Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-26 / 73. szám

1978. március 26.

KÉPÚJSÁG 3

Harminc éve, Simontornyán

Mienk lett a gyár

Harminc évvel ezelőtt, 1948. március 25-én államosították a száz főnél többet foglalkoztató tőkés ipari vállalatokat. A fővárosban, a Vasas-székházban félezer üzemi munkásnak adták át az igazgatói kinevezést, ők kerültek a frissen államosított gyárak élére. Ma nehéz lenne a megyében akárcsak összeszámlálni, a legalább száz dolgozót foglalkoztató üzemet, akkor azonban ehhez az ember fél keze is elég volt.

A harminc évvel ezelőtt államosított gyárak legnagyobbika — és „legöregebbje” is, lévén közel százhetven éves — a Simontornyai Bőrgyár volt. A nagy idők tanúi — és cselekvő részesei — közül sokan már nem élnek. Ám szép számmal vannak, akik ma is a gyárban dolgoznak, vagy nyugdíjasok. Hogyan él emlékeik közt a három évtizeddel ezelőtti esemény, hogyan alakult a gyár fejlődésével együtt az ő életük, ezzel kerestünk fel közülük hármat. Hersics Ferenc értékesítési osztályvezetőt, Rivnyák Antal nyugdíjas műszaki főosztályvezetőt és Szabó József művezetőt. Mindhárman tagjai a pártnak.

„Tudtuk, hogy be kell következnie”

Hersics Ferenc ma már a hatvan felé közeledik. Úgy számol, hogy 1980 augusztusában megy nyugdíjba, akkortájt ünnepük majd a gyár alapításának kétszázadik évfordulóját.

ULumS«# C ...

rwnus rervnc

Segédmunkásként dolgozott a gyárban azokban az időkben, a talpraktárban volt csomagoló, ötvenben községi tanácselnök lett, majd pár év múlva visszajött a gyárba.

Tímárszakmunkás-vizsgát tett, elvégezte a 7—8. általánost, majd a gimnáziumot. 1957 óta a gyár értékesítési osztályának vezetője.

— Nehéz volt az élet itt abban az időben. A gyár romokban hevert, a megyében itt folytak a legnagyobb harcok, a németek utolsó nyomása 1945 márciusában volt, akkor már harmadszor került német kézre a község. Aztán március 20-án kaptak egy nagy lökést, meg se álltak Bécsig. Elképzelhető, hogyan nézett ki a gyár. Bombatölcsérek, a tetők beszakadva, a vasgerendák meggörbülve. Dolgoztunk az újjáépítésen. De akkor, miközben kevertük, hordtuk a betont, magunk között beszélgettünk arról, hogy ez a gyár már nem lesz sokáig a Frie- déké. Nem mintha egyénileg haragudtunk volna rájuk, hiszen ez a gyár fizetett a legjobban a magyar bőriparban. De hát, tőkések voltak.

Szóval, gondoltuk, hogy eljön az az idő, amikor a nép tulajdonába kerül a gyár. Mert ha a föld azé lett, aki megműveli, a gyárra ez még inkább kell, hogy álljon. Persze, tudomásul vettük, hogy egyelőre nem lehet. Tagja voltam az üzemi bizottságnak, bérfelelősként. Sokat vitatkoztunk a kollektív szerződés értelmezésén, a bérbesorolásoknál, miközben arra gondoltunk, nem sokáig lesz vitapartnerünk a tőkés.

Mégis meglepetés volt az a harminc évvel ezelőtti nap, 1948 nagypéntekje. Amikor összehívtak néhányunkat — párt- és szakszervezeti vezetőket, a gyár vezető embereit a kultúrotthonba. Leszták János, a bőrösszakszervezet főtitkára — gyakran járt azelőtt is nálunk, jól ismertük

— bejelentette, hogy mától kezdve a nép tulajdonában van a bőrgyár. Igari János, aki a cég fővárosi kirendeltségén dolgozott, lett az igazgató, Petres Pál itteni munkás meg a helyettese.

