Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

A^PÜJSÁG

1978. április 3.

A fasizmus végnapjai Magyarországon

Házról házra nyomul előre a Vörös Hadsereg Budapesten

helyzete meg fog változni. Semmi akadályát nem láttam annak, hogy úgy, ahogy az orosz hadsereg vissza tudott vonulni egészen, Sztálingrádig, és onnét kiindulva előretör egészen a Kárpátokig, a német hadsereg újabb hatékony fegyverrel a birtokában megfordítja a hadihelyzetet.”

Az ország lakosságának túlnyomó többsége nem osztotta Szálasi nézetét a háború kimenetelét illetően — a Szálasi-rezsim az elégedetlenségre, a szembenállásra kegyetlen megtorló akciókkal válaszolt. Újra felrém- lett az 1919—20-as fehérterror emléke, de még sokkal gyalázatosabb formában.

De 1944 őszén, már volt egy másik Magyarország is. A felszabadult városokban, községekben a nép maga vette kezébe a hatalmat — a népi szervek, a nemzeti bizottságok útján És 1944. december 2l-én Debrecenben összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés, mely megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, hadat üzent a náci Németországnak és megkezdte egy új ország alapjainak lerakását.

Jelképes — és nem véletlen —, hogy 1945. március

15-én, amikor a leghevesebben dúlt a balatoni védelmi csata, Debrecenben a nép kormánya elfogadta a nagybirtok felosztásáról és dolgozó parasztság kezébe juttatásáról szóló rendeletet.

A gyárakban az üzemi bizottságok ellenőrző, irányító tevékenysége érvényesült, az írók, a művészek, a tudósok tudásukat, tehetségüket a nép szolgálatába állították — nagy volt a feladat: új országot kellett építeni...

KARSAI ELEK

1944. szeptember 23-ón este 22 óra 30 perckor jelentette a Kossuth Rádió, mely akkor még külföldről, Moszkvából sugározta adásait a magyar népnek: „Arad eleste után az orosz haderő Makó, Szeged és Békéscsaba irányában nyomul előre. Magyarország helyzete napról napra katasztrofálisabbá válik. A déli irányból haladó oroszok már csak fele akkora távolságban állnak Budapesttől, mint a Kárpátoknál harcoló magyar csapatok."-b; /' » -'V

Másnap, 1944. szeptember 24-én, 14 órakor a londoni rádió magyar adása így hangzott:

A magyar történelemnek ebben a legvégzetesebb órájában a Károlyi Mihály elnöklete alatt álló londoni Magyar Tanács a következő sürgős üzenetet küldi magyarországi honfitársainak:

— A magyar határon a Vörös Hadsereg! Lakatos (1944. aug. 29-én őt nevezte ki Horthy kormányzó miniszterelnökké — KE) nyíltan beismerte, hogy az ország védtelen az Egyesült Nemzetek túlnyomó erejével szemben... Lakatos azonban elmulasztotta, hogy levonja az ebből a válságos helyzetből adódó következtetéseket. Tudja, hogy a helyzet reménytelen, mégis« kész a magyar katonák tízezreit feláldozni a Vörös Hadsereg elleni meddő küzdelemben. A Lakatos-kormány még ma is a halogatás kétkulacsos politikáját folytatja, márpedig határozottságra és gyors cselekvésre van feltétlenül szükség... A magyar haderőnek csatlakoznia kell az Egyesült Nemzetek haderőihez a németek üldözésére és megsemmisítésére.

Mindez több mint hét hónappal azután történt, hogy Hitler csapatai megszállták Magyarországot. Röviden az 1944. március 19-i német megszállás következményei.

1. Horthy kormányzó hajlandó volt meneszteni a hintapolitikát folytatott

Kállay-kormányt, mely kormány egyrészt kiszolgálta a németeket nyersanyag és ipari termékek szállításával, másrészt titkos tárgyalásokba bocsátkozott a szövetségesekkel a háborúból való esetleges kiugrás érdekében;

2. Horthy és az új, a Sztó- jay-kormány beleegyezett abba, hogy a magyar csapatokat a keleti fronton újból bevessék az első vonalban, vagy másszóval azt, hogy a magyar katonák megszálló feladatok helyett részt vegyenek a harcokban; 3. Horthy szabad kezet adott a Sztójay-kormánynak a zsidókérdés radikális megoldásában, azaz a fajvédelmi törvények alapján zsidónak minősített magyar állampolgárok gettókba zárására, majd deportálására.

