Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-01 / 51. szám
1978. március 1. Képújság 5 Idill az olvasókönyvben A tanmesét második osztályos lányom könyvének 146. oldalán olvastam. A címe: Meglepetés. A történet a következő. A Petőfi Tsz irodájában gyülekeznek a tagok. Varga Pálné elmondja: Jól sikerült a keltetés. Kocsis István örömmel jelentette, hogy a salátából már a városba szállítottak. Sok mindent megbeszéltek. Az elnök a legvégén bejelentette: szombat este a kultúrházban a faluszínház tart előadást. „Mi vendéget is hozunk” — jelentette be Kocsisné. „Megjön a Jóska fiunk. Szünet van az egyetemen.” Kocsis Lajcsi nyitott be az ajtón, éppen ebben a pillanatban. „Édesanyám, jöjjenek ha_ mar, megjött a Jóska.” Kocsisék sietve köszöntek el, s már indultak is haza. Jóska a kapuban várta a szüleit. „Édesanyám, Édesapám, alig ismerek a házunkra!” „Ugye, Szép az új tető az új kerítés? Mennyünk csak beljebb!” Jóska csak nézte a fényes, új bútorokat, a villanyfényben ragyogó konyhát, szobát. „Nem is írták meg nekem” — fordult Jóska a szülei felé. „Meglepetésnek szántuk, Józsikám” — mosolygott édesapa. Lajcsi a televízióhoz ment és bekapcsolta. „Mintha csak város, ban lennénk” — nézett körül Jóska. — Anyuka, micsoda meglepetés! Én ezen majdnem sírtam — mondta a lányom. — Én is. A bosszúságtól. Attól, hogy ilyen bárgyú tanmeséken tanulnak olvasni nyiladozó értelmű gyerekeink. A 8—9 éves iskolások, akik már nemcsak mondatokká kötik a szavakat, hanem felmondják az olvasmány tartalmát is, sőt, következtetnek. Mire is? Hogy Kocsis Jóska ritkán megy haza, s fo. galma sincs arról, hogy addig, míg ő tanul, mit is csinál az apja, az anyja, és Lajcsi. Továbbá Kocsisék előteremtik a tanuláshoz szükséges pénzt, időnként levelet is írnak, amiben egy árva szóval sem említik, hogy mennyit kell gürcölni a házért, a bútorért, hogy jól sikerüljön a saláta, s hogy Jóskának ne legyenek fiilé. rés gondjai. És aztán láss csodát! Jóska, mikor hazalátogat, akáclombos kis falujába, megdöbben a hihetetlen változáson: a falu és a város egyre közelebb kerül egymáshoz. Már tévé is van! 1978-ban! Jóska gyerek szegény, legfeljebb akkor néz egy nagyot, mikor diplomával a zsebében kénytelen ráébred, ni, hogy a tetőcserép nem az égből szállt kis házuk tetejére, s hogy ezért az idilli falusi életképért keményen dolgozott a Varga, a Kocsis család, a Petőfi Tsz tagsága. Szomorúan „jelentem”: ez lesz az igazi meglepetés. —a —a A vas-műszaki áruellátás Az igényeket és a kapacitást egybe vetve a gépipar az idén 10 százalékkal, 1,2 milliárd forinttal több vas-műszaki cikket ad a belkereskedelemnek, mint a múlt évben. A KGM, a Belkereskedelmi Minisztérium és az OKISZ vezetői a napokban egyeztették a gépipar idei vállalásait, az ellátás további javításával kapcsolatos feladatokat. Az ipar olyan fontos termékekből, mint például a hűtőszekrényből, mosógépből, porszívóból, televízióból, csavarárukból stb. összességében kielégíti a kereskedelem, illetve a lakoság várható igényeit, a gáztűzhely, radiátor, húsdaráló stb. azonban a tavalyinál magasabb szállítás ellénére sem látszik elegendőnek. Nem kielégítő még az alkatrészellátás sem, jóllehet rendelet írja elő, hogy a készáruhoz kapcsolódó alkatrészeket mind a gyártás alatt lévő, mind a megszűnő termékekhez biztosítani kell. A két minisztérium ezért az idén fokozottabban ellenőrzi a folyamatos alkatrészgyártást, s ha árproblémák vagy pénzügyi eszközök hiánya zavarja a termelést, közösen intézkednek a megfelelő ellátás érdekében. A KGM arra is ígéretet tett, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol több esetben merült fel kifogás a termékek minőségére, a kereskedelem bevonásával célvizsgálatot tart a hibák megszüntetésére. A csomag Az asszonyka alig volt nehezebb, mint a csomag. Negyvennyolc kilójával cipelte hazáig, s közben füstöl- gött magában. — Az anyósék megint valami ócskaságot küldtek, de akkor megmondom nekik, hogy erre nincs szükségünk. Otthon kinyitotta a jó erős spárgával összefogott pakkot. Legfelül, az egyik ruha alatt két boríték, mindegyikben 5—500 forint kis levélkével, szálkás betűkkel — Na, ezzel akarja az öregasszony megajándékozni őket — mondja a fiatalasszony, és már egyre bosszú- sabban rakosgatja ki a szomszéd gyerekekről lekerült, alig használt ruhákat. Aztán a csomag alján egy újabb borítékot talált. „Kedves gyerekeim, itt küldök 20 ezer forintot, hogy tudjatok befizetni egy Ladára, mert amit vettem nektek autót, már biztos öreg nektek és biztos azért nem tudtok eljönni hozzám.” —ef. Harcsaprogram 1980-ig „Burokban született99 halak- vJ ' í - ' ' , |P y Mg mór senki nem óHítjo, Hogy holevő nemzet a magyar, pedig a finnugor rokonságunkat a máit században még gyakran illették a „haiszagú atyafiság" tréfás jelzőjével. Legősibb szavaink közt a hal, a háló is utal arra, hogy a magyarok nomád életmódjához hozzátartozott a halászat Honfoglaló elődeinket az erdőben, vízben gazdag Duna—Tisza táj, a Balaton, az akkor még Győrig érő Fertő tó bősége is csábította letelepedésre. Temérdek hat élt a vizekben. Temérdek! És még ezer év múltán is, dédapáink idejében a tiszta vizű folyók fa tavak bőven kínálták a természet ajándékát. sK ■ • ■' ‘ ' • -■ * FAO-OSZTONDIJASOK, MAGYAR HALASZOK .De mi van ma? A modern élet, iparosodás, kemizálás, az urbanizáció megzavarta a vizek nyugalmát, tönkretette a halak ívási-szaporodási környezetét oly annyira, hogy az már az eredeti formájába soha vissza nem állítható. A szennyezett vizekben élet- képtelen az ikra, a zsenge hal. Nem maradt más hátra: a halak életének legérzékenyebb szakaszát, a szaporodást a technika és a biológia egyesítésével segíteni. Erre vállalkozott hazánkban a százhalombattai Temperált- vízű Halszaporító Gazdaság, mely alig pár évvel ezelőtt az ENSZ—FAO anyagi támogatásával épült, s részt vesz a világélelmezési programban. Mint modellüzem, mintaként szolgál a világ különböző tájain létesíthető halgazdaságokhoz. A magyar szakemberek irányításával Irakban épül fel szakasztott mása — Irán, India, a testvérországok közül pedig Lengyelország is hasonló halszaporító gazdaságot akar létrehozni. Drága beruházás és szellemi energia is kell hozzá. A TEHAG — annál fogva, hogy Európa egyik legmodernebb tógazdasága — nemzetközi oktatási intézmény is, ahol az ivadékelőállítás módszereire tanítják meg a FAO-ösztöndíjasokat. Évente 10—15 külföldi -7- NDK-beli, csehszlovák, lengyel, arab, madagaszkári, francia, iraki, dél-amerikai — szakembert képez, az elmúlt három év alatt összesen 54-en sajátították itt el a tógazdasági és természetes vízi haszonhalak mesterséges szaporításának tudományát, a halivadék- nevelés korszerű, nagyüzemi módszereit. Természetesen a százhalombattai gazdaság a magyar halászati továbbképzés központja is, szaktanács- adása az egész országra kiterjed. UTÁNPÓTLÁS A TEHAG-TÓL Hazánk tógazdaságaiból évente 20—22 millió darab — nagyrészben 3 éves — hal kerül a magyar és külföldi konyhák, éttermek asztalára. Tehát, ha a hazai húsfogyasztásban nem is az első helyen foglal helyet, azért az étlapunkról most sem hiányzik, sőt egyre közkedveltebb lesz a korszerű étkezési szokások elterjedésével. E hatalmas mennyiségű fehér húst mintegy 27 ezer hektárnyi halastó területen állítják elő. Az utánpótlást, vagyis a tavak továbbtermelésére alkalmas zsenge (pár napos), előnevelt (pár hetes), illetve egynyaras ivadék 35—36 százalékát a TEHAG-ból szállítják. A gazdaságot a Dunamen- ti Hőerőmű látja el egész évben a természetesnél 10—15 Celsius-fokkal mindig melegebb vízzel, ami egyébként a A fűtött tóból dobóhálóval fogják ki mintavételhez a vi- csegét generátorok hűtővize. A szabályozható hőmérsékletű, automatizált szaporítóházban, a fűtött tavakban, medencékben évente 200 millió halivadék jön világra. Szinte „burokban született” védettséggel, a természeti veszélyektől elzárva nevelkednek itt a kopoltyús fiókák. A technológia szerint februártól júniusig a csuka, a süllő, a ponty, a balin, a három kelet-ázsiai növényevő hal: az amúr, a fehér és pettyes busa, továbbá a harcsa és a haszonhalakon kívül a. nagy exportjövedelmet jelentő aranyhal szaporításával és előnevelésével is foglalkoznak. A kecsege és vi- csege neveléséhez a _ Szovjetunióból vásárolnak ikrákat. Februártól — a hideg hónapok alatt is — mesterséges nyári környezetben teljes üzemű a csukaszaporítás. Ennek a halfajnak, valamint a süllő-, a balin- és a harcsaivadék többsége a Velenceitóba, a Balatonba, a Dunába és más horgászvizekbe kerül. Hetvennégyen dolgoznak a százhalombattai gazdaságban : agrármérnökök, biológusok, állatorvosok, közgazdászok, halászmesterek, szakmunkások és a műszaki apparátus. Tavaly 20,5 millió forint árbevétellel, 3,1 millió forint nyereséggel zárták az évet, s várhatóan ezek a számok az idén még tovább növekednek. VÍZ ALATTI SZENZÁCIÓ 1977-ben kezdődött el a harcsaprogram, melyet víz alatti szenzációként emlegetnek a szakmában. Ismeretes, hogy eléggé szegényes a magyar tógazdaságok harcsaállománya. Ebből az értékes ragadozó halból egytől tízéves korosztályig mindössze 250—300 ezer él a gazdaságokban. Egymillió harcsát a halastóból! felhívással hirdették meg tavaly az országos programot, az akció te- nyészanyagát Százhalombattán állítják elő. Az ötödik ötéves tervidőszak végére megháromszorozódik a harcsaállomány, s lényegesen növekedhet majd a ma hiánycikknek számító halfajból is a fogyasztás. Az első év eredményei: felderítették mindazokat a táplálkozási tényezőket, melyek hiánya a harcsák tömeges pusztulását okozza. Tehát már tudják, hogyan kell megteremteni a megfelelő életfeltételeket a mesterséges szaporítás utáni nagyüzemi neveléshez. A halszaporító gazdaságban most, február közepén már készülnek az idei halévadra: a keltetőház 260 üvegedényében százezer számra születnek meg azok a halivadékok, melyek 1980-ban kerülnek majd piacra. Tehát a középtávú terv jó befejezését az idén kell megalapozni. Ezért a TEHAG szocialista brigádjai országos ivadéktermelési versenyre hívják fel valamennyi állami, szövetkezeti tógazdaságot. Kezdeményezésük remélhetőleg országos visszhangra talál. H. A. Amúranya A meleg vizet a Dunamenti Hőerőmű adja. A képen a háttérben az iparóriás. A keltetőházban hamarosan megkezdik a szaporítást
