ember! A boldogság az, ha minél okosabb, minél jobbat alkothatunk, ha tehát a munkánknak minél nagyobb közösségi, emberi haszna lehet. SOLTÉSZ ISTVÁN W Óriás beruházás a Láng-ban A Láng Gépgyár turbina-, ill. kazán-gyáregységében az ötödik ötéves terv végéig mintegy félmilliárd forint értékű korszerűsítést hajtanak végre. Á rekonstrukciós program első szakasza a napokban befejeződik. Munkába áll a századmilliméter tűréshatárú, CNC vezérlésű turbinatengely-eszterga, illetve a szintén CNC vezérlésű komplett forgórész-megmunkáló gép. Képünkön: Megkezdték a mini-számítógéppel ellátott eszterga próbaüzemelését. (MTI fotó, Tóth Gyula felvétele — KS) Kukoricavetőmagellátás Az éghajlat- és talajviszonyoknak jól megfelelő kukoricahibrid vetőmag választék áll a nagyüzemi gazdaságok rendelkezésére. A szaporítóanyagot a termelők már át is vették a vetőmagvállalatoktól. Idén minden eddiginél választékosabb a hibrid kukorica vetőmagellátás. Az ország különböző vidékein lévő mezőgazdasági nagyüzemek tetszés szerint válogathatnak a különböző tenyészidejű fajták között, tehát azokat a hibrideket alkalmazhatják, amelyek a helyi viszonyok között időben, egészségben beérnek. A vállalatok több mint 25 ezer tonna vetőmagot szállítottak tavasszal a mezőgazdasági nagyüzemekbe, ennek egyharmada tartozik a rövi- debb tenyészidejű kukoricák közé, s mindössze öt százalékos arányban részesednek már a választékban a lassabban „nevelkedő” és érő kukoricafélék. A különféle érési csoportokon belül néhány — Szegeden, Martonvásáron, és Szarvason nemesített — hibrid vetőmagja hiánycikk, miután a szaporítással még nem tartanak ott, hogy igény szerinti legyen az ellátás. Ezek hiánya azonban pgfti okoz fennakadást, helyettük azonos tulajdonsággal repd^Jh kező, másféle hibridek yef%- magjából válogathattak!'^ megrendelők. A készletek bőségesek, arra is van lehetőség, hogy a gazdaságok a téli fagyok miatt elpusztult növények után felszántott talajba soron kívül vethessenek kukoricát. Üj üzemcsarnok Dombóváron gos és egészséges munkahely körvonalai bontakoztak ki. Sokszor néztek ki sóvárogva a zsúfolt terem ablakán a munkásnők, és gyönyörködtek az egyre magasodó falakban. Az építők végig derekas munkát végeztek. A belső szerelésekkel is tartották a határidőt, és így elérkezett a nagy nap — 1978. április 6-a — amikor az üzemcsarnok műszaki átadása megtörtént. AZ ÁTKÖLTÖZÉS Még a műszaki átadás napján elhatározták az asszonyok, hogy műszakkiesés nélkül — szombaton délután — átköltöztetik az egész gyárat az új épületbe. Az elhatározást tett követte. Mindenki segíteni akart. Így szombaton délután zökkenőmentesen történt meg az új üzemcsarnok „betelepítése”. A gépbeállító szakemberek és 'a villanyszerelők az anyagyárból jöttek. A közös akarattal végzett munkát siker koronázta. Így történt, hogy a magyaróvári kötöttárugyár dombóvári gyárában hétfőn reggel 6 órakor 62 gépen megkezdődött a próbaszerű termelés. AZ ÚJ GYÁR ... Férfi és gyermek kötött alsóneműt (atlétatrikót, férfi pólót) gyárt több színben. A munkáslétszámuk is napról napra növekszik, de az új csarnok elkészültével még mintegy 100 dolgozni akaró nőt várnak a gyárba. Már ma is sokan járnak be a környező községekből, akiknek szállítását a gyár, saját autóbuszával bonyolítja le. A szakmunkásutánpótlás biztosítása érdekében szeptemberben 60 szakmunkástanulót vesznek fel. Magyarszéki Endre kötöttárugyárban 60 asszony és lány ismerkedni kezdett a szakmával. Helyük ideiglenesen egy felvonulási épületben volt, amit már azzal a céllal építettek, hogy később tanműhelynek rendezik be. Alig félévi szervezőmunka eredményeként megduplázódott a munkáslétszám, az anyagyárból — Mosonmagyaróvárról — egyre érkeztek a pántvarró, láncvarró és fedőző gépek. Így hamarosan kicsinek bizonyult — a csarnoknak éppen nem nevezhető — munkaterem. GYORS VÁLTOZÁS A panelépület melletti területen kezdetét vette az új üzem építése. Ennek nyomán hatalmas üzemcsarnok, vilá(TUDÖSlTÚNKTÓL) Alig egy éve, hogy a dombóvári ipartelepen létesült Hétfőn reggel az új üzemcsarnokban A Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár dombóvári gyárának új 960 négyzetméteres üzemcsarnokában 1978. április 10-én, reggel 6-kor megkezdődött a termelés. Ismerkedés az új géppel
