Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-10 / 59. szám

2 Képújság 1978. március 10. Fő célunk az enyhülés továbbfejlesztése (Folytatás a 1. oldalról) — Szilárd meggyőződé­sünk, hogy feltétlenül tisz­teletben kell tartani minden részt vevő állam jogos érdé. két és kívánságait. Mi is tu. domásul vesszük, hogy a je­lenlegi helyzetben, közös el. A magyar küldöttség a belgrádi találkozó során is­mételten rámutatott, hogy a helsinki záróokmányt mun. kánk megváltoztathatatlan alapjának, a részt vevő álla­mok békés egymás mellett élését és együttműködését irányító, hosszú távú prog­ramnak tekintjük. Szocialista nemzeti érde­keinkkel, népünk igényeivel teljes összhangban, eddig is arra törekedtünk, hogy a zá­róokmány rendelkezéseit megvalósítsuk: egyoldalúan, kétoldalú kapcsolatainkban és multilaterálisán egyaránt. Örülünk annak, hogy a záró­okmány, amelynek jótékony hatása már kezd érvényesül, ni Európában, sikerrel állta ki az idők próbáját. Nem lenne helyes azonban az sem, ha elhallgatnánk a meg­lévő nehézségeket. Már első felszólalásomban, 1977. október 7-én alkalmam volt rámutatni arra, hogy a helsinki folyamat elleni tá­madások, valamint a fenn­álló realitásokkal nem szá­moló türelmetlenség szüksé. gessé teszik a záróokmány három lényeges vonásának ismételt hangsúlyozását: — Először: a záróokmány hosszú távra szóló akcióprog­ram. Időre van szükség két-, és többoldalú tevékenysé. günk sokrétű kiterjesztésé­hez, mint ahogy az európai biztonsági és együttműködé­si értekezlet is hosszú évek kitartó erőfeszítéseként jöhe­tett létre. — Másodszor: a záróok. mány egységes egész, s egyetlen részét sem lehet ön­kényesen kezelni. A doku­mentum bizonyos részeinek kiragadása, ezek túlhangsú­lyozása és más részek je­lentőségének lekicsinylése különösen torz értelmezések­hez vezet. Mindig szem előtt kell tartani, hogy a záróok­mány szoros logikai egysé­get, az érdekek gondosan mérlegelt egyensúlyát alkot­ja, minden egyes fejezete és rendelkezése politikai köl­csönhatásban áll a többivel. — Harmadszor: a helsinki dokumentum különös erővel Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Győri Imre, a Központi Bi­zottság titkára és Berecz Já­nos, a KB külügyi osztályá­nak vezetője csütörtökön részvétet nyilvánított az NDK budapesti nagykövetsé­határozással, eddig lehetett elmenni. — A Magyar Népköztár­saság kormánya és népe mindvégig a jelentős politi­kai és diplomáciai esemény­nek kijáró érdeklődéssel és figyelemmel követte ezt, a szomszédos szocialista Jugo­szláviában lezajló találkozót. húzza alá a belügyekbe való be nem avatkozás általáno­san elismert elvének jelentő­ségét. Megengedhetetlen, hogy egyes résztvevők — a közösen vállalt kötelezettsé­gek állítólagos teljesítése cí. mén — másokat igyekezze­nek felelősségre vonni. Ez ellentmondana helsinki szel­lemének. Kormányunk utasítása alapján a magyar küldöttség mindvégig azzal a határo­zott szándékkal vett részt a találkozó munkájában, hogy elősegítse a Helsinkiben — legmagasabb szintű akarat- nyilvánítással — megerősí­tett enyhülési folyamat meg. őrzését és továbbfejlesztését. Hiszen a legfontosabb, leg­égetőbb tennivaló az elmúlt két és fél esztendőben mit sem változott: a gyakorlat­ban kell megvalósítani az európai és világméretű eny­hülés megerősítésének és ka­tonai térre való kiterjeszté­sének programját. Bízunk abban, hogy az álláspontok jobb megismerését elősegítő belgrádi vitáink után jobb lehetőség nyílik az előreha. ladásra ezen a területen, mind az illetékes európai fó­rumokon, mind pedig az ENSZ rövidesen sorra kerülő rendkívüli, a leszerelés kér­déseinek szentelt közgyűlé­sén. Az enyhülés katonai térre való kiterjesztése, a hatékony leszerelés változatlanul csak olyan légkörben képzelhető el, amelyben szüntelenül nő az államok közti bizalom. Világosan kell látni, hogy a fegyverkezési verseny folyta­tása, a pusztító erők felhal­mozódása nem növeli, ha­nem csökkenti az egyes álla­mok és az egész világ bizton­ságát és a bizalmat. A továbbiakban dr. Petrán János hangoztatta: bizonyos okokból igen sok szó esett, más témákhoz képest túlzott hangsúlyt is kapott az embe­ri jogok és alapvető szabad­ságjogok kérdése. Szeretnénk nagyon pontosan és világo­san fogalmazni: a szocializ­mus az ember legteljesebb felszabadításának, jogai leg­teljesebb biztosításának a hí­gén Werner Lamberznek, a iNémet Szocialista Egységpárt Politikai Bizottsága tagjának, a központi bizottság titkárá­nak és Paul Markowskinak, az NSZEP KB tagjának, a kb nemzetközi kapcsolatok osztálya vezetőjének elhuny­ta alkalmából. ve, s ebben nem valamiféle újsütetű politikai célok, kon­junkturális megfontolások vezérelnek bennünket. Közös kötelezettségünk, hogy az ENSZ kereteiben és min­den, arra alkalmas nemzet­közi fórumokon is, előmoz­dítsuk e jogok egyetemes tiszteletben tartását. Mély meggyőződésünk: aki az em­beri jogok mind teljesebb ér­vényesülésének a híve, az tá­mogassa az enyhülést, a le­szerelést, a jobb nemzetközi együttműködést, és minde­nekelőtt saját tetteivel mu­tasson példát másoknak. Ami a gazdasági együtt­működés kérdéseit illeti: megelégedéssel vettük tudo­másul, hogy nyugati kereske­delmi partnereink többsége elismeréssel szólt azokról az egyoldalú intézkedésekről, valamint két- lés sokoldalú Felszólalása befejező ré­szében a nagykövet rámuta­tott: A belgrádi találkozón igen nehéz és fárasztó politikai vi­ták, az eltérő nézetek közti kompromisszumok türelmes keresése után nyílt csak meg a kibontakozás útja. Az előt­tünk álló időszakban nem ■Jülij Voroncov, a Szovjet­unió küldöttségének vezetője felszólalása bevezetőjében hangoztatta, hogy a belgrádi találkozó záródokumentuma az európai béke, biztonság és együttműködés megszilárdí­tásának egyeztetett, egyönte­tűen elfogadott programja. A belgrádi találkozó mun­kájában a Szovjetunió szem­léletesen és meggyőzően ki­fejezésre juttatta azt a szi­lárd politikai elhatározását, hogy a Helsinkiben megkez­dett úton halad tovább, s új alkotmányába is belefoglalta a záróokmánynak az államok kölcsönös kapcsolataira vo­natkozó elveit. — A Szovjetunió küldött­sége a helsinki záróokmány ajánlásainak konkrét, gya­korlati megvalósítására irá­nyuló átfogó programmal ér­kezett Belgrádba. Ugyanak­kor azonban nem minden küldöttséget vezérelt az a szándék, hogy a jugoszláv fő­városban olyan ajánlásokat dolgozzunk ki, amelyek az európai biztonság megszilár­dítását és az európai együtt­működés fejlesztését, a le­szerelés előrevitelét, a kölcsö­Immár hivatalosan is be­jelentették : március 10-én Svájcban találkozik Kara- manlisz görög miniszterelnök török kollegájával, Bülent Ecevittel. Több mint 10 éve volt utoljára hasonló szintű találkozó a két szomszédos NATO-állam vezetői között. A mostani tanácskozás részt­vevőinek személyes sorsa is sok szállal fűződik egymás­hoz. A görög katonai junta ciprusi kalandját az a török katonai beavatkozás akadá­lyozta meg, amelyet az ak­kori török miniszterelnök, Ecevit rendelt el. S a „fekete ezredesek” kalandjának ku­darca hozta magával a ka­tonai rezsim bukását, s Kara- manlisz hatalomra kerülését. Közismert tény: nincs a NATO-nak még egy olyan neuralgikus pontja, mint a délkeleti szárny. Görögország jelenleg nem vesz részt az at­lanti tömb katonai szerveze­tének tevékenységében. Tö­rökország pedig, amióta az USA felfüggesztette az oda irányuló fegyverszállításokat, szintén nem tartozik a brüsz- szeli főhadiszállással legszo­rosabb kapcsolatot tartó at­lanti országok közé. A ciprusi kérdésen kívül még számos vitatott pontja van a török—görög kapcsola­toknak. Ilyen például az égei­kezdeményezésekről, amelye­ket Magyarország a záró­okmány gazdasági rendelke­zéseinek végrehajtása érde­kében tett. Ugyanakkor mi is szívesebben hallottuk volna, ha a nyugati országok képvi­selői részletesebben beszá­moltak volna arról: mit szán­dékoznak tenni a kereskedel­mi és ipari kooperációs kap­csolatok fejlesztése érdeké­ben. Tapasztalataink szerint ezen a téren még igen nagy, kiaknázatlan lehetőségek vannak. Bár pozitív példát is említhetnék a helyzetre, még­is inkább az a jellemző, hogy nyugat-európai partnereink egy része még mindig korlá­tozásokat alkalmaz, sőt, az utóbbi időben érezhetően megnövekedett a protekcio­nista tendenciák súlya. A magyar küldöttség ez alka­lommal is hangsúlyozni kí­vánja a nemzetközi jogi kö­telezettségek jóhiszemű tel­jesítésének szükségességét, és a legnagyobb kedvezményes elbánás korlátlan alkalmazá­sának fontosságát, úgy, ahogy azt a vonatkozó nem­zetközi szerződések előírják. kevésbé kitartó munkára, egymás érdekeinek és szán­dékainak gondos figyelembe­vételére, következetes és jó szándékú tevékenységre van szükség. A madridi találko­zóig terjedő időszak fontos fokmérője lesz az enyhülési folyamat életképességének, s nagymértékben meghatároz­nös megértés és bizalom erő­sítését szolgálták volna. A szovjet küldöttség veze­tője elítélte egyes nyugati or­szágok képviselőinek az úgy­nevezett emberi jogok körül folytatott kampányát. Ez — mint mondotta — egyfelől azt a célt szolgálta, hogy el­leplezze azt a tényt, hogy egyes nyugati országokban a legelemibb emberi jogokat sem biztosítják, másfelől pe­dig el akarta vonni az euró­pai közvélemény figyelmét a nyugati országok egyre nö­vekvő katonai kiadásairól és fegyverkezéséről. Sajnálatos, hogy egyes nyugati országok álláspontja miatt a találko­zón nem sikerült megállapod­ni a fegyverkezési hajsza korlátozását szolgáló tényle­ges lépésekről. — Az említett delegációk magatartása miatt nem sike­rült megállapodásra jutni a gazdasági és tudományos­műszaki együttműködés va­lamennyi formájának fejlesz­tését, a kereskedelmi forga­lom fokozását gátló, elsősor­ban diszkriminációs jellegű intézkedések felszámolását meggyorsító lépésekben sem. — A jövőbe tekintve — Görög—török témák hatja következő összejövete­lünk eredményességét. Ezért úgy véljük, hogy a részt ve­vő országoknak újabb lépé­seket kell tenniök a helsin­ki záróokmány teljes meg­valósítása érdekében. Hazánk — mint azt a Ma­gyar Népköztársaság vezetői és vezető testületéi ismétel­ten kifejezésre juttatták — változatlanul igen érdekelt az enyhülés, a biztonság és az együttműködés tovább­fejlesztésében. Belgrádi ta­nácskozásaink ismételten ar­ról győztek meg bennünket, hogy elengedhetetlenül szük­séges feladat: a záróokmányt aláírt államok fokozzák erő­feszítéseiket az enyhülés megszilárdításáért, a leszere­lésért, az emberiség előtt álló nagy problémák megoldásá­ért. Befejezésül szeretném fel­használni ezt az ünnepélyes alkalmat arra, hogy kormá­nyom nevében kifejezzem jugoszláv vendéglátóinknak, a szomszédos szocialista Ju­goszlávia kormányának és népének, a találkozón részt vett jugoszláv küldöttség tagjainak, Belgrád város ha­tóságainak köszönetünket, azért a körültekintő, figyel­mes gondoskodásért és ven­dégszeretetért, amellyel nagy­mértékben hozzájárultak ah­hoz, hogy eredményes mun­kát végezhettünk itt, e szép Száva-központban. Dr. Petrán János felszóla­lását követően a délelőtti ülésen még 10 állam képvi­selője emelkedett szólásra, köztük Julij Voroncov, nagy­követ, a Szovjetunió, és Mi- lorad Pesics nagykövet, a vendéglátó Jugoszlávia kül­döttségének vezetője. mondotta — nem vagyunk pesszimisták. El lehet utasí­tani egyik vagy másik javas­latot, de ezzel nem lehet ki­térni Európa égető problé­mái elől, amelyeknek sikeres megoldásához egyre inkább az államok közös fellépésére van szükség. Mi hiszünk a helsinki záróokmány haté­konyságában és megelégedés­sel állapítjuk meg: a belgrá­di találkozón megvédelmez­tük a záróokmányt attól, hogy revízió alá vegyék, és meg­változtassák szellemét és be­tűjét. — A belgrádi találkozó eredményeit, természetesen, az összes részt vevő ország fővárosában elemezni és ér­tékelni fogják. Ennek során feltétlenül le kell vonni a a szükséges tapasztalatokat és tanulságokat. A Szovjetunió továbbra is arra törekszik, hogy valóra váltsa az euró­pai biztonság szilárdítására és az együttműködés bővíté­sére irányuló javaslatokat. Voroncov végül hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió a jövőben is következetesen folytatja az SZKP XXV. kongresszusán megerősített békepolitikáját. PANORÁMA BUDAPEST Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke táviratban fe­jezte ki részvétét Abdulati al- Obeidinek, a Líbiai Arab Szo­cialista Népi Állam kormánya elnökének, a légi katasztrófa áldozatául esett Taha Sherif ben Amer lífeiai koordinációs miniszter elhunyta alkalmá­ból. MADRID A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának Timmer Jó­zsef titkár vezetésével Mad­ridban tartózkodó küldöttsé­ge csütörtökön délelőtt az Általános Munkásszövetség székházában hivatalos tár­gyalást folytatott a szocialis­ta irányzatú szakszervezeti központ vezetőivel. Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja beszédet mondott a bonni Bundestagban, amelyben beszámolt országa helyzetéről. (Képtávírónkon érkezett) MOSZKVA Csütörtökön hivatalos munkalátogatásra Moszkvába érkezett Ahmed Oszmán marokkói miniszterelnök. A repülőtéren Alekszej Koszi­gin, a Szovjetunió miniszter- tanácsának elnöke és más hivatalos személyiségek fo­gadták. A látogatás célja az, hogy a két fél áttekintse a szovjet—marokkói kapcsola­tok alakulását és megtárgyal­ja a legfontosabb nemzetközi kérdéseket. LISSZABON Portugáliában úgy döntöt­tek, hogy az 1974. évi anti­fasiszta demokratikus forra­dalom napját, április 25-ét, a szabadság napjaként évente megünneplik. Az erről szóló közlemény hangsúlyozza, hogy az áprilisi forradalom felszabadította a portugál né­pet az elnyomó fasiszta rend­szer alól és helyreállította az országban a szabadság és a demokrácia alapjait. nagy, az amerikai 6. (földkö­zi-tengeri) hadiflotta parancs­noka folytatott Athénban Evangelosz Averoff görög hadügyminiszterrel és más katonai vezetőkkel február 22. és 28. között. Ugyanakkor az Ecevit-kor- 'mány függetleníteni próbálja magát a NATO-tól. Az 1978- as állami költségvetés vitá­jában Hassan Esat Isik had­ügyminiszter bejelentette: „Törökország új katonapoli­tikai koncepciót dolgoz ki, ez pedig elsősorban a nemzeti érdekek védelmét, a külpoliti­kában pedig az egyoldalú orientációtól való eltávolodást irányozza elő.” A hadügyminiszteri nyilat­kozat e néhány szava sokat mond. Azt is jelzi, hogy An­kara lazítani fog NATO-kap- csolatain, ha az amerikai fegyverszállításokat nem újít­ják fel, s nem riad vissza a katonai erő alkalmazásától vélt, vagy valódi nemzeti ér­dekei védelmében. Ezek az érdekek pedig egyértelműen Görögországgal állítják szem­be. A görög—török csúcstalál­kozónak zsúfolt napirendje lesz tehát, s a két kormány­fő nyilván megvitatja az or­szágaik közötti katonai fe­szültség kérdéseit is. MIKLÓS GÄBOR Csúcstalálkozó Svájcban tengeri kontinentális talpazat s a szigetvilág parti vizeinek és légterének kérdése. Az Égei-tenger sekély vizei ugyanis valószínűleg nagy olajkincset rejtenek, s a tér­ségre mindkét állam igényt tart, de vitájuknak a hágai nemzetközi bíróság döntése sem vetett véget. Az elhúzódó viszály az el­múlt években többször a fegy­veres konfliktus küszöbéig vitte el a két országot, olyan helyzetbe, amely példátlan a szoros katonai-politikai szö­vetség tagállamai között. Mind a két Országban egyre elterjedtebb a nézet: a NATO nem képes megoldani problé­máikat, s önálló koncepciók kidolgozása szükséges. A tavaly őszi görög válasz­tásokon jelentős sikereket ért el a baloldal: megerősödött a Görög Kommunista Párt, s megsokszorozva szavazatai számát a parlament második pártjává lépett elő Andreasz Papandreu Pánhellén Szocia­lista Mozgalma. Papandreu egyik legfontosabb jelszava a választási kampányban a NATO-ból való végleges ki­lépés volt. A görög közvélemény erős NATO-ellenessége az oka te­hát annak, hogy Karamanlisz többé nem beszél a katonai szervezetbe való visszatérés­ről, hanem Görögország és Brüsszel különleges kapcso­latait akarja egyezménybe foglalni. Karamanlisz állító­lag szerződést kívánt kötni erről a különleges viszony­ról, ezt azonban a Pentagon, a washingtoni külügyminisz­térium és a brüsszeli NATO- központ egyaránt visszautasí­totta. A Vima című athéni lap jól értesült amerikai forrá­sokra hivatkozva írta meg, hogy Washington „indokolat­lannak, célszerűtlennek és ezért teljesíthetetlennek” tart­ja a görög elképzeléseket. Ezzel egyidőben az ameri­kai katonai vezetés mindent megtesz azért, hogy Görög­ország NATO-elkötelezettsé- gét erősítse, s így biztosítsa az amerikai támaszpontod jö­vőjét. Ezt szolgálták azok a titkos tárgyalások is, melye­ket Harry Train altenger­A helsinki záróokmányt munkánk alapjának tekintjük Gyászünnepség Berlinben Az NDK-ban csütörtökön vettek végső búcsút a Líbiában heli­kopterszerencsétlenség áldozatául esett küldöttség tagjaitól. Werner Lamberz, Paul Markowski és a delegáció másik két tagja holttestét szállító repülőgép szerda este érkezett Ber­linbe. (Képtávirónkon érkezett.) Részvétlátogatás az NDK nagykövetségén Tovább az enyhülés, a biztonság és együttműködés útján A szovjet küldöttség vezetőjének felszólalása

Next

/
Oldalképek
Tartalom