Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-01 / 51. szám

a Képújság 1978. március 1. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Ismét Keszőhidegkút vízellátásáról Kivonatosan közöltük 32 keszőhidegkúti lakos pana­szát, február 22-i „ön kérdez, mi válaszolunk” rovatunk­ban. Ugyancsak akkor közöl­tük a Tolna megyei Tanács V. B. építési, közlekedési és vízügyi osztálya vezetőjének, Sipőcz Győzőnek válaszát a keszőhidegkútiak problémájá­ra. Most újabb válasz érke­zett a Pincehelyi nagyközségi Közös Tanács elnökétől, Pály Dezsőtől. Idézünk leveléből. „A levélben nincs megne­vezve, hogy melyik tanácsot kérték és melyik utasította el őket, de miután Kesző­hidegkút Pincehely nagyköz­ségi Közös Tanácshoz tarto­zik közigazgatásilag, Pince­hely nagyközségi Közös Ta­nácsról lehet szó. Téves a levélírók állítása, miszerint kérelmüket azzal utasították el, hogy kis falvakat nem fejlesztenek, az állam nem ad támogatást, mert ezeket lassan meg kell szüntetni. Ilyet nem mondtunk és nem is mondunk, még akkor sem, ha a szóban forgó település 146 lakóházból álló, 450 fős település. A nagyközségi kö­zös tanács nagyon ügyel a fejlesztési arányok betartá­sára. Inkább többet nyújt a társközségnek, mint az az összeg, amely abban a köz­ségben képződik. Erre példa, hogy a lakosság kérésének megfelelően 1977-ben 33 osz­lopból álló közvilágítási há­lózat bővítésre került sor, közel 140 ezer forint költség­gel, 1978-ban pedig 100 ezer forintot fordítanak a műve­lődési ház felújítására. Ke­szőhidegkút község egyévi fejlesztési alapösszege körül­belül 25—30 ezer forint. Ennyi folyik be a lakosság­tól. Könnyen ki lehet számí­tani, hogy a két évben fel­Telefonszámunk: 129-01, 123-61. használásra kerülő 240 ezer forint hány évi pénzéből te­vődne össze...” „Előzetes számítás szerint — a vízmű költsége 2 mil­lió forint körül mozog. Az összeget figyelembe véve, a nagyközségi közös tanács nincs olyan anyagi helyzet­ben, hogy 1980-ig pénzössze­get fordítson vízmű létesíté­sére. Ez azonban nem jelen­ti azt, hogy felsőbb támoga­tás esetén, a vízműtársulat szervezésére és a vízmű meg­valósítására ne kerüljön sor..” Hiánycikkek öcsényi olvasóink írták, hogy hosszabb ideje — bár van — nem lehet petróleu­mot kapni az iparcikkbolt­ban. Levelüket továbbítottuk a Szekszárd—Sárköz és- vi­déke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezethez. Kovács Frigyes kereskedelmi főosztályvezető az alábbiakat válaszolta: „Az ügyet kivizsgáltatva megállapítottuk, hogy az őcsényi iparcikkbolt „Promi” típusú petróleumkimérője el­romlott. A tűzrendészeti elő­írások értelmében kiskeres­kedelemben csak az említett típusú, zárt rendszerű tar­tályból történhet kimérés. Sajnos, a rendelkezésünkre álló egy tartalék petróleum­kimérő ugyancsak javításon van, s 1978. január 23-án készült el, akkor adták át a boltnak. A szakipar 1978. február 10-én helyezte üzem­be, és ettől az időponttól fo­lyamatos az ellátás. Szerintem nagyobb körül­tekintéssel mind a javítási, mind az üzembe helyezési munkák rövidítésével elke­rülhető lett volna a lakosság jogos panasza. Fentiekért őcsényi olvasóik szíves elné­zését kérem, s felhívtam munkatársaim figyelmét, hogy a jövőben a lakossági igények kielégítése érdeké­ben nagyobb gondossággal járjanak el...” N Ines FUTOR Mercz János Kocsoláról ar. ról érdeklődik, miért nem le­het az állattartásban szinte nélkülözhetetlen takarmány, meszet kapni. Levelére Tolna megye Tanácsa V. B. keres­kedelmi osztályának vezetője, Korsós István válaszolt. „A keresett takarmány­mész forgalmazásával a FÜSZÉRT Nagykereskedelmi Vállalat foglalkozik. A fenti vállalat tájékoztatása szerint a kérdéses áruféleségből az ellátás jó és folyamatos. Elő­fordulhat, hogy a megye te­rületén lévő kisebb települé­seken üzemelő boltok vezetői nem tudják, hogy a FÜSZÉRT-től lehet beszerez­ni és így ott nem kapható. .A vizsgálat időpontjában a szekszárdi mezőgazdasági szakboltban (piactéren) ál­landóan kapható a keresett takarmány mész (FUTOR).” Nyugdíjév vásárlása Lankó László a nyugdíjév­vásárlással kapcsolatban kért tájékoztatást. Levelére a szekszárdi társadalombiztosí­tási igazgatóság igazgatója, Nagy Zoltán válaszolta a kö­vetkezőket: „Az a személy, aki mint besegítő családtag a közös munkában részt vett, és a közös gazdaságban végzett munkával 150, nő 100 mun­kanapot — 1967. január 1-e előtt 120, nő 80 munkaegy­séget teljesített, ezen éveket nyugdíjévként lehetett meg­vásárolni : 1972. december 31-ig. Irattári anyagunk át­vizsgálása során megállapí­tottuk, hogy ön 1970-től nap­jainkig ilyen irányú kére­lemmel nem fordult az igaz­gatósághoz. A nyugdíjévek vásárlására a továbbiakban is van lehe­tőség, melyet a 16/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet, R. 127. paragrafusa az alábbiak szerint szabályoz: A mező- gazdasági szövetkezetnek az a tagja, aki korábban mint családtag a közös munkában részt vett, a szövetkezetbe történt belépésétől számított két éven belül kérheti azok­nak a naptári éveknek — legfeljebb öt naptári évnek — szolgálati időnkénti be­számítását, ha a fent felso­rolt feltételekkel rendelke­zik, s melyekre a nyugdíj- járulékot megfizeti. A 3/1975 (VI. 14.) SZOT számú szabályzat, Sz. 78. pa­ragrafusa tisztázza a besegí­tő családtag fogalmát, esze­rint családtagnak az a sze­mély számít, aki a szövetke­zet tagjával a beszámítani kért év (évek) alatt közös háztartásban élt. A levélben közölt adatok szerint 1955-től 1960-ig meg­szakítással dolgozott besegítő családtagként, majd 1961. november 1-től lett tagja a szövetkezetnek, 'melynél a tagsági viszonya jelenleg is fennáll. Ezt figyelembe véve miután a belépéstől számí­tott két éven belül sem kér­te éveinek beszámítását (megvásárlását) a kedvező szabály alapján sem lehet je­lenleg ügyében, az ön meg­elégedésére intézkedni. A lengyeli szakiskolában, ha azt elvégezte, akkor szak­munkás-bizonyítványt ka­pott, mellyel az ott eltöltött idejét igazolni lehet.” Ml VÁLASZOLUNK A Munka Törvény- könyve végrehajtá­sáról szóló korábbi rendeletét egészíti ki a nehézipari mi­niszter az 1/1978. (II. 8.) N1M számú rendele­tével, amelyben a munkaközi szünet kiadását és díjazását szabályozza, megjelöli, hogy mely munkakörökben dolgo­zóknak adható ki a munka­közi szünet munkaidőn belül, s kiknek biztosítható az a munkaidő megszakítása nél­kül. Kimondja a jogszabály azt is, hogy a munkaközi szünet díjazásának egy órá­ra járó összege nem lehet ke - Vesebb 6,30 Ft-nál. (Megje­lent a Magyar Közlöny idei 8. számában.) A pénzügyminiszter, az építésügyi és városfejlesztési miniszter és a munkaügyi miniszter 4/1978. (II. 15.) PM—ÉVM—MüM számú együttes rendelete a szerve­zett akcióban épült vagy vá­sárolt, személyi tulajdonban levő lakások forgalmának egyes kérdéseiről szóló ko­rábbi rendeletet egészíti ki és módosítja, megjelölve azt, hogy az ilyen lakások tulaj­donosai milyen esetben és feltételek mellett értékesít­hetik lakásukat az OTP út­ján az állam javára. Megje­gyezzük, hogy a vételárból az eladónak ki kell egyenlítenie az OTP-nél fennálló kölcsön­tartozását, a munkáltatói köl­csöntartozását, az állami tá­mogatást, fiatal házaspár esetében pedig a megelőlege­zett, az OTP-vel még el nem számolt szociálpolitikai ked­vezmény összegét és annak kamatát is. (A jogszabály a Magyar Közlöny 1978. évi 9. számában jelent meg.) Indo­koltnak tartjuk felhívni a figyelmet az Egészségügyi Minisztérium 2/1978. EüM. számú hivatalos közle­ményére, amely a munka­helyi italozások megakadá­lyozásáról, és a szeszes ital árusításánok az oktatási in­tézményekben történő meg­tiltásáról szól. A hivatalos közlemény felhívja az egész­ségügyi intézetek, intézmé­nyek, vállalatok vezetőit, hogy akadályozzák meg a munkahelyi alkoholfogyasz­tást, és hárítsák el az ebből származó károkat. „Intézke­déseik végrehajtásához igé­nyeljék a kollektíva fokozott közreműködését, különösen abban, hogy a munkahely­re senki ne vihessen be áru­sítás. illetőleg fogyasztás cél­jából szeszes italt, és hogy it. tasan senki ne állhasson mun­kába” — mondja ki — töb­bek között — a közlemény. (Egészségügyi Közlöny idei 3. száma.) A Könnyűipari Értesítő f. évi 2. számában ellenőrzések tapasztalatairól jelent meg közlemény, s e tapasztalatok szerint egyes gazdálkodó szervek nem for­dítanák kellő gondot a feles­leges vagyontárgyak feltárá­sára, hasznosítására és selej­tezésére, a felesleges vagyon­tárgyak más területen törté­nő hasznosítását nem szor­galmazzák megfelelően, illet­ve megtett intézkedéseik for­málisak, sok esetben pedig elmulasztják a felelősség megvizsgálását és érvényesí­tését. A közlemény természe­tesen megfelelő eligazítást ad a teendő intézkedések te­kintetében is. A társadalmi tulajdon vé­delmével összefüggő bizony­lati rendről és okmányfegye­lemről szóló, a Kereskedelmi Ért&ítő idei 4. számában megjelent közlemény­ből csupán az alábbiakat idézzük: „Általános hiba, hogy ... nem kielégítő a munkafolyamatba épített és a hálózati vezetők ellen­őrzése.” DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi-járási szervezetének elnöke /: ' ' ; - ■ ... Eddig soha nem volt baj az évi szabadsággal. Kétszer két nap kell anyám kukoricájának kapálására, három a törésre, szárvágásra. Néhány nap a téli disznótorokra, a többit meg minden évben elviszik a lakodalmak, keresztelők, temetések. De most megbolondult a banda. Tóth Lali megnősült, nászúira megy. Sovány Miskát Hévízre viszi a szakszervezet. Halászék a Bácskába mennek rokonokhoz. Vagy húsz éve nem látták egymást, most egyszeriben fölébredt bennük a nagy ácsingózás. Uradzik már mindenki! A főnök úgy döntött hát, hogy egyszerre küldi el az egész brigádot. Olyan száraz­ság volt, hogy a béka is az artézi kútra járt inni, a Tisza nem fenyegetett. A partot megfoldozták, ahol a télen felszaggatta. Halaszthatatlan munka nincs, menjen hát mindenki! Pihen, jenek! Első nap az udvart tette rendbe apám. Két izmos kőrisfa karót faragott, s a tuskó mellett földbe verte őket, egymástól másfél méternyire. Minden gallyhulladékot összeszedett, s ebbe a kalodába szorította a legkisebbet is. Amikor elég ma­gasra gyűlt a rengeteg ág, hajlékony fűzfavesszőből kötelet ügyeskedett. Csinos kévébe hurkolta, majd testesebb végével a földhöz ütögette őket. Megelégedve nézte, milyen katoná. san besorakoztak, összegereblyézte a szemetet, s egy vessző­kosárral a nagy gödörbe hordta. Az egyik fuvarnál megbotlott az ól előtti járdán. — Na, megállj! — szólt a sorból kibámészkodó téglára. Letette a kast, hozta a kisbaltát. Felszedett egy fél sort, aztán újra helyére tapogatta. Karót vert a kis diófa mellé. Kikötötte. Régen látja, hogy a szomszéd kerítése felé húz, de soha nem jutott rá idő. Megszögelte a kertkaput, a disznóól verébdesz. káját. A hátsó szomszéd felőli kerítés alját nyers akácból fa. rágott kukákkal fogta le. — No, nincs tovább sopánkodás, anya! — telepedett le este a vacsorához. — Megigazítottam a kerítést. — Éppen ideje! Én egész nap csak azon rágtam magam, hogy ugyan hány csirke ment át, hány talált vissza? Hanem a galambpadlást is letakaríthatnád. — Reggel avval kezdem. A tyúkóllal folytatta. Délután meg egy kivénhedt szilva­fát húzott be a kertből. Feldarabolta, bepréselte a többi tűz- revaló közé. Hordott aprófát a szín alá, a konyhába, a kis. kamrába. Legyen tartalék. Estefelé már csak ténfergett, mint a falusi pap az aratásban. Az eresz alat megállt. Néhány per­cig belehallgatott a hatos hírekbe. Kiment, friss fizet öntött a tyúkok vályújába, aztán visszajött az időjárást megfigyelni. — Hm, hm -5- csóválta a fejét, mert esőt most sem mon­dott. Félrehúzta a konyhaajtó függönyét, s beszólt anyámnak: — Kimék tán a háztájiba, anya. Annus József: Apám szabadsága — Ugyan, mi a fenének? Hát nem tudsz te egy percre leülni? Mit akarsz kint? — Hátha fattyazni kell a kukoricát. Akkor holnap kibal­lagnék. — Dehogy kell, hiszen most kapáltuk! — Gyorsan nő ám ilyen jó időben! Mert a kukoricának a meleg az istene... Meg a malacoknak is hoznék egy kis zöldet. — Van a kertben is. — Az már vénecske — mondta apám, de ekkor már a kiskaput nyikorgatta. — Aztán igyekezz vissza! Jó félóra múlva kész az étel. — Jövök én. Vacsora után kiült az ól sarkára, kezében egy könnyű kapával. — Most ráérek, meglesem a pockot! Éjfél múlt, amikor bejött. — No, megjelent-e? — neszeit föl anyám. — Látod, milyen nagy dezentor! Most nem jött. Reggel a brigádvezető kiáltott be anyámnak: — Indul a krumpliszedés! — Már megyek is! — kapkodta anyám a szatyrot, vizes üveget, viseltes kötényt. — Csak készítek ennek az embernek. — Mentek? — kérdezte apám. — Kingécre? — Igen. Te meg pihenj, azért