Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-26 / 73. szám
1978. március 26. "íiÉPÚJSÁG 5 Nem kell félteni őket 1 az újságíró a megyei, városi, a községi tanács ülésén. Járdát kellene építeni, iskolát, . óvodát, bölcsődét tatarozni. Társadalmi összefogás szükségeltetik a parkosításhoz, majd annak fenntartásához. Felszerelés készítése, rendbe hozása a gyermekintézményeknek. Egy üzem, egy iskola, egy üzem több iskola, több üzem, több iskola mozgalom. Társadalmi munka az iskolában, az üzemben, a lakóterületen. Segíteni kell az úttörőmozgalmat, lehetőség szerint minden raj, vagy őrs tartson kapcsolatot egy-egy szocialista brigáddal. Segíteni kellene a pályaválasztást, s milyen jó lenne, ha a legjobb munkások beszélnének szakmájukról. Fogjunk össze az öregek érdekében! Fogjunk össze a fiatal házasokért! Támogatni kell a nagycsaládosokat. Házat, járdát éoíteni, árkot tisztítani, kommunista szombat és „Kell a jó könyv” olvasópályázat. MSZBT-tag- csoport, KISZ-, párt-, szak- szervezet. Meg kell szerezni a nyolc általánost, nem lemaradni a szakmában. Uj szakmát kell tanulni, mert jönnek az új gépek és jönnek az új szakmunkástanulók, át kellene adni a tapasztalatokat. És persze, lám milyen illetlenül a végére szorult, a terv teljesítése és a munkaverseny. Csak tanulni már kevés. Sokoldalúan kényszer a sokoldalú, ha úgy tetszik szocialista személyiség kialakítása, vagyis, színházba, moziba, hangversenyre és könyvtárba kell járni, mégpedig rendszeresen. A testületek, vállalatok, intézmények lassan már mindenre azt válaszolják, majd a szocialista, vagy a szocialista címért küzdő brigádok megcsinálják, vagy újabban egyre gyakrabban fordul elő: csinálják meg a szocialista brigádok! És ami a legcsodálatosabb, győzik a munkát. Meddig lehet ezt bírni? Mire képesek a brigádok? Nem sok az amit tőlük várunk? Brigádvezetőkkel és brigádtagokkal beszélgetve kiderült, hogy ők nem is tartják soknak a rájuk váró feladatokat. és a szájukból meggyőzően hangzott a megállapítás, hogy a mozgalom egyáltalán nincs még kihasználva. Mi a titkuk? Honnét ez a sok energia? Mindenkinek jól esik, ha számítanak rá, ha tudja, hogy szükség van a munkájára. Ez az érzés még jobb, ha közösséget érint. Márpedig a termelés alapvető egységévé vált a brigád. Ezen belül egyenlőség van, kizárólag a mérhető és kimutatható munka mennyisége és minősége, a szakértelem szerint van rangsor. És ők mondják, hogy sértődés nem lehet abból, ha valakit figyelmeztetnek az elkövetett hibájára, akár munkáról, akár bármi másról legyen szó. Ha mégis megsértődik valaki, akkor nem brigád, vagyis nem közösség a csapat. Akkor javítani kell a szellemet. Ha egy gyárban, vagy bármely más termelőegységnél sok brigád van, főként ha egymással szorosan összefügg a munkájuk, kialakul egy olyan légkör, közszellem, amelyben mindenki kérhet, figyelmeztethet és megróhat bárkit, ha kivetnivaló van munkájában, életvitelében. Kialakul a kollektív bizalom légköre és ha ez megvan, gyerekjátéknak tetszik bármely feladat megoldása. Ha tudom, hogy számíthatok a többiekre, akkor semmi sem lehetetlen és öröm az együttmunkálkodás. Az egyenlőség másik oldala a közteherviselés. A brigádokban is különböző emberek dolgoznak. Mindenkinek megvan a maga érdeklődési köre és ezzel a saját, senkivel sem helyettesíthető helye Nem unifomizált senki szerepe a közösségben. Ki-ki azt a társadalmi munkát vállalhatja amihez a legjobban ért, amihez a legnagyobb kedve van. A jó brigádban nincs öt-hat ember, aki mindent elvégez, de huszonötén, harmincán vannak, akik megosztanak egymás között mindenfajta feladatot. A szocialista