Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-18 / 90. szám

V j3 Mai számunkból XXVIII. évfolyam, 90. szám ÁRA: 0,80 Ft 1978. április 18., kedd DÉLUTÁNOS MŰSZAK (3. old.) GAZDASÁG ÉS POLITIKA DIALEKTIKÁJA (3. old.) TV-NAPLÓ (4. old.) A MEGPERZSELT LEÁNYZÓ (4. old.) MEGYEI LABDARÚGÓ- BAJNOKSÁG (5. old.) A harmadik virágzás idején Manapság a munkahelyeken általános szokássá vált a panaszkodás — akár irodákban, akár üzemekben ref­rénként hallani: Ezt a hajszát nem lehet sokáig bírni, a főnök minden melót rám zúdít. Hogy képzeli? Három ember helyett dolgozzam? Megrögzött maximalista. Megérthetné, az ember szervezete nem elnyűhetetlen hozentráger. Örökösen fáradt vagyok. Méghogy lesznek majd nyugodtabb napok is. Ki hiszi, ez „A 22-es csap­dája”. Nap mint nap ilyen és ehhez hasonló zúgolódáso­kat hallani a húsz-harminc éves kollégáktól, de a negy­venesek sem kivételek. Vajon mi lehet az oka? Talán otthon üvegbúra alatt tartották, agyonkényeztették őket, vagy az iskola keveset adott útravalóul ahhoz, hogy át tudják venni a szívósabb generációtól a stafétabotot? Más társadalmi okait is firtathatnánk, de nehéz lenne minderre most pár mondatban választ adni. Az öreget viszont még nem hallottam panaszkodni. Hat évvel ezelőtt ragadt rá a név, amikor nyugállo­mányba vonult. Továbbra is az engedélyezett óraszámot ledolgozza, fiatalokat megszégyenítő energiával. Zokszó nélkül vállalkozik a vidéki utakra, nem fárasztja a haj­nali kelés. A teljesítménye? Lekörözi a fiatalokat. Nem­csak többre képes: kifogástalanul dolgozik. Hogyan győzi? Szerinte minden a jó időbeosztáson múlik, meg aztán megtanulta: ha a munka nem jön a helyünkbe, érte kell menni. Vérében van, ez élteti. Egy „milliárdos vállalat” anyaggazdálkodási osz­tályvezetőjétől hallottam: „Ugye nem kell külön magya­ráznom, hogy mit jelent manapság az építőiparban az anyagbeszerzés. Most beütött hozzánk is a mennykő, elérte a nyugdíjkorhatárt a legjobb anyagosom. A ka­vics, kő, cement, fa, vasbeton termékek tartoztak hozzá. Még a föld alól is felhajtotta a szükséges készletet, miatta az építkezéseken sosem állt a munka. Akit az öreg helyére felvettem, a sarkáig se ér fel, pedig rokon cégtől jött, lehetne gyakorlata. Lassú ember, nem tár­gyalóképes, nincsenek kapcsolatai a bányákkal. Esküdni mernék: a munkaidő letelte után öt perccel már azt se tudja, hogy a vállalata a világon van. Az öreg meg a gondokkal aludt, azokkal kelt, még álmában is az építő­anyagokat hajtotta. Már tárgyaltam vele. Visszajön — azt mondta, belebetegszik a tétlenségbe. Kifogyhatatlan a példák sora, elég, ha bemegyünk egy élelmiszerboltba: a pult mögött álló nyugdíjas el­adó záróra előtt tíz perccel még mindig előzékenyen, türelemmel szolgálja ki a vevőket, mintha csak most nyitottak volna. Ott vannak a vendéglátóipar ruhatá­raiban, a felszolgálók soraiban. A modorukról, szolgálat­készségükről példát vehetne sok fiatal. Szükség van rájuk. Eddigi életükben már megtették a magukét a tár­sadalomért. A megérdemelt pihenés következhetne, de többségük továbbra is igényli, hogy ne kerüljön ki az ország gazdasági-társadalmi vérkeringéséből. Ma az 55— 65 évesek biológiailag is sokkal fiatalabbak apáiknál, nagyapáiknál. Állíthatjuk: harmadik virágzásukat élik. Lelassult az öregedés folyamata, s ebben az élet- körülmények is közrejátszanak. Éveik magas száma ellenére a nyugdíjasok nagy része testi és szellemi egészségnek örvend, tele akarat- és életerővel. Sokan vannak, akik ebben a korban kimagasló szakmai, tudo­mányos és társadalmi sikereket érnek el. Életüknek hatvan éven túl is a munka ad tartalmat. Jó hatással vannak a munkahelyi légkörre, szakmai tudásuk növeli tekintélyüket a fiatalok körében. Sőt versengésre kész- tetőek. Kár lenne a több évtizedes gyakorlati tapaszta­latukat veszendőbe hagyni. Segíteniakarásukat pazarlás lenne mellőzni. Annál is inkább, hisz nem titok: most és a jövőben is munkaerőforrásainkat erősen befolyásol­ja a várhatóan bekövetkező mérsékelt demográfiai apály. Az ipar, a mezőgazdaság fejlesztését, a termelés- növelést nem lehet mindenütt kizárólagosan a terme­lékenység fokozásával — gépesítéssel, szervezéssel — megoldani. Az egészségügy és oktatási rendszerünk lét­számgondjairól nem is beszélve! Ha valaki kezébe veszi a közelmúltban megjelent statisztikai zsebkönyvet, hogy tisztán lásson, elég há­rom adatot kikeresnie: jelenleg az ország népesség­száma 10 millió 671 ezer. Munkavállalási korú 6 millió ' 364 ezer (ennek 76,1 százaléka aktív kereső), azonban s ez az arány éppen a demográfiai változások miatt csök­kenni fog. Egymillió 927 ezer 800 nyugdíjas van hazánk­ban, a lakosság 18,1 százaléka. A munkaerő-gazdálkodásban az aktív nyugdíjasok­ra lehet számítani. A munkahelyek kollektívái a meg­mondhatói, hogy egyes esetekben szinte nélkülözhetet­lenek. Tehát az évente ledolgozható, engedélyezett munkaórájuk nem holmi átmeneti szoktatás, álhuma­nizmus, hogy ne érezzék, aki nem dolgozik a társada­lom peremére kerül, feleslegessé válik. Nagyonis hasz­nos tagjai a társadalomnak — tisztelet, megbecsülés, elismerés övezze őket! Ma igazán találó — nemcsak a családban, hanem a közéletben is — az aranyigazságot magában hordozó közmondás: Jó az örég- a háznál. HORVÁTH ANITA Tudósítóink írják Könyvtárról könyvtárra Négy tudósítót kértünk fel, számoljanak be arról, hogy lakóhelyükön hány kötetes könyvtár van, mit olvasnak legszívesebben az emberek, kik járnak elsősorban a könyvtárba. Könyvtáraink nagyság­rendje, tevékenységük köre, hatása és színvonala termé­szetesen igen eltérő, feltéte­leik és lehetőségeik jelentő­sen különböznek. Nagymányok A körzeti könyvtár a nagy- mányoki általános iskola épületében kapott megfelelő helyet 1976. júniusában. Ez­zel együtt tevékenységi köre is bővült, közművelődési és iskolai könyvtár lett. Kötet­száma az idei évben eléri a tizennégyezret. 1977-ben a könyvtárnak 817 beiratko­zott olvasója volt. A diákok mellett (377), a munkások (169) és a szellemi foglalko­zásúak (111) látogatják a könyvtárat leggyakrabban. A nyugdíjas olvasók száma is viszonylag magas. A két fő­állású könyvtáros — Bábel Ernőné, a könyvtár vezetője már az ötvenes években is könyvtáros volt — és Blandl Jánosné felváltva vezetik a köönyvtárban tartott foglal­kozásokat (magyar óra, őrsi gyűlés, osztályfőnöki óra, napközisek csoportos foglal­kozása). Mintegy 400 kötetes a né­met nyelvű könyvállomány (Nagymányok német nemze­tiségi község), ennek fele sa­ját, másik felét pedig a me­gyei könyvtártól kapták leté­ti anyagként. Elsősorban a németül tanuló diákok hasz­nálják. Az egyes állomány- csoportok közti aránytalan­ságokat tudatos könyvbe­szerzéssel kívánják javítani. Az újságok és folyóiratok száma megfelelő. Helyben- olvasásra van lehetőség ugyanúgy, mint a szabadpol­cos rendszerben kint lévő könyvek válogatására. Az íz­léses, kellepies környezet a látogatót és az olvasót mara­dásra szólítja. A délelőtt dél­utáni nyitva tartás lehetővé teszi a lakosság minden ré­tegének a könyvtárlátogatást SURJÁN JÓZSEF Gyönk Az 1972. óta körzeti könyv­tárként működő könyvtár jelenleg 16 926 kötetet kezel Gyönkön és 18 558-at a hat társközség könyvtáraiban. Egy lakosra, csak ebből az állományból közel 5 kötet jut. Könyvtárat tart fenn még a gimnázium és az általános iskola is. A művelődési ház­zal összeépült könyvtárban két főhivatású könyvtáros áll a 744 olvasó rendelkezésére. Egy olvasó átlagosan havon­ta egyszer kölcsönöz, több­nyire két kötetet. Ezt bizo­nyítja az elmúlt év mintegy 9300 látogatója által elvitt 17 873 kötet. A nemzetiségi olvasók anyanyelvi olvasási igényeit elégítheti ki a mint­egy 450 német nyelvű kötet és egy német nyelvű folyó­irat. A helybenolvasásra is lehetőséget nyújt a szabad- polcos könyvtár. Negyvenhá­rom féle folyóiratból válo­gathatnak azok, akik a könyvtárban olvasgatnak. Az olvasók megoszlása élet­koruk szerint: 14 év alatti 297, 15—30 év közötti 323, 30—60 év közötti 96, 60 év feletti olvasó 28. Mint a számok is mutatják, túlnyomó többségben van­nak a tanulók. A gimnáziu­mi tanulók majdnem 90 szá­zaléka, az általános iskolá­sok 60 százáléka tagja a könyvtárnak. Viszonylag ke­vés a felnőtt olvasó, de ará­nyuk az országos átlaghoz viszonyítva jó. Egy év alatt megkétszereződött a szocia­lista brigádtag olvasók szá­ma. A társközségek könyv­táraiban is kielégítő szolgál­tatásban részesülhetnek az olvasók. Hat tiszteletdíjas könyvtáros átlagosan a la­kosság 20 százálékával talál­kozik. LÖNHÁRD FERENC Dombóvár A közművelődés egyik legfontosabb alapintézménye a városi könyvtár, amely utolsó hónapjait tölti olyan körülmények között, ame­lyek huzamos ideje rendkí­vüli mértékben hátráltatják a könyvtári szolgáltatások széles körű kibontakozását. Az épülő új városi művelő­dési központban, több mint 600 négyzetméteres, korszerű közművelődési könyvtár is létesül, megfelelő méretű gyermekkönyvtári részleggel, olvasókkal, kutatószobákkal, zenehallgatásra is lehetősé­get nyújtó zeneműtárral. A könyvtárnak mindössze 42 421 kötete van, ez lako­sonként 2,6 kötetet jelent, ami kevesebb mint a megyei átlag. Háromszázki lene fo- folyóirat és 1379 diafilm te­szi teljessé a könyvtári egy­(Folytatás a 3. oldalon.) propagandisták kitüntetése Lenin születésének 108. évfordulója alkalmából hét­főn az MSZMP Központi Bi­zottságának székházában 'ki­tüntetéseket adtak át a le­nini eszmék terjesztésében kiemelkedő eredményt elért pártpropagandistáknak. Az ünnepséget — amelyen részt vettek a budapesti és a megyei pártbizottságok ideológiai titkárai, a köz­ponti pártintézmények veze­tői — Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára nyitotta meg. Övári Miklós, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bizottság titkára ünnepi be­szédében a többi közt hang­súlyozta: a marxista—leni­nista világnézet térhódítása, a tudományos szocializmus eszméinek elterjedése össze­függ azzal, hogy pártunk al­kalmazni tudta a marxiz­mus—leninizmus általános érvényű törvényeit a konk­rét magyarországi viszo­nyokra, s népünk a minden­napi munka gyakorlati ta­pasztalatai alapján győződhe­tett meg ezeknek az esz­méknek igazságáról. Nyilván­valóan nagy szerepe volt eb­ben annak a több évtizedes sokoldalú propagandamun­kának is, amelyet a szerve­zett pártoktatásban, az álla­mi és tömegszervezeti okta­tásban, a sajtóban, a rádió­ban, a televízióban, a könyv­kiadásban, a közművelődési intézményekben egyre ja­vuló színvonalon végeztek. Ezt követően Győri Imre átadta az állami kitünteté­seket és a Központi Bizott­ság emlékplakettjeit. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetés­ben részesült Bajnai László, az újszászi szociális otthon igazgatója, Hegedűs Gyulá- né, a Kaposvári Húskombi­nát főosztályvezetője, Kácsor Jánosné, az. egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola docen­se, Mihályi József nyugdíjas áruházi személyzeti vezető, Poós Rudolf, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat osztály- vezetője, Torda Endréné, a Külügyminisztérium osz­tályvezetője. Tizenhatan a Munka Ér­demrend ezüst, ketten pedig bronz fokozatát kapták. A Központi Bizottság 121 pro­pagandistát Lenin-emlék- plakettel jutalmazott. Gierek Moszkvában Az SZKP Központi Bi­zottságának meghívására hétfőn baráti látogatásra Moszkvába érkezett Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára. Giereket a repülőtéren Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a legfelsőbb tanács elnökségének elnöke és Konsztantyin Ruszakov, a központi bizottság titkára fogadta. Bezonsi atléták a Dózsa Versenyén A francia testvérváros, Bezons atlétáit látta vendégül háziversenyen a Szekszárdi Dózsa SE. (Riport a 6. oldalon.) Fotó: BENCZE Kiváló

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom