Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-12 / 85. szám
1978. április 12. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Nyereségrészesedés L. A. bonyhádi olvasónk leveléből idézünk: „...Több mint tíz évig tagja voltam a Bonyhádi Ruházati Szövetkezetnek, ez idő alatt többször kaptam jutalmat, prémiumot, illetve kitüntetést. Az elmúlt év november elsejével munkaviszonyomat felmondtam, de november hetedike alkalmával még ezer forint pénzjutalmat és kitüntetést kaptam. Kifizették a nyereség- részesedést, de én nem kaptam. Kérdésem: jár-e részemre nyereségrészesedés?” Az ipari szövetkezetekről szóló jogszabályok szerint: „A munkaügyi szabályzat a szövetkezetnek, valamint tagjainak és alkalmazottainak a munkavégzéssel kapcsolatos jogait és kötelezettségeit szabályozza: megállapítja ezen belül, különösen a szövetkezetben érvényesülő munkadíjazási rendszernek, továbbá a díjazás formáinak és általános feltételeinek részletes szabályait. A részesedési szabályzat a szocialista elosztás elvei szerint, a jogszabályok és a munkaügyi szabályzat rendelkezéseinek megfelelően a részesedési alap felosztásának szabályait állapítja meg; emellett a tagok anyagi érdekeltségével kapcsolatos egyéb kérdéseket is rendezhet. így meghatározza különösen ,,a) a tagokat és alkalmazottakat a munka szerint megillető részesedés (nyereségrészesedés), valamint, b) a tagsági viszony tartamának figyelembevételével is járó osztalék arányát és mértékét, c) a részesedést növelő tényezőket, d) a nyereségrészesedés csökkentésének vagy az abból való kizárásának részletes szabályait.” A Bonyhádi Ruházati Szövetkezet munkaügyi szabályzatát, részesedési szabályzatát nem ismerjük, nem ismerhetjük valamennyi szövetkezetnek ilyen belső szabályzatát, mint ahogyan nem ismerhetjük különböző vállalatok kollektív szerződéseit sem. Azt tehát, hogy önt megilleti-e az 1977. évi nyereségrészesedés, ön tudja megállapítani annak a szövetkezetnek a belső szabályzataiból, amely szövetkezetnek tíz éven át tagja volt. (A szabályzatot betekintésre, minden bizonnyal rendelkezésére bocsátják.) A fentebb említett körülmények miatt nincs lehetőségünk arra sem, hogy a Tolna megyei Népújságban tegyük közzé, kit illet meg nyereség- részesedés és milyen esetben lehet azt megvonni, hiszen ezt a különböző gazdálkodó szervek maguk határozzák meg, természetesen a szocialista elosztás elvei szerint. Autóbuszjárat visszaállítása Huszonötén írták alá azt a levelet, amit Bogyiszlórói kaptunk. Olvasóink arról panaszkodnak, hogy az 1977-es menetrend-változtatással a Tolna—Bogyiszló között közlekedő, 21 óra 5 perckor induló autóbuszjáratot megszüntette a Volán. Azt írják a levél írói, hogy Szekszárdról 20 óra 15 perckor indul egy busz Tolnáig, ott viszont kereken két órát kell várniuk a bogyiszlói csatlakozásig. Levelüket továbbítottuk a 11. sz. Volán Vállalatnak, ahonnan Piegl Ferenc az alábbiakat válaszolta: „A 4906 sz. járati túravonalon közlekedő 891 és 798 számú autóbuszjáratokat kihasználatlanság miatt 1977. augusztus 1-i hatállyal leállítottuk. A járat leállítását előírás szerinti időben és formában meghirdettük. A járat leállítását megelőzően két héten át utasszámlálást végeztünk. Az utasszámlálás 5—6 fő utas utazását rögzítette, ami a szakvonali előírás szerint a járat kihasználatlanságát jelenti és tett intézkedésünket indokolja. A megszüntetett járat ismételt beállítására a jövőben sincs reális igény, ezért a járat ismételt beállítása helyett a közlekedő járatok időbeli módosításával rendezzük a bogyiszlói utasok hazautazását. Ez irányú intézkedésünk alapján a jelenleg Tolnáról 19.10-kor induló járatot az új menetrendben 20 órai indulási idővel közlekedtetjük.” Hiánycikk Kétyi László bátaszéki olvasónk azt írja, hogy „...Megkezdődik a motorosszezon és sajnos sehol sem kapok MZ- akkumulátort.” Levelét továbbítottuk a Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályára, ahol Korsós István osztályvezető a következő választ adta: „A keresett MZ-akkumulá- tor valóban már hosszabb idő óta hiánycikk. A nevezett árucikk importból származik és a külföldi szállítópartner az 1977. évi megrendelést sem teljesítette. Sajnálattal kell közölni, hogy az 1978. évi megrendeléseket sem igazolták vissza, így egyelőre nem számolhatunk a hiány megszűnésével. A fenti típusú akkumulátorok iránt megnőtt kereslet miatt a hazai típusú akkumulátor is hiánycikké vált, ugyanis az ipari kapacitás nem tudja pótolni az importkimaradást.” Műanyag benzineskanna Takács József Dombóvárról azt írja, hogy a dombóvári benzinkútnál műanyag kannába akart benzint töltetni, s nem szolgálták ki. Levelét megküldtük a dombóvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága termelés-ellátás- felügyeleti osztályra, ahonnan Micheller József osztályvezető válaszolt: „Az ÁFOR Dél-dunántúli Központja (Kaposvár) 1977. november 8-án kelt körlevelében — az új 9943—77 Magyar Szabványra hivatkozva megtiltotta az í— II. tűzveszélyességi fokozatba tartozó folyadékok (normál benzin, szuper és extra benzin, Arol— 2 T, petróleum) műanyag kannába történő kiszolgálását. Mivel a gázolaj és a háztartási tüzelőolaj lobbanáspontja a megadott érték felett van, ezeket „tűzveszélyes” megfelelő felirattal ellátott műanyag edénybe ki kell szolgálni. A tiltó rendelkezés 1977. november 1-én lépett hatályba. Erről a lakosság sajtón keresztül értesülhetett.” T elefonszámunk: 129-01, 123-61. Ml VÁLASZOLUNK Dokumentumok, vallomások Gagarin diákélteiről Jflszabályiknl—röviden A munka díjazásának egyes kérdéseiről szóló korábbi jogszabályt módosítja a munkaügyi miniszter 6/1978. (III. 18.) Mü. M. sz. rendelete, amely a személyi fizetések felső határát állapítja meg, és kimondja, hogy a személyi fizetésben részesített fizikai és nem fizikai dolgozók száma nem haladhatja meg a nem fizikai foglalkozású dolgozók előző év december 31-i munkajogi létszámának 10 százalékát. Az említett 10 százalékos korlátozást a rendelet kihirdetését — 1978. március 18-át — követően megállapított személyi fizetésekre kell alkalmazni. A munkaközi szünet kiadását és díjazását szabályozza a kohó- és gépipari miniszter 2/1978. (III. 18.) KGM számú rendelete. „A munkaközi szünetet munkaidőn belül kell kiadni a nem fizikai foglalkozású dolgozóknak, kivéve a termelés közvetlen irányításával, anyagi-műszaki ellátásával foglalkozókat” — mondja ki a jogszabály, és kimondja azt is, hogy a munkaközi szünet díjazásának egy órára járó ősz- szege nem lehet kevesebb 6,30 forintnál. A fenti két rendelet a Magyar Közlöny idei 18. számában jelent meg. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és a munkaügyi miniszter együttes rendelete szerint a mezőgazdasági nagyüzemek (állami gazdaságok, mezőgazdasági termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek és gazdasági társulások) kukoricatermesztésben részt vevő dolgozóinak anyagi érdekeltségét növelni kell. Az idevonatkozó részletes szabályokat az érdekelt mezőgazdasági nagyüzemek közvetlenül kapják meg. A rendelet — amely a Magyar Közlöny f. évi 19. számában jelent meg — a kihirdetése napján, 1978. március 24-én hatályba lépett. Az alkoholizmus elleni küzdelem eredményességének fokozása tárgyában jelent meg felhívás a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő idei 5. számában, amely felhívásból kiemeljük, hogy az alkoholfogyasztást kimutató szondák alkalmazását a nagyobb ipari és mezőgazda- sági üzemekben fokozatosan be kell vezetni, illetőleg ki kell terjeszteni, az alkoholszondás vizsgálatok rendjét a vállalati munka- védelmi szabályzatban rögzíteni kell. Ugyanitt közlemény jelent meg a