brigádok még mérhetetlen belső erőtartalékokkal rendelkeznek, ami persze nem jelenti azt, hogy néhol egy-egy kollektíva, ha kevesen vannak, vagy ha sok a tennivaló, ne lenne túlterhelve. >1 rdekes felfedezés volt TJ számomra, hogy a briC gádok maguk nem is- - • érzékelik a folyamatos terhelést. Minden feladatot újnak tekintenek, nem számolják hozzá a többihez, sokadiknak. Ilyen felfogásban a munka és a társadalmi munka nem egyhangú és nem nyomásként nehezedik az egyes emberre, de változatossága éppen hogy gyönyörködtet. Sok munkából és sok örömből áll — divatosan szólva — mindennap újabb és újabb sikerélmény. IHAROSI IBOLYA Játszótér, magánkezdeményezésre Örömmel újságolta Jendro- lovits Ferenc, a dunaföldvá- ri tanács elnöke, hogy legalább százezer forint kiadása helyett ingyen hozzájut a nagyközség egy játszótér egész felszereléséhez, és ebben a legnagyszerűbb az, hogy öntevékeny intézkedésről van szó. Egy földvári asszony, Farkas Lászlóné, a Dunaújvárosban dolgozók egyike, bement a dunaújvárosi Városi Tanács titkárához, kérte, adják át a már félretett játékokat őnekik, illetve Du- naföldvárnak. A város fejlesztése közben megtörténik, hogy egy kis játszóteret meg kell szüntetni, áttelepíteni, de a kiemelt játékokat már nem használják fel, van pénz újra. Dunaföldváron viszont nagyon jó szolgálatot tesznek ezek az eszközök, csak kisebb javításra lesz szükség, amit a lakók elvégeznek. Azonnal intézkedett mindenki. Dr. Illyés József dunaújvárosi tanácstitkár Jendrolovits Ferenchez írt leveléből: „...Én a kérésnek eleget téve felkutattam ilyen eszközöket és azokat át is adjuk, de nem személyeknek, hanem a községi tanácsnak. Egyidejűleg értesítettem Farkasnét, hogy személyesen jelentkezzen Nálad... A játékok: lengőhinta háromrészes, billenőhinta kétrészes, mászógerenda, csúszda, mászóházikó, mókushinta...” Jendrolovits tanácselnök így beszél: „Nem napoljuk, heteljük el a dolgokat. Meg kell becsülni, ha lelkesedik valaki, tenni akar a községért. Mindig fölkaroljuk a kezdeményezéseket. Éz az eset egészen friss, tegnap kaptam a levelet és már meg is beszéltem Farkasnéval, hol lenne legcélszerűbb berendezni a játszóteret. A Vak Bottyán téren helyezzük el a játékokat, a piactér mellett. Parkosítottuk azt a részt, és most adunk betont, szakmunkát, a lakók pedig jönnek segíteni. Rövid idő alatt helyére kerül minden.” GEMENCI JÓZSEF Mesedélelőtt Szekszárdi óvodások látogattak el egyik délelőtt a város közepén lévő Augusz-házban működő zeneműtárba. A megyei könyvtárnak ebben az intézményében nyitástól fogva a legkülönbözőbb korosztályok találják meg a számukra már kedves, a vállalkozóbb kedvűek pedig az ismeretlen mesterek legkülönbözőbb műveinek lemezfelvételeit. Felteszik a fejhallgatót és amennyiben valóban szeretik és értik a zenét, megszűnik a külvilág. A térhatású hang lenyűgözi az idelátogatót. Ezek az óvodások természetesen nem Bartókkal és Wagnerrel kezdték az ismerkedést. Az ő korosztályuknak is ott a megfelelő zene és ott vannak a legcsodálatosabb mesék. Igyekeztünk bebizonyítani, ezeket a pöttöm emberkéket is lenyűgözte, amit itt hallottak. A fénykép hazudhat, ebben az esetben azonban őszinték és kifejezők a gyermekarcok, ők hamar megszokják a fotóst, nem „viselkednek”, hallgatják a feltett lemezt és a külvilágról nemigen vesznek tudomást. Aki még nem próbálta, tegye meg. Negyvenkilenc lépcső vezet az emeletre, soknak tűnhet, de megéri. Fotó: BAKÓ JENŐ A könyvespolc előtt Kettesben ____________________________ O rom Lemezek — gyerekeknek Elmélyedve Figyelem a tetőfokon Teljes figyelemmel „A forkos oí ágyba feküdt"
