Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
IO ■WiÉPÜJSÁG 1978. április 30. IRODALOM Egy forint - az egy forint „Ö, minő gyönyörűség lelkűnknek a bliccelés!” — kiáltott föl egykor a napkeleti bölcs. „A bliccelés világjelenség” — állapította meg Samuel Weltkopf, az Amerikában élő német közgazdász. „Bliccelés tekintetében elértük, sőt, bizonyos területeken túlszárnyaltuk a világ- színvonalat” — közölte a Központi Statisztikai Hivatal a Keleti Károly utcában. Jól értesült körök tudni vélik hogy a fent említett „bizonyos területek” a telefonbliccelésre vonatkoznak, annak is a legveszélytelenebb fajtájára. Lássuk a példát! Borkő Bélát fölhívja a felesége a hivatalból, és közli vele, hogy munkaidő után a varrónőjéhez megy. Amikor ott végzett, hazatelefonál, s akkor Béla induljon el érte a kocsival, mert föl kell menniük a mamához. Tekintve azonban, hogy a varrónőnél nincs telefon, majd a fülkéből „csenget haza”. Borkő azonban ne vegye föl a kagylót, hanem hagyja kettőt csöngeni Ha a csöngés abbamarad, abból tudja, hogy ő hívta. Minden menetrendszerűen történt. Borkőné hazatelefonált egy fülkéből, majd két „kicsöngés” után v isszaakasztotta a kagylót, amire a jóhiszemű automata visz- szaköpte a pénzét. Hiába, egy forint az egy forint! Ugyanebben az időben Végzetes Vendel lihegve becsöngetett Kovácsékhoz, és értetlenül bámult az anyukára, aki „szerencsére” még otthon volt, s az ő kedvéért otthon is maradt, sőt, szívélyes beszélgetéssel szórakoztatta a fiút, majd végre- valahára kiment kávét főzni. Ekkor Vendel megmondta Abigéljének, hogy ilyen „ócska trükkel” őt nem lehet megfogni. Abigél esküdözött, hogy ő nem telefonált. Vendel nem hitte el. Abigél sírt, az anyuka bejött, mosolygott és mondát A szerelmesek veszekednek. A szerelmesek erre abbahagyták a veszekedést, megitták a kávét, és utána ösz- szevesztek. Máig is haragban vannak. Ugyanez idő alatt Borkőné dühösen járkált a megbeszélt helyen föl és alá. Várta a férjét. Hiába. Egy óra múlva taxiba ült, fölment a mamájához, és kíméletesen értésére adta, hogy még aznap este hazaköltözik. Borkő Béla kitette a lelkét, és hajnalig esküdözött, hogy. &tt ült a telefon előtt, de... A felesége nem „vette be” a mesét, mert biztos volt benne, hogy avval a vacak Micókával hetyegett, miközben ő úgy járkált az utcán, mint egy... Borkőné ugyan nem költözött haza a mamához, de azóta is fúj, prüszköl, és képtelen megbocsátani a — kivételesen — ártatlan férjének. Én megértem Borkőnét, és megértem Vendelt, hiszen ők nem tudhatják azt, amit a kedves olvasó már rég kitalált. Igen, előfordul, hogy az ember mellétárcsáz. Remélem, hogy a fenti példából megértik a telefonbliccelők, hogy óvatosabban kell tárcsázni. SÓLYOM LÁSZLÓ Gundával a Sárközben Falukutatás 1930-ban fspj magyar rádió és a sajJl tó több ízben foglalko- ä*HÜ zott azzal az osztrák hírrel, hogy a keletnyugati kultúrális közeledést szolgáló alapítvány, a Her- der-díj idén a magyar tudósok közül Gunda Bélának jut. Dr. Gunda Béla a debreceni Kossuth Lajos Tudomány Egyetem bölcsészeti karán a tárgyi néprajz professzora, világhírű tudós, a neve fogalom az egész földkerekségen. Van Tolna megyének is némi köze tudományához, néprajztudósi pályafutását itt kezdte. A két világháború közötti szellemi mozgalmak egyre inkább tisztázódnak részleteikben. Vitán fölüli, hogy ezek közül az egyik legfontosabb a falukutatás volt. A magyar falu, a magyar nép fölfedezése olyan nagy magyar géniuszok, mint Ady, Móricz, Szabó Dezső, Bartók és Kodály hatásának tulajdonítandó. Az első világháború után egy évtizeddel meginduló mozgalom egyik első, tétova lépését éppen a Sárközben tettük meg, és éppen Gunda Bélával együtt. A magyar falu fölfedezése nem is itthon, a mai Magyarország területén kezdődött szervezetten, hanem a régi Felvidéken és Erdélyben. A felvidéki fiatalság „re- gőscserkész”-ként indult a magyar falvakba, egyrészt hogy magyar irodalmat, történelmet és éneket vigyen oda, másrészt, hogy a néprajzi