Késő estig beszélgettünk, hogyan, miként lesz ezután. Aztán megegyeztünk abban, hogy csak jobb lehet. Mindenki csinálja a dolgát, jobban, mint eddig. Hamar észrevettük, hogy valaki hiányzik, akinek köztünk kéne lennie. Vályi Péter elvtárs. Vegyészmérnök volt a gyárban, egyike a kommunista párt- szervezet vezetőinek, ő képviselte a pártot a községi nemzeti bizottságban és amit az előbb mondtam, hogy magunk között gyakran esett szó negyvenhatban—negyvenhétben is a jövőről, Vályi elvtárs biztatott bennünket, hogy eljön ez a nap. És most épp ő nem volt jelen. A szak- szervezet főtitkára aztán megmagyarázta: Vályi elvtársat egy nagyobb vállalat élére nevezték ki igazgatónak, ő mór ott ismerkedik az üzemmel, az emberekkel. Pár éve — akkor pénzügyminiszter volt, itt járt. Mindenkire név szerint emlékezett. Nagyon szomorúak voltunk, amikor értesültünk halálos balesetéről.

— Hogy mi történt e harminc év alatt? — Tessék kinézni az ablakon. Most fejeződik be a gyár teljes megújulása, a nagy rekonstrukció. A mienk lett az ország legnagyobb bőrgyára. Tavaly egymilliárd-hatvanmillió forint értékű bőrt értékesítettünk. Ennek intézése-irányí- tása az én dolgom.

„Találmány lett a kísérleteimből”

Rivnyák Antal 1930-ban tímársegédként került a gyárba, Székesfehérvárról. Igyekezete, szorgalma, szaktudása tette érdemessé, bogy egyre magasabb beosztásba kerüljön. A felszabadulás utáni években már a növényi cseres gyárrészleg vezetője volt. 1945-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba. Neve 1950-ben vált országosan ismertté, a Rivnyák— Seszták-féle gyorscserzési eljárást bevezették az ország összes bőrgyárában.

— Nagyon is emlékszem arra a harminc évvel ezelőtti nagypéntekre. A vonathoz mentem ki a feleségem elé, Pestről jött haza. Lélekszakadva jön az öreg Hoffmann, az egyik tímár. Hogy azonnal menjek. — Talán ég a gyár?

— kérdeztem. — Nem, hanem itt van a Leszták elvtárs a szakszervezettől. Egy nagyon fontos megbeszélésre hívnak. — Mire odaértem a kultúrotthonba, már együtt volt a társaság, meg is kezdték volna a megbeszélést, de énrám vártak.

Hamarosan megtudtunk mindent. Meglepődtünk, kérdezgettük egymást, hogyan lesz ezután, ki lesz a gazda, kinek mi lesz a dolga, de aztán megegyeztünk, hogy mindenki a helyén álljon

Rivnyák Antal

helyt. Most nem átszervezni kell, hanem dolgozni. Hiszen a gyár még nincs újjáépítve, termékeinkre pedig igen nagy szükség van. Motoszkált a fejemben, hogy most aztán igazán szükség lesz a kísérleteim folytatására, valaki — már nem tudom, ki volt — meg is említette, hogy most már nemcsak a mi gyárunké lesz, ha sikerül, hanem az egész magyar bőriparé.

A szükség vitt rá bennünket, hogy újítsunk. Negyvenhatban, negyvenhétben már kísérletezgettem, hogyan lehetne a rombolásokból megmaradt berendezéseket jobban kihasználni, az import cserzőanyaggal takarékoskodni, hazaival pótolni. Egyszer hallottam, hogy Somogybán, Zalában nagyon jó a „gu- bacstermés”. Lementem, vásároltam vagy ötven vagon gubacsot és azt tettük a cserzőlébe. Próbálgattuk a lé ösz- szetételének variálását, változtatni a hőmérsékletet, de erről hadd ne beszéljek, any- nyira szakmai dolgok ezek. A lényeg az, hogy úgy negyvenkilencben már megvolt a módszer, a gyorscserzés. Míg korábban százhúsz nap kellett ahhoz, hogy a nyersbőrraktártól a készáru raktárig eljusson az anyag, az új módszerrel ehhez csak huszonnyolc napra volt szükség. így nem négyszer, hanem tizenkétszer „fordulhat meg a forint” egy év alatt, rövidebb ideig áll a bőr a kádakban, hordókban, ezeket is háromszorosan lehet kihasználni. Rövidebb idő alatt megy végbe a cserzés, kevesebb bomlik el az anyagból. Tehát egy kiló bőrhöz nem 38—39, hanem csak 32 deka cserzőanyag használódik fel.

felfigyeltek rá a bőripari központban is, megindult a szabadalmi eljárás. Ez egy kicsit hosszadalmas volt, sok utánjárás kellett, szinte pereskedéssé fajult a dolog, még azt is megkaptam, hogy amit a Rivnyák csinál, az szélhámosság. De hát a tények, tények voltak, az eredményeket nem lehet tagadni.

— Előkerül egy oklevél- paksaméta. Legfelül a szerzői tanúsítvány, amely szerint Rivnyák Antal tímármester és Seszták Ferenc vegyész- mérnök „Eljárás bőrök gyors- cserzésére” nevű szabadalmát az Országos Találmányi Hivatal 1950. szeptember 20- án 5-ös lajstromszám alatt bejegyezte. A másik oklevél szerint Rivnyák Antalt a könnyűipari miniszter a „Legjobb műszaki vezető” címmel tüntette ki. Ez 1950. február 26-án kelt. 1950. május 8-a a keltezése a sztahanovista oklevélnek. De talán elég is a felsorolásból, bár lehetne folytatni.

— Szépek ezek a kitüntetések. De számomra a legtöbbet az jelentette, hogy a gyorscserzés kötelező bevezetését rendelték el az egész hazai bőriparban. Utána volt még jó néhány újításom, találmányom, de ez volt az első, ami az államosítás után lett kész és vált közkinccsé.

„Beléptem a pártba”

Szabó József tizenkilenc éves korában, 1946-ban lett bőrgyári segédmunkás, ötvenben tímársegéd-szakmun- kásvizsgát tett, három év múlva művezetői tanfolyamot végzett, azóta művezető. Ma a boxkikészítőben a felsőbőrök befejező műveleteit irányítja.

— Emlékszem nagyon jól arra a márciusi reggelre, amikor összehívtak bennünket munkakezdet előtt röp- gvűlésre és bejelentették, hogy mától kezdve nem a Friedéknek dolgozunk, állami tulajdonba került a gyár. A boxcserzőben dolgoztam abban az időben. Ez a röp- gyűlés nagyszombat reggelén volt. A húsvét utáni héten aztán szólt nekem Dob- szai Jakab boxfaragó. Korábban is szoktunk beszélgetni, nagyon rendes ember volt, mi fiatalok hallgattunk a szavára. Most mintha kicsit ünnepélyes lett volna a hangja. — Ide figyelj Jóska. Jó munkásembernek ismertelek meg, úgy gondoljuk a pártban, hogy neked is köztünk a helyed. Most, hogy a miénk lett a gyár, a népé lett a gyár, új élet kezdődik. És ennek az új életnek a kialakításában sok lesz a tennivalójuk az ilyen fiatalembereknek, mint te vagy. Gondold meg... — mondta. — Nem kell nekem erről sokat gondolkodnom, Jakab bátyám — válaszoltam. — így lettem a Magyar Kommunista Párt tagja.

Úgy éreztem, amit akkor vállaltam, megtettem. És egy kicsit az én munkám is benne van abban, ami itt körülvesz. Az új, korszerű üzem egyik vezetője vagyok. És ha körülnézek, egyre ritkábban jut eszembe, hogyan dolgoztunk a zsúfolt, sötét munkahelyeken harminc évvel ezelőtt. Sokféle pártmegbízatást kaptam a harminc év alatt, mindig elvégeztem, amivel megbíztak. Most párt- csoport-bizalmi vagyok.

u

Szabó József

Harminc évvel ezelőtt még nem fogalmazódott meg pontosan, milyen tennivalók várnak az államosított gyárak dolgozóira- Egyet azonban mindenki tudott — és ez volt a véleménye nemcsak Hersics Ferencnek, Rivnyák Antalnak és Szabó Józsefnek —, hogy jobban kell dolgozni, mint addig, mert a munka eredménye már nem a tőkéseké lesz, hanem az egész ország boldogulását szolgálja.

JANTNER JÁNOS

Felvételi felhívás

Az MSZMP Tolna megyei Bizottság Oktatási Igazgatósága felvételt hirdet az esti egyetem 1978—79-es tanévére.

Az esti egyetemen az alábbi tagozatok indulnak:

— Hároméves általános tagozat;

— Szakosított tagozat;

— Speciális kollégium.

A hároméves, általános tagozat:

Középszintű politikai képzést nyújt a marxizmus— leninizmus mindhárom ágából.

A tanulmányi idő három év.

A hallgatók, tanulmányaik befejezése után az 1088/1974. sz. Korm. rendelet alapján végbizonyítványt kapnak.

Az esti egyetem hároméves tagozata elsősorban helyi vezetőket és a tömegpropaganda számára propagandistákat képez.

A tagozat hallgatója lehet, aki:

— a pártszervezet és a munkahely javaslatával rendelkezik;

— a marxizmus—leninizmus esti középiskolai, illetve öthónapos pártiskolai, vagy ezzel egyszintű politikai képzettséggel rendelkezik;

— a tanulást engedélyező orvosi igazolással rendelkezik;

— sikeres felvételit tett.

(A felvételi írásbeli és

szóbeli vizsgából áll.)

A felvételi vizsga témái:

— a marxizmus—leninizmus esti középiskola, illetve az öthónapos pártiskola tananyaga,

— az MSZMP XI. kongresszusa anyaga,

— a Központi Bizottság

1977. december 1-i határozata a népgazdaság helyzetének értékeléséről, az 1978. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveiről,

— a Központi Bizottság

1978. március 15-i határozata a mezőgazdaság helyzetéről és fejlesztésének feladatairól.

A tagozaton negyedévenként beszámoló, félévi vizsga és év végén szigorlat van.

Az oktatás egységes tankönyv és olvasókönyv alapján történik.

Hároméves, általános tagozat működik:

Szekszárdon, Bonyhádon, Dombóváron, Pakson, Tamásiban.

Szakosított tagozat:

Felsőfokú elméleti és politikai továbbképzést nyújt. A szakosított tagozaton elsősorban a marxista—leninista esti középfokú iskola és egyéb káderképző tanfolyamok propagandistáinak magas színvonalú oktatása folyik. Emellett jelentkezhetnek mindazok, akik a megjelölt szakokon elmélyültebb ismereteket kívánnak szerezni.

Az alábbi szakok indulnak:

Politikai gazdaságtan, Magyar munkásmozgalom története.

A szakosított tagozat hallgatója lehet, aki:

— a pártszervezet és a munkahely javaslatával rendelkezik;

— a marxizmus—leninizmus esti egyetemi, illetve 1 éves pártiskolai, vagy ennek megfelelő végzettséggel ren- delkezik^

— sikeres felvételit tett,

(A felvételi írásbeli és

szóbeli vizsgából áll.)

A felvételi vizsga témái:

— a 3 éves, általános tagozatnak a választott szakra vonatkozó tananyaga;

— az MSZMP XI. kongresszusa ;

— a hároméves tagozatnál közölt két központi bizottsági határozat;

— a tanulást engedélyező orvosi javaslattal rendelkezik.

A szakosított tagozat tanulmányi ideje két év.

A hallgatók félévenként vizsgát, tanulmányaik befejezésekor államvizsgát tehetnek az Oktatási Igazgatóságtól kért engedély alapján.

Akik az államvizsgára nem kapnak engedélyt, azok szigorlatoznak és erről bizonyítványt kapnak.

Az a hallgató, aki a marxizmus—leninizmus három ágából államvizsgát tesz, a 17/1963. (VII. 2.) sz. Korm. rendelet alapján főiskolai érvényű oklevelet kap Ebben az esetben a tanulmányi idő 4 év.

Szakosított tagozat csak Szekszárdon működik.

Speciális kollégiumok:

Feladata a párt-, állami, tömegszervezeti, gazdasági és a kulturális élet területén dolgozó vezetők speciális marxista—leninista továbbképzése.

Az alábbi szakok indulnak

a megjelölt időtartammal és hellyel:

— Pártirányítás, pártélet és politikai vezetés, 2 év, Bony- hád, Szekszárd.

— Gazdaságpolitika, 2 év, Dombóvár, Szekszárd.

— A szocialista kultúra és közművelődés kérdései, 2 év, Tamási, Szekszárd.

— A politikai oktatás pedagógiai kérdései, 1 év, Paks, Szekszárd.

A kollégium hallgatója lehet, aki a marxizmus—leninizmus esti egyetem szakosított tagozatát elvégezte, vagy ennek megfelelő felkészültséggel rendelkezik.

A púrtirányítás, pártélet és a politikai vezetés speciális kollégiumra középfokú politikai végzettséggel is ilehet jelentkezni. A kollégiumra jelentkezők felvételi beszélgetésen vesznek részt. A hallgatók félévenként beszámolnak, év végén vizsgát tesznek, szakdolgozatot írnak.

Tanulmányaik befejezésekor bizonyítványt kapnak.

A meghirdetett tagozatokon és speciális kollégiumokon a tanév szeptember 1-től június 30-ig tart.

A felvett hallgatók hetenként egyszer a meghatározott napon 16 órától 19 óráig kötelező előadásokon, illetve osztályfoglalkozásokon vesznek részt.

A hallgatók tandíjat fizetnek, egy összegben, szeptember hónapban:

— hároméves általános tagozaton évi 170 Ft;

— szakosított tagozaton évi 250 Ft;

— speciális kollégiumokon évi 250 Ft.

A befizetés csekken történik. Az igazoló szelvényt az első foglalkozáson kell bemutatni az osztálybizalminak.

A hároméves általános és a kétéves szakosított tagozatra felvett hallgatót a munkaügyi miniszter 23/1974. (IX. 4.) MüM. sz. rendelet 7. § 2. bekezdése alapján tanévenként 21 munkanap tanulmányi szabadság illeti meg. A szakosított tagozat hallgatói a fenti rendelet 3. bekezdése alapján államvizsgánként még 7 munkanap tanulmányi szabadság igénybevételére is jogosultak.

A speciális kollégium hallgatóit 15 munkanap tanulmányi szabadság illeti meg.

A felvételhez szükséges kérdőív beszerezhető a járásivárosi pártbizottságokon. A jelentkezők a kérdőívvel együtt megkapják a felvételi vizsgához szükséges útmutatókat is.

A kitöltött és a megfelelő javaslatokkal ellátott kérdőíveket, 2 db 6x4-es (1 éven belül készült) fényképet és önéletrajzot április 25-ig kell eljuttatni az illetékes pártbizottságoknak. A kérdőívet írógéppel vagy nyomtatott betűvel kérjük kitölteni. A később érkezett jelentkezéseket nem tudjuk figyelembe venni. A meghirdetett tagozatokra párton kívüliek is kérhetik felvételüket.

A felvételi vizsgák időpontja:

— hároméves általános tagozat, május 22—27 között;

— szakosított tagozat, június 1;

— speciális kollégium, június 5.

A felvétel napjáról és eredményéről a jelentkezők értesítést kapnak.

MSZMP

Tolna megyei Bizottság Oktatási Igazgatósága