Amikor 1944. szeptember 23-án a Vörös Hadsereg első egységei elérték az ország délkeleti részén — Battonya, Elek, Csanádapáca, Király- hegyes térségében a magyar határt —, az ország lakosságának döntő többsége már világosan látta, tudta, hogy a hitleri Németország ezt a háborút elvesztette és hogy a német fasiszták oldalán folytatni a harcot — egyszerűen esztelenség.

De a magyar uralkodó osztályok vezető politikusai csak nehezen és késlekedve vonták le a helyzetből adódó következtetéseket: Bethlen István gróf, aki 1921-től 1931-ig volt az ország miniszterelnöke, 1944 június végén javasolta ugyan Horthy kormányzónak a Sztó- jay-kormány felváltását egy olyan új kormánnyal, mely képes lenne a háborút „le- likvidálni" — olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, de a kormányváltozásra csak majd másfél hónappal később, Románia kiugrása után került sor, és még akkor is úgy próbáltak lavírozni, akkor is arra tögyarországi főparancsnoka és Veesenmayer budapesti német követ készítette elő — közvetlenül Hitlertől kapott parancsok alapján. Veesenmayer 1944. október 11-én közölte Szálasival, a Hungarista Mozgalom vezérével:

1. A Führer szemében Magyarország egyedül felelős személye Szálasi Ferenc, a pártvezető; 2. Magyarország a német hadvezetés szempontjából nem átmeneti terület, ahol csupán időnyerésért folyik a harc, hanem bástya, amelyért Németország éppúgy harcol, mint Németország nyugati részéért, vagy Kelet-Poroszorszá- gért.

Ezt megelőzően Ottó Skor- zeny SS ejtőernyős különítményparancsnok —, aki előzőleg 1943 szeptemberében kiszabadította a fogva tartott Mussolinit —, Hitler megbízásából Budapesten titokban tervet készített a Vár meg- rohanására, Winckelmann SS-tábornok pedig utasítást adott ki: Budapesten a megadott helyeken készenlétbe kell helyezni fegyvereket a nyilas terrorkülönítmények számára.

Szálasi Ferenc, a Hungarista Mozgalom vezére 1944. október 16-án vonult be — német Tigris-tankok fedezete mellett — a Királyi Várba, november 4-én, miután „nemzetvezető” elnevezéssel új államfői méltóságot kreáltatott a maga számára, az országgyűlésben letette a hivatalos esküt.

De alig 18 nap múltával, megrettent a szovjet csapatok gyors előretörése miatt, elhagyta a budai Várat és előbb a Bakonyba, Farkasgyepűre („Gyepű I”), majd a Kőszeg mellett fekvő Velem községbe („Gyepű II”) tette át székhelyét.

Az „eredmény” — a rideg számok, tények tükrében:

Részben vagy egészben elhurcolták 415 gyár, üzem és műhely berendezését, felszerelését. A nagyobb károkat szenvedett vállalatok között volt a Budakalászi Textílművek, Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde, Újpesti Gyapjúfonó és Szövőgyár, a „Chinoin” Gyógyszer és Vegyitermékek Gyára, Diósgyőri Papírgyár, Egyesült Izzó, Dunai Repülőgép- gyár, „Gamma” Finom- mechanikai és Optikai Művek, Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Vagon- és Hajógyár, Hatvani Cukorgyár, Kispesti Textílgyár, MÁVAG (Diósgyőr C- és D- gyár, Győr, Budapest, Magyar Általános Kőszénbánya, Rimamurányi Salgótarjáni Vasmű, Weiss Manfréd Acél és Fémművei —, hogy csak az ismertebbeket említsük.

Vízi úton 570 uszályhajón 135 ezer tonna, vasúton 60 tezer vagon árut és nyersanyagot hurcoltak ki az országból — arra nézve, hogy az országutakon, teherautókon, szekéren és ..lábon”

mennyi értéket vittek ki, nem folyt anyaggyűjtés...

De nem szabad megfeledkezni a.rr^l sem, hogy a Harmadik Birodalomba vagy a nácik uralma alatt lévő területre „került” 26 000 személygépkocsi, 5600 tehergépkocsi, 30 000 motorkerékpár, 793 mozdony, 2058 vasúti személy- és 33 481 teherkocsi, 13 személyhajó, 111 uszályhajó, 3 tengerjáró hajó, 28 vontatóhajó, 66 csavargőzös...

Igen nagyok voltak az épületben esett károk is. Ha meggondoljuk, hogy Budapest, az ország fővárosa 1944. december 23-tól 1945. február 13-ig ostrom alatt állt, hogy Székesfehérvár a több mint négy és fél hónapos, ide-oda hullámzó harcok során háromszor cserélt gazdát, hogy a magyarországi vasúti és országúti közlekedési csomópontok a szövetséges repülők fő bombázási célpontjai voltak, már 1944. október 15-e előtt, de még inkább azután, fogalmat alkothatunk az ország lakosságát ért pusztításokról. Talán a legjellemzőbb az, amit egy szovjet újságíró mondott, mikor meglátta Buda romjait: „Rosszabb, mint Sztálingrád!”

Amikor 1945 őszén Szálasit az amerikai katonai hatóságok visszaszállították Magyarországra, a politikai rendőrségen a kihallgató tisztnek arra a kérdésére, miképpen látta az európai háborút 1944. október 15-e után, Szálasi így válaszolt: „Mint katona egyáltalán nem láttam Németország helyzetét kétségbeejtőnek, sőt, rossznak sem. A hadtörténelem tanulságai alapján egyalátalán nem tartottam kizártnak, sőt, bíztam abban. hogy Németország

rekedtek, hogy elkerüljék a Szovjetunióval a közvetlen 'tárgyalásokat.

Amikor pedig hosszú huzavona után 1944. szeptember 29-én Horthy elküldte megbízottjait Moszkvába — az előzetes fegyverszünet megkötésére, és 1944. október 11-én végül is aláírták az antifasiszta koalíció három vezető hatalma, a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Bri- tánia által megállapított fegyvenszüneti egyezményt.

Horthy semmit sem tett a fegyverszünet sikeres megvalósítására.

Milyen kötelezettségeket vállaltak — a kormányzó felhatalmazása alapján — a kormányzó megbízottai?

A legfontosabb: Magyar- ország szakít a náci Németországgal, csatlakozik az antifasiszta koalícióhoz és fegyvereit a hitleri haderő ellen fordítja.

De sem Horthy, sem a magyar királyi vezérkar nem óhajtott fegyveres harcot kezdeni a németek ellen, eszük ágában sem volt követni Románia vagy Bulgária példáját. Ezért nem tájékoztatta Horthy 1944. október 11-én éjszaka a Királyi Várban Szakasits Árpádot, a Szociáldemokrata Párt vezetőjét és Tildy Zoltánt, a Kisgazdapárt elnökét arról, hogy megbízottai Moszkvában aláírták a fegyverszü- heti egyezményt — így hát szóba sem kerülhetett, miként segíthetné az ipari munkásság a fegyverszüneti egyezmény végrehajtását!

így történt, hogy amikor 1944. október 15-én, vasárnap, amikor a munkások, munkaszünet lévén, nem dolgoztak a gyárakban, Horthy kormányzó a rádió útján közzétette a fegyverszüneti proklamációt, a németek .nyilas cinkosaik segítségével, órák alatt könnyűszerrel meghiúsították az elő nem készített fegyverszüneti kísérletet.

E német akciót Winckelmann tábornok, az SS mailyen volt a Nagykörút az ostrom után

Romokban a Szentháromság-tér a Várban

Beregffy nyilas honvédelmi miniszter a fronton

A háború utolsó hónapjainak híres plakátja