munkavédelmi szervezet kialakításával kapcsolatos feladatokról, utalva arra, hogy a munkavédelmi képzettséget a besorolásnál is figyelembe kell venni, s hogy a munkavédelmi vezető nem sorolható egyéb osztályszervezetbe — áttételes szervezetbe —, hanem a vállalati vezetők közvetlen irányítása alá tartozik. Útmutató jelent meg az Egészségügyi Közlöny idei, 6. számában a csökkent munkaképességű dolgozók vállalati rehabilitációjához, amely útmutatóból — annak kihangsúlyozása mellett, hogy a vállalati rehabilitációs tevékenységért az igazgató felelős — csupán az alábbiakat idézzük: „A kötelezően létrehozott vállalati rehabilitációs bizottságok nem, vagy nem kielégítően működnek.” DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke Tiki évvelez első űrrepülés előtt A bajkonuri sztyeppén ott állunk, ahonnan 1961. április 12-én útnak indult az első szovjet űrhajó. Néhányan közülünk még jól emlékeznek erre a napra. Mások — a fiatalabbak — már történelemként idézik. A beszélgetés során merült fel a kérdés: az első űrhajós útjáról a világ valamennyi újságja írt, de vajon korábban találkozhattunk-e Gagarin nevével a sajtóban? Erre a nem mindennapi emberre már jóval űrrepülése előtt fel kellett, hogy figyeljenek — érveltek a jelenlévők. * Jura 1949-ben érkezett Ljubercibe, a Moszkva környéki városba, ahol egy mezőgazdasági gépgyár mellett működő iparitanuló-intézetben tanult. A megyei ifjúsági lapban találhatók cikkek az üzemről és az iparitanuló-intézetről, ám Gagarinról egyetlen szó sem. A járási lapnál hasonló a helyzet. Egy helyi újságíró, Alekszandr Belov történész sietett segítségünkre. Átnéztük a mező- gazdasági gépgyár üzemi lapjának példányait. A lap 1951. június 6-i számában Marina Gurjeva, a munkásfiatalok üzemi iskolájának igazgatója a vizsgákról ír: „A hetedik osztályban 32 tanuló vizsgázik. Algebra írásbeli feladatukat valamennyien sikeresen oldották meg. Korábban adta be munkáját Csugunov, Csernozsukov, Gagarin, Zolotov, Nyepolszkaja... e tárgyból és geometriából jeles osztályzatot kaptak.” Néhány számmal később, a június 30-i számban közlemény jelent meg: a hetedik osztályt kiválóan végzők között ismét szerepel Jurij Gagarin neve. Sikerült találkoznunk Marina Gurje- vával, az iskola volt igazgatójával: — Számos olyan tanítványom van, akire ma, 30 év elteltével is név szerint emlékezem. Jurára különösen. Nem véletlen, hogy kétszer is megemlítettem annak idején. Nagyszerűen tanult. Élénk, vékony fiú volt. Szeme határozottságról tanúskodott... 1951 nyarán, amikor ezek az anyagok megjelentek, Jurij már elvégezte az iparitanuló-iskolát. A dokumentuMa, április 12-én, az űrhajózás napján a kozmonautákat köszönti a világ. A képen az első űrhajós, Jurij Gagarin, aki 1961-ben ezen a napon indult el a világűrbe. (Képtávírónkon érkezett) mok azért értékesek, mert tíz évvel az emlékezetes űrutazás előtt először említik a jövendő kozmonauta nevét. Életének arról a szakaszáról tudósítanak, amelyről viszonylag keveset tudunk. A volt iparitanuló-iskola ma egykori tanítványának nevét viseli. Modern, jól felszerelt tanintézmény ez. Az iskolában féltő gonddal őrzött múzeum idézi az egykori diák emlékét. A városban, az iskolába ma is élnek és dolgoznak olyan emberek, akik ismerték Gagarint. Prohorov, az üzem egykori tapasztalt munkása, Jura tanítómestere mondta el, hogy egyedül Gagarin kapta meg az iskola elvégzésekor a legmagasabb minősítést. Mihail Aleksze- jev, az iskola egyik jelenlegi szakoktatója pedig így emlékezett vissza: — Magunk is csodálkoztunk, hogyan van Jurának mindenre ideje. A tanulásra, sportra — hiszen kiváló sportoló volt —, a társadalmi munkára, hozzá még az esti iskolára... Azt mondogatta, hogy tovább akar tanulni, repülőmérnök szeretne lenni. Én a motorosszakkör vezetője voltam. Jurij természetesen ebbe a munkába is bekapcsolódott. Itt tanult motorkerékpárt vezetni az iskola melletti sportpályán, s egy alkalommal — erre jól emlékszem — elT esett. A motorkerékpár fényszórója eltörött. Vigasztaltuk, ne vegye nagyon szívére a dolgot, kivel nem fordul elő ilyesmi! Jura azonban csak ennyit mondott. „Az én hibám volt, én felelek érte.” Barátjával, Tyimofej Csugunov- val elment vagont rakni, s a pénzen megvette az eltört fényszórót. Ivan Rovnov, az iskola tornatanára igen tehetségesnek tartotta az alacsony termetű, gyors mozgású, nagy teherbírású Jurijt. Gagarin nem egyszer nyert első díjat a sportversenyeken. Testnevelő tanára azon fáradozott, hogy a kiváló sportolót a leningrádi testnevelési technikumba irányítsa. 1951-ben Gagarin a hetedik osztályt elvégezve öntödei szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebében sikeres felvételit tett. Az utolsó pillanatban azonban meggondolta magát. Azt mondta, hogy sportolni min^ denütt lehet. Elválaszthatatlan barátaival és földijeivel, Csugunovval és Pe- tusovval a szaratovi ipari technikumba jelentkezett. És felvették őket... Négy évvel az üzemi újságban megjelent közlemény után a szaratovi ifjúsági lap Gagarin első önálló repüléséről tudósít. A Volga menti városban kezdődött Jurij csillagok felé vezető útja: repülőklub, repülőiskola, a légierőknél teljesített szolgálat és végül 1961. áprilisa, Bajkonur... ALEKSZANDR BONDAR A költészet napja alkalmából Gazdag könyvkínálat Ismét a könyvesboltokba került — a költészet napjára — a Magvető Kiadó Szép versek ’77 című antológiája, amely a legújabb magyar lírából ad reprezentatív válogatást. Arany János: A nagy- idai cigányok című művét, az Akadémiai Kiadó gondozásában, hasonmás kiadásban jelentették meg. Ez a költő egyetlen olyan alkotása, amelyet húsz tollrajzzal, sajátkezűleg illusztrált. A Szépirodalmi Kiadónál látott napvilágot Babits Mihály verseinek új kiadása, amely életműsorozatának első kötete. A minden eddiginél teljesebb könyv 50 új, ez idáig kötetben kiadatlan alkotással bővült. Az 1905-től 1967-ig írott költői művek találhatók a Kassák Lajos összes versei című kétkötetes könyvben, amely a Magvető gondozásában került az olvasókhoz. Az élő magyar költészet is számos kötettel szerepel az ünnepi listán. A Magvető Kiadónál jelent meg Bede Anna ötödik kötete ötven erdő címmel. A Pécsett élő Bertók Lászlónak az 1972- ben megjelent Fák felvonulása után Emlékek választása címmel látott napvilágot második önálló verses könyve. Feleki László az értelemre kíván hatni Lobogóm Homérosz! című kötetének soraival. Az ember boldog és szabad lehet a teremtésben, mert megvalósíthatja önmagát — rajzolódik ki az emberi kiteljesedés és a hasznos cselekvés reményébe vetett hit Juhász Ferenc Szerelmes hazatántorgás című kötetéből, amely a Szépirodalmi Kiadónál jelent meg. Üj verseihez csatolta Soós Zoltán, a már korábban megjelent, Gorombakovácsok című versciklusát. Takáts Gyula négy évtizedes lírai terméséből ad válogatást a Vulkánok, fügefák című mű. Alekszandr Biok versei a XX. századi orosz költészet egyik legnagyobb alakja születésének 100. évfordulójára jelentek meg. A világirodalom egyik legközvetlenebb hangú lírikusának összes költeményeit, adja közre a Caius Valerius Catullus versei című könyv. Hét évszázad spanyol verseiből készült gazdag válogatás Más fény nem kell nekem címmel. La Fontaine, a XVII. század nagy francia mesélőjé- nek most megjelent A tücsök és hangya című verses mesekönyvét, Jean Effel színes illusztrációi díszítik. A legkisebbekhez, az 1—3 éves gyerekekhez szól a 159 költeményt tartalmazó, Hóc, hóc, katona című versantológia. Az anyák napi műsorokhoz is felhasználható a gyerekrajzokkal ilulsztrált, az anya és a család témájából összeállított Édesanyám, virágosat álmodtam című antológia.