Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-26 / 73. szám

e "képújság

1978. március 26.

MINDJÁRT azzal kezdem, hogy -nem egyetlen hét eseménye, hanem legalább is heteké, hiszen majdnem két teljes hónapot fog át, ötvöz egybe a gazdasági élet területén a műszaki hetek rendezvénysorozata. Mégcsak nem is kifejezetten Tolna megyei jelenség, mert szinte azonos időbe országosan tartanak előadásokat, ankétokat, bemutatókat, filmvetítéseket a műszaki fejlesztés érdekében.

Föltétlenül figyelemreméltó, amit szerdán a növényvédelmi és agrokémiai napok keretében Szakái László, a Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szervezetének titkára mondott ünnepi beszédében: Az információáramlás jelentősége igen nagy. Az áramlás meggyorsítása nékülözhe- tetlen gazdasági életünk továbbfejlesztésében. Éppen ezért szükség van arra, hogy gazdasági életünk országos szaktekintélyei, irányítói, de a közvetlen termelőtevékenység élén állók is. elmondják ismereteiket, tapasztalataikat, átadják azokat a gazdasági élet gyakorló, mindennap cselekvő részeseinek.

Megismerni és megismertetni — enélkül nincs technikai-műszaki fejlesztés és egyáltalán nincs fejlődés az élet semmilyen területén. A MTESZ — teljes nevén: Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége — megalakulása, 1971 óta ezért szervezi meg minden évben a műszaki hónapot, napokat, vagy mint az idén, a műszaki heteket szerte az országban, így Tolna megyében is.

Minden évben más a „mottója” a műszaki hónapnak vagy műszaki heteknek. Vegyük sorra. 1971: Termelékenység és hatékonyság; 1972: Vállalati üzem- és munkaszervezés; 1973: Műszaki fejlesztés; 1974: Üzem- és munkaszervezés; 1975: Anyag- és energiatakarékosság; 1976: Hatékonyság — környezetvédelem; 1977: Lényegében az előbbi évek műszaki hónapjainak összegezése, a rendezvényekben súlyponti helyet kapott ismét az üzem- és munkaszervezés, a műszaki fejlesztés; és 1978: Hatékonyság.

minőség állandó javítása alapvetően fontos. De az sem elhanyagolható, milyen ráfordítással állítjuk elő a több és jobb terméket. A technika, technológia jobbítása csak abban az esetben egyértelmű siker, ha a nyomában keletkező többletterméket nem terheli olyan mértékű előállítási költség, amely lerombolja az eredménynövelés értékét. A legfejlettebb technika alkalmazásától visszariadni bűn, de magas színvonalú technikát alkalmazni kócerájszínvo- nalQn legalább akkora hiba.

1971-ben műszaki hónap megnyitójaként dr. Szabó János építésügyi és város- fejlesztési miniszter tartott előadást Az építőipar fejlesztési koncepciója címmel. 1972-ben élelmiszergazdasági kiállítást rendeztek Baranya, Fejér és Somogy megye közreműködésével. A műszaki fejlesztés időszerű kérdéseiről dr. Osztrovszky György akadémikus 1973- ban tartott előadást. Ugyanakkor öt vállalat termék- kiállításon reprezentálta munkáját. 1974-ben 37 rendezvényt tartottak, több mint 1300 résztvevővel, a műszaki hónap keretében. A műszaki aktívaülést Bánki Pál munkaügyi minisztériumi osztályvezető vezette. Hasonló szintű előadók szerepeltetésével adták meg a rendezvénysorozatok rangját a további esztendőkben is Előadó volt dr. Polonkai János, a GANZVILL gazdasági igazgatója és dr. Gyu- gyi János, a megyei pártbizottság titkára, aki megyénk ipari fejlődéséről beszélt az V. ötéves terv során. Az idén ismét az előadók között szerepel a megyei párt- bizottsáb titkára, több államtitkár és miniszterhelyettes, egyetemi tanár és tudományos kutató, seregnyi gyakorló vezető szakember, akik megyénk gazdasági élete fejlesztésének első számú letéteményesei.