vagy szabadságon. — Jó, jó. Az utca végén járhatott az asszonycsapat, apám már a kiskonyhában dudolgatott. Előhúzta a fényes ásót, meg az ügyes kis lapátot. Kicsit megijesztette az élüket egy reszelő­vei, aztán felkötözte őket a biciklire. A kisdűlőn ment, mint aki lopni készül. Anyám csodálkozva állt meg délután a zárt ajtó előtt. — Hé! Alszol? Senki sem felelt. — Akkor ez nincs itthon. A kulcs is a helyén. No, de semmi baj. Szabadságon van, időzhet egy kicsit valahol. Úgy­is kell ecetet hozni a zöldbabra, majd megnézem Gáláknál. Nyitva volt a kapu, bekiáltott: — Ez az én emberem nem járt itt? — Nem láttam már egy hete — kocogott ki Julis néném. — Tán elveszett? — Csak tán nem. Elmehetett valahova. — Tán ő is rákapott már a kocsmára? — Nem hinném. Ezt az újat tán még nem is látta be­lülről. Kicsit bánja, hogy kérdezősködött. Ángyom képes kisüt, ni a szomszédasszonnyal, hogy valami baj van a háznál. Apám esetleg tényleg a kocsmába tévedt be. Megláthatják. Akkor pedig lesz mit mondani! Már hallja is a suttogást: ta­gadja, nagyon tagadja, pedig hát nagyon iszik ám újabban. A múltkori fizetéséből is alig vitt haza valamit... Apám éppen a szerszámokkal bíbelődik, amikor anyám visszaér. Az ásó sehogy sem akar kibújni az ülés alól, pedig régen meglazította a vékony kötelet, amivel odacsomózta. — Hát te, ugyan hol jártál? — kérdezi emelt hangon anyám. Megáll, kezét csípőre teszi. Felkészül a szópárbajra. Apám felnéz, de nem válaszol. Egyetlen pillantással megálla. pította, hogy anyám nagyon jól tudja, merre járt. Mit mond­jon hát? Gondolkodik. — Csak nem a kubikban? — hangzik az újabb szigorú kérdés. Most sem felel. Végre sikerül a fal mellé állítani az ásót. Jobb térdével megtámasztja a biciklit, leállítja a lapátot is. Csendesen szólal meg: — Nem érted te ezt, anya. , Ez a mondat is olaj a tűzre. Röpködnek a perlekedő sza­vak: — Nem értem! Én nem értem? Hát azt tényleg nem ér­tem, hogy mi a fenének kellett most kimenned? Tán azt hit­ted, elviszi a szél a gátat, vagy betemeti a csatornát, ha te nem vagy ott? A többi pihen, meg szórakozik, te meg ingyen dolgozol! Ki hallott még ilyet? Csendben kanalazzák a levest. Apám kétszer szed. A pa­lacsintából is emberesen fogyaszt. Megmosakszik, tiszta pa. pucsba lép, becsoszog a szobába. Anyám szó nélkül veti neki az ágyat. Leül, egy rossz nadrágot foltoz. Apám jókat nyög, amikor lefekszik. Feje alá rakja a két tenyerét. — Sürgős az a folt? — kérdi. — Sürgős, nem sürgős, ráérek még lefeküdni. Tudom jól, te elfáradtál. Azt szeretnéd, ha oltanám a villanyt, hogy ne süssön a szemedbe. De minek kellett kimenned? Tudtam! Szinte éreztem már reggel! Mondtad tegnapelőtt, hogy nagyon kapkodva dolgozott a nép az utolsó napon. Miskáék is három óra hosszáig sütötték a szalonnát, aztán meg csak úgy, ahogy esik... Fogadni mernék, hogy azt igazítottad ki mindenki után. — Azt — mondja apám derűsen, de nyomatékkal. Oldalra fordul, jelezvén, hogy befejezte a beszélgetést.- _ , '* -S2 A feddő szavak nyomják kicsit. Nagyot szusszantva cd­t szik. Az arca kisimul, mint öreg délutánra a csatornaoldal-.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom