Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
A 'ffepÚJSÁG 1978. március 12. évente termelni A süldőnevelő kutricákat egy szinten is el lehet helyezni ISV-program Félmillió A Tolna megyei élelmisier- gazdaság legfontosabb, a közeli években végrehajtandó feladata, a Szekszárdi Húskombinát működéséhez az alapanyag biztosítása. A sertésprogram éppen tízéves. Tíz éve, az egyre növekvő fogyasztói igények kielégítésére a kormány meghirdette programját. Akkor kezdték építeni a sertéshús- gyárakat, azaz a sertéstartás új technológiája, a zárt termelési rendszeren belül meghonosodott. Abban az időben jelentősen csökkent a háztáji és kisegítő gazdaságok sertés termelése, ugyanakkor jó külföldi piacok voltak kilátásban. A magyar élelmiszer- gazdaság jó időben „kapcsolt”, és a tíz év eredményei egyben a fejlődés-fejlesztés irányát is megszabják. Az országban több sertés- tartási rendszert dolgoztak ki, az egy-egy termelési területre azonban, épp ezért, egyéb szubjektív okok miatt is nem egységesek a tartási- tenyésztési körülmények. Így a ráfordítások és a hozamok tekintetében a különbség néha igen jelentős. Vannak Ezekben a ketrecekben nem nyulak, hanem malacok vannak, a huszonegy- néhány napos választás után, háromszintes A-baté- riákban. A kép jobb oldalán a klímaszekrény látható hízót kell egészen elképesztő adatok is, miszerint szerfás épületben jobb a takarmányhasznosítás, mint a legkorszerűbbnek kikiáltottban. A termelési eredmények sokrétűsége éppen a legfontosabb indíték arra, hogy valamiképpen egységesítsék, vagyis nagyobb termelési apparátusokat vonjanak kipróbált, sokat ígérő termelési rendszerbe. Az ISV, az Iparszerű Sertéstartó Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozása tíz éve azt ígérte, hogy forradalmasítja a sertéstartást. Állták szavukat. Hiszen jelenleg 350 partnergazdaságot fog össze a vállalkozás több, olcsóbb hús előállítására, és ezek között harminchárom Tolna megyei üzem is jelentős szerepet vállal. Tar István, az ISV főosztályvezetője biztatóbbnak ígéri a jövőt, mint az eddigi jelentős eredményeket produkáló múlt: Az ISV-program lehetővé tehetné, hogy Tolna megyében a jelenleg kibocsátott mintegy 280 ezer hízó helyett, 2—3 éven belül fél milliónál is több hízót termeljenek. Ennek a programnak az a lényege, hogy a sertést kut- ricában, acél ketrecben, higiéniás, zárt körülmények között nevelik. Gyakorlatilag majdnem úgy, mint a házi- nyulat. Hiszen a batáriak, és kutricák leginkább a nyúlte- nyésztési ketrecekre emlékeztetnek, a hozamok, meg az eredmények ,is. Ennek az ISV szisztémának az a lényege, hogy alkalmazható meglévő sertéstartó épületekben, magtárakban, szárítókban, tehénistállókban, baromfiólakban, sőt háztáji elhagyott istállókban is. A meglévő telepek kapacitásának növelése, új férőhelyek nélkül 20—50 százalékkal növelhető, a termelési rendszer az épületen belül könnyen kialakítható; a padozat káros hatása nem érvényesül, kisebb a technológiai selejt, meg az elhullás; jobb a kocakihasználás; jobb a takarmányértékesítés és — nem utolsó szempont: lényegesen könnyebb, termelékenyebb és kulturáltabb munka vár a dolgozókra az ISV- programban. A rendszer öt alapvető tagozatra osztható: tenyészállattartás, vemhesí- tés, higiénikus fialtatás és szoptatás, batériás malac- és süldőnevelés, higiénikus hizlalás. Mondani sem kell, hogy gondosan, tudományos alapossággal kidolgozott takarmányozási recepték, állategészségügyi követelmények is rendelkezésre állanak, mint ahogyan a batériás felszerelés is. Ez utóbbiak lényege : tűzzománcozott és könnyen tisztítható, a takarmány szinte veszteség nélküli hasznosítását lehetővé tevő etetőrendszer, és korszerű itatóberendezés tiszta fémből készül — könnyen összeállítható, az egyes részék cserélhetők, illetőleg az újabb kutatások alapján előállított alkatrészek a rendszerbe beilleszthetők. Persze az ISV is csak akkor ígér sikert, ha technológiáját betartják. Mérnöki munka szükséges a telepek irányításához, a dolgozók nagy lelkiismeretessége, azon túl, hogy szinte az egész sertés- hízó-termelés automatikus, majdnem órára-napra programozható. Ebben van a siker titka, no meg abban is, hogy ez a rendszer olcsóbb mint a legjobbaknak tartott külföldiek, egyelőre a tartósság-növelési területen kell utolérni a nyugati példákat. Az ISV Tolna megyei eredményei : az üzemelő telepek a fejlesztés előtt, évente 48 270 hízót bocsátottak ki, tavaly 23 105-tel többet, a fejlesztés alatt lévő telepek jelenlegi kapacitása 49 160, s 114 810 hízó termelésére növelik teljesítményüket ... A takarmányok készítésénél, gyártásánál, a kutató munkában felhasználják a Phylaxia, a OÁTF és a hazai ismert eredményeket — ezért tudnak egyre jobb hatásfokú takarmányt előállítani, s így érhető el, a hízók első időszakában a napi 600 gramm fölötti élősúly-gyarapodás, ugyanakkor az egy kiló élősúlyra elegendő 3,5—4 kilogramm takarmány. Tolna megyében a pincehely; termelőszövetkezet volt az ISV első, majd a tamási Széchenyi és a regöly-szaká- lyi vállalkozás a további partner. Különösen Pincehelyen értek el kimagasló eredményeket, minden bizonnyal ezért is tartotta „zárszámadó” értekezletét az ISV 3. számú irodája a közös gazdaásgban, ahol Suhajda Andor elnök szívélyes házigazda volt, és kiváló eredményekkel ismertethette meg kollégáit. Az őcsényi termelőszövetkezet kilépett az ISV-ből, mivel telepét a SZAG vette át, a bátaszéki közös gazdaság felbontotta szerződését, mert más — jobbnak ígérkező — partnert talált; új belépő a magyarkeszi és a vár- dombi téesz. A korszerű sertéstartásba szándékozik bekapcsolódni a következő években a döbröközi, a du- naföldvári Alkotmány, a fel- sőnánai, a felsőnyéki, a gyu- laji, az iregi Egyetértés, a kocsolai, a madocsai, a mö- zsi, az ozorai, a paksi Duna- menti, a szakcsi, a szekszárdi Aranyfürt, a tengelici Űj Élet, a varsádi termelőszövetkezet és a Tamási Állami Gazdaság. Ezek a vállalkozó gazdaságok minden bizonynyal megtermelik az ISV- programban ígért, a húskombináthoz szükséges hízó mennyiséget, hiszen minden telep 2—6 ezer közötti hízó kibocsátására alkalmas, míg a nagykónyi telepről évente 10—12 ezer hízót is vágóhídra tudnak küldeni. Az ISV-program, — mint ahogy minden korszerűsítés, új termelési eljárás pénzbe kerül — nem olcsó. A fejlesztésre minimum négyszáz- millió forintra van szükség a kapcsolódó beruházások (szociális épületek, víz, szennyvíz, stb.) építési költsége nélkül. PÁLKOVACS JENŐ Becsapva vagy becsapódva ? — Hat elemim van, de fogalmazni azt tudók. — mondta Brugovicz Károlyné. S ha szavainak jó részét kétkedéssel is fogadtam, ezt elhittem. Mert levélhalmazok bizonyították, amit Tamásiban, Magyarkesziben, Szekszár- don elém tettek. S az is, hogy tartalmuknak rengeteg ember — hogy úgy mondjam — bedőlt. Mert az emberség, a jóérzés tiltakozott volna ellene, hogy megvonják a segítséget attól, aki így kezdi: „Utolsó kétségbeesésemben fordulóik önökhöz. Tíz gyerekkel egyszobás lakásban lakom. Én a 10 hónapos babával a nyári konyhában fékszem, ami rettentő hideg.’ De idézhettem volna még elkeseredettebb levelekből, amikkel bombázott minden elképzelhető intézményt, vállalatot, szocialista brigáA ház, Magyarkesziben dot, rádiót, lapok szerkesztőségét. Mennyit ír? Magyarkeszin mondták, megesett, hogy a postán nem lehetett bélyeget kapni, mert mind megvette. Ki is ez a Brugovicz Károlyné? Korábban Zsidó Bé- láné néven ismertette meg magát különféle intézményekkel. Lakott Szekszár- don — emlékeznek rá sokan, ha nem is annyian, mint fiára, aki ki akarta siklatni Szekszárdnál a vonatot, hogy kirabolva az utasokat, a pénzzel, ékszerekkel disszidáljon. A család később Komlóra költözött. Itt kétszobás, fürdőszobás lakást kaptak. Ám — így mesélte a minap az asszony — egyik gyerekét a tanár pofonvágta az iskolában, mire ő felhívta az igazgatót, s akkor rajta bosszút álltak. Kiskorú gyerekeit állami gondozásba vették, pár hónapra. Később drágának találta a 280 forintos lakást, s eljöttek Komlóról. Hetvenhat márciusában érkeztek Magyarkeszibe. A miértre egy rádióriportban ezt mondta: „Az a cél hozott bennünket a faluba, hogy a gyerekek elhelyezkednék a tsz-ben és könnyebb is volna a megélhetés, mert akkor kapnánk háztáji földet. És hát minden jószágot lehetett volna venni.” — A fiúkat nem vették be a tsz-be. Mondták, félnek tőlük. Kérésük ugyanis rendszerint úgy végződött: „ha nem, akkor..." Egyébként a munkába állásról, Zsidó Bélámé leveléből: „a 24 éves fiam sem élősködik, inkább segítsenek elhelyezkedni olyan helyre, ahol pénzt is keres, nem éhbérért dolgozik.” A fiúk tehát nem dolgoztak, vagy csak néha-néha. Anyjuk pedig annál szorgalmasabban levelezett. Kért és fenyegetőzött. A kérésékre szocialista brigádoktól, vállalatoktól, és sok embertől, aki megsajnálta őket. jött ruha — egy szobát megtöltött, — háztartási gép, pénz is. A pénzen másik lakást akart venni. („Ezt a nagy összeget több kedves család segítette összerakni, volt aki táviratilag adta fel több mint 1 hónapja a pénzt.“) A vásárlás lassan ment. A rádióhoz írt. Jöttek mikrofonnal, magnetofonnal. De a riport nem úgy alakult, ahogy Zsidóné szerette volna, ugyanis nem csak őt kérdezték. És mielőtt az adásra sor került, leégett a régi ház. Az asszony gyorsan írt megint a rádiónak, panaszolva, hogy senki sem. segített az oltásban. Valójában mindenki hordta a vizet, csak ketten nézték zsebretett kézzel. A két legénykorban lévő Zsidó gyerek. Közülük az idősebbik, a Béla gyújtogatott. Ezért Béla ismét börtönbe került. Anyja pedig levelezett tovább. Már nem Zsidóné néven, hanem lánykori nevén, Béda Lídiaként, Tavaly ősszel újra költöztek. A Hőgyészi Állami Gazdaságba, a László-tanyára. Az egyhónapos próbaidő alatt kitelt a becsület, a gazdaság megvált a nem éppen dolgos családtól. El kellett hagyniok a szolgálati lakást. Brugoviczné (új férje után, mór így hívják) mondja: Nem néztük meg elég jól, hova költözünk. Messze volt a falu. ahová élelemért jártunk. És Kisdorogon reggel 8 után nem lehetett tejet kapni. A kenyér beszerzése is nehéz volt. Vissza tehát Magyarkeszibe. A házat közben kiadták. Odamentek azért. vitték, a bútorokat, mindent. De a lakók — ehhez joguk volt — nem költöztek ki. Az asz- szony és a családja lányuknál kötött ki, aki itt lakott a faluban, s az öt kisgyerek ismét veszélyes körülmények közé került. Állami gondozásba vették őket. Brugoviczné újra és újra ír. Mint mindig, mindenkihez. Kér, könyörög és fenyeget. Most rendes lakás kell néki, hogy gyerekei visszakerüljenek az állami gondozásból. Azt is mondja, terhes. Rendes lakás? Lányával, férjével és egyik fiával most Szekszárdon, egyszoba- konyhós albérletben él. Itt kerestük meg. Az alig kész, még vakolatlan épület általuk lakott szobájában elképesztő bűz. össze-vissza dobóit ruhák, ételmaradékok, a földön eldobott gyufa, csikk, kiszórt, összetaposott orvosság. Hogyan nevelné a gyerekéket, ha visszakerülnének? — Én normálisan élők. — mondta. — Normálisan nevelem a gyerekeket. Már a kicsiket. A nagyokért nem vállalok felelősséget. Valóban nehéz lenne azt vállalni. Béla ismét börtönben. Józsinak is volt már „ügye”. Nemrég, késő este egy féltéglával törte be a tamási bútorbolt kirakatát. Az új atya pedig egy éve szabadult utoljára. Eddig hétszer volt börtönben, összesen 12 évig és 5 hónapig. A szülőknek, a családnak nevelni is kell. A család példájával is ható nevelési tényező. Mire taníthatja a gyerekeket az anyjuk, aki éveken keresztül megható, fenyegető, feljelentő levelek sokaságával ostromolt mindenkit? Kicsalt szocialista brigádok tagjaitól, jóhiszemű, idős és fiatal emberektől, — köztük egy paptól is — pénzt, ruhát, egyéb adományokat, amiket aztán semmire sem becsült. Szinte kényszerítették a hivatalokban, intézményekben dolgozókat, hogy soron kívül intézzék a Zsidóné, Brugoviczné, Béda Lídia aláírással érkezett kéréseket, feljelentéseiket, panaszokat. Sokszáz embertől sok-sok óra munkaidőt csalt ki. Sokan utaztak száz kilométereket, hogy segítsenek majd, hogy kiderítsék az igazat. A levelék változatlanul jönnek-mennek, amíg az írójukat mindenütt meg nem ismerik. Brugoviczné azt mondta: — „Becsapódtunk mindenütt.” Rosszul fogalmazott. Ö csapott be mindenkit. Talán saját magát is. SZEPESI LÁSZLÓ Becsapódtunk mindenütt A kétszintes B-batéria a süldőnevelés ketrece Levelek, levelek, levelek