A műszaki hetek rendkívül változatos programot adnak. A MTESZ valameny- nyi tagegyesülete és bizottsága részt vett az előkészítésben és részt vesz a programban. Úgy vélem, a tájékoztatás érdekében, hasznos felsorolni, mely szervezetek és egyesületek vesznek részt a műszaki hetek lebonyolításában: Magyar Agrár- tudományi Egyesület, Építőipari Tudományos Egyesület, a MTESZ urbanisztikai bizottsága, műszaki, kommunális és műemléki albizottsága, a Bőr-, Cipő- és Bőrfeldolgozóipari Tudományos Egyesület, annak cipőipari szakosztálya, Energia-gazdálkodási Tudományos

Egyesület, Gépipari Tudományos Egyesület, Közlekedéstudományi Egyesület, Magyar Elektrotechnikai Egyesület. Országos Erdészeti Egyesület, Szervezési és

A nem szakembernek is föltűnik, hogy minden évben az akkor legfontosabb, leginkább az érdeklődés, fejlesztés homlokterében álló kérdések képezték a műszaki hónapok, hetek gerincét. Különösen így van ez az idén, amikor előtérbe került a hatékonyság. A szakemberek messze jól tudják, milyen fontos ügyet szolgálnak a rendezvények, a laikusok számára fűzök hozzá néhány magyarázó szót.

A termelésnövelés és a

Vezetési Tudományos Társaság, Textilipari Műszaki Tudományos Egyesület, Magyar Agrártudományi Egyesület, annak növényvédelmi és agrokémiai szakosztálya. Közreműködik a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat.

Kiemelkedik a műszaki hetek programjából — és várhatóan közérdeklődésre tart számot — a MTESZ- nap, amelyet április 28-án rendeznek Szekszárdon.

LETENYEI GYÖRGY

A munkaerőgond már jó pár évvel ezelőtt bevonult közismert, sokat emlegetett, általánossá vált fogalmaink sorába. Látszólag kevesebb a munkáskéz, mint amennyi a gyárakban, üzemekben, s a mezőgazdaságban kellene. Hogyan lehet ennek ellenére fejleszteni, bővíteni megyénk iparát, s megoldani a ma még épülő két beruházásunk, a Paksi Atomerőmű és a Szekszárdi Húskombinát több ezer szakembert igénylő üzemeltetését — tettük fel a kérdést Császár Józsefnek, Tolna megye Tanácsa általános elnökhelyettesének.

— Megyénkben kiemelt Oeruházásként épül a Szekszárdi Húskombinát és a Paksi Atomerőmű. E két, megyénk ipari fejlettségére, gazdasági struktúrájára és a foglalkoztatás szerkezetére jelentősen ható ipari létesítmény várhatóan 1979-től, illetve 80-tól kezd termelni. A nagy értékű berendezések működtetéséhez, gazdaságos kihasználásához szorgalmas, jól felkészült dolgozókra, irányítókra lesz szükség. A két ipari létesítmény és a kapcsolódó infrastrukturális fejlesztés létszámigénye már kezdetben meghaladja a kétezret, s az elkövetkezendő években 1982. után még több

mint ezerrel fog növekedni. A két nagy ipari beruházás megkezdése előtti döntés során szempont volt, hogy a szükséges munkaerő biztosítható a már hatékonyan működő gazdasági egységek munkaerő-ellátásának zavarása nélkül. Ez a követelmény ma is áll. Ugyanis már a beruházások építésével párhuzamosan megkezdődött a szakmunkások képzése. A fiatalokkal pedig tanulmányi ösztöndíjszerződést kötöttek a vállalatok. Húsipari szakmunkásokat például hat év óta képeznek a Szekszárdi Húskombinátba Kaposváron, majd Lengyelben is elkezdődött ilyen oktatás. Eddig közel százan szerezték meg a szakmunkás-bizonyítványt, s legtöbbjük most szerzi a nagyüzemi gyakorlatot a budapesti, kaposvári, szegedi, pécsi húsfeldolgozó üzemekben. Jelenleg is tanulják ezt a szakmát százhuszan és a tervek szerint százan kezdik meg ilyen tanulmányaikat a következő tanévben. A későbbi évek során pedig a kapacitás felfutásának ütemében — szükség szerinti létszámmal kezdik meg a szakma elsajítását.

A két ipari létesítmény kapcsolódó beruházásaként épülő lakások az ország más részéből ide kerülő szakemberek letelepedését hivatott többek között elősegíteni. Ennek eredményeként — számítva arra, hogy sokan családostól jönnek — várhatóan több százzal szaporodik a munkavállalók száma.

Emellett tervezzük, hogy Szekszárd munkaerő-vonzáskörzetét kibővítjük a megye távolabbi településeire is. Ennek célja, hogy Nagydorog és Gyönk térségének rejtett munkaerőtartalékait hasznosítsuk, s az eddiginél intenzívebb gazdasági kapcsolatot alakítsunk ki.

Számolva azzal, hogy vannak, akik nem tudnak, vagy nem akarnak a megszokott környezetből kiszakadni, s az ipari munka mellett például háztáji gazdaságot is akarnak vezetni, gondoskodni kell arról, hogy a mainál jobb közlekedési lehetőségek segítségével lakóhelyüktől távolabb is, korszerű körülmények között, jó kereseti lehetőségek mellett dolgozhassanak.

A két nagy ipari létesítmény üzembe helyezésével az ingázók száma nő, ezért fontos tennivaló a korszerű, s gyors munkásszállítás megszervezése. Ugyanígy szükséges a bejáró gyermekes anyák érdekében a gyermekintézmények bővítése, a bevásárlási lehetőségek, tehát a kereskedelem tevékenységének korszerűsítése.

A bejárási feltételek javításával a szakképzettséget nem igénylő munkahelyekre így több száz dolgozó jelentkezése várható. A további munkaerőigényt Pakson és Szekszárdon. valamint ezek vonzáskörében lévő településeken működő alacsony hatékonyságú üzemek tevékenységének fokozatos felszámolásával, s az itt felszabaduló munkaerő átirányításával kell majd kielégíteni. Ez az átirányítás a tanácsi munka- közvetítő irodák feladata lesz.

A lakosság teljes foglalkoztatása ugyanis Pakson és a megyeszékhelyen már korábban megvalósult. Itt szabad munkaerő nincs, s a Szekszárdra bejárók száma már most eléri a kilencezret. Ám a dolgozók egy része viszonylag korszerűtlen munkakörülmények között, s alacsony hatékonysággal vesz részt a termelésben. Megyénk gazdaságának fejlődése pedig jórészt attól függ, hogy az elkövetkező időszakban milyen hatásfokkal, s ütemezetten tudjuk az érdekeltek bevonásával a nem eléggé termelékeny munkahelyeket megszüntetni, illetve az ott dolgozókat átképzéssel a korszerű munkahelyekre átirányítani. Mindez széles körű társadalmi összefogást, tervszerű összehangolt munkát, s magas színvonalú munkaügyi tevékenységet követel meg.

Ennek a nagy, nem könnyű, de a népgazdaság és a megye gazdasága szempontjából igen fontos feladatnak megoldása már majdnem egy éve megkezdődött. A megyei tanács végrehajtó bizottsága az ágazati főhatóságokkal és a megyei pártbizottsággal együttműködve kategóriába sorolta a gazdasági szerveket. így ,,létszáma adott határig fejlesztendő”, „szinten tartandó”, illetve „visszafejlesztendő a megjelölt határidőn belül” kategóriákat határozott meg. A minősítésekkel több vállalat, szövetkezet vezetői nem értettek egyet — részérdekek miatt — és fellebbeztek, s voltak olyanok, akik a megyei döntéssel elvileg egyetértettek, azonban a gyakorlatban másképp cselekedtek. Néhány szövetkezetben például a jogi szabályozás kiskapuinak megkeresésével a megállapított létszámkeretet a tagsági viszonyban állók számának növelésével próbálták túllépni.

, A cél tükrözi, hogy ez nem megengedhető, mert ha teret engedünk a részérdekek érvényesülésének, s eluralkodik a tisztességtelen és népgazdaságilag káros versengés a munkaerőért, lelassul a népgazdaság, s megyénk gazdasági életének fejlődése. Emellett tervszerűtlenné, bizonytalanná válik a fegyelemsértő gazdasági egységek gazdálkodása is. Tehát nem elég a gazdasági egységek felelős vezetőinek a megyei munkaerő-gazdálkodási intézkedésekkel elvileg egyetérteni, hanem ennek megfelelően kell cselekedniük is.

Az pedig a tanácsi szervek feladata, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjék a közigazgatási területükön élő embereknek a két nagyüzem felé orientálódását. Lelkiismeretes munkájuk fontos segítséget jelent a két ipari létesítmény zavartalan működésének biztosításához, kapacitásának teljes kihasználásához, mely mint köztudott egész népgazdaságunk, társadalmunk érdeke.

SZEPESI LÁSZLÓ

Magyarország középső részének török megszállása felborította azt a rendet, amelyet neves királyaink szigorú intézkedésekkel meghonosítottak hazánkban. Nem volt sem személyi biztonság, sem vagyonbiztonság. Elszaporodott a rablás, a fosztogatás. A végvári rendszer kialakulása, a végvári vitézek kicsapásai nemcsak a törököket sújtották, hanem a lakosságot is. A törökök portyázásai is a lakosság keserűségét, nyomorát növelték.

Már csaknem hat évtizedes volt a megszállás, a megszállók jól berendezkedtek a megszállt területeken, rendet is hirdettek, de ezt maguk sem tartották be. A törökök mindenütt és mindenhol, ahol és amikor csak lehetett, a magyarokat kifosztották. Megtették ezt saját alattvalóikkal, s még inkább mások szolgáival, alattvalóival. Az utazókat elfogták és munkára kényszerítették, lovaikat, ökreiket elvették. Egy ideig zokszó nélkül tűrte a lakosság ezt a garázdálkodást, a megszállók önkényeskedését, de végül ig panaszaikat papírra vetették és segítséget, oltalmat kértek a magasabb rangú megszállóktól. Ez történt a koppányi ráják esetében is. Panaszuk eljutott III Murád szultánhoz is, aki szigorú rendeletben szabta meg a ráják szolgáltatásait, s megparancsolta, hogy ezen a mértéken túl szolgáltatást tőlük senki ne követeljen.

Idézzük III. Murád szultán rendeletét.

1. pont. Panasz: Többen panaszt tettek, hogy 3 napon át urdolgában voltak, 3 napig árkot ástak (utat javítottak) és amikor a hetedik napon árokásás helyett saját gazdaságukkal akartak törődni, 12-t verettek rájuk.

Válasz: Ez nem igaz. Nevezettek szeptember közepéig elmaradtak 11—9 1/2 — illetve 7 napi robottal, mert hiába kapták meg a parancsot, távol maradtak. A 12 botot engedetlenségükért, úrbéri büntetésképpen kapták. Az inspektor az árokásást hazugságnak minősíti és kéri az uradalmi írnok, valamint a községi bíró és a panaszttevő jobbágyok szembesítését.

2. pont Panasz: Egy jobbágyot este „csömöge-hor- dásra” rendeltek ki, de ő nem találta az ökreit (Kaj- mádon fogták be azokat kóbor jószágként), azért nem mehetett, másnap mégis egy forintot fizettettek vele.

Válasz: Lehet, hogy elbi- tangoltak az ökrei, de a lovai otthon voltak. A hátralékosokat köll robotba hajtani, és mivel ő nem jött, a piactzon köllött helette más kocsit fogadni, ennek minden fordulóért 3 garast fizetett az uradalom, ezt kellett az agárdi panaszosnak megtérítenie.

3. pont. Panasz: Az egész község panasza: a falu határában lévő erdőből az uraság épületre való fát pénz nélkül egy unyit sem ád.

Válasz: A község a Duna- erdőből ingyen kap puhafát, a jövőben pedig az agárdi cserfából még pénzért sem

v' As* *' «ii...]* *'.

, * '

//i

ejt*? (/íViTr

f M-*«' -'*»»'*« nt- f AA. Z f

,,<y íj/v.-' A./,/,* >4* ***

„Buda beglerbégjének és Koppány kádijának parancsolom azt, hogy mivel a koppányi ráják emberüket elküldték és bejelentették, hogy az említett szandzsákban öt-hat palánkánál és hidaknál szolgálatot végeznek, mindamellett rendelet nélkül a székesfehérvári és szigetvári szandzsákokban is szolgálatra kényszerítik őket, továbbá némelyeknek közülük, kik saját ügyeikben jártak-keltek, a lovaikat és kocsijaikat erőszakkal elvették, parancsolom tehát, hogy azonnal nézzetek utána és ha az említettek a nevezett szandzsákban való szolgálatukat csakugyan teljesítették, Magas Portámról érkezett parancs nélkül ne zaklattassanak és tiltsátok el, hogy mikor saját ügyeikben járnak, lovaikat és kocsijaikat senki el ne vegye, s rajtuk ne erőszakoskodjanak.

Kelt 993. évi Rebiülevvel hó 24-én”

(1585. március 25-én).

A fenti rendelet a Magas Portától érkezett, az atrocitásoknak nem volt vége. A török megszállás mindvégig a zaklatott közállapotokat jelentette.

Pontosan kétszáz évvel később, 1785. március 25-én kelt az agárdiak panaszával foglalkozó ügyirat. Ebből az iratból pontosn nyomon követhető, és bizonyítható, hogy a magyar földbritoko- sok semmivel sem voltak jobbak, mnit a megszálló törökök Az agárdiak panaszát pontokba szedték. A panaszaikra választ kaptak, de az érdemi orvoslás elmaradt. A válasz is csaknem minden esetben elutasító volt.

fognak kapni, mert azt az erdőt másképpen akarja hasznosítani az uradalom.

4. pont. Simon Jakab községi esküdt szőlőkötözésben volt robotban és ott tapasztalta, hogy az uraság embere egy gyermeket (akinek kezében a száraz csádé elszakadt) nagyon potskolt és anyját mévelvén (mindennek elmondotta, csak tisztességes fehérnépnek nem), szidta. Az esküdt ezt hangosan kifogásolta, erre egy Muhar nevezetű hegymester Simon Jakabot agyba-főbe verte

Válasz: Sok aprócseléd elszaggatta, elhányta a pénzért vett kötözőanyagot. A gyereket is többször megintette a hegymester, sőt, visz- sza is kergette a barázdában és felvetette vele az elszórt hársat. Amikor minden nem használt, kettőt-hármat ráhúzott a vesszővel. Simon Jakab — ahelyett, hogy rendes munkára intette volna a fiatalokat — szarvat adott nékik, gorombán leszidta az uraság cselédgyét, ezért ő is kapott hármat vagy négyet (azaz megverték a községi esküdtet is). Amikor pa- maszt tett, szembesítették a hegymesterrel és ennek alapján megállapíttatott, nem elégtételt, hanem 12 páltzát érdemelt volna.

Dátum: Szekszárd, 1785. március 25.

A választ aláírta Graba- rics Lázár inspektor.

A panasz és a vizsgálat eredményéről szóló irat a Tolna megyei Levéltárban van, a közgyűlési iratok között. A vizsgálatot folytató személy egyetlen kérdésben sem adott igazat a panaszosoknak. Jellemző eset volt ez a feudalizmusban.

K. BALOG JÁNOS