Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-12 / 85. szám
1978. április 12. KÉPÚJSÁG 3 Egy panasz nyomában... Meddig folyhat? A népfront környezetvédelmi akciói Egységesebb szemlélet Gyermekrajz- és fotópályázat A kérdés két dologra vonatkozik. Egyrészt a vízre, ami a mennyezeten át folyik, másrészt a lakók kálváriájára, amelyet addig kell járniok, amíg a Szekszárd, Arany János utca 13. szám alatti ház lakásaiból új otthonba költöznek. — Kibírhatatlan állapot ez. Húsvétkor megint elkezdett folyni a mennyezetről a víz. Szerelő jött, megcsinálta a felettünk lévő lakásban az eltört vízvezetéket, aztán elment. Másnap újra folyott a víz. Megint jöttek, „valamit csináltak”, nem megcsináltak, mert tegnapelőtt újból buzogni kezdett a forrás. A fürdőszobánk már teljesen használhatatlan. Az emberre bármelyik pillanatban rászakadhat a vakolat, vagy a nyakába folyhat a víz. De tessék körülnézni a lakásban. A falak métermagasságig nedvesek. A vakolat mál- lik, helyenként a tégla is kilátszik. Az ember nem tehet be egy rendes bútort. Szekrényeket húznak félre falvédőt hajtanak föl, he- verőket tolnak arrébb, hogy jobban lássam bosszúságuk okozóit. — És még mindezért fizetünk is. Mi például több mint ötszáz forint lakbért fizetünk azért, hogy részünk lehessen ebben a sok „jóban” — mondja az egyik beázott. — Az embernek nincs kedve takarítani — szól közbe más —, mert minden hul- lik-mállik. — Függönyt húz félre. Mögötte színes penészfreskó „díszlik”. — Tessék hozzánk is bejönni. Ott is látszik a legutóbbi csőtörés nyoma. A következő csőtörésig jó lesz A csőtörés, úgy látszik, kollektív „élvezet”. Kinek a fürdőszobáját, kinek a konyháját áztatja. A mostani három családot érint. A „bűnös lakás” tulajdonosa fiatal pár, két gyermekkel. „Nagyon sokszor volt a lakásunkban csőtörés. Legutóbb április 4-én. Ha bejelentjük a városgazdálkodási vállalatnál, kijönnek, meg? csinálják, de csak javítgatva. Csinálják meg végre véglegesen. Ne kelljen állandóan víz nélkül lenni és a falakat bontani.” — Mi ugye nem tehetünk róla — mondja az éppen a helyszínen tevékenykedő szerelő. — Nekünk odaadják a munkalapot, meg az anyagot és kijavítjuk a hibát. De csak azt, amit parancsolnak. Már legalább tíz éve tudott dolog, hogy a szóban forgó házat is szanálják. Viszont ma még — a lakók egybehangzóan állítják — semmilyen hivatalos szerv, vagy személy nem tudja megmondani, hogy mikor. Talán újabb tíz év múlva? A házban lakó tíz család — hozzávetőleg harminc ember nevében kérdenénk meg az illetékesektől, hogy a lakás mire való? A mi ismereteink szerint arra, hogy a munkában megfáradt ember családjával pihenést, otthont találjon benne. Barátait, rokonait vendégül lássa, betegsége esetén gyógyulást találjon. Mindezt az említett lakásokban lehetetlen zavartalanul megoldani. A környezetvédelem köz-, ügy, mindannyiunk személyes érdeke, hogy az a hely, ahol élünk tiszta legyen. A környezetvédelem fontos az egész emberiség számára. A környezet megóvása a civilizáció ártalmaitól, az ipari, mezőgazdasági szennyeződéstől, a Föld kincseivel való ésszerű gazdálkodás sok pénzbe kerül. A dolognak ezzel a részével hazánkban is a népgazdasági terv foglalkozik. Másfelől a hétköznapi környezetvédelem nem kerül pénzbe, csak egy kis törődés kell hozzá. Tolna megyében ez utóbbi, úgy tűnik, megvalósult. Odafigyelünk a környezetvédelemre, és vannak is eredmények. A megyei népfront elnöksége mellett működő környezetvédelmi bizottság az elmúlt évben sikeres akciókat szervezett. Még februárban megbeszélték a teendőket és ajánlásokkal látták el a városi, községi bizottságokat. Áprilisban az országos környezetvédelmi bizottság alelnöke ismertette a megyei munkabizottság ülésén a környezetvédelmi őrségek munkájának országos tapasztalatait. Bonyhád, Decs és Kaposszekcső népfrontbizottsága is beszámolt. Az első őrségek két-három évvel ezelőtt alakultak meg, szervezésük ma is folyamatos. Tagjait választják, vannak közöttük úttörők, üzemi munkások, termelőszövetkezeti tagok, pedagógusok, vadászok, horgászok, agrármérnökök. Munkájuk kétirányú, és itt érkeztünk el ahhoz, hogy ki mit tehet a környezete védelmében. Az őrsök belterületen, a község tisztaságára vigyáznak. Szervezik, és maguk is részt vesznek a lomtalanításban, a községek fásításában és parkosításában. A külterületen pedig figyelemmel kísérik a vizek, a mezőgazdasági területek tisztaságát. Feladatuk észrevenni és jelenteni minden ipari, mezőgazdasági, szándékos, vagy véletlen környezetszennyezést. Jó az őrségek együttműködése a községi tanácsokkal és helyi vöröskeresztes szervezetekkel. Bonyhádon például az úttörők felosztották maguk között az utcákat és folyamatosan ellenőrzik a tisztaságot. Kaposszekcsőn az egész lakosság részt vesz a községi nagytakarításban és a parkosításban. Decsen felkutatták az illegális szemétlerakó helyeket. A megyei környezetvédelmi bizottság aktív kapcsolatot alakított ki és tart fenn a Vöröskereszttel, az SZMT hasonló célú munkabizottságával és az MTESZ-szel. A TIT-ben több felvilágosító előadást tartottak. Sokan részt vettek a megyéből az országos gyermek- rajz-pályázaton. ötvenkét munka került be az országos versenybe és bár díjat nem nyertek, több rajz is szerepel a vándorkiállításon. Meghirdették a fotópályázatot, amelyet később értékelnek. Magyarországon a környezetvédelmet törvény írja elő, amelynek betartása mindenki számára kötelező, mégis érdemes megemlíteni a népfront környezetvédelmi bizottságának a megállapítását, miszerint ma már egyetlen hivatalos szerv sem zárkózik el, ha a környezet védelméről van szó. Az persze más kérdés, hogy gondok megoldására anyagiak hiányában nem tehetnek annyit, mint amennyit kellene. A propaganda, így a bizottság munkájának is a legjelentősebb eredménye az, hogy a társadalom ma már egységes a környezetvédelmi kérdésekben. Minden falugyűlésen szóba került, akár napirendre tűzték, akár nem. A legtöbb községben az alábbi témák szerepeitek. Az illegális szeméttároló helyek, általában a hulladék elszállítása, a csapadék okozta pangó vizek, és tarlóégetés miatt bekövetkező zöldkár. A bizottság beszámolóját megvitatta a megyei népfront elnöksége és jóváhagyták az idei feladattervet. Kellő súllyal szerepel benne az egységes cselekvés kialakítása. Kezdeti eredmények már vannak, mert a falugyűlésen számtalan társadalmi munkafelajánlás született. Az ifjúság környezetvédelmi szemléletének formálására a KISZ-szel közösen kidolgozzák a tanulók mozgósításának formáit. Ismét kiírják a gyermekraj- és plakátpályázatot, a fotóanyagból pedig kiállítást rendeznek. Ihárosi Hogyan éljünk - hogyan élünk? Az életfeltételek alakításának ellentmondásai A SZOCIALISTA életmód meghonosításán, a közösségi életforma és magatartás terjesztésén munkálkodva beleütközünk a kispolgári, individualista szemlélet és gyakorlat különféle megnyilvánulási formáiba. Tapasztalataink nap mint nap bizonyítják, hogy az önzés, az anyagiasság, a mások iránti közömbösség távolról sem veszett ki, hogy az egyéni boldogulást nemritkán a társadalom rovására kívánják elérni. Ismeretes, hogy az ilyen magatartás gyökerei a múltba, a kizsákmányoló társadalom viszonyaiba vezetnek vissza, az akkori polgári és kispolgári osztályok, rétegek életviszonyaiból fakadt. Ritkán gondolunk viszont arra, hogy ez nem csupán a múlt öröksége. Mai viszonyainkban is találunk olyan elemeket, amelyek fenntartják, táplálják, újratermelik az individualista, a közösség érdekeit háttérbe szorító nézeteket és cselekedeteket. Ez éppen abból fakad, hogy a szocializmus, mint a kommunista társadalom első, alsóbb foka, szükségszerűen magán viseli még annak a polgári társadalomnak a jegyeit, amelyből kinőtt, amelynek a megdöntése nyomán keletkezett. Társadalmunk nem is elég gazdag még ahhoz, hogy minden tekintetben „ideális” megoldásokat alkalmazzon. Az érdekeltséget, az ösztönzést sokszor szükségszerűen ellentmondásos, ellentétes hatású eszközökkel kell biztosítani. Mindez a mindennapi élet közvetlen feltételeinek alakulását is érinti, arra is kihat. A szocialista társadalom óriási erőfeszítéseket tesz a dolgozó tömegek, az egész lakosság életviszonyainak javításáért, az életszínvonal rendszeres emeléséért. A lakásviszonyok, az egészségügy, a társadalombiztosítás, a közellátás, a tömegközlekedés, a munkafeltételek állandó javítása, a társadalmi alapok szélesítése az emberek, a családok mindennapi életfeltételeinek biztosításában erősíti a szocialista együttélési viszonyokat. Ugyanakkor azonban — éppen azért, mert a szocializmus társadalmi viszonyai