Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-26 / 73. szám
io Képújság 1978. március 26. Russel Baker: Keserű pirulák Ferenczy Béni szobra A minap bementem egy----------------— kórházba és a kapuban a portás megállított: „ön nem engedheti meg, hogy ide bekerüljön!” Ebben nem volt semmi újdonság. Amerikában immáron senki sem engedheti meg magának, hogy kórházba kerüljön. Az orvosi ellátás költségei olyan magasak, hogy az átlagos beteg, aki mandulaműtétre szorul, csődbe jut, mielőtt az orvos kivenné a második manduláját. Ebből adódik, hogy napjainkban az amerikaiak többségének egyik mandulája kint van, a másik bent. Megmondtam a portásnak, hogy nem szorulok orvosi segélyre, csak látogatóba jöttem. A látogató belépőjegy húsz dollárba került, amely öt dollárral olcsóbb, mint egy zenekari ülés Liza Minelli új musicalijéhez. A liftért hét dollárt kellett volna fizetni, ezért inkább lépcsőn mentem, ami csak öt dollárba került. A lépcsőmászástól kifulladva mélyeket lélegeztem, mire néhány műtős beterelt egy lélegeztető szobába, ahol a légzéselemző készülék kimutatta, hogy a levegő mellett padlóviasz, éter, jód, vécéfertőtlenítő, ajándék gyümölcskosarak és ragtapaszok szagát is beszívtam. Ebből a padlóviasz tíz dollárba került; az éter ötvenbe; a jód huszonötbe; a fertőtlenítő húszba; a gyümölcskosarak szaga tizenötbe; a ragtapaszé pedig megint húszba. Száz dollárt kellett fizetnem a lélegeztető szoba használatáért, a légzéselemző készülék használatáért hetvenötöt, és harminc dollárt azért a papírért, amin a számlát kiállították. Csekkel fizettem, s ezek után két őr feltartóztatott a folyosón, miközben egy nővér telefonált a bankba, hogy ellenőrizze, nem vagyok-e csekkhamisító. Negyven dollárt szabtak ki rám az őrökért, huszonötöt a folyosósarok használatáért, tíz dollárt a telefonhívásért, és ötven dollárt a jó egészségi állapotomról szóló irat kiállításáért. Továbbmentem a folyosón a barátom szobája felé, aki gazdag vállalkozó volt, s történetesen lenyelt üzleti ebéd közben egy halszálkát. A folyosó használatáért ötven dollárt kértek, a folyosó mennyezetvilágításáért húsz dollárt, a radiátorokból áradó hőért pedig harmincat. Mivel százötven dollárba került volna, hogy belépjek a barátom szobájába, inkább megálltam odakinn, és benéztem a nyitott ajtón. A nyitott ajtó használata tizenöt dollárba került. A barátom nem volt ott. — Hol az az ember, aki halszálkát nyelt? — kérdeztem egy nővértől. — A felvilágosításért járó tarifa 130 dollár, felelte bocsánatkérő mosollyal. A mosolyért 25 dollárt fizettem, s annak bocsánatkérő jellegéért külön 40-et. Ezidőre a bankszámlám annyira- leapadt, hogy féltem, nem lesz egy fillérem sem a kórházból való kijutásra. Legszívesebben rohantam volna a lépcsőn, ha abban a pillanatban be nem lép gazdag barátom teljesen felöltözve és zokogva. A története rövid volt és egyszerű. Teljesen tönkretették, szinte letörölték őt a föld színéről. A halszálkát nehezen találták meg, az orvosoknak először be kellett hatolni a nyelőcsőbe, majd a gyomorba, mielőtt eltávozhatták volna. Ekkorára azonban a bankszámlája kimerült a biztosításból járó összeget is felhasználta, a repülőgépét, jachtját és autóit árverésen kellett eladnia, maine-i, de- lawaere-i és venezuelai birtokai mind odavesztek. Mire a műtőasztalra került, egy fillérje sem maradt, de a kórház azért hajlandónak bizonyult bevarrni a sebeit, és azt is megengedték, hogy megtartsa drága ruháit, amelyekben odaérkezett. Mindez — úgymond a kórház — az orvosi etika szabályai szerint történt, amelynek tarifája 1500 dollár A barátom mindig érzékeny idegzetű volt, ezért nem csoda, hogy most kitört és zokogni kezdett az irodában, ahol megmondták neki, hogy noha koldúsbotra jutott, a világ legjobb orvosi ellátásában részesítették. Az igazgatói iroda használatáért 100 dollárt kértek, a sírás díja 150 dollár volt, s az igazgatási tisztviselő hozzátette, hogy az idegösszeomlásért járó 300 dollárt elengedi, a többi számlát pedig elküldi egy végrehajtó ügynökségnek. Miközben az ajtóhoz kísértek bennünket, a kórház nevében ajándékot nyújtottak át a barátomnak: egy bádogpoharat, benne egy tucatnyi ceruzát. Mindezt egy jótanács kísérte: — Legközelebb inkább váljon el — mondta a kórházi tisztviselő humoros hangon. Az olcsóbb, mint halszálkát nyelni. A bádogpohár ára 50-------------------------- dollar v olt, a ceruzáké 30. A jótanácsé 100 dollár, s a humoros hangért, amelyet egy végrehajtó ügynökség által halálba kergetett pácienstől kölcsönöztek, összesen tizenötezer dollár. Fordította: ZILAHI JUDIT A közművelődési alapból Öt év alatt - háromszázmillió A Minisztertanács a köz- művelődés irányításának központi összehangolásáról, hatékonyságának fejlesztéséről és a közművelődéspolitika megvalósításának ellenőrzéséről az Országos Közművelődési Tanács közreműködésével gondoskodik. Az OKT, amely 1974 őszén, a közművelődési párthatározat alapján alakult meg, feladatait alapvetően a tanács és az elnökség ülésein napirendre kerülő előterjesztések, javaslatok megvitatásával, s az ezekkel összefüggő határozatok, állásfoglalások kiadásával és végrehajtásuk ellenőrzésével, segítésével látja el. És feladatkörébe tartozik az 1974-ben létesített közművelődési alap elosztása is AZ ELOSZTÁS MEGTÖRTÉNT A közművelődési alap ösz- szege — a jelenlegi tervciklusban — kereken három- százmillió. Ennek felét — százötvenmilliót — a közművelődés tárgyi feltételeinek fejlesztésére, másik felét pedig a példamutató módszerek és megoldások bevezetésének anyagi ösztönzésére fordítják. Természetesen a beruházások támogatására rendelkezésre álló százötvenmillió forintot az OKT-hoz beérkezett igények többszörösen meghaladták. Ezért született olyan határozat, hogy támogatást csak azok a beruházások kaphatnak, amelyek a tanácsok V. ötéves tervében szerepelnek, s amelyeknek fedezetét a helyi és egyéb források — a közművelődési alap támogatásával együtt — teljes egészében biztosítják. És az is a szigorítások között szerepelt, hogy ezt az összeget csak a tervezett beruházás befejezési szakaszában kaphatják meg az igénylők. Az elosztás megtörtént, mely szerint a közművelődési alap beruházási keretéből harminc közművelődési intézmény kap kiegészítő támogatást. Ezek között szerepel néhány regionális hatáskörű, módszertani feladatot is ellátó művelődési központ tizenkét — zömében munkáslakta — város és tizenhárom község komplex közművelődési intézménye. E beruházások tervezett teljes összege egy- milliárd forint, amelyből százötvenmilliót a közművelődési alap biztosít. Az elmúlt esztendőben a Diósgyőri Vasgyár tizenötmilliót kapott művelődési központjának építéséhez. Az épülő Szolnok megyei művelődési központ és ifjúsági ház nyolcmilliót és öt-öt millióval támogatta az OKT, a komlói színház- és hangversenyterem, valamint a gyöngyösi városi Művelődési Központ építését. Még ebben a tervidőszakban Gödöllő tizenkétmilliót kap a művelődési központ építéséhez. Sárospatak tízmilliót ifjúsági és művelődési ház, Szombathely ugyaneny- nyit megyei művelődési központ, Mezőhegyes hétmilliót művelődési központ és iskola, a Hajdú megyei Földes község és a Heves megyei Besenyőtelek hat-hat milliót művelődési ház, könyvtár és iskola megépítéséhez. Öt-öt millióval részesedik a köz- művelődési alapból és épülő kaposvári ifjúsági és művelődési központ, valamint Tótkomlós, ahol művelődési központ és könyvtár épül. Kecel pedig négymilliót kap épülő nevelési központjához. Ez a felsorolás természetesen nem teljes. A MUNKÁSOK MŰVELŐDÉSÉRE A példamutató módszerek és megoldások bevezetésének anyagi ösztönzésre fordítható százötvenmillió forint elosztása más elvek szerint történik. Ebből az összegből évenként kétszer — összességében átlag harmincmillió — kerül felosztásra. Legutóbb tavaly októberben — a Kulturális Minisztérium és az OKT titkárságának előterjesztése alapján — osztott szét huszonötmillió forintot az Országos Közművelődési Tanács elnöksége. Ebből az összegből a munkások, különösen a szocialista brigádok művelődésének támogatására, munkásszállási klubok, munkástelepüléseken működő művelődési otthonok és könyvtárak berendezésére hatmillió forintot biztosítottak. Így egymillió-hetvenezer forintot kaptak a MÉM gazdaságai és vállalatai, hétszázezret a Jászberényi Hűtőgépgyár területi munkásklurbja, ötszázezret' a Magyar Hajózási RT. ötmillió forintot osztottak szét a kisebb települések könyvtárainak és klubkönyvtárainak korszerűsítésére. Ebből nyolcszázezer forintot kaptak Veszprém megye könyvtárai. A tamási járási járási könyvtár hatszázezret, Hímesháza közművelődési intézményei háromszázhetvenötezret, az alsószölnöki klubkönyvtár és a csákánydorosz- lói könyvtár száznyolcvanszáznyolcvan ezret, a csöröt- neki klubkönyvtár és a tisza- sülyi könyvtár pedig százötven-százötven ezret kapott. TÁMOGATÁS A KLUBOKNAK, KÖNYVTÁRAKNAK Több, mint három és fél millió forintot biztosított az OKT elnöksége a betegek, valamint az egészségügyi dolgozók kulturális ellátásának javítása érdekében audiovizuális eszközök beszerzésére, klubok korszerűsítésére, könyvtárak gyarapítására. A művelődési otthonok és klubok szakmai felszereltségére PRUKNER PÁL Fiát ölelő anya Käthe Kollwitz rajza EDWARD LUTCZYN: A boszorkány 1. A falu utolsó boszorkányát — a szépséges Leokádi- át — elmúlt héten égettük meg. 2. A falu szélén az erdő mellett lakott, amerre mostanában nagyon furcsa dolgok történtek. 3. Az emberek beszélték, hogy maga a Lucifer látogatja éjjelenként. 4. ... és, hogy éjfélkor kimegy a mezőre mérges gyökereket szedni. 5. ... ezekből aztán varázsitalokat főz. 6. A gyerekeket megveri a szemével. 7. A teheneknek elapasztja a tejét. 8. Tanúk voltak ... — Saját szememmel láttam! Még a saját tehene tejét is elapasztotta, 9. Ennek fele sem tréfa! Egyik nap meglestük őt a bíróval az istállóban. Ha mindez igaz, máglyán égetjük el a boszorkányt! 10. És az emberek igazat beszéltek! VARGA MAGDOLNA fordítása HEGEDŰS LÁSZLÓ Búcsú előtt összezsúfolt házak, szűk udvarok, s fák felett a növő hold világol. Körötte a nyájas csillagtábor mint megannyi apró mécs, úgy ragyog. Sóhajt s megleng a szél. Majd hirtelen vonatfütty hasít az éjszakába. S belémormogva a szél zajába, zúg a gépfűrész hangja szüntelen. Utcánk felett, a domb magaslatán áll a templom, mint óriás magány, erős tornya ott mereng az égen. Szemben a dombok sötét tömege. Hallgat a völgy. És a költő szeme utoljára méláz a vidéken. Elveszett szülők Ez a reggel is pontosan olyan, mint a többi. A Nagylány első és örftudatlan mozdulatával a magnót kapcsolja be, a Középső és Kicsi egymást taszigálva rohamozza meg a szülői ágyat, ahonnan csak véget nem érő huzavona után hajlandók kimászni, és végre elindulni a fürdőszoba felé. A konyhában a meglehetősen kába Atya cukrozza meg én^en harmadszor a kávéját, és óriási erőfeszítéssel úgy tesz, mint aki se lát, se hall. Jómagam izgatottan futkosok felemás zoknik, elhagyott cipőfűzők, és feltúrt fiókok között, miközben legidősebb gyermekem szobájából az Abba együttes vészt jóslóan harsogja: mani, mani, mani... A fürdőszobában gyanús a csend, kinyitom az ajtót, ott áll a Középső csuromvizesen, és megvetően pucér húgára mutat: — Ez megette az összes fogkrémet! — Már csak ez hiányzott... — motyogom. Szerencsére Atya időközben kilábalt reggeli mélasá- gából, már csak percekre tör majd rá, amikor az öltöztetésnél komótos rendszerességgel összecseréli a gyermekek ruháit. Valahogy mégiscsak elkészülünk, ez az egyik rejtély, amellyel családom naponta elkápráztat. Kitódulunk a folyosóra, az ajtót előrelátóan nem csukom be. Először a Középső rohan vissza zsebkendőért, aztán a Nagylány fejti le magáról futtában a kék pulóvert, hogy visszavegye a pirosat, amelyet egyébként percekig nem talál. Atya következik nyomában Kicsivel, tisztázatlan céllal, utolsóként én osonok vissza szerényen, a bennfelejtett kulcsért. Végre elindulunk. Elől Atya, karján Kicsivel, nagy egyetértésben, a Csicseri borsó dallamára. Mögöttük a Középső és én kézenfogva, fiam elnéző modorban a gépkocsimárkákra oktat, míg mellettünk egy fáradt zsiráf lépteivel a Nagylány halad, arcán a szokásos világunalom. A bölcsőde ajtajában a Kicsi megfeledkezik fölényes engedékenységéről, mellyel a Világ dolgai iránt viseltetik; alig lehet bevonszolni. Amíg vetkőztetem, családom tagjai gyászosan téblábolnak, még a Nagylány is résztvevő arccal topog kishúga körül. Mikor a Kicsi apró fenekét riszálva eltűnik az ajtó mögött, Atya szemlátomást visszazökken hajnali mélaságába. Odahajol a kulcslyukhoz, hogy utolsó pillantást vessen kedvencére. — Már a bilin ül — közli felindultan. — Gyerünk! — mondom könyörtelenül, miközben igyekszem elkerülni a Nagylány fürkésző tekintetét. Az óvodáig pár lépés csak, ezalatt a Közénső fantasztikus gyorsasággal elhagyja férfiúi méltóságát, viharosan búcsúzkodik, újabb megpróbáltatásnak téve ki családtagjait. A lépcsőfordulóból még drámaian visszaint, nővére lelkesen puszit dobál, teljesen elfelejtkezve krónikus ernyedtségéről. A buszmegállóban aztán ő is elbúcsúzik, elindul az iskola felé. Utánabámulunk, messziről nézve a Nagylány meghatóan bájos ifjú hölgy, mintha nem is az én makrancos csibém volna. — Harmincnyolcas lába van — mondja Atya, a lélekbúvár. — Szia mami, szia papi — ordítja a Nagylány, felénk fordítva cseppet sem közönyös arcát. — Menj már — mondom porig sújtva. Ott állok a buszmegállóban, oldalamon egy ugyancsak porig sújtott Atyával, teljes elveszettségben a csemetéink nélkül. — Jön a busz — mondja Atya zordan. Fölszállunk, a tömeg szorosan egymáshoz taszít. — Végre kettesben — súgom, és gyengéden beleásítok Atya gallérjába. Átfogja a vállam, még jobban magához húz, és a megvető, fölháborodott és irigy tekintetek kereszttüzében szerelmesen a fülembe leheli: — Két kiló krumplit vegyek vacsorára? BOGÄRDI MÁRTA Szolnoki Tabán Bényi László festménye, a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán
