Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-19 / 67. szám

1978. március 19. Képújság 3 Mindenkit a munkája minősít Az az igazi szakember, aki ismeri gépét. Az automata tekercselőt apró darabokra szed­ték, megnézték a „lelkét” majd a kopott alkatrészeket kicserélték, és rendben újból üzembe helyezték a berendezést. Megismerték a gépet. A jó hír örömet, gondot 's jelentett Forgó Ferencnek. Az Aumann típusú automata te­kercselők nagy teljesítményű gépek, de kényes jószágok. Ezeken csak olyan ember dolgozhat, aki érti a szakma csínját-bínját. Az üzemvezető ismerte az egyik lakatost, blyan ezermester típus. Az egyezség hamar létre­jött. A fiatal szakmunkás Bu_ dapestre ment tanfolyamra. Az első hét után mondta: „Jól kiszúrtál velem főnök, azt sem tudom, hogy hol az eleje, meg a hátulja a gépnek”. Nyárai Sándor fiatal műve­zetőre bízták a műanyagosok munkáját, ök végzik az első műveleteket, alkatrésszel lát­ják el a többieket. Büszkén mutatja birodalmát, itt min­den tiszta, ragyog. A csoport, ban két műszakban 32-en dolgoznak. Valahogy az az ér­zésem, túl nagy itt a rend. Gyanús ez, vagy a munka­köri ártalom mondatja ezt? Kevés ilyen rendezett munka helyen jártam. — Ideális műhely — mond. ja a művezető, s elégedetten néz végig a gépeken, az em. bereken. A rend, a szerve­zettség büszkeséget ad. A fröccsöntő gépek között csak néha látszik egy-egy ember. A vízszintes „masi­nák”, automaták, a kezelőnek csak az a feladata: figyeljen és néha alapanyagot öntsön a „garatba”. A másik soron egy-egy asszony a függőleges gépeken dolgozik, keze alá pedig két-két társnője napi 12—12 ezer rugót rak a for­mába. Hárman dolgoznak egy Ezek a tekercsek, holnap valamelyik kapcsolószek­rényben dolgoznak, holnap­után a mostani gondos, fi­gyelmes munka árán tu­dunk majd telefonálni... gépen, tehát menetközben a kezek összeszokott, rendezett mozgása mellett lehet beszél­getni. Így nem unalmas a munka. A másik műhelyrész veze­tője Bencze Ferenc: Ha vala. mi kell, csak szólunk: „Ezt nyomjátok meg fiúk”. Ez az előnye, hogy az alkatrészek és a szerelvények készítése egy üzemvezető keze alá tar. tozik. Nyárai Sándor folytatja: Lényeg: hogy a munkafá­zisokra „csereszabatos” embe­rek vannak. A mi részlegün. kön minden dolgozó az összes műveletet ismeri. „Csereszabatos emberek”, hallom a művezetőtől — fur­csa, technokrata íze van, en­nek ellenére kifejezi az itteni helyzetet, az emberek képes, ségét. A másik üzemrészben rugó. kát gyártanak. Dorogi Erzsé­bet betanított munkás: Rend­ben megy nálunk minden, de azért probléma is akad. Na. gyo jó: tisztaság van mindé, nütt, a reggelit külön helyi, ségben fogyasztjuk el, kultu­rált környezetben. Van kávé is, minden, ami a munkához kell. Néha más gépen kapunk munkát, de érdemes, mert érezzük: a vezetők igyekez­nek, hogy vigyünk haza pénzt, jó pénzeket. A munkásasszony keze gyorsan jár, begyakorlott mozdulatokat végez egész nap. A normák szorosak, de teljesíteni lehet. A fülembe cseng az üzem­vezető mondata: Semmi érdé. kését nem csinálunk. Aztán eszembe jut egy tör­ténet: Magyarországon ösz- szesen három ilyen típusú te­kercselő van. Ebből kettő itt. Értékük közel 10 millió forint. A 4000 üzemóra után a beál- lítói csapat az egyiket apró darabokra szétszedte. A fő. nökség természetesen értesült a dologról, de közelebb men­ni nem nagyon mert senki. Két hétig dolgoztak a szak­emberek, s lám most is megy a gép. Azóta rengeteg újítást végeztek el rajta. A digitális számlálók az egyes egységek „agyai” sű­rűn elromlottak. Ezeket a szerkezeteket négy gumibak. ra helyezték, a másik gépen á nyugati szerelő még garan. ciális időben engedélyezte, hogy azon is felszereljék. Be­vált. A gépeken rengeteg mikro­kapcsoló van, az eredetit csak valutáért lehet besze. rezni, de most már nálunk is Kétszer-háromszor 12 ezer mozdulat 480 perc alatt. A szem és a kéz dolgozik, megbészélnivaló pedig min­dig adódik gyártanak ilyet, és ők termé. szetes, hogy magyart raktak föl. — Számolni mi is tudunk. Egy kapcsoló 300 forint volt, a magyar pedig kilencven — mondja egyikük. Jó lenne leírni ezekek a munkásoknak a neveit, de azt mondja a csoportvezető, hogy az nem fontos, hiszen a csa­patmunka folyik. Itt nincs tartalékjátékos, mindenki kulcsember, fontos feladatot bíztak rá. Zakatol még most is a szó: Nem csinálunk mi semmi különöset. De igen. A BHG Híradás- technikai Vállalat szekszárdi gyárában 1978-ban a munka hatékonyságát, a fajlagos normaórát, a tervezett 6,2-ről 6,51 normaóra (fő) munka, napra emelik, a munkaver. seny segítségével. Ugyanen­nek a gyárnak a szerelvény- gyártó részlegében az elmúlt A présgép készíti a sok-sok ezer érintkezőt. A munkás­asszony feladata a munka, figyelése, a kész alkatrészek sorba rakása évben egy műszakban 7,2 órát töltöttek munkával. Néha a beállítok nem elé. gedettek sorsukkal. Az orszá. gos betegségnek részesei ők is. — Rossz érzés ám, mikor fizetéskor a betanított mun. kásnő 300 forinttal többet visz haza — hallom az egyik szocialista brigádvezetőtől, aki egyben gépbeállító is. Igen, ők minden tevékenysé­güket annak rendelik alá, hogy a terv menjen, az asszo­nyok többet keressenek, ugyanakkor ha nincs prémi. um — ebben az évben még nem volt — ők kevesebbet keresnek. A beállítok ezermesterek. Vállalták, hogy az apró hibá. kát maguk javítják, nem za. várják a tmk-t. A tekercse­lőknél pedig úgy alakult, hogy mindenki azt a munkát végzi, ami a hobbija. Van köztük lakatos, villanyszere­lő, de ha kell, mindenhez értenek. — Két hónapja jöttem — mondja Dorogi Ferencné. — Hamar megszerettem, mert törődnek az emberrel. A be. állítok, a művezetők azért vannak, hogy dolgozni tud­junk. Varga József né már közel áll a nyugdíjhoz. Az előző munkahelyéhez nehezen tud­ja viszonyítani a mostani he­lyet „Ég és föld a különbség. Ide reggelenként szívesen jö_ vök dolgozni” Sok mindenről szó esett a beszélgetéskor. A gondokról, az eredményekről, a sikerek, ről. Vannak segítőik, ingyeik. A szerelvénygyártó három részlegével a tavalyi munká. val elnyerte a kiváló üzem címet. Azt mondják, hogy ők nem csináltak semmi különö­set, csak... * Szépen, rendezetten, tisztán tartott, közlekedési útvonalak. A szerelőasztalokon rend, csak azok az alkatrészek van­nak ott, amelyek feltétlenül kellenek a munkához. A gé_ pék öregek, elhasználtak, többségük már 10—15 éve jár, de annak ellenére rendben, tisztán dolgoznak. A BHG szerelvénygyártói a napi 480 percből 432-őt aktív munká­val töltenek. Az országos átlag 360—380 perc között van. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Gazdagyíílés Bogyiszlói! A tehéntartás jövedelme­zőségét nagyon csökkenti, ugyanakkor az állatokkal foglalkozók, valamint a nyers tejet és terjterméket fogyasztó közönség egészsé­gét komolyan veszélyezteti a szarvasmarhák fertőző el­vetélését okozó brucellózi- sos fertőzöttség. A betegség felszámolása a megye nagyüzemeiben 1980-ra várható, és jelenleg az itt álló tehenek 86%-a mentes a betegségtől. A háztáji állományokban a felmérés folyamatban van. Az eddigi eredmények sze­rint — a bogyiszlói és a lengyeli háztáji szarvas­marha-állománytól elte­kintve — alacsony, körül­belül 0,5%-os a fertőzött­ség. Ebben a két községben a megyei állategészségügyi állomás a betegség elhur­colásának megakadályozá­sa érdekében megtiltotta az intervenciós üszőborjú-fel- vásárlást, a vemhes üsző szerződéskötést és a háztá­ji szarvasmarhák állatkór­házba szállítását. A betegség felszámolásá­ra Bogyiszlón a szarvas­marhatartó gazdák részére március 9-én estére elő­adással egybekötött megbe­szélést szervezett a helyi tanács elnöke. A gazdák meghallgatták a megyei ál­lategészségügyi állomás igazgatóhelyettesének, dr. Nagy Tibornak a betegség közegészségügyi és állat­egészségügyi jelentőségéről tartott rövid ismertetőjét, valamint a megyei állatte­nyésztési felügyelőség cso­portvezetőjének, Jónás Ist­vánnak a tájékoztatását a háztáji szarvasmarhatartás­sal kapcsolatos kedvezmé­nyekről. A gazdák egyhangúlag el­fogadták a betegség okozta károk csökkentésére és fel­számolásának előkészítésé­re javasolt vakcinázási (védőoltási) programot és az egyéb tennivalókat. A megyei állategészség­ügyi állomás a megye ösz- szes háztáji és egyéni szarvasmarhatartójának fi­gyelmét felhívja arra, hogy nőivarú szarvasmarhának továbbtartási szándékkal történő megvásárlásánál kösse ki a negatív brucelló- zisos vérvizsgálati leletet. iiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiii nek van. Kétségtelen tény, hogy a bizonyítékok össze­gyűjtése az ügy nyomozati szakában történik, és ez szak­szerű, kemény munkát igé­nyel. A bizonyítékokat érté­kelve emel vádat az ügyész, és a védő szerepének is az igazság kiderítésére kell irá­nyulnia a mentő körülmé­nyek feltárásával, előtérbe helyezésével. A bíróság a tárgyaláson újraértékeli az eljárás ada­tait. Ennek során a tárgyaló­teremben megelevenedik a vádlott, a tanúk vallomása és egyéb bizonyítékok alap­ján az a bűnös cselekvés, vagy mulasztás, amellyel a gyanúsítottat az ügyész vá­dolja. A végső értékelés a bí­róságé, és ez a legnehezebb mert a konkrét joghátrány kiszabása, megállapítása ak­kor történik. Tagadhatatlan, hogy a má­sodik nehéz helyzetben lévő ember a vádlott, mert az ő további sorsáról kell dönteni, és marasztaló ítélet esetén a joghátrány elsősorban őt éri. De éri családját, hozzátarto­zóit is. Nézzük, hogy milyen bün­tetéseket ismer a magyar jog. A büntetési nemek első cso­portjába a főbüntetések tar­toznak. Ezek felnőttkorúak esetében a következők: halál- büntetés, szabadságvesztés, javító-nevelő munka és pénz- büntetés. A második csoportba hét mellékbüntetést (közügyektől eltiltás, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, ki­tiltás, kiutasítás, vagyonel­kobzás és pénzbüntetés) sorol a törvény. A mellékbüntetések önálló­an soha nem kerülnek kisza­básra, eleve főbüntetés mel­lett alkalmazzák azokat. Büntetés kiszabására csak akkor kerül sor, ha a bizo­nyítékok okszerű és alapos mérlegelése, értékelése alap­ján a bíróban vagy az eljáró bírósági tanács tagjainak többségében az a benső meg­győződés alakul ki, hogy a vád tárgyává tett bűncselek­ményt a megvádolt elkövette. A bírót csak a jogszabályok és saját lelkiismerete köti. A bíró mindenkitől független. Senki bele nem szólhat abba. hogy a konkrét ügyben mi­lyen ítéletet hozzon. Ha a benső meggyőződés hiányzik, marasztaló ítéletre sor nem kerül. Szocialista joggyakorlatunk­ban elevenen él az az alap­elv, hogy kétség esetén a vádlott javára kell mérlegel­ni Ezt a mérlegelést, érté­kelést azonban csak az ember képes elvégezni. A gyorsan változó világban olyan néze­tek is születtek, hogy az igaz­ságszolgáltatást gépesíteni is lehet. A megoldást egyszerű­nek vélik: a szükséges ada­tokat számítógépekbe kell táplálni és kész eredményt kapunk. A valóban nagysze­rű számítógépek azonban az ilyen esetekben csődöt mon­danának; az eredmények többsége egyrészt helytelen lenne, másrészt a vádlottat eleve el kellene zárni a fel­lebbezés jogától. A szocialis­ta joggyakorlattól az ilyen el­képzelések idegenek. Az em­beri bölcsességet, igazságér­zetet és az emberséget pótolni nem lehet. A Magyar Büntető Tör­vénykönyv a bűncselekmé­nyek tényállási elemein kívül a kiszabható büntetési neme­ket tartalmazza olyan módon, hogy a bűncselekményekre alsó és felső határt állapít meg. Ez a határ azonban igen tág (pl. 6 hónaptól 5 évig ter­jedő szabadságvesztés, illetve tíz évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabad­ságvesztés, vagy halál, stb.) és konkrét időpontját a bíróság­nak kell megállapítania. A bírót segíti a joggyakor­lat időnként közrebocsátott elemzése, a felsőbb bíróságok iránymutatásai, állásfoglalá­sai, valamint megfelelő indít­ványaikkal segíti az ügyész és a védő is. Minden hiedelemmel ellen­tétben azonban az ügyész csak a büntetés nemére tehet indítványt — ez sem köti a bíróságot — a mértékére so­ha. Az ítélkezésre hatással van az adott terület mindenkori bűnügyi helyzete is. Ezzel és a gazdaságpolitika soron lévő kérdéseivel is tisztában kell lennie a bírónak. A legfontosabb tudnivaló­kat azonban a jogalkalmazás jogpolitikai elveiről szóló, a Népköztársaság Elnöki Taná­csa által hozott határozat tar­talmazza. Az ebben a határo­zatban foglaltaknak a betar­tása. alkalmazása kötelessége a bíróságoknak. Az ítéletek­nek meg kell felelni a jogpo­litikai elvekben előírt köve­telményeknek. Nem érdektelen a kívülál­lóknak is tudni, hogy a tör­vény szigorát a különösen sú­lyos, szándékos bűntettek el­követőivel szemben alkalmaz­zák, akik az állam, élet elleni, a társadalom alapvető érde­keit sértő bűncselekményt kö­vetnek el. Nem számíthatnak kímé­letre a veszélyes bűnözők, a munkakerülő, alkoholista, élősdi szemléletű bűnelköve­tők sem. Ugyanilyen elbírá­lásban részesülnek a csopor­tos bűnelkövetők, valamint a visszaesők, akik erőszakos jel­legű, vagy a társadalomra .na­gyobb veszélyt jelentő, külö­nösen elszaporodott bűncse­lekményeket követnek el. Azokkal az alkalmi bűnel­követőkkel szemben, akik a cselekményt megelőzően nem kerültek összeütközésbe a tör­vénnyel — ha bírói felelős­ségre vonásra kerül sor — enyhébb büntetést kell alkal­mazni. Így pénzfőbüntetés, ja­vító-nevelő munka és súlyo­sabb esetben szabadságvesz­tés kiszabására kell töreked­ni. A bíróság a büntetés vég­rehajtását indokolt esetben fel is függesztheti. Általánosan követett alap­elv az is, hogy a jogtalan ha­szonszerzőktől az elért nyere­séget, vagy előnyt vagyoni hátrányt jelentő büntetéssel, intézkedéssel, illetőleg kárté­rítésre kötelezéssel mindig el kell vonni. Hatóságaink ennek lehető­ségét már a nyomozás során is biztosítják lefoglalással, zár alá vétellel. Az ilyen jel­legű bűncselekményt elköve­tők vétenek a javak szocia­lista elosztásának elve ellen is, rá kell döbbenniök, hogy a bűnözés nem kifizetődő. A sajtóból vagy más mó­don értesülünk időnként, hogy X. Y. vádlottat a bíró­ság meghatározott tartamú szabadságvesztésre ítélte, és elrendelte szigorított őrizetét is. Mit jelent ez? Mindenkivel szemben alkal­mazható, aki súlyos bűncse­lekményt követett el? Nem! Erre az intézkedésre a tár­sadalom fokozottabb védel­mében, a közrendre és köz- biztonságra különösen veszé­lyes visszaeső bűnözők elleni hatékonyabb fellépés érdeké­ben van lehetőség. Különösen visszaeső bűnö­ző az, akit a Büntető Tör­vénykönyvben meghatározott különféle szándékos bűncse­lekményért korábban már legalább háromszor — együt­tesen legkevesebb háromévi — szabadságvesztésre ítéltek, és szabadulásától számított öt éven belül olyan súlyos, újabb szándékos bűncselek­ményt követett el, amiért leg­alább egyévi szabadságvesz­tésre ítélik. Hozzátartozik az is, hogy az újabb bűncselek­mény elkövetésekor a hu­szadik életévét betöltötte, és az elkövetett bűncselekmé­nyek körülményeiből, vala­mint az életmódjából megál­lapítható, hogy törvényes ren­delkezéseinkkel konokul és következetesen szembeszegül. Az ilyen személlyel szem­ben az újabb bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság szabadságvesztést szab ki a Büntető Törvénykönyvben meghatározott határok között mozogva, egyben ügyészi in­dítványra elrendeli a szabad­ságvesztés kiállását követően nyomban foganatba veendő szigorított őrizetét is. Ennek időtartamát a bíróság nem határozza meg, legrövidebb tartama két év, leghosszabb időtartama öt év. Még egyszer ismétlem, az újabb bűncselekmény miatt kiszabott büntetés kiállását követően kezdődik a kettő, vagy öt év. A szigorított őri­zetet fegyházban — tehát a legszigorúbb fokozatú bünte­tésvégrehajtási intézetben — kell foganatosítani. Kétségtelen, hogy ennek al­kalmazása súlyos hátrányt je­lent, de a társadalmat a kü­lönösen veszélyes visszaeső bűnözőktől ilyen módon is védeni kell. A büntetéskiszabás általános elveiről sióló rövid ismerte­tés korántsem teljes. Nálunk o bűnözés nem általánosan el­terjedt, jellemző társadalmi jelenség. Az ellene való küzde­lem néhány fő kérdésének ismeretével azonban még a jogban járatlan közösségnek is tisztában kell lennie. DR. BORÖCZ JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom