Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-18 / 90. szám
2 Képújság 1978. április 18. Prága Szakszervezeti világkongresszus Prágában ülésezik a IX. szakszervezeti világkongresz- szus. Képünk bal szélén Gáspár Sándor, a magyar küldöttség vezetője. (Képtávírónkon érkezett.) Vasárnap megkezdődött a IX. szakszervezeti világkongresszus Prágában, a Fucik- park kongresszusi palotájában. A Szakszervezeti Világ- szövetség által összehívott egyhetes tanácskozáson csaknem 260 millió szervezett dolgozó képviseletében 140 ország több mint 350 küldöttségének mintegy 1000 tagja megtárgyalja a szakszervezeti világmozgalom fejlődését és időszerű feladatait. A vasárnapi megnyitó ülésen megjelent és a díszelnökségben foglalt helyet többek között Romesh Chandra, a Béke-világtanács elnöke, ott volt továbbá számos más nemzetközi szervezet — például az ENSZ, az UNESCO, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet — képviselője, Gus- táv Husák, a CSKP KB főtitkára, Csehszlovákia köztársasági elnöke, Lubomír Strou- gal csehszlovák kormányfő, valamint több nemzeti szak- szervezeti küldöttség vezetője, közöttük Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára és Alekszej Sibajev, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke. Enrique Pastorino, a Szak- szervezeti Világszövetség elnöke megnyitó beszédében a most összeült kongresszust a szakszervezeti világmozgalom eddigi történetének legnagyobb és legjelentősebb fórumaként méltatta. Ezután Gustáv Husák üdvözölte a kongresszus résztvevőit. Kifejezte örömét, hogy a kongresszus színhelyéül Prágát választották — amely 1953 óta otthont ad a Szak- szervezeti Világszövetség központjának is —, mert az SZVSZ céljai, törekvései nemcsak a csehszlovák szak- szervezetek, hanem egész Csehszlovákia céljaival és érdekeivel is egybevágnak. A tanácskozás délutáni részében elfogadták a kongresz- szus napirendjét. Utána Alekszej Sibajev, a szovjet küldöttség vezetője felolvasta Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének a prágai világkongresszushoz intézett üdvözlő üzenetét. A kongresszus ezután elkezdődött tanácskozási szakaszának első programjaként Pierre Gensous, az SZVSZ főtitkára előterjesztette a világszervezet — a legnagyobb nemzetközi szakszervezeti tömörülés — ötéves munkájáról és tevékenységének további irányáról szóló beszámolót. Áttekintette a várnai kongresszus óta a nemzetközi életben végbement jelentősebb változásokat, az eredményeken kívül felsorolva a nemzetközi helyzet még mindig megoldatlan, legégetőbb problémáit is. Hangsúlyozta, hogy az SZVSZ és az általa képviselt erők továbbra is szolidárisak a világ minden dolgozójával, akit még elnyomás, jogtalanság sújt, többek között megemlítve a Palesztinái és a chilei nép iránti szolidaritás szilárdságát. Részletes képet adott a tőkés világrend- szer hosszú ideje tartó és mély gazdasági válságának súlyos következményeiről. Rámutatott például, hogy a kapitalista országokban a válság előtti 2—3-ról átlagosan 6 százalék fölé emelkedett a munkanélküliek aránya. Elemezte a fejlődő országok jelentős részének súlyos gazdasági problémáit, a nem szűnő nyomor és az éhezés jelenségeit is. A dolgozók harckészségének és aktivitásának példái között kiemelte annak jelentőségét, hogy világviszonylatban az 1956. évi 7,7 millióról 1976-ban már 60 millióra nőtt a sztrájkokban részt vett dolgozók száma. Pierre Gensous ezután megállapította, hogy bár a szocialista országok gazdaságát is érinti a tőkés világgazdaság válsága — már csak élénk és nagyarányú külkereskedelmük miatt is — ezekben az országokban a nemzeti jövedelem és a dolgozók életszínvonala mégis folyamatosan emelkedik, folytatódik a gazdaság egészséges fejlődése, jelentős eredményéket érnek el a szociális körülmények javításában, a munka- biztonság fokozásában és sok más, a dolgozók tömegei számára létfontosságú területeken. A főtitkár végül hangsúlyozta: az SZVSZ minden szervezettel és erővel hajlandó sokoldalúan és hatékonyan együttműködni, akcióegységre lépni, amely ugyanezeket a nemes célokat magáénak vallja. Az előterjesztett főtitkári beszámoló feletti vita még vasárnap megkezdődött és a hétfői ülésen folytatódott. Hétfő esti kommentárunk Érdekes hírt röpítettek világgá Washingtonból a hírszolgálati irodák. Eszerint Carter elnök népes kísérlettel, tanácsadóinak egész seregével és a kabinet tagjaival bezárkózik a Camp David-i elnöki rezidenciára. A gyakorlat célja afféle szuperbizalmas meditáció, ahogy hivatalosan nevezik: önvizsgálat a Fehér Ház és a kormány tevékenységéről, a jövő feladatairól. Az önvizsgálat mindig rokonszenves dolog — ha valóban komoly a szándék a tanulságok levonására és az ebből következő megújulásra. A szándék komolyságát csak az elkövetkező időszak bizonyíthatja. A tanácskozás okairól azonban jóval többet tudunk. A lényeg az, hogy a Fehér Házat aggasztja Carter népszerűségi mutatóinak meglehetősen rohamos süllyedése. Bár az önvizsgálattal kapcsolatos közlemények elsősorban belpolitikai témákat — a dollár helyzetét, gazdasági-szociális kérdéseket — említenek, biztosak lehetünk abban, hogy Camp Dávidban külpolitikai dilemmák is terítékre kerülnek. E feltételezésre — persze számos egyéb tényező mellett — két döntő alap van: 1. A közvélemény kutatásokból egyértelműen az tűnik ki, hogy az elnököt elsősorban „határozatlanságáért, az egyértelmű politikai célkitűzések hiányáért” bírálják. Ezzel összefüggésben elég arra gondolnunk, hogy ‘ Carter a minap tért ki — a közismert halasztással — a neutronbombával kapcsolatos súlyos döntés elől. 2. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter a jövő héten Moszkvába utazik. Az amerikai külügyminiszter moszkvai látogatása mindig jelentős esemény, most azonban fokozottan az. Egyre világosabb, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet egyik legnagyobb negatívuma éppen az a félhomályos, felemás magatartás, ami amerikai részről a kulcsfontosságú szovjet—amerikai kapcsolatokban jelentkezik. A tanácskozás színhelye tehát Camp David. A világ jól emlékszik arra, hogy — most már csaknem két évtizede — éppen ezen a rezidencián került sor egy olyan tanácskozásra, vamely nagy, utólag jórészt beigazolódott, reményekre jogosított a két nagy ország, az USA és a Szovjetunió viszonyát illetően. ! Jó lenne, ha a jelenlegi önvizsgálat hangulatát kedvezően befolyásolná az, amit „a hely szellemének” szokás nevezni. HARMAT ENDRE LAPZÁRTA összehívtak a varsói szerződés tagállamai KÜLÜGYMINISZTERI BIZOTTSÁGÁT Lisszabon Cunhal a belpolitikai helyzetről „Portugáliában véget kell vetni a demokrácia megsemmisítésére törekvő fasiszta és reakciós erők tevékenységének” — hangoztatta Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára a párt Villafranca di Sirában tartott tanácskozásán. — Az országban jelenleg a helyzet rendkívül bonyolult — mondta Cunhal és hozzátette: a kormány folytatja a tőkések, a földbirtokosok korábbi társadalmi helyzetének visszaállítására irányuló politikáját. Közben fokozódik á reakció alkotmányellenes aktivizálódása az áprilisi forradalom vívmányainak és a demokratikus rendszernek a felszámolására. Ezért — hangsúlyozta a főtitkár — a munkásosztálynak, a néptömegeknek és minden demokratának két- frontos harcot kell vívnia: egyrészt a koalíciós kormány politikája, másrészt pedig a fasiszta és a reakciós erők tevékenysége ellen. A szovjet—nyugatnémet viszony . Uj távlatok előtt Leonyid Brezsnyev közelgő bonni látogatása újból az érdeklődés középpontjába állította a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok kérdését. Bizonyára sokan emlékeznek rá: a kétoldalú együttműködésben mélyreható változást az 1970. évi moszkvai megállapodás hozott, bár több területen még nem a kívánt módon haladnak előre a dolgok. Ha azonban az eredményeket úgy mérjük, hogy honnan indultunk, a változások jól érzékelhetőek. Az NSZK az utóbbi években a Szovjetunió legnagyobb nyugati gazdasági partnerévé lépett elő. De ami nem kevésbé fontos: mindkét országban százezrek tekintik saját ügyüknek az együttműködés fejlesztését. Moszkvában síkra szállnak azért, hogy Leonyid Brezsnyev látogatása új távlatokat nyisson a kapcsolatok elmélyítésében, a kétoldalú együttműködésnek ugyanis további komoly előrelépésre van szüksége. Az NSZK-ban még korántsem mindenki értette meg, milyen előnyöket kínálnak az átfogó, hosszú lejáratú megállapodások. Egyes nyugatnémet üzleti körökben változatlanul az a törekvés, hogy egysíkú, rövid lejáratú, azonnali készpénzfizetéssel járó üzleteket kössenek Ebben határozott bizalmatlanság érződik. Hogy mi az, ami ma feltétlenül szükséges a Szovjetunió és az NSZK kapcsolatainak fejlesztéséhez? Mindenekelőtt nagyobb törekvés az enyhülés elmélyítésére, a gazdasági kapcsolatok bővítésére. Nagyobb bizalom egymás iránt. Ez kölcsönös törekvésekkel teljes mértékben elérhető, önmagában Brezsnyev látogatása is arról tanúskodik, hogy Moszkvában megvan a hajlandóság. Napjainkban Nyugaton sokat beszélnek arról, hogy a tárgyalásokon jelentős helyet foglal majd el a neutronfegyver kérdése. Ami Moszkvát illeti, álláspontja jól ismert. A neutronbomba gyártásáról való lemondást szorgalmazva a Szovjetunió az újfajta tömegpusztító eszközök veszélyeire hívja fel a figyelmet. Arra, hogy egy újabb fegyverkezési hajszához vezetnek, s keserűséget és bizalmatlanságot kelthetnek a szovjet emberekben a nyugati országok iránt. A Szovjetunióban úgy tartják, hogy a két ország lakói egyaránt nagy árat fizettek a békéért, sok más népnél jobban tudják, mit jelent a háború. Éppen ezért a politikai vezetők fokozott felelősséget kell, hogy érezzenek az európai béke és biztonság megőrzése iránt. VLAGYIMIR LOMEJKO (APN—KS) Az előzetes megállapodásnak megfelelően, április második felében Szófiában kerül sor a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának ülésére. (MTI) Japánban tárgyal az NSZK elnöke. Képünkön: Fukuda Takeo japán miniszterelnök Walter Scheel társaságában. (Képtávírónkon érkezett.) BUDAPEST Első ízben tartja magyar- országon tudományos szemináriumát és évi teljes ülését a szocialista országok Inter- kozmosz szervezetének földi erőforráskutatási munkacsoportja. A tanácskozás-sorozaton — amely hétfőn kezdődött meg Budapesten, a TIT Bocskai úti stúdiójában — Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Mongólia,. az NDK, Románia, a Szovjetunió és hazánk In- terkozmosz szervezeteinek küldöttei vesznek részt. WASHINGTON Több. mint tízezren tiltakoztak vasárnap Washingtonban a Fehér Ház előtt amiatt, hogy a Carter-kor- mányzat a kongresszustól a Törökország ellen elrendelt fegyverszállítási tilalom feloldását kérte. A tiltakozó felvonulást az Egyesült Államokban élő görögöket tömörítő szervezetek kezdeményezték. A tömeggyűlés egyik szervezője közölte: petícióban kéri fel az amerikai elnököt, hogy vonja vissza a fegyvertilalom feloldása ügyében a kongresszushoz beterjesztett kérelmét. MOSZKVA A szovjet kormány meghívására hétfőn, kormány- küldöttség élén, hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Forbes Burnham, a Guyanái Szövetkezeti Köztársaság miniszterelnöke. A kormányfőt és kíséretét a két ország állami zászlóival fellobogózott repülőtéren Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és más szovjet vezetők üdvözölték. Forbes Burnham, pénteken érkezett a Szovjetunióba, a hétvégét Leningrádban töltötte. (MTI) ROMA A Moro-ügy volt az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága hétfői ülésének egyetlen napirendi pontja. Az ülést azután hívták ösz- sze, hogy a „Vörös Brigádok” szombati 6. számú „közleményében” bejelentették: halálra ítélték a kereszténydemokrata politikust. Leone köztársasági elnök Moro feleségéhez vasárnap intézett üzenetében kifejti azt a reményét, hogy a terroristák meghagyják Moro életét, hiszen meggyilkolása semmiféle hasznot nem hozhat nekik. Ugyanez a remény csendül ki a kereszténydemokrata párti II Po- polo hétfői különkiadásából: reméljük, hogy az emberi élet iránti tisztelet végül is felül fog kerekedni az állam és a társadalom ellenségeiben — írja a lap. Felszabadulási ünnepség Kambodzsában A VSZK kormányának távirata Phnom Penh-ben nagygyűlésen emlékeztek meg Kambodzsa felszabadulásának harmadik évfordulójáról — adták tudtul hírügynökségek a Phnom Penh-i rádió adására hivatkozva. A nagygyűlésen Khieu Samphan államfő mondott beszédet, amelyben Kambodzsa 1975 áprilisa óta megtett útját elemezte. Az évforduló alkalmából a vietnami kormány táviratot küldött a kambodzsai kabinetnek. A vietnami kormány táviratában rámutat: „A VSZK kormánya ismét kifejezi óhaját, hogy együttműködjön a demokratikus Kambodzsa kormányával a két ország között jelentkező problémák gyors, tárgyalások útján, egymás függetlenségének, szuverenitásának és területi integritásának, a belügyekbe való be nem avatkozásnak, az egyenlőségnek, a kölcsönös előnyöknek és a békés egymás mellett élés elvének alapján történő rendezésért...”
