Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

1978. április 30. Képújság 9 Középkori külsőben... Csaknem 600 éve kapta városi rangját a kis thürin- giai település, Schleusingen. Középkori utcái, palotái a hajdani kőfaragó-művészet remekei. A műemlék város­ka megőrzéséért sokan fog­tak össze. Történészek, mű­emlékvédelmi szakemberek hosszú távú tervet dolgoztak ki a város rekonstrukciójá­ra, s a Steingasse házait en­nek alapján már renoválták. A pasztell színű palota hom­lokzata szebbnél szebb fa­ragványaikkal idézi az ódon hangulatot. Célul tűzték ki a műem­lékházak belső mdorenizálá- sát is. Ebben a rendkívül költséges feladatban osztozik a város lakóival az a 11 köz­ség is, amely Schleusingen körül úgynevezett település- szövetséget alkot. Ezekből a falvakból Schleusingenbe járnak dolgozni az emberek, s ezért szinte mindegyik magáénak érzi a szép város­kát. Közösen oldották meg tehát a kommunális felada­tokat. Javítóbrigádokat szer­veztek, amelyek szorosan együttműködnek a helyi kis­iparosokkal. A csatornaháló­zat és az útburkolat megújí­tását pedig a schleusingeni üzemek vállalták magukra. A10 000. ROMAYOR A csehszlovák ofszet és könyvnyomtató gépek jó hír­nevet vívtak ki a világpia­con, sőt, az olyan fejlett nyomdatechnikával rendel­kező országokban is, mint az Egyesült Államok, Kanada és Japán. A gépek beváltak India, Közép- és Távol-Ke­let, Ausztrália és Dél-Ame- rika nehéz éghajlati viszo­nyai között is. Csehszlovák sokszorosító nyomdagépeket használnak — tekintélyes számban — a Szovjetunió­ban. A tízezredik RO­MAYOR sokszorosító nyom­dagépet, a dél-morvaországi Adamovban lévő Adást Vál­lalat gyártmányát ünnepé­lyes keretek között adták át a szovjet vásárlóknak. Troliprogram Alig néhány éve, hogy Lengyelországban fokozato­san kivonták a forgalomból a trolibuszt, s most a „nad­rágtartós jármű” — ahogy a varsóiak nevezik —■ második ifjúkorát éli. Mióta egyre sürgetőbb a természetvéde­lem és az üzemanyag-taka­rékosság, kiderült, hogy a trolinak egy sor olyan elő­nye van, melyről kár lenne lemondani. Január első napjaiban a Jelez közlekedési üzemben elkészült a villamos-busz, az egykori trolibusz korszerű­sített változata. A tervek szerint még az év második felében az üzem 30 darabból álló sorozatot gyárt, a nép­szerű PR—110 korszerű vá­rosi autóbuszok árammal meghajtott változatát. Az el­ső három új jármű a Gdy­nia—Sopot közötti szakaszon indult próbaútra. Itt egyéb­ként hamarosan rendes já­rat is indul. A gdyniai mo­dell egy villanymotorral meghajtott klasszikus busz (csehszlovák alkatrészekkel) A troli egy másik változatát kis, hajtóanyaggal működő pótmotorral szerelték fel, mely lehetővé teszi, hogy rö­vid távon felsővezeték nél­kül is közlekedhessen. Meglehetősen széles körű a lengyelországi trolibusz-fel- sővezetékek fejlesztési terve. Varsón és a Hármasvároson (Gdansk, Sopot, Gdynia) kí­vül úgy tervzik, hogy Swi- noujsciében, Zakopanéban, a Hel-félszigeten, valamint a Klodzkó-medencében is üzembe állítanak trolibuszo­kat. PAWEL DERESZ Gyógynövénykertészet A trópusi fáiról, rizster­meléséről ismert vietnami mezőgazdaságban a cukor­nád, a kukorica, a juta, a batáta, a manióka termeszté­se is jelentős Napjainkban azonban egyre nagyobb gon­dot fordítanak a gyógynö­vénytermesztésre is. Erre — az ország adottságainak megfelelően — főleg a kis­kertekben kerül sor. Különösen szívesen foglal­koznak gyógynövényekkel Ho Si Minh város elővárosainak, környékének kiskert-tulajdo­nosai. Akad olyan kerület, ahol minden családnak leg­alább egy négyzetméteres gyógynövény parcellája van. A kórházak, falusi egész­ségügyi állomások 30 százalé­ka rendelkezik gyógynövény, kerttel. A gyógynövényeket — a hagyományokhoz híven — sikeresen hasznosítják a mindennapi orvosi gyakorlat­ban. Ezenkívül száz iskola tanulói is művelnek gyógy­növénykertet. Tan Dinh me­gye 32 iskolája közül húsz­ban gyógynövény-kertészked- nek a fiatalok (BUDAPRESS — VNA) A fogaskerekekkel szem­ben folytonosan növekvő kö­vetelményeket támasztanak a konstruktőrök, a futás­pontosság, az élettartam és a szerkezeti alkalmasság vo­natkozásában. A fogaskerékgyártó gépe­ket ma már általában ro­busztus, nagy súlyú kivitel­ben készítik, hogy még a nagy termelékenységű meg­munkálási módok mellett se lépjen fel rezgés a fogazat készítése közben. Ilyképpen mód nyílott a fogazatkészítés megmunkálási főidejének (a gépi időnek) a rövidítésére. Bebizonyosodott, hogy mind nagyobb arányban van szűk. ség kiszolgáló berendezések­kel ellátott fogaskerékgyártó gépekre. Lehetőleg olyanok­ra, melyek a fogaskereket egymagukban teljesen készre gyártják, kiindulva a nyers anyagdarabból, befejezve a megmunkálást a beépítésre kész fogaskerék elkészítésé­vel. E kívánságnak az ún. fo­gaskerékgyártó megmunkáló központok felelnek meg. Ifjú muzsikusok A képen látható jókora méretű fogaskoszorú gyártá­sánál egyelőre nem valósul­hat meg a megmunkálóköz­pontos előállítás. Először is azért, mert ezeknél a gépele­meknél nincs szó nagy da­rabszámú tömeggyártásról. Másrészt minél nagyobb egy -gépalkatrész, annál nagyobb szerszámgép szükséges a megmunkáláshoz. A képen, amely az egyik lengyel fo­gaskerékgyárban készült, mérik a nagyméretű mun­kadarabot. Nagy kerék, nagy pontosság Bulgáriában nagy hagyományai vannak a népzenének és a tradicionális népdaloknak. Képünkön: dudaszó kiséri a falusi iskola kamarakórusát. Átadás: 1979-ben Termékeiket sok ország várja Beszélgetés az uszty-ilimszki kombinát igazgatójával Sikerült megbeszélnünk egy találkozót Moszkvában Mhail Busziginnak, a Szov­jetunió Fa- cellulóz és pa­píripari miniszterhelyettesé­nek, a cellulózkombinát ve­zérigazgatójának irodájá­ban. Miniszterhelyettes és igazgató? — ez si jelzi a szi­bériai építkezés jelentőségét és egyedülálló voltát! — Vajon hová tartozó­nak érzi magát Buszigin, szibériainak vagy moszk­vainak, miniszterhelyettes­nek, vagy vezérigazgató­nak? — Ennek is, annak is — felelt mosolyogva. — Két he­lyen élek és dolgozom, — mondja mosolyogva, s köz­ben egy papírlapra a 365- ös számot jrta fel. — Ugye ennyi napból áll egy év.A fe­lét Uszty-Ilimszkben, a má­sikat Moszkvában töltöm, csak a repülőutakat kell be­lőlük leszámítani. Ezt a nyugtalan életformát az építkezés jellege és mére­tei indokolják. Feladatunk igen nagy, a legrövidebb idő alatt kell felépítenünk a kombinátot. Ez az ütem a mi ágazatunkban példa nélkül áll. Abból is képet alkothat róla, hogy csupán idén akko­ra összeget .építünk be a cellulózgyárba, mint ameny- nyi tíz évvel ezelőtt az egész ágazatnak jutott. Egész számoszlop rajzoló­dik ki a miniszterhelyettes asztalán lévő papírlapon. Nem kell dossziékban lapoz­nia ahhoz, hogy az idei év vagy az elmúlt esztendők adatait felidézze. Ez nem is csoda, hiszen Mi­hail Buszigin a minisztériu­mi kollégium tagjaként hosz- szú éveken át a beruházásái igazgatóság élén állt. „Beru­házási ügyekben már nem sok újat tudnak nekem mondani” nevette el ma­gát. A közgazdaságtudomá­nyok kandidátusa tudomá­nyos fokozatot 1972-ben sze­rezte meg, Leningrádban védte meg disszertációját, amelynek témája a beruhá­zások gazdasági hatékonysá­ga volt. A disszertációt Szoli- kamszkban kezdte írni. Éle­tének érdekes szakasza fűző­dik ehhez az uráli városhoz, A kombinát makettje. Az épület méreteire jellemző, hogy 300 méter szélesre és 1 kilométer hosszúra tervezik. ahol az élet egyetemét el­kezdte. A szolikamszki váro­si pártbizottság 1960-ban tit­kárrá választotta a 29 éves mérnököt. Két évvel később a város kiemelt beruházásá­nak élébe került, s ott volt mindaddig, amíg a cellulóz— papíripari kombinát meg­kezdte a termelést. Buszigin arckifejezése is megváltozik, amikor a város­ról beszél, összkomfortos házairól, amelyek között ap­ró szigetekben megőrizték a tajgát, a várost kettészelő Angaráról, a gyáróriásról, amelynek munkába állását sok ország várja ... Termé­keinek első tonnáiról... Az első szerelvényekről, ame­lyeket majd Uszty-Ilimszki cellulózzal raknak meg .. .az első papírtekercsekkel, ame­lyek abból készülnek a Szov­jetunióban vagy külföldön ... A gyár életének legfőbb ese­ménye — a termelés meg­indítása. Ezért vannak az ál­matlan éjszakák, a fárasztó repülőutak, a szakadatlan gondok, a kétlakiság. Az épülő létesítmény for­mulából tavaly még az épü­lő szót hangsúlyozta Buszi­gin. Három éven át a vezér- igazgató életének minden percét az építkezés gondjai foglalták le, sokszáz problé­mát kellett munkatársaival együtt megoldania az ellátás apró-cseprő ügyeitől a konst­rukciós problémákig. Azután beköszöntött a „fordulat éve”, 1978. Az igaz­gató gondolatait most már „vállalati” gondok foglalkoz­tatják. Az első helyre a jö­vendő gyár üzemeltetési, technológiai és szociális kér­dései kerültek. Vagy például a munkaerő gondjai. Az Uszty-Ilimszki Kombinátnak a tervek szerint 2,5 ezer szakemberre van szüksége. A vezérigazgató szerint a feladat megoldható. A dolgo­zókat először is összkomfor­tos lakások, másodszor pedig érdekes feladat, a legkorsze­rűbb technika várja. A be­rendezéseket sok országból vásárolták, a gépeken a szo­cialista országok híres és is­mert nyugati cégeknek a márkái láthatók. A szibériai internaciona­lista építkezést hat szocialis­ta ország — Bulgária, Len­gyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjet­unió finanszírozza. A KGST- országok szállítják a szüksé­ges konstrukciókat és beren­dezéseket, s ezekért cellulózt kapnak majd. A kombinát építkezésén szovjet munká­sokkal együtt kiváló forra­dalmárok nevét viselő ifjú­sági brigádok, a Géorgi Di­mitrov, a Kun Béla és az Ernst Thälmann brigád dol­gozik. A vezérigazgató moszkvai napjai zsúfoltak. Uszty- Ilimszkben legalább 60 ter­vező intézet dolgozik, a kül­földieket is beleértve, a szál­lítókat, fel se győznénk sorol­ni. — Az építkezésen termé­szetesen még nagyon sok a dolgunk — folytatta Mihail Buszigin. — Megoldjuk-e mindet? Feltétlenül. Most teljes energiával folyik a be­rendezések szerelése. A leg­közelebbi jövőben megindul a különféle gépek, gépsorok próbaüzemelése. A kombiná­tot, ahogy a terv is előírja, 1979-ben átadjuk. A gyár el­ső részlegében már igyek­szünk megkezdeni a terme­lést a KGST 30. évforduló­ján tartandó jubileumi ülés­szakra — mondta búcsúzóul a miniszterhelyettes és ve­zérigazgató. JURIJ SZÍN YAKOV APN—KS Az új munkatörvénykönyv Ez év január elsején lépett életbe a Német Demokrati­kus Köztársaságban az új Munka Törvénykönyve. A törvény készítését széles körű nyilvános vitasorozat előzte meg. Az érdeklődés azonban a törvény megalkotása óta sem szűnik. Ezért 1,6 millió példányban kinysmtatták, hogy a dolgozók ennek isme­retében éljenek jogaikkal és kötelességeikkel. A Szabad Német Szakszer­vezetek oktatási program­jának is fontos része az új törvény. Tanfolyamokon, üzemekben, megye- és járás- székhelyeken, szakszervezeti rendezvényeken, az ország vezető jogászai, a Humboldt Egyetem előadói ismertetik az új törvényt. A szakszervezetek — az új törvényben is hangsúlyozott egyetértési jog valóra váltá­sával NDK-szerte hozzálát­tak a törvény megfelelő vég­rehajtásához. Készülnek a kollektív szerződések, a bi­zalmi- és taggyűléseken ezekben a hetekben dolgoz­zák ki a munkaverseny mó­dozatait. Élnek a törvény ad­ta újszerű lehetőségekkel. Ezek sorában említésre érde­mes a vezetési és hatáskör átruházási munkajogi szerző­dések kidolgozása, amelyek­ben a dolgozók a szakszerve­zet útján tevékeny részt vesznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom