Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-19 / 67. szám
1978. március 19. KÉPÚJSÁG 5 Szürke kis álmok, múlt időben Mariska néni nem érti apját. Elmúlt kilencvenéves, már az ágyból sem tud kikászálódni: sejti, mi vár rá. És ezeket az — esetleg utolsó — órákat is megcsúfolja — sír- dogál az öregasszony — most is lódít! •Az öregapó fekszik a rózsaszín cihában, apróra fony- nyadt fejét forgatja, és komótosan mondja a magáét. Már ott tart, amikor a harmadik baj társa sebesült testét vonszolta vissza a lövészárokba. Színtelen hangja felcsap, amikor leírja a helyzetet: a golyók fütyülnek, csapkodnak, a fű véres, a test nehéz, a karja fáradt... Mariska asszony — öregapó lányai közül a legidősebb — nagyon jól tudja, hogy az öreg sohasem harcolt a tűzvonalban, a tábori konyhán szaikácskodott. Még az első világháborúban. Valamikor a második világégés idején rukkolt először elő a mesével, talán, hogy kárpótolja magát azért, hogy — a különben pokolba kívánt — nagy háborúból kimaradt. A mese az idő folyamán egyre alakult, részletekkel gazdagodott, és ami a legfontosabb, az apó szerepe mind fontosabbá vált. Mi mindenért kárpótolta magát ezzel a történettel az idős ember? Szürke, dolgos életet élt, négy gyereket nevelt fel. Nem történt vele semmi különös. Aligha történhetett volna, hacsak ... Hacsak akkor nem. Akkor, a háborúban, ahol annyi kis ember kényszerült a hős, még több az áldozat szerepére. És az öreg kikerekítette a legendát, amit hamarosan már hitt is, aminek mesélé- se egyre nagyobb gyönyörűséget okozott számára. Annyira hitt benne, hogy hallgatói is elhitték. Vajon mi az oka, hogy az idős embereknek mindig van „legendájuk”? Mert van. Legfeljebb nem tárják a nyilvánosság élé, csak véletlenül derül rá fény, kerekedik ki a megálmodott történet. Nagy, romantikus, beteljesületlen szerelmek, életet jobbító — de meg nem tett — lépés, elhalasztott alkalom a boldogulásra, már majdnem elért, elvesztett szerencse. iValami valóságmagia mindnek van. Valami, amiből kicsírázott a legenda. Tovább aztán a beteljesületlen vágyakból, reményekből táplálkozik, segítséget kapva a szépirodalomtól. Óva intenék mindenkit attól, hogy leleplezze ezeket a kis, szürke legendákat. Éppen olyan kegyetlenség, mint összerombolni a gyerekek homokvárait. A földhözragadt igazságérzet berzenkedik a múlt ártatlan megváltoztatása ellen: Mariska néni boldogtalan, hogy apja még a „halottas ágyon” is lódít... Nem kell bizonygatni: szó sincs lódításról. Álmodozni pedig visszamenőleg is szabad. VIRÁG— Többnek látszani Úgyis minden kiderül Általános emberi tulajdonság, hogy a nyilvánosságnak igyekszünk mindig a szebbik arcunkat mutatni, hiszen szeretjük a megbecsülést, a tiszteletet, a baráti szót. Nem is árt, ha jó és rossz tulajdonságaink közül a pozitívat próbáljuk kiemfelni, mert emberségesebb emberek leszünk általa. Csakhogy gyakorta nem a tartalommal, hanem pusztán a csillogó látszattal törődünk: kis és nagy hazugságainkkal becsapunk másokat. Egy férfi ismerősöm jegyezte meg egyszer egy sokaknak tetsző fiatal nőről, hogy leszámítjuk arcáról a félkilónyi festéket, még közepes is alig marad. A szeplőket, a fáradt bőrt eltakarja a sminkelés, a káros szenvedélyeket, a hiányosságokat, a munkahelyi és otthoni súrlódásokat pedig az elhallgatás, vagy a hamis képet festő mondatok. Az ilyen viselkedés indítéka leginkább az, hogy más embernél többnek, de semmiképpen sem kevesebbnek akarunk látszani: arra ösztönözzük környezetünket, hogy tényleges értékeinknél nagyobbakat tulajdonítson nekünk. Mi másért intézné el a vezető beosztású, értelmiségi szülő, hogy a kisegítő iskola szintjén mozgó, hatéves gyereke mégiscsak a normál általános iskola korrekciós osztályába járhasson? Tudjuk, hogy ezek a korrekciós osztályok olyan kisgyerekek számára létesültek, akik teljesen épelméjűék, de különféle okoból erősen gátlásosak, szorongással küzdenek, tehát kockázatos volna az iskolaérett gyerekek közé bocsátani őket. Egy év múlva csatlakozhatnak a többihez, feltéve, ha a tanítónő munkáját nem hátráltatják a kisegítő iskolára alaposan rászoruló tanítványok. Nyilvánvaló, hogy az érintett gyerek élete is hasonlatos a pokolhoz, de az emlegetett, vezető beosztású értelmiségi szülőnek a saját tekintélye mindennél többet ér! A rózsaszín látszatot ápol- gatja a karikatúráról visszaköszönő, kispénzű ember is, aki gazdag borravalót ad az udvariatlan, hanyag pincérnek, csupán azért, hogy nézzék valakinek. „Hiúságok hiúsága, s minden csak hiúság.” — mondotta bölcs Salamon király. Az egészséges hiúság teljesítményekre serkent, de eltúlzása, a kivagyiság káros tényező. Akárcsak a környezettől való félelem, az aggályoskodás, hogv „vajon mit szól hozzá a szomszédasszony?” Senki sem óhajtja szennyesét teregetni, de mire jó a mindenáron való patyolatfe- hérkedés? Attól, hogy a családi titok mélyére rejtjük a gondokat, a problémák nem szűnnek meg, sőt tovább súlyosbodnak. Aztán már panaszkodhat a feleség az idegorvosnak, hogy őt nem érti meg senki, amikor soha nem volt őszinte a környezetében élőkhöz, mert kisírt szemekkel is azt állította, hogy ő nagyszerű házasságot kötött... Nem kétséges, hogy nem a délibábos látszatért, hanem a valóság megjavításáért kell munkálkodunk, hiszen társadalmunk szellemétől idegen a szemforgató, nyárspolgári erkölcs. S ne feledjük: előbb-utóbb úgyis minden kiderül... KOVÁCS MÁRIA Diákotthon - Decs Tolna megyében elsőként — a körzetesítés segítésére — általános diákotthont hoztak létre Decsen. A régi, református iskola átalakításával és új építkezéssel nyert kollégiumban jelenleg 105 diák lakik. Helyesebben hozzávetőleg 50 alsótago. zatos kisdiák eljár innen aludni a tanácsház melletti szolgálati lakásból fabrikált „hálótanyára”. A gyerekek a lassan apadó lélekszámú kültelkekről — Ózsák, Orbó, Lajvér, Kövesd stb. — jönnek ide, de vannak itt őcsényiek és szekszárdiak is. A kollégisták a falubeliekkel el_ vegyülve, közös osztályokban tanulnak. Részesei a falu eseményeinek, de vannak külijn rendezvényeik is. Néháy mondat beszélgető partnereimtől: „Ezeknek a gyerekeknek a többsége soha nem végezné el a nyolc osztályt, ha nem kerül ide.” „Megállapításom szerint a most első osztályba kerültek több mint a fele nem iskolaérett.” „Sok gyerek — szüleik rendezetlen, megromlott életkörülményei miatt van itt.” „Nagyon sok a lelki sérült gyerek.” „A diákotthonos gyerekek tanulmányi átlaga jelentősen elmarad a falubeliek átlagától.” Az eltűnő tanyavilággal együtt fogy az ide tartozó gyerekek száma is. Sajnos nem fogy a rendezetlen családi körülmények között élő, hátrányos helyzetű, veszélyeztetettek száma. A körülmények ismeretében, a tanács távlati terveiben szerepel a diákotthon más jellegű gyermekintézménnyé alakítása. CZÁKÚ SÁNDOR Az élet apró, derűs percei Párbeszéd a hálóban Egy kis délutáni harci játék Takarodó után nehezen jón meg az álom Régi + új = Diákotthon, Decs Talán otthon járnak a gondolatok A „fegyvertár” bevetés előtt / I A magányos. Sajnos nem ő az egyetlen