és termelőerői még nem elég fejlettek, éppen azért, mert társadalmunk még viszonylag szegény — olyan megoldásokhoz is folyamodni kell, amelyek a társadalmi eszközök és a családi, egyéni erőforrások bizonyos mértékű pazarlásához vezetnek és újratermelhetnek tipikus individualista törekvéseket. KÖZISMERT például, hogy a lakáskérdésnek az a megoldása, amelyet alkalmazni igyekszünk, szükségképpen széles sávban arra kényszerít családokat, hogy hosszú időn keresztül mellékjövedelmeket hajszoljanak, adott esetben legjobb meggyőződésük ellenére is önmagukba zártan éljenek, eltávolodjanak a közösségi ügyektől. (De még azokban az országokban is, ahol az egyéni-családi erőforrásokat kevésbé veszik igénybe; a lakáshiány elkerülhetetlenül kitermeli az ügyeskedés bizonyos fajtáit, egészen a korrupciós kísérletekig.) A bölcsődei férőhelyek elégtelensége és más körülmények szülték a gyermekgondozási segélyt, olyan formáját a társadalom gondoskodásának, amely — minden előnye mellett különféle — gyakorta vitatott gondokkal, negatív kísérő jelenségekkel is jár. A dolgozók pihenésének az a megoldása, amely a kis egyéni telkek, nyaralók és házikók elszaporodásában öltött testet, ugyancsak hordoz problematikus vonásokat, szétforgácsolhatja a társadalom és a családok erőforrásait, s individualista törekvéseknek is lehet táptalaja. A szocializmus körülményei között tehát a közvetlen élet- feltételek alakítása szükségképpen ellentmondásos folyamat. A negatív hatásokat természetesen lehet lényegesen csökkenteni. Pontosabban szólva, ezeket a folyamatokat lehet úgy alakítani, hogy bennük a kollektivista irányú mozgások egyértelműbben domináljanak. Ez a szocialista politikának szükségképpen alapvető jelentőségű eleme. Hiszen a mindennapi életfeltételek alakulása döntően befolyásolja az emberek társadalmi magatartását, ez az a köre az életfeltételeknek, amelyek közvetítik az átfogóbb társadalmi viszonyok hatását. A kapitalizmustól örökölt kispolgári szokásokat, magatartásokat akkor tudjuk szocialista irányban átalakítani, ha a mindennapi élet körülményeiben — amelyek sorában a munkahelyi viszonyok rendszere is nagy szerepet játszik — közvetlenül tapasztalható kollektivista irányú változások jelentkeznek. A ■ munkahelyi demokrácia tudatos fejlesztésének a többi között ezért van olyan jelentősége. De hasonlóan fontos a közösségi vonások tudatos erősítése, az alkalmazott megoldások gondos elemzése, az életmódot közvetlenül meghatározó feltételek alakításában. Mindamellett tudnunk kell, hogy a jelzett ellentmondásosságot nem küszöbölhetjük ki, hogy ez a szocializmusnak, a kommunista társadalom alsó fokának elkerülhetetlen velejárója. De a szocialista politika alapvető követelménye, hogy ezt az ellentmondásokban való mozgást úgy irányítsa, hogy alkalmazott megoldásai átgondoltan és tudatosan a szocializmus felé mutató tendenciákat erősítsék és a kispolgári-individualista törekvések gyengülését hozzák magukkal. A FEJLETT szocialista társadalom építésének időszakában a szocialista viszonyok talaján olyan folyamatok erősödnek meg, amelyek eredményeképpen az új társadalom fokozatosan elhagyja „tojáshéját” és egyre inkább saját bázisán fejlődik. Ám ugyanakkor a kommunista társadalom alsó fokát jelentő viszonyaiból az áru- és pénzviszonyokból, az elosztás szükségszerű egyenlőtlenségéből szüntelenül újratermelődnek — bár módosult formában — bizonyos individualista törekvések. Ezek az úgynevezett kispolgáriságnak a kialakult szocializmus talaján születő és továbbélő, a szocialista viszonyokhoz alkalmazkodó formái. A reális szemlélethez hozzátartozik annak felismerése, hogy — éppen társadalmi gyökereik következtében — pusztán valamiféle elhatározással nem szüntethetők meg. Ám legalább ilyen fontos annak az átlátása is, hogy az objektív viszonyok fejlesztésével mind kedvezőtlenebbé: válik számukra a talaj, snhS tudatos ráhatással fellépünk ellenük, hatásuk mindinkább] csökkenthető, egyre szűk^bb térre szorítható. S ez nepjp csupán lehetőség, hanemioía fejlődés elengedhetetlen kb-f • vetelménye, hiszen enélkül maguk az objektív társadalmi viszonyok sem lennének to- vábbfejleszthetők. a (S. X)nfid A lakók a romantikában már csak a romot látják A mfennyezetkép szín. és formavilága óráról órára változik ...