kincseket gyűjtse. Éppen most ötven éve alakult ki a valósággal való találkozásból a híressé vált Sarlómozgalom. A modern magyar irodalom és tudomány, éspedig mind a hazai, mind az emigráns nagyságok ihletésére fölfedezték a magyarságnak a dunai népekkel való sorsközösségét. Kitűnő folyóiratokat adtak ki, ezek közül a Mi Lapunk és a Vetés Magyarországon is megtette a maga eszmeindító hatását. Ehhez persze meg is kellett ismerkedni részben írásaikkal, részben magukkal a sarlósokkal. Akkoriban Karácsony Sándor, a kitűnő pedagógus az országban szerte-- járva igyekezett fölismerni a diákkorban lévő író- és tudósjelölteket és a szünidőkben konferenciákra hozta össze őket. Közülük számosán lettek 1945 után a magyar politikai és kulturális élet jelentős tényezői. (Például Bóka László, Kállai Gyula, Mátrai László, Sebestyén Géza.) így ismerkedtem meg én is 1929—30-ban Gunda Bélával, aki akkor népies verseket írt, de szerencsés iskolája folytán ösz- szeismerkedhetett a Pesten élő nagy írókkal is. Illyés Gyulát is meghívta önképzőkörükbe, már első könyve után. Amikor erről szóló levelét otthon megmutattam, nagyszüleim fölfedezték, hogy Illyés azonos az ő kosz- tosdiákukkal. 1930 nyarán személyesen is megismerkedtem Illyéssel. Ugyanakkor jelent meg József Attila és Fábián Dániel „Ki a faluba!” című röpirata. A Bar- tha Miklós Társaság pályázatot hirdetett egy-egy magyar falu, vagy tájegység szociográfiájának megírására Gundával együtt elhatároztuk, hogy mi is elkezdjük az anyaggyűjtést, ő lejön Bonyhádra és együtt bejárjuk a Sárközt és az etnikailag hozzátartozó falvakat. (Bármilyen hihetetlen is ma, rajtunk kívül egyetlen pályázó akadt még: Erdei Ferenc.) így indultunk neki először a Sárköznek. Móricz Zsigmond a Sarlósok lapjába cikket írt ifjúkori felső-tiszai népmesegyűjtő útjáról. Ezt a „Gyalogolni jó!” című cikkét szentírásnak vettük és hogy több élményünk legyen, föl nem szálltunk vojna még buszra sem. Akkori eszünkkel (éppen érettségi után voltunk), azt hittük, minden faluban az értelmiséget kell fölkeresnünk, s az majd ösz- szehoz a falu hangadó gazdáival. Kakasdon rokonom volt a kántortanító ,a Kos- suth-emigráns Árvay-család egyik leszármazottja. Szek- szárdon a Tolnamegyei Újság szerkesztőségébe toppantunk be, ennek szerkesztője Blázsik Ferenc volt, diákkorában Fiumében Szamuely Tibor osztálytársa. A kiváló szónok hírében álló rokon, Németh Gyula luteránus lelkészt is fölkerestük. Babits Mihály családját már régebbről ismertem, de Gundával áhitattal vizsgáltuk a ház és a kert minden egyes darabjának a nagy költő verseiben, regényében, cikkeiben megírt részleteit. A Halálfiai hatása alatt mentünk a Csörge tó partján Bogyisz- lóra. Sióagárdnál is gazdagabb falu hírében állt akkor Bogyiszló, a sárközi népművészet akkor még kimeríthetetlen kinncsesháza. Geren- day tiszteletes és Tóth Endre teológus kalauzolt itt. Az akkor még teljesen elhanyagolt ősvadon gemenci erdőn több napig is kószáltunk. így jutottunk ki Öcsénybe, majd Decsre. Az előbbi helyen Bajnok Mihály tanító, az utóbbin Arany Dénes ref. lelkész vendégei voltunk. Sárpilis és Alsónyék népkönyvtárának gyönge állományával képesz- tett el. !SjjSp| m( sárközi vándorlá- " A sunkról, élményeink- sfH ről és tapasztalataink- I:#:iü3 rói Gunda Béla számolt be a Sarló Losoncon megjelenő lapjában, a Mi Lapunk 1930. októberi számában. Gunda ettőlfogva félretéve az irodalmat, teljes gőzzel látott neki a néprajz tanulmányozásának és pár éven belül már Győrffy István tanársegédeként készítette elő azokat az egyre szaporodó számú fiatalokat, akik a magyarság és a szomszéd népek tárgyi néprajzi emlékeinek összegyűjtésével és földolgozásával foglalkoztak Világraszóló iskolát alapított ezzel. Ezt nemcsak a nemrégiben tiszteletére kiadott két hatalmas emlékkönyv bizonyítja, hanem a most Illyés, Kodály, Ke- resztúry és még néhány nagy magyar után neki juttatott Herder-díj is. GÁL ISTVÁN Május 1. Kassák Lajos: Munkásportré Ezt a fejet nem formálta saját képére az Isten ezt a fejet a tegnap emléke és a ma kétségei gyötrik ebben a fejben forradalmak magvai csíráznak erre a fejre régóta lesben áll a hóhér ezeket a kezeket a teremtés eszméje vezérli ezek a kezek balról áldottak és megátkozottak jobbról ezek a kezek lesújtanak és felemelnek egyszerre ezek a kezek bilincsek nyomait viselik ezek a kezek nem kulcsolódnak imára ezek a kezek undorodnak a vértől ezek a lábak nem csúsznak el egy narancshéjon ezek a lábak összekötik nyugatot a kelettel ezek a lábak agyontapossák a sárkány hét fejét ezek a lábak eljutnak arra a tájra, melyről a fej álmodik ez a szív zsarnokok fegyvereitől sebzett ez a szív saját parazsától újjászüli önmagát ez a szív az én szívem ikertestvére ez az ember olyan, amilyen én vagyok egyazon ég alatt egyazon dalt daloljuk vetésről aratásról. Art Buchwald: Különös találkozás Néhány barátommal együtt éppen kocogtunk a Rock Greek parkban egyik reggel, amikor megjelent a fejünk fölött egy repülő csészealj, és nem sokkal utána tökéletes leszállást hajtott végre. Nyílt az ajtó és tizenkét zöld emberke szállt ki belőle. Egyikük négy csillagot viselt a vállán, úgy tűnt, ő a csoportvezető. — Kérem, vigyenek minket a vezérükhöz — szólalt meg. Mi zavartan néztünk egymásra. — Mit mondott? — kérdezte Sullivan. — Azt mondtam, vigyenek minket a vezérükhöz. Hát nem értenek angolul? — Nekünk tulajdonképpen nincsen vezérünk — szólt a barátom, Guggenheim. — De elnökünk van — mondtam én. — Lehet, hogy Robert Byrd szenátorhoz „kellene vinnünk őket. Neki több hátaim van, mint az elnöknek — vélte Lindstrom. — Én nem vagyok olyan biztos benne — kontrázott Redfern. — Russel Long szenátor az igazi hatalom ebben az országban. Semmilyen javaslatot nem fogadnak el az 6 jóváhagyása nélkül. — No, és Tipp O’Neill? A kongresszusban ő a legnagyobb adu. A négycsillagos zöld emberke türelmetlenkedni kezdett. — Nem érünk rá egész nap várakozni. Döntsék el már végre, kihez visznek. Mi úgy hallottuk, hogy Kissinger a maguk vezére — Az csak volt. Manapság Kissinger csupán a Georgetown University egyik professzora. — Nézze, mi hosszú útról jövünk és fáradtak vagyunk. — szólt a kis zöld emberke, — Odavisznek végre a vezérükhöz, vagy sem? — Nagyon szeretnénk — felelte Guggenheim bocsá- natkérően —, de ebben a pillanatban senki sincs a kormánykeréknél. — És akkor hogyan haladnak előre, ha senki sincs a kormánykeréknél — kérdezte a zöldek vezére. — Nem nagyon haladunk előre — biztosítottam róla. — Mindenki csinálja a maga kis dolgát. Az elnök bejelenti, hogy ő akar valamit, s a kongresszus bejelenti, hogy ő mást akar, azután megszületik a kompromisz- szum, ami egyiküket sem elégíti ki. Szeretne talán találkozni Arthur Burns-szal? — Miért, ő á vezérük? — Nem, de ő rendelkezik az ország pénze felett, és Carter elnök idegrohamokat kap tőle. A zöld emberke azt hitte, hogy ugratjuk. — Minden országnak kell hogy legyen vezére — szólt, s megfenyegetett minket va- lamiyel, ami lézerpisztolynak látszott. — Kérem — bizonygatta Redfern —, mi igazán szeretnénk segíteni. De eddig soha senki nem kérte, hogy vigyük a vezérünkhöz. Carter megígérte, hogy ő a vezérünk lesz, de még csak most próbál beletanulni. Az Egyesült Államokban nem olyan könnyű vezérnek lenni Ha a Szovjetunióban szálltak volna le, már régen elvitték volna magukat a Kremlbe. A kis zöld emberke mondott . valamit a többi zöld emberkének, amit mi nem értettünk. Mindnyájan egyszerre kezdtek fecsegni, majd a zöldek vezére hozzánk fordult. — Az embereim tudni szeretnék, hogy miután maguknak nincs vezérük, kívánják-e, hogy-én legyek az? — Én nem bánom — felelte Guggenheim. — Nekem nyolc — egyezett bele Redfern. — Szabad a vásár, a tisztség magáé, ha akarja — mondta neki Lindstrom. — De az udvariasság úgy kívánja, hogy Fritz Mondale- lal azért tisztázza a dolgot — Miért, ő kicsoda? — A kormány nevében ő intézi a világűrrel kapcsolatos kinevezéseket. (Fordította: ZILAHI JUDIT) Kondor Lajos rajza Felvonulók
