Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-18 / 90. szám
1978. április 18. Gazdaság és politika dialektikája Tudósítóink írják Könyvtárról könyvtárra Hadaró Sándorné ifjúsági regényeket kölcsönöz Fotó: BALIPAP FERENC kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóirata, a Prágában megjelenő Béke és Szocializmus gyakran rendez vitákat, eszmecseréket, kerekasztal-konferenciákat a mozgalom előtt álló aktuális feladatokról. A 145 országban 34 nyelven megjelenő havilap legutóbb „A gazdaság és a politika dialektikája a társadalom forradalmi átalakításáért vívott harc időszakában” címmel rendezett értekezletet, amelyen 45 országból vettek részt vezető pártmunkások és marxista tudósok. A következőkben néhány felszólalásból közlünk részleteket. Amint Konsztantyin Zaro- dov, a Béke és Szocializmus főszerkesztője bevezetőjében hangsúlyozta, a probléma vizsgálatában a kommunisták nem a nulláról indulnak, nem fehér foltot kezdenek feltérképezni. A gazdaság és a politika dialektikus összefüggésének marxi—lenini elmélete napjainkban is megbízható alap. Eszerint mindig az adott társadalom gazdasági érdekeiben és gazdasági viszonyaiban kell látnunk a politika gyökereit. A társadalom forradalmi átalakítása lehetetlen ha a társadalom gazdaságilag nem érett még meg erre. Ám a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet ugyanakkor megvalósíthatatlan olyan változások alapján, amelyek kizárólag a gazdaságban történnek és nem érintik közvetlenül vagy közvetve a politikai hatalom rendszerét. Mindazonáltal ez az elméletileg tisztázottnak tekintendő viszony az elmélet és a . gyakorlat kapcsolatának egyik legnehezebb kérdése. A forradalmi harc különböző szakaszaiban objektíve hol a gazdasági átalakításoknak a problémái, hol a politikai felépítménynek a kérdései kerülhetnek előtérbe. Éppen ezért nagy annak a veszélye, hogy a mindennapi munkában megszakadhat a dialektikus kapcsolat gazdaság és politika között. Kiváltképpen igaz ez a mai korban, amikor ideológiai ellenfeleink olyan gazdasági fejlődés lehetőségét hirdetik, amely szerintük automatikusan elvezet a szocializmushoz; máskor meg olyan absztrakt demokráciát dicsőítenek, amely szerintük a társadalom gazdasági alapjának átalakítása nélkül megváltoztatja az adott társadalom lényegét. Mindezek a nehézségek örökké eleven, mindig megújuló, állandóan izgató kérdéssé teszik a gazdaság és a politika összefüggését. A vitában többen felvetették a mai fejlett kapitalizmus néhány olyan jellegzetességét, amely a címben jelölt problémát különösen érinti. Ilyen kérdés a tőke rendkívül magas fokú koncentrációja és centralizációja, az állam nagyarányú beavatkozása a gazdasági életbe és az ezeket követő államosítások. A termelési eszközök nacionalizálása megragadható reformista koncepciókban is, amelyek a kapitalizmus, a magántulajdonosi érdekek és viszonyok evolúciós átalakulását hirdetik. Csakhogy a tőkés országok eddigi tapasztalatai bizonyítják — hangsúlyozza Zarodov —, hogy az államosítás önmagában véve mit sem változtat a tőkés társadalom természetén. Mélyen komplex szociális, gazdasági és politikai feltételek szükségesek ahhoz, hogy az államosítás a. dolgozók érdekeit szolgálja és megváltoztassa a társadalmi rendszer lényegét. Mint Hamid Szafari, az Iráni Néppárt KB Végrehajtó Irodájának tagja kiemelte, a részleges államosítás reformista felfogásának az a legfőbb módszertani fogyatékossága, hogy formális jogi szemszögből vizsgálja a gazdasági jelenségeket. Emlékeztetett Leninre, aki arra figyelmeztetett, hogy az államosítás azokat szolgálja, akiknek a kezében az állam van. Éppen ezért az államosítás jelszava a politikai szférában végrehajtott olyan gyökeres változtatások nélkül, amelyek hatalomra juttatnák a dolgozókat, csupán elvonja a figyelmüket a fő célért, a hatalomért vívandó harcról. Bert Ramelson, a brit KP képviselője szintén a gazdaság és a politika összefüggésének korszerű, új vonásait igyekezett megragadni. Említést tett a mai kapitalizmus rendkívül mély válságáról — erre különben mások is nagy nyomatékkai utaltak —, amely több új problémát és lehetőséget vet fel. Ugyanakkor felhívta a figyelmet az állammonopolista kapitalizmus rendszerében végbemenő, messzemenő politikai következményekkel is járó minőségi változásokra. Az állam, a kormány politikai arculatától függetlenül, nagy munkaadóként és a gazdasági élet szabályozójaként szerepel minden fejlett tőkés országban. A gazdaságba való beavatkozása pedig hatással van az egész politikai szférára — az ideológiai területet is belevéve — márpedig a társadalom átalakításáért éppen e szférán belül folyik a harc. Azonban kétségtelen, hogy napjainkban nemcsak a tőke, hanem a munka termelésbeli és társadalmi helyzete is új vonásokra tett szert. Egyrészt megszűnt a gyarmati rendszer, harc folyik a neo- kolonializmus ellen, s ez hátrányosan befolyásolja a fejlett tőkés országok kereskedelmi mérlegét: nincs lehetőségük, helyesebben egyre kisebb a lehetőségük a gyarmati kizsákmányolásból eredő extraprofit megszerzésére. Ez természetesen befolyásolja azt a lehetőséget is, hogy a munkásosztálynak ebből a nyereségből engedményeket tegyenek és a neokolonialis- ta gazdaságpolitika segítségével elégítsék ki növekvő követeléseit. Másrészt a fejlett kapitalizmus országaiban a dolgozók, bár továbbra is kizsákmányolják őket, sok mindent' elértek: növelték a szakszervezetek szerepét és tevékenységük méreteit; bizonyos szociális-gazdasági vívmányokra tettek szert; ha erősen korlátozott formában is, részt vehetnek a termelés irányításában, több országban pedig a társadalmi-politikai élet jelentős területeire is hatással vannak. lyen körülmények között a politikai cél világos; vezető pozíciók kiharcolása a demokratikus mozgalomban és végső soron az államhatalom kulcspozícióinak megszerzése. És mi a gazdasági cél? A dolgozók joggal várják el legégetőbb gazdasági érdekeik kielégítését a jövő forradalmi változásokon átmenő társadalmában is. De a testvérpártok dokumentumai arra is felhívják a figyelmet, hogy ezeket az érdekeket ne értelmezzék kizárólag fogyasztói szempontból. Mindez pedig arra figyelmeztet, hogy részletesebben ki kell dolgozni olyan kérdéseket, mint az immár politikailag aktivizált dolgozók bevonása az új hatalom megteremtésére, majd ezt követően az új gazdasági mechanizmus kialakításába, a szocializmus felé haladó gazdasági és politikai építésbe. Vagyis ki kell dolgozni a gazdaság és politika korszerű dialektikáját. A. K. (Folytatás az 1. oldalról). séget. Dombóváron 1869 beiratkozott olvasó használja rendszeresen a könyvtárat, közülük 725 gyermek. A gyermekkönyvtár külön épületben, a volt MÁV művelődési házban működik. Az olvasók közül 1153 tanuló, 233 munkás, 9 mezőgazdasági munkás, szellemi dolgozó 314, egyéb 160. A városi könyvtár egységeként működik az újdombó-vári klubkönyvtár. Ez az egység 605 olvasót lát el rendszeresen. A városi könyvtárban 6 főfoglalkozású könyvtáros dolgozik. Fehérvári Lajos- né, a könyvtár igazgatója elmondta még, hogy az elmúlt néhány évben egyenletesen fokozódott az olvasói igény a szakirodalom iránt. A város fejlődésének dinamikájához hozzátartozik az, hogy mind többen tanulnak — felnőttek is — s így egyre szaporodik azoknak a száma, akiknek szükségletévé válik a könyvtár állományának és szolgáltatásainak rendszeres használata. Ebben az évben Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott, Szabó Magda: Régimódi történet és Kesey: Száll a kakukk fészkére című könyvét kölcsönözték leggyakrabban a dombóvári olvasók. Iregszemcse A községben 1959 óta van könyvtár. Az akkori állomány szövetkezeti adakozással, kétezer kötettel indult. A könyvtárosi teendőket fél műszakban tiszteletdíjas népművelő látta el, 17 négyzet- méteres helyiségben, az olvasók száma 200—300 volt, zömmel fiatal diákok. Napjainkban az igények, szükségletek alaposan megváltoztak. Az életszínvonal jelentős mértékben emelkedett. A tanulás, a képzés, az önművelés mindenki számára biztosított. A községi tanács, mint fenntartó, 1973-tól új könyvtárat létesített, főhivatású státussal, Hadaró Sándorné személyében. Az új könyvtár állománya 6 ezer kötet lett. Mióta különvált a könyvtár a művelődési háztól, a beírt olvasók s^áma egyenletesen növekszik. 1973-ban 309, 1977- beiyu>95 volt. A lakosság 17 százaléka rendszeres olvasó. Foglalkozás szerinti megoszlásban a fizikai dolgozók száma 81, a szellemieké 82, az oktatási intézmények tanulója 280 és nyugdíjas 52 olvasó. A könyvtár szabad polcos és ma már 10 ezer kötettel áll az olvasók rendelkezésére. Harmincnégyféle újság, folyóirat között lehet válogatni. A diákság a kötelező irodalmon kívül a kaland- és ifjúsági regényeket kedveli. A lakosság körében még mindig kedvenc kötetek a Jókai-, Móricz-, Mikszáth-könyvek, de többen is keresnek Rákosy- és Sütő-kiadványokat. Gal- góczi Erzsébet Pókháló című könyvét például annyian keresik, hogy „várakozólistát” volt kénytelen vezetni a könyvtáros. A könyvtár a művelődési házzal és a tamási járási könyvtárral kooperálva több író—olvasó, valamint előadóművész-estet rendez. A költészet hete alkalmából ismeretterjesztő előadásra látogat a községbe Juhász Jácint és Czine Mihály. Iskolai könyvtárak működnek az általános, valamint a kisegítő iskolában a tanárok és diákok részére. A községi könyvtárhoz tartozik az új- iregi fiókkönyvtár is, ahol a 700 kötetből heti két alkalommal válogathatnak az olvasók. A kutatóintézet mező- gazdasági szakkönyvtárral rendelkezik. TÁCSIK ATTILA Délutános műszak A család ehhez szokott Az az igazság, hogy a család nagyon megsínyli, ha valaki 14-től 22 óráig dolgozik. Nem lehet semmit megbeszélni, a gyerekek egy hét alatt „elvadulnak”, nem beszélve arról, hogy az ember egy-egy jó filmről szinház- ról, tv-közvetítésről lemarad. Dolgozni lehet délután: csöndes az üzem, kevesebb a „hátramozdító” és csak a munkával kell törődni. Utunk céljának azért is választottuk a bölcskei volt MEZÖGÉP-üzemet, mert január elsejétől új gazdához tartoznak. Van-e egyáltalán délutános műszak? Ha van, kik dolgoznak faluhelyen ilyen munkarendben? A portásépületnél beszélgetett a mezőőr társaságában a „gyár” őre. A munka kevés ilyenkor; tán a madár sem jár erre délután ötkor. A „kapuparancsnok” tüsténkedik körülöttünk, hamar szalad szólni az ügyeletes művezetőnek': hiába mond. juk neki, ott a telefon, szól- job be azon, már el is tűnik. Tudom púért: legyen idő felkészülni a fogadásra. Addig körbenézünk az udvaron. Szépen rendezett, gondos kézzel ápolt, akár egy szanatórium is elfogadhatná sétánynak. Aztán jön a csoportvezető és hamar le- lohasztja munkakedvünket. — Nem nyilatkozom. De itt van nem messze az igazgató elvtárs lakása, át kéne neki szólni — mondja. A portás szalad ismét intézkedni, most már telefonál. Addig mi eszmét cserélünk Füstös Kálmán csoportvezetővel a „világ dolgairól”. „Semmi sem változott a gazdacserével,, a munkák még a régi szerződések szerint mennek.” Füstös Kálmán dicsekszik, büszke gyárára. Nagyobb vállalatoknál is dolgoztam, de ilyen szociális körülmények kevés helyen vannak.” Igaza van a háromgyerekes munkásemtíernek. Az udvart már előbb megdicsértük. Az öltözőt, fürdőt most kell, mert a kis üzemekben nem ilyenek az öltözők. Sok helyen jó ha van egy fogas és lavór. Itt hidegmeleg vizes zuhanyzók várják az embereket a műszak végén. A terem előterében bányászcsillék; ez a lakatos- műhely. A sarokban három „célgép”. Itt, ennél a szónál meg kell állni, mert nehéz ezeket az alkalmatosságokat gépnek nevezni. Hiszen valamikor tíz éve, mikor ide kerültek, elavultak már. De mi maradjunk a célgépnél. Ezen keresik kenyerüket a gyár asszonyai. A csőkarmantyúk pedig Csepelnek kellenek, minél több, annál jobb. Ezért értékesek ezek a szerkezetek Az elsőn Deák Istvánná dolgozik, teljesítményben. A hatméteres, egy- colos csőből kell nyolc óra alatt 900 darabot „leszúrnia”. Egyszerű munka, nehéz kenyérkereset. „Szeretek délutános lenni: otthon a háztájiban több időm van”. A munkásasszony, pontosabban betanított munkás, tavaly jött haza a faluba dolgozni Dunaújvárosból, a papírgyárból. így nem szokatlan a zaj, a megerőltető, főleg a csuklókra nehezedő izomszakajtó esztergálás. A sarokban hárman dolgoznak. Az igazgató röstellkedik, az sem nyugtatja meg, mikor közlöm vele, hogy ilyen gépekkel sajnos még sok helyen termelnek. A másik műhelyben már többen vannak. A „leszúrt” — magyarul: darabolt —■■ alkatrészek ide kerülnek a dörzsárak alá és a menete- lőkhöz. Itt sem jobbak a gépek. A munka azért megy i— a gépbeállító és a csoportvezető értő kezekkel javítja ki a hibákat. „Dicsérje meg ezeket az embereket, mindent megtesznek azért, hogy dolgozhassunk” — mondja az egyik asszony. Az elismerés Füstös Kálmán csoportvezetőnek, Varga Mihály anyagmozgatónak és Deák János gépbeállítónak szól. Közben vacsoraidőhöz érünk Leállítják a kompresszort, a gépeket, az asz- szonyok szépen megterítik az asztalt, előkerülnek a kis lábasok, vagy a konyharuhák, ki-ki mit hozott. A csendben a beszélgetés is könnyebben megy. — öt éve dolgozom itt és azóta két műszakban. A férjem a MAHART-nál van, neki is ilyen a munkarendje. Ma es'te szolgálatban van, holnap délelőtt együtt leszünk. Józsi fiam 20 éves, ő is itt van, a kislányom pedig hatodikos — mondja Puch Józsefné. — Mi változott azzal, hogy a MEZŐGÉP helyett a Gyár- és Gépszerelő Vállalat lett a gazdájuk? Deák Jánosné: — Ugyanazt a munkát végezzük, mint eddig, de azért március elsején kaptunk 1,50 órabéremelést, minden asz- szony. Azt is tudjuk, hogy majd komolyabb munkát kell végeznünk. „Ennél már csak könnyebbet kaphatunk” — mondják egyöntetűen az asszonyok. Szóval hamarosan változnak a dolgok Bölcskén, de ez semmi különösebb izgalmat nem okoz. Eddig már hárman elvégezték a hegesztői tanfolyamot: Pintér Zoltánná, Kovács Teréz és Madár Józsefné. Mire a műszakiak előkészítik az új gyártmányokat, a munkások is „átállnak”. Bölcskén délután is dolgoznak Mi csak az egyik üzemrészben jártunk, de volt műszak a „gumisoknál” és a forgácsolóknál. A kapunál pedig lelkesen tisztelgett a portás, mikor kocsink a falu felé vette az irányt. HAZAFI JÓZSEF Az asztal mellett, az írógépet pötyögtetve köny- nyű, de a gyárakban délután is sok ezer ember dolgozik, mert a gépeket ki kell használni